BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Havas anyukás rumos kávét reggelre! Hogyan késs el reggel 3 gyermek és a hó társaságában c. rovat!

Minden reggel egy ...igen, még mindig a reggel, mert az a leg...leg... Anyukásabb sztori! Szóval, minden reggel egy izgalmas momentum az életünkben, de valljuk be! A havas reggelek mindent visznek! Mindent!

Szóval, mivel a gyerekeim egyre csak nőnek, és nőnek, nagyon úgy tűnik, hogy az alagút mélyén van valamiféle fény, igaz csak pislákolva, de van! Szóval, minden reggel az óra 5 óra 37 perckor szól! Kávé, sok kávé! Rum nélkül, ugye...szóval a kávé egyszerűen, mézzel, tejhabbal. Azt hiszem el jött az a pillanat, hogy színt valljak: a kávém minden reggel férjem hozza fel nekem! Ágyba, mézzel, tejhabbal. Igen, egy "aranyember"....na, jó reggel, mikor kávé van a kezében, mézzel, tejhabbal! Máskülönben meg....simán kitesz az autóból, ha nagy a szám!

Szóval, reggel meglátod, hogy fehér minden! Hótyukákat látsz csak, sáros hókutyákat és alvó gyerekeket! Mit teszek? Bekapcsolom a zenét! Tudják, olyan igazi, teljes hangerős zenét, valami spannolósat reggelre. Az egyik gyerkőc csak nyögni képes és a takaró már a fején is! Egy másik gyerkőc azonnal a lábát fájlalja, hogy ő bizony nem tud felkelni és felejtsem el, hogy ő bárhova is menne. A harmadik....? Na, ő az én vérem! Kócosan, ziláltan, csendben kikecmeredik, azonnal a langyos kakaóhoz sietve, megissza (csendben, addig nem szólhatunk hozzá), majd megkérdezi:

- Anya, rosszalkodhatok?

Hmmm.... a válasz persze egy NEM!

Szóval, míg a fiúk nyögve könyörögnek az életükért, mi csajok már hangosan éneklünk, és persze táncolunk! Igen! Mindenkinek táncolnia kellene reggel! Fiúk erre még jobban kiborulnak és dühösen hallasz egy becsapott ajtót, meg egