BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Munkaerőpiacon a NŐ 3 gyermekkel a háta mögött

Lássuk be, nem vagyunk főnyeremény egy munkáltató szemében. Oka nem más és ne titkoljuk: 3 gyerkőc és a családi élet. No, de azt is lássuk be, hogy aki 3 gyereket nevel, és tisztes posztot foglal el a család életében az csak is főnyeremény lehet!

Egy reggelünk alapból feszült és komikus. Gondoljunk csak bele, 5 óra 37 perckor csörren a vekker minden reggel. Kávé, kis nyugodt ébredés, mielőtt megindul a banda. Az már alapból fél siker, hogy mindenkinek van mit felvennie (vasalt és tiszta ruhák tömkelege). Azt alapból felejtsük el, hogy további perceink nyugalommal telnek.

Miközben sminkelsz, 2 gyermek kiveri a kezedből a festéket, 3 gyermek kér valamit, 1 gyermek biztosan beszél… amibe simán közbe vág egy másik. Gyerekfogkrémmel mosol fogat, mert elfelejtettél fogkrémet venni (kb 4 napja), a hajsütő vasad hideg, mert valaki közben kihúzta. No, de 7 óra és te toppon vagy, felöltözve, sminkben és illatozva (kivéve, ha a parfümöd is elfogyott kb 4 napja)! Ki látja, hogy az elmúlt egy órád idegőrlő volt? Senkiiiiiiii…. Szóval, PAAAAAACSIIIII…

Mindenki felöltözve? DEHOGY! Vitázol, ki milyen színű bugyit, kinek hol a tornazsákja, kinek mit kell beírni a tájékoztatójába, ki hova és hányra megy. Szóval, itt a kávéba csempésznél egy kis rumot is, hogy ép ésszel átvészelj mindent, de ugye…. 1 még reggel van, 2 a családsegítősök azonnal kiszagolják, 3 még vezetned kell, 4 nem illő…. pfffff felmerül a kérdés, hogy ha rumot nem tehetsz a kávédba, akkor a cigarettát kellene megtölteni kis marihuánával….de…. 1 még reggel van, 2 a családsegítősök kiszagolják, 3 még vezetned kell, 4 nem illő, 5 a törvény tiltja pfffffff…. Tehát, a napunkat józanul, emelt fővel, illatozva és megfésülködve indítjuk! Paaacssssiiiii…..

No, de akkor mire 8 órát írunk, és a munkahelyünkön ülünk, munkára készen, mi már egy életet leéltünk. Megmentettünk egy elefántot, kihalásztunk egy apró botocskát a bokorból, kutya nyálba fürödtünk, kétszer kiborítottunk valamit és bizton megettünk ebédre két gyermeket, minimum.

No, de lássuk a további buktatókat! Influenza szezon, himlő, hányás és hasmenés. Azt ne is említsük, hogy mi is betegek lehetünk! Beszéljünk csak arról, hogy 3 gyermek megbetegszik a szezon kellős közepén és persze nem egyszerre. Igen…igen… a táppénz egy létező dolog, de senki nem szereti. Lássuk a nem várt helyzeteket: elesik a gyermek, történik valami és a munkaidő kellős közepén mehetnékünk támad. Beszéljünk arról is, hogy ilyen szünet, olyan szünet, ilyen ünnep és olyan ünnep. Igazából, fél emberek vagyunk ott, ahol egész sőt, másfél embert várnak tőlünk.

Tele vagyunk negatív tulajdonsággal. Viszont! Lássuk az előnyöket: ha szájkaratében leverünk egy óvodást, szerintem, mi mindenre képesek vagyunk! Sőt! Ha egyszerre tudunk főzni, felügyelni, szájkaratézni és vasalni miért ne lehetnénk bármire képesek? Ha tökéletesen menedzseljük családunk, miért ne tudnánk a munkánkat 100%-al vinni? Azt kell, mondjam, mi talán még maximalistábbak vagyunk, mint bárki, mert a bizonyításvágy ott van, hogy megmutatjuk, és igen, képesek vagyunk rá. Tudjátok mit? Képesek is vagyunk rá! Azt gondolom, amit mi egy nap leteszünk az asztalra az nem kis dolog, nem elenyésző. Mindenki húzza ki magát, fésülködjön meg, legyen nő, legyen szuper Girl és  Szotokán szájkaratéban legyen bajnok! Váltsuk meg hát a Világot!

Anyaság bája... Menj te a gyermekeid agyára és ne ők a tiedre :-D

Lányod fejére húzza a takarót és csak valami nyögdécselő hangot ad ki alóla. Fiad egyszerűen fetreng a kanapén és nem hajlandó mozdulni. Nagyobbik? A kamasz? Bemész a szobába, redőny fel - olyan kis kedvesen, majd magázódva rázendítesz:

- Az asztala! Édes Fiam, 3 napja dolgozik az asztala tisztaságán és nem akaródzik össze jönni. Utolsó határidő: ma este!

- Aaaaaanyaaaaaaa - nyávogós hangon.... Aaaanyaaaa reggel van....

- Fiam! Ez nem kérés volt, egyszerű és egyértelmű parancs!

Leányod szobájába visszatérve látod, a lány már az ágy alól kukucskál.

- Beeeteg vagyok... Anyaa beteg vagyok... itthon maradok. Beeeteg vagyoook...

- Anyaaaa ééén is - hallod a szomszédos szobából.

No, itt hangfal bekapcsol, zene bekapcsol. Neeem, nem olyan kis szolidan, olyan igazi hangerővel. Nem ám valami kis édesded zenét, hanem valami igazi spanolósat. Kávé a kézben, kortyolgatod és hallgatod a zenét. Egy óvatlan pillanatban elkezdesz ugrálni az ágyon, és kirángatod őket a reggeli depresszióból. Sikerül? Nem! No, de a lényeg, hogy te jól érzed magad.

Kint egy szocialista, 70 kg-os és egy ártatlan Colombo kutya vár, akik természettel felborítanak, a slusszkulcsod a kutya szájában, a ruhád nyálas, az arcod nyálas ....közben 3 gyermek néz reád unott tekintettel...

No! Soha nem mondtam, hogy könnyű. Nekem se ígért senki ilyet. A lényege, hogy kellően magabiztosan, szétszórtan és lelki békével indulj utadra. No, a lelki béke akkor száll el, amikor dugóban találod magad, ott, ahol az nem egy szokványos helyzet. Pécsváradon! Dugóóóóóóó..... ez olyan, mintha azt mondanám, hogy egy lakatlan szigeten nem jutok szóhoz. Imádom Budapest báját, a zajos és nyüzsgő mindenét és egyszer csak a piciny városom is egy dugóra épül. Imádat! Nincs parkoló, így hát tilosban állsz meg (ezt bízom, benne senki nem olvassa...mert hát én lennék az első ember itt, akit bilinccsel vezetnek el a helytelen parkolása miatt). No, de még mindig azt kell mondjam, hogy karikatúrával, hangos zenével minden...minden mosolygósan túlélhető.

Azt mondom, kedves Anyuka társak: VEGYÉK MEG AZT A PÁR CIPŐT, vegyék meg álmaik cipőjét, piros talppal, 10 cm-es magas sarokkal, majd dugják el egy sarokba, mint ha használt lenne, mint ha már 10 éve ott porosodna. Mutassanak jó példát gyermekeiknek, szóval kergessék álmaikat és igen is legyenek önálló személyiségek. Ne függjenek semmi földi jótól, csak is maguktól. Igyák meg azt a kávét, egyék meg azt a csokoládét és induljon a nap kellemes bájjal.

Megbotlanak az utcán? Elvesztik a táskájukat? Otthon hagyják a dossziét, amire szüksége lenne a munkában? Sebaj! Ezek vagyunk mi: lerúgott házi nyulak, lerúgott és nyolcas kerekű Csepel bringák.... és tudják mit? Imádnak bennünket!

Az óvoda szép, az óvoda jó, az óvoda móka és kacagás! OviZOO meséje... bájjal teli reggel

Reggel egy kis hancúr az ágyban, egy kis "nem akarok felkelni", "ez a ruha nem lesz jó", "ez a cipő szorít", "különben is nem akarok oviba menni...", "különben is, fáradt vagyok". Toporzékolás és bájjal teli reggelek.... Itt a szoba közepére álltam és elkiabáltam magam. Mind három gyermekem csillogó szemekkel figyelt és hangosan kacagott...

"Egyszer volt, hol nem volt, tán az Óperenciás tengeren is túl…de az is lehet, annak a közepén egy óriás jéghegy tetején és Komló szépséges vidékein lészen egy ékszerdoboz. Eme ékszerdoboz piciny kis világában éltek hőseink, kiket egyszerűen csak úgy hívunk: Mini ZOO. Egy állatkert, hol nem mindennapi történetek keringenek, hol az élet csupa kacagás és móka.

Odin, a kicsi ormányos fiú, Szonja a kicsi róka leány, és Pippó a kis őzike; kik reggel ugyan úgy, mint ti csipás szemekkel ébrednek. Gazdájuk is kissé álmosan áll előttük és mondja:

- Vár az óvoda, a OviZOO csak reátok vár!

Pippó itt elpityeredik kicsit és szelíd hangon:

- De én nem akarok oviba menni, én nem....

Szonja a kis cserfes róka leány szintén:

- de az oviban nincsenek barátaim, nincsenek ott a játékaim.

Odin, a kis ormányos medvénk? Ugrabugrál örömében, a szeme is csillog, és alig várja, hogy elindulhassanak.

Hőseink libasorban, kicsit szomorkásan, de megérkeznek a híres OviZOO-ba, ahol sok, sok pajtás, sok, sok állatka várta őket. Óvó néni szelíden és szeretett teljesen várta őket, míg dadus nénink már terít is és készül a reggeli. Ormányosunknak finom gyümölcsökkel készültek, rókaleánynak mazsolával teli tállal, míg őzikénket egy teli tál zab várta.

Az óvoda telis tele játékkal, csodákkal teli világgal, pajtásokkal. Hőseink szép lassan el is feledik az otthont, a gazdájukat. Egyszer csak, úgy esett, hogy a mi kis ZOO lakóink cserfes kis jószágként kezdtek viselkedni.

Egy ormányos medve, Odin az asztal tetején és kurjantva:

- "Most nagyobb vagyok, mint Te! -s az asztal tetejére állt."

- Most jól megcsikállak! -mondta a kis Szonjánk és az asztal alól kukucskált kinek a kis patáit lehet megcsikálni, kinek a cipőfűzőjét lehet összekötni és kinek a nadrágszárát lehet meghúzni.

- Gyorsabb vagyok, mint te! - mondta a kis Pippó és fogócskázni kezdett ott, ahol azt nem lehet.

Szonja az asztal alatt, Odin az asztalon, míg Pippó az asztal körül szaladgál. Hajajjjjj... fogta az óvó néni a fejét, mikor ezt látta. Pippó is, a kis róka leány is és Odin is egyszer csak a bünti székben találták magukat. Ki-ki a saját kis bünti székében ülve azon gondolkodik, hogy mi mindent lehet itt még csinálni. Észre veszik, hogy van itt játszó szőnyeg, autópálya, sok baba, sok....sok... nagyon sok csoda! A csodák világára ébrednek egyszer csak.

- Óvónéni.... ígérem, jó leszek. Jó leszek... csak mehetek játszani?

- Óvónéni.... ígérem, nem mászok az asztalra többet... mehetek játszani?

- Óvónéni.... nem fogok másokat piszkálni..... ígérem ...mehetek játszani?

Bűnbánó kis tekintettel néznek felfele, mikor az óvó néni megsimogatja a kis fejüket és elengedi a kis rosszcsontokat.

Úgy elfáradnak ebédre a sok játékban, a pihenő időben alszanak, mint a bunda. Csodaszép kis pizsamában, csodaszép kis ágyacskában. Álmukban is csak játszanak ... játszanak ... Délutánra mindenkinek barátja is lett, akikkel szelíden játszanak. Pippó egy őzike leánnyal sétálgat az udvaron; Odin mászóka tetején terveket sző egy kis ormányos fiúcskával; Szonja egy róka leánnyal köt nagy barátságot, akivel egész nap csak babáznak és babáznak.

Mikor megérkezik, értük a gazdi ők már haza se akarnak menni.... szépen, élményekkel a hátuk mögött bandukolnak haza fele és sóhajtoznak:

- Holnap is lehet óvodába menni? Az óvoda holnap is nyitva van? - kérdi a róka leány.

- Holnap is lehet majd játszani? Holnap is eljössz majd értünk, mikor elfáradtunk? - kérdi a kis ormányos medvénk.

- Holnap is lehet majd bújócskázni? Holnap is lehet szökdécselni az udvaron? Az óvó néni holnap is az ölébe enged majd?

.... Igen, az óvoda csak reád vár holnap...

Valóság nincs ...az élet csak álom, s ne ébredj fel.... Pirkad az ég, légy, aki vagy…

Merj élni anyaként is, LERÚGOTT HÁZINYULAKON A VILÁG SZEME!

Miért ne táncolhatnánk ott is, ahol nagyanyáink otthonkában tengtek és lengtek? Miért ne főzhetnénk a vasárnapi ebédet táncolva, hangos zenére? Miért ne lehetne mind ezt akár tűsarkúban tenni, vagy stoplis melegítőben.... ami, jól esik a lelkednek. Miért ne lehetne elszökni pillanatokra és venni egy mélylevegőt, hangos zenét hallgatni, inni egy (kettő...három....) kávét, megenni egy egész zacskó gumicukrot? Miért ne lehetnél anyaként is, lerúgott Csepel bringaként is jókedvű, derűs és élettel teli? Miért ne lehetnél lerúgott házinyúlként is gyermek, aki magára önti a kávéját az ágyban, aki kiborul, mert nem túrógombóc a vacsora?

Kedves asszonyi lét, lassan vége a nyárnak és el kell, mondjam, hogy ÉLTEM, ÉLTÜNK! Három gyermekkel, óriási háztartással, minden földi jóval, kijelenthetem, hogy ép elmével, bááár....báááár.... kicsit ziláltan ugyan, de a nyári szünet hősének tekintem magam. Jövő héttől újra munkába állok, amit már nagyon, de nagyon várok...férjem, már nem annyira, de hááát ez van, ha az ember fia elvéti a választást... Gyermekeimmel későig, szinte ebédig ágyban voltunk. Autóba ülve jártuk a Világot és azon szépséges rejtett bugyrait, veszekedtünk, hisztiztünk (olykor én is...na, jó, nem csak olykor), táncoltunk, ágyon ugráltunk és idomultunk.

Idomultunk? Igen! Nagyon fontosnak tartottam az intimszféra megtartását, vagyis, mindenünket gyermekünkért, de kell határt szabni és szabályokat felállítani. Vagyis...Miért ne menekülhetnénk ki egy kicsit? Aki kávézik, az kávézni, aki cigarettázik, az dohányozni, aki teázik, az teázni. Álljunk ki a ház elé, menjünk ki a teraszra, a liftbe menjünk egy kört, bárhova, de egyedül legyünk. Kell a bambulós, csak levős csend, az én idő, "COFFEE TIME". Kell, hogy a gondolataink halljuk, hogy tudjunk tervezni, hogy érezhessük a saját illatunkat, hogy a szél a hajunkba kapjon, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat. Nagyon fontos! Tanuljuk meg szeretni önmagunkat.

Este egy pohár bor, pince hideg, száraz vörös nedű; napközben kávé és jeges limonádé. Kutyanyál a teraszon, fetrengő nagyfülü eb és egy óriás sáros oroszlán. Tisztán nem úszol meg egy kisétálást se....no, de egy a lényeg: SZERESD AZ ÉLETED! A gyerekeid felnőnek, nehogy lemaradj róla. Gyerekeid egyszer kirepülnek, ne hagy pillanatokat elveszni. Egyszer élsz te is, szóval, MERJ ÉLNI! Főzd le azt a kávét és menekülj 10 percre a magányodba…hidd el 10 perc alatt csak a ház áll feje tetejére, de semmi kár nem keletkezhet :-D.

Egy átlagos topa nő napja: EZ AZ ÉN NAPOM! Eltévedek, megbotlok és öltözködési tervvel rendelkezem!

No, rólam tudni lehet, hogy megkérded "Hogy vagyok, vagy milyen volt a napom" én elmesélem. Mikor elkezdem mesélni, széjjel esik mindenki a meséléstől és persze, élvezettel hallgatják a kálváriát. Tegnap este kaptam egy felkérést, hogy "nem lehetne betekintést nyerni egy napomba?". Egy olyan igazi átlagos napot szeretnénk? No, tessék....

Azt a tulajdonságom szeretem a legjobban, hogy "ízig vérig nő vagyok", amihez mindig, minden körülmények között ragaszkodom! Szóval, egy nő nem ért az autókhoz -csak úgy csinál; egy nő nem ért a JPS-hez -csak úgy csinál; egy nő mindig, minden körülmények között gyenge, topa és persze értetlen. Ettől vagyunk mi különbek a férfi nemtől.

Szóval, reggeli órákban autóba ülve elindulsz egy számodra ismeretlen helyre, mert találkozód van. JP, magabiztosság, tűsarok! Fél úton rá kell, döbbenj, hogy valami nem stimmel, mert hát keringesz és keringesz csak, mint Micimackó a Százholdas Pagonyban. A JP megállít egy virágárus előtt, holott, te....te... nem éppen ezt kerested! Állítja, hogy jó helyen vagy és nézzél csak balra, mert a cél ott van. hmmm....természetesen utána érdeklődöm a sztorinak, ahol vissza küldenek 10 km-re.... mész...mész... Edém, az autóm persze elvisz mindenhova és csak úgy suhanunk az úton. 10 km-re arrébb a semmi közepén találod magad! Szó szerint a semmi közepén! Szóóó szerint! Megkérded Rézi nénit az út szélén, hogy "Mondja már meg nékem, messze vagyunk még? Ott vagyunk már?". Természetesen vissza küld a virágoshoz, aki váltig állítja, hogy nem ő az én végcélom. Hmmmm, rendben, vissza patak mentén -mert a néni asszonta, hogy a patak mentén, át a hídon és a vasutat látva jó helyen járok. Ebből csak a patakot nem leltem, de sebaj!!! Az almafánál balra fordulva, újra a semmi közepén.... Itt újra ártatlan emberek leszólítása, JPS ellenőrzés, kétségbe esés a köbön és düh! Mikor a hídon áthaladva és a a vasutat megpillantva is érzed, hogy rossz helyen vagy, már nem bízol semmit a véletlenre! Keresel egy embert, aki ráér, és persze tudja, merre kellene menned és szépen...olyan nőies bájjal megkéred, hogy kísérjen már oda, ha lehet, mert barangolsz itt már minden fele és azt érzed, már mindenkit ismersz, és minden pletykát átlátsz, de a célod soha nem leled segítő lábak nélkül. No, a hősöm megérkezik, egy szép száll legény személyében és hussssssss minden kétségbeesés a múlté, mert megleled a patakot is a célodat is!

No, reggel 9 órát írunk csak és már egy egész mesém van estére.... Ugorjunk egy óriásit! A köztes rész is izgalmas, de az a szokásos báj csak. Vita a hátsó ülésen, kutya nyál és gyermeki aranyköpések. No, mi most másra fókuszálunk!

Férjemmel öltözködési tervünk van. Én ülök a gardróbban, és gondolkodom, míg feszeng, mert nem mostam ki a kedvenc nadrágját. Se kivasalva, se kimosva; mert a legfőbb gondom az én öltözködési tervem. Színházba készülünk. Míg én ülök és szelíden bámulom a felhozatalt, ő csak mondja...mondja... a magáét. Telefon a fülemen, csacsogok; mind e közben agyalok és férjem baját is megértően hallgatom. Univerzális lennék? Iiiigeeeeen... No, de azért mondjuk ki!!!! Míg nekem öltözködési tervem volt; férjemnek meg semmi, miért kellett volna tudnom, hogy mit is szeretett volna felhúzni? Honnnnnaaaaan kellett volna tudnom, hogy pont azt, pont azon az estén? Vitttaaaaa... veszekedés kerekedik, amit én a gardróbból, ő a szennyes kosár társaságánál ejt. Mikor én már tudom, kiválasztottam ...szelíden kilibbenek és a "csak rád kell várni?" kérdő szösszenettel újra egymásnak ugrunk. Az idő ketyeg, de újból átöltözöm, míg férjem még mindig a szennyes kosár bűvöletében keresi az öltözködési tervét.

Mikor én már az ajtóban, útra készen férjem végre talál magának egy tiszta és kellemes öltözetet, de a zakóóóó...hajajjjj... tudták, hogy a zakó se mindegy? Tudták???? Áll és a zakóit próbálgatja, hogy melyik megy jobban a precízen kiválasztott zoknihoz! Pfffff.... igen, rá kell várni, neeeem rám... Szócsatáink lényege abban rejlik, hogy míg én szépen és szelíden mondom a magam igazságát, ő már nem éppen olyan szelíden mondogatja a maga kis igazságát.

Végszóra legyen csak annyi, ha lett volna öltözködési terve, nem lenne feszült! No, de h nekem lett volna utitervem....talán én se feszengtem volna annyira?

Rendes Ház, Tiszta Udvar? Gyerekek és kutyák mellett? Iiiiiigeeeeen.... :-) Lehetséges...ööö...vagy lehetetlen?

Akár egy teljes könyvet írhatnék otthonom rendetlenségéről és annak megtartásáról. No, de a napokban úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam! Nem! Kérem, tisztelettel, nem engedek abból, amiben élni szeretnék, az pedig a REND és a TISZTA OTTHON. Ha már amúgy is azt mondják, hogy rettenetes természetem van, illetve úgy festek, mint egy lerúgott Csepel bringa miért ne lehetnék még elviselhetetlenebb? Tudják, mint kedves Hetti néni, aki igazán szeretni való, bájosan mogorva teremtés. Tehát, egyik reggel felébredtem, és azt mondtam:

- Ennek vége! Végérvényesen vége!

Bementem leányom szobájába, ahova belépni nem lehetett, mert olyan szinten szerte voltak a játékok. Itt egy póni, ott egy ruhadarab, amott egy pucér baba. Kurjantok egy nagyot, mind 3 gyermekem sorba állítom és, mint a hadseregnél ki adom az ukázt!

- A mai napon rend lesz! Kérem tisztelettel, a mai napon enni kívánok mindenki padlójáról!

Természetesen mind csak nézett rám és egyszer csak indul a vita és az ilyenkor jellemző "nem én csináltam" mondatok.

- Neeem én csináltam???? Akkor ki? Talán én? Talán a szomszéd kutyája? Talán a verebek a bokorból? Na peeeeerszeee...

Hadrendbe állítva pakolásra ítéltetett mindenki! Még férjem is megkapta az ukázt! Minden, ami nem a laktérbe való (kalapács, reszelő, mittuoménminekafeje...., mittudoménminekaszerelője..) ment egy szatyorba és a garázsba! Innen kezdve minden kitilttatik a házból, ami nem bele való. Nincs homokozó készlet homokosan, nincs fúró szabadon, nincs oda nem illő zokni a földre.

Szóval, senki ne legyen irigy, mert egy gyermekem se pakolt. Mind hárman csak jöttek...s mentek a kupi forgatagában és gyászolták gyermeki bájukat. Amit én helyére tettem, azt ők nagy örömmel meglelték és azonnal játszani kezdtek volna a régen elveszett játékdarabbal. Amit kidobtam, azt ők azonnal mentették ki a zsákból, amit felporszívóztam, azt azonnal hangos nyavalygás kíséretében gyászolni kezdték.

No, de a végére, a végére! Sikerrel jártam! Lakásom, végre, végre valahára úgy néz ki, ahogyan azt én akarom!!!! Neeem...nem trappolunk végig a cipővel a fehér szőnyegen (igen, felvállalom, fehér bútorom és fehér szőnyegem, és még fehér abroszom is van!....bolond vagyok? IIIGEEEN!); nem eszünk a  fehér abroszon, nem hagyunk a nappaliban játékot, az ajtót nem hagyjuk nyitva, a szennyes a szennyes kosárba való, a törölköző a szárítóra! Jaaa és niiincs szana széjjel hagyott pohár és egyéb mindenség. A jellemem nem éppen megfelelő? Hmmm ....jajjjjj...de igen, szeretni való egy hölgyemény vagyok én. A házam immár rendes, kedves és tiszta.... viszont!!! Viszont!!! A szekrényt senki ne akarja kinyitni nálam, mert minden...minden borul! A spájzban szerintem még kisegér is lakik és a táskám tele van múlt évi csontvázakkal. Tehát, rend van ugyan, de nyugalom, ez csupán a látszat! A hűtőmben akad 3 éve lejárt befőtt is, amit minden évben tervezek, hogy kidobok, de olyan szép az üvege....

Anyuka -mint lerúgott CsepelBringa, 3 gyermek és a nyári szünet bája :-)

Végy egy hosszú nyári szünetet, 3 gyermeket, 2 kutyát, egy óriási háztartást, feneketlen szennyes tartót, soha sem használt vasalót, kávégépet és egy "lerúgott és szét csúszott, elhasznált Csepel bringát -vagyis a házi nyulat...azaz... a háziasszonyt.

Szóval, úgy esett, hogy megesett, reggeli órákban szépen kortyolgatod a kávéd, mikor eme szép hangulat, huss...egyszer csak elillan, mert neeeeem...nem a gyermek, nem a kutya, hanem te voltál az ügyetlen! Szóval, a kávéd a fehér faladon landolt -mert ágyban iszod a kávéd és persze, hogy mozgolódsz és persze, hogy simán azt hiszed, hogy nem borul fel. Tehát a fal kávés és nem foghatod most egy gyermekre sem. No, de persze férjednek azt mondod, hogy nem te voltál és őőőő még el is hiszi!

Szóval, csapó 2 és jöhet a második kávé, amibe bele iszik a kutyád, mert simán feléri az asztalt és simán belekortyol...nem korty volt az, hanem olyan igazi megiszom a kévéd sztori!

Csapó 3 és arra leszel figyelmes, hogy a lányod ugrál a bátyja ágyán, míg ő alszik és énekli:

- Reggel van...reggel van... ébresztő!

Erre persze bepipul mind két fiú és indulhat a móka, a veszekedés, a verekedés és minden, ami ezzel jár:

- Anyaaaaaaa....

Szóval, felöltözöl, felhúzod a legotthonosabb, legkényelmesebb és legborzasztóbb ruhád, mely szerinted tökéletesen áll rajtad egy hozzá egyáltalán nem illő melltartóval, de spongyát rá, hisz otthon vagy és azon kívül semmi dolgod, hogy kergetőzz fiaiddal seprűvel a kezedben, körmöt fess leányoddal és ne foglalkozzál egyébbel, csak magaddal.

Majd mikor felismered, hogy a ház egyben maradása a tét, a 3 gyermek összecsomagol, autóba és irány a végtelenbe!

Persze itt azzal az érzéssel kell számolnunk, hogy a három gyermek a hátsó ülésen mást sem tesz, csak civakodik és verekszik. Te mit teszel? Hangerő a rádióra és csak az utat figyeled.

- Annnyaaaaaa megrúgott!

- Anyaaaaa még mindig néz!

- Anyaaaaa hangosan veszi a levegőt!

- Anyaaaa utánoz!

- Anyaaaa utánoz!

- Anyaaa ott egy őzike...

- Hooool... Hooool.... nem lááátom...

- Már nincs ott!!!

- Deeeee hoooool??????

Pfff szóval, hangerő és az út! Esélyed sincs a túlélésre, ha egy pillanatra is hátra nézel.

Szóval, szép környezet, csendes kis övezet, kirándulunk.

No, senki ne gondolja, hogy jót tesz. Az egyik gyermek az életét is megbánta, a másik már most nyafog, a harmadik, no ő csak énekel. Mit tesz ilyenkor egy igaz lelkű Csepel Bringa? Adrenalint neki! A tó szélén sétálva, ahol nincs 20 cm-es ösvény se, szakadékokkal, csalánnal és persze sok vízzel túrázni indulsz. Magad se gondolhattad ezt komolyan, hisz stílusosan, tűsarkúban indulsz. Egyik kézben a fényképezőgép, másikban a pici leány keze, a táska még rajtad. Nem nézel hátra, csak mész és mész és közben azon aggódsz, hogy ok...ok... gyermek szívatás van, de mi vitt rá arra, hogy magad is megszívasd? A gyerekek? Volt mikor megrettenve néztek maguk elé, volt mikor a bátrak harcát vívták, volt mikor lepihenve csak a végtelenségbe tekintve keresték a kiutat! No, de mikor ...mikor körbe értél, mikor az ösvény véget ért a csapat össze állt! Mind három gyerkőc egyhangúan elfáradt és jól érzik magukat és persze büszkék, hogy végig csinálták. Jómagam???? Ne akarják tudni! Kócosan, lerúgva, széjjel használt Csepel bringaként, de ...de... Stílusosan én is végig csináltam a túlélő sétát!

Szóval, jelenleg a családot lefárasztva, semmit tevés közepette fekhetek a kanapémon, azon aggódva, hogy mit is mondok a kávé folttal kapcsolatban férjemnek.

Pacsi és Respekt minden anyukának!!!!!

Igazoltatás! Hogyan igényelj nagycsaládos kedvezményt a Rend Őreinél? VAN NAGYCSALÁDOS KEDVEZMÉNY! PUNK TUM!

A férjem ki van szolgáltatva, nekem. Jaaaaj, de jól esik kimondani! Újra: a férjem ki van szolgáltatva, nekem, a kedves és édes deden segítőkész nejének....jaaaj, de jól esik kimondani, mondjuk ki újból: A FÉRJEM KI VAN SZOLGÁLTATVA a jótét kis lelkecskémnek.

Szóval, úgy esett, hogy megesett, hogy hááát leesett, na jóóóó...tehát, a sztori lényege, csupán annyi, hogy lejárt a jogosítványa, így háááát mint sofőr léphettem elő az életünkben. ÉÉéén sofőőőőr! Aki ismer, az tudja, hogy imádok vezetni! Olyan vagyok, mint Suhamer, csak picit keményebb. Tudják, mint Andor barátunk, aki imádja a csípőset és az alkoholt, csak éppen nem bírja... én is  imádok vezetni, csak hát, nem az erősségem.

Tehát, úgy esett, hogy megesett! Sofőr lettem. Eddigi életünk során sikerrel vezényeltem le árokból való autó mentést, ahol a rendőrök egyszerűen imádtak, mert azzal fogadtam őket, hogy "Fiúk, ezt most nagyon gyorsan meg kell oldani! A férjem nem hívhatom fel, így hááát ezt most meg kell oldani!". Az eredmény az volt, hogy a kedves helyőrség azonnali hatállyal megoldotta számomra és kihúzták az autóm, irányba igazították, majd szonda és igazoltatás nélkül utamra engedtek...meeeert a helyzetet, ugye meg kellett oldani. Köszönet és respekt érte fiúk!

Szóval, férjem mellettem teljes nyugalommal ihat, mulathat, meeeert én kisegítem és természetesen leszek a sofőrje!

No, de tekerjük csak vissza a sztorit picit. Úgy esett, hogy megesett! Igazoltatás! Midőn....midőőőőn... nem is értem, megbukott a rostán. 3 gyermek hátul, a kedves mama szint úgy velünk, jómagam is a csomagtartóban ülve jelen vagyok. A „JOGOSÍTVÁNY LEJÁRT”, mondá egy kedves hang az igazoltatás alatt. Pfffff hogy is mentheted a menthetőt? Azonnali hatállyal kezdj el hisztizni! Hiszik, vagy sem, nem először sikerrel vittem véghez büntetés megúszást hasonló ügy kapcsán.

- Lejárt???? De hááát mi az istenért nem lehetett meghosszabbítani??? Mi tartott vissza?

Itt jön a bohózat, a kedves kis férj-feleség szóváltása, a rend őre meg se mer szólalni. Adok, s kapok, hiszti, elválok sztori. Maaajd egyszer csak be kell kapcsolódnia a rend őrének és el kell kezdenie írni a csekket és hááát ugye bár a szonda és társai.

3 gyermek hátul:

- Apát most börtönbe zárják?

- Apát most elviszik?

- Húúúúú éééés most fognak szirénázni is? SZIIIRÉÉÉNÁÁÁT akarooook...

Mire jön a derült égből vilámcsapás:

NAGYCSALÁDOS KEDVEZMÉNY! Mindenhol van, kivéve a Mini ZOO-ban! Szóval, na majdnem mindenhol, így aztán elvárható lenne, hogy itt is legyen.

Asszonyi mivoltod kihúzod, és nagycsaládos kedvezményért folyamodsz. Visszautasítást kapsz. No, itt észre veszik a tetoooooválásod és azonnal elindul az eszmecsere és sikerrel barátkozol. Huhhhhh a fonalat elkapták, az Urad már a fejét fogja, a gyerekek már csillogó szemekkel várják, hogy a bilincs előkerüljön és sziréna szólaljon meg, a kedves mama a percet is bánja, hogy beült az autóba; deee...de... a rend őrei enyhülnek és peeersze, persze, hogy jár az a nagycsaládos kedvezmény.

Mind ennek örömére, férjem, férjem, most reám van szorulva és úgy, de úgy furikázom jobbra, s balra, hogy az újra belém szerelmesedett. Szóval, IRÁNY PÉCS, Anya vezet, s Apa ihat, s fizethet!

 


Nagycsaládos élet! Bohózat a köbön, avagy miként éld túl boldogan :-)...

Aki még nem ismerne...... van 3 gyermekem, 2 kutyám és egy férjem. Vannak csodaszép pettyes ruháim, kávé függőségem és egy életem. Férjem sváb, míg én spanyol, gyermekeim vörös és szeplős kis ördögfiókák; kutyáim meg az élet örömei....nyáladzanak ha kell, ha nem!

Szóval, életünk igen csak izgalmas, veszélyes, adrenalinnal teli. Blogom 2 éve indítva, arra jöttem rá, hogy az élet gyermekkel nem nehéz, hanem egy izgalmas játék. Sokan vagyunk, akik nehéznek ítélnek gyeses éveket, vannak, kik teljesen szét csúsznak és a házasságuk is rámegy. Sokan irigylik az életem, pedig el kell mesélnem, hogy mi is egy átlagos család vagyunk, csupán minden apró nehéz pillanatot egy karikatúrába csomagolunk.

Blogom célja, hogy megmutassam, miként nevethetünk helyzeteken és persze senkinek se jobb, csupán másként éljük meg.

Miként is alakulunk? Kutyám, Hyszti egy Basset Hound kis jószág, amit a fűnyíró sem rettent el attól, hogy szépen és szolidan feküdjön a rét közepén; másik kis jószágom egy igaz lelkű kommunista eb, Moszkvai őrkutya, aki alsó hangon is csak 70 kg. Fiaim vörös és felálló hajjal születtek, kik mindent megtesznek azért, hogy a nap végére szerencsétlennek érezzem magam. Lányom? Egy tünemény! Tiszta anyja a szentem. Igazából mindent magasról le.... .... , egyiken be, másikon ki, rendszerint a hátának beszélsz, és eszméletlen mennyit tud beszélni! Az se mindegy neki, milyen színű bugyi van rajta, mind ez 3 évesen....pfff ízig-vérig nő!

Férjem és én? Katasztrófa! Semmiben nem értünk egyet, életünk egy bohózat! Kitesz az autóból és simán ott hagy a vita kellős közepén, de én is büszkén zárom ki, ha éppen úgy esik! Neeem, mi soha nem veszekszünk, egyszerűen...csupán az a spanyol vér és az a sváb nyugalom egy igen intenzív és szenvedélyes dolgot tudott összekovácsolni.

Tehát, az életünk nem más, mint bohózatok hegye! Hangos zenével és sok kávéval kezdjük a napot. Kutya nyállal, gyermeki kacajjal és sírással indulunk minden hova, ahova csak visz az utunk. Bárhova is megyünk háromszor is átöltözök, négyszer el akarunk válni és gyermekeim 10 szer......10 szer vesznek össze közben. Mindig valamit otthon felejtek, és rendszerint leesek a lépcsőről, de mindig, minden körülmények között tűsarokra érkezem!

Tehát, igyunk meg 3 kávét egymás után reggel. Este igyunk meg egy mega pohár bórt (pince hideg, vörös, száraz nedűt), verjük át gyermekeinket egy órával -vagyis egy órával korábban simán el lehet küldeni őket aludni! Táncoljunk az esőben, szópárbajozzunk óvodás szinten a gyerekekkel és éljünk túl bohózattal minden egyes napot! Ja, és nem kell mindig mindent kivasalni és a hűtőben is lehet lejárt terméket tárolni! A szennyes tartó? Fogadjuk el! Soha nem lesz üres!

Pacsi minden anyuka társnak, akik minden kibíró akarattal és Puffin lekvárral vészelnek át minden egyes napot!

 

 

 

Maradandót alkotni a "CSALÁD" fogalmával. Szeresd az életed, a gyermeked és az emlékeid...mert maradandó!

A minap arról szólt a filozofálgatás, hogy alkottam e már maradandót az életemben művész létemre. El is gondolkodtam, hogy hagytam e a Világra valami olyasmit, ami maradandó és adok e magamból valami különlegeset. Nem kellett sokáig gondolkodnom.

Van maradandó dolog az életemben.

Egy kirándulás, ahol kéz a kézben sétálunk, ahol fák vesznek körül, madarak csiripelnek, kis viták öveznek és apró kis bohókás percek telnek el.

Egy vacsora, amit magam főzök, ahol bohókásan beszélgetünk, ahol sztorizgatunk, amíg jóízűen eszünk. Amikor hangos zenére táncolunk, amikor hangosan kacagunk a kertben és csak a mi világunk létezik....

Egy pillantás, egy emlék....egy ártatlan bevásárlás. Igazából az egész életem maradandó, hisz alkottam 3 csodálatos életet, 3 gyermeket, akiknél nagyobbat nem is lehetne alkotni. Illetve, minden apróság, amit szülőként teszünk és értük tesszük, még ha ők most nem is értékelik, mind mind maradandó. Emlékek hegye, illatok, ízek, amikről mi jutunk eszükbe.

Gondolják csak el, 3 gyermek, a testvérek egymásnak mit is adhatnak? Gyermekkort! Nem én adom, hisz én csak egy statiszta vagyok az életükben, mert tőlem függetlenül játszanak, vitáznak és élnek.

Egy kirándulás, amiből nekünk ugyan csak a  bosszúság jut; mert az egyik szomjas, a másik fél a félelmetes pingvintől -ne is kérdezzék honnan ered, fogalmam sincs! Szóval, szomjas, a másik a félelmetes pingvintől fél; míg a harmadik egyszerűen csak nem érti mit is keresünk egy szigeten, egy erdőben! No, azért vagyunk ott, hogy ÉLJÜNK!

- Aaaanyaaa...szomjas vagyok! -majd leül az ösvény közepén és nem mozdul. Igen, nem mozdul, mert ő szomjas. Óriási probléma, nem de? Igazából 10 méterenként leül, mert a lába is fáj. Mind ezt persze azzal a kellően vékony és fájó hanggal teszi!

- Aaaaanyaaaaa.... -majd sorolja a problémákat.

- Anyaaaaa.... jönnek a félelmetes pingvinek. -panaszkodik a 3-as számú gyermek, a leányzó. Kis göndör és vörös fürtöcskékkel, kis szoknyácskában a lábamat szorítva közlekedünk. Az érzés fantasztikus. Pingvinek nincsenek az erdőben, bíztatom. No, de az 1-es számú gyermekben, a vicces kamaszban mindig bízhatok!

- Pingvinek nincsenek, de "oroszlánok, tigrisek és medvék" vannak! Jaaaaj nekünk!

Na, bumm.... itt jön az a rész, amit szíved szerint felgyorsítva néznél végig, mert a „nyavalygás a köbön” rész következik. Az egyik fél, a másiknak valami baja mindig akad, a harmadik meg túl poénos. Tehát, egy igazi nagycsaládos kirándulás valahol a pokol és a meny közötti szakaszon keresendő, a FÖLDön, a valóságban.

Szóval, mit is alkottam és mit is adtam? Lészen ez a kirándulás, ami szülői szememmel nézve kicsit idegtépő; de ha tudsz egy kicsit hunyorítva nézni, másként látod. A világ megváltozik, ha a szemeddel játszol és megpróbálsz másként látni dolgokat. Számukra, számunkra egy emlék. Számunkra egy karikatúra egy vicces emlék; míg számukra óriási élmény. Emlékeznek az ugrándozó kis békára az úton; a játszótérre, a vízre, ami körül vesz; a mesére, amivel kiegészíted nekik a hely történetét; ránk szülőkre és pillanatokra.

Szóval, nem kell feltétlen nagyot alkotni, ahhoz, hogy valaki legyél. Légy egy egyszerű szülő, légy egy egyszerű feleség, akiért a férje 13 év után ugyan olyan lázzal oda van és máris alkottál. Alkottál egy festményt, amin 3 szép gyermek, 2 szenvedélyes szülő szerepel és egy szép táj.... ha ez mind meg van, nem is kell más, nem is kell több, hisz te már örökre élni fogsz valakiben....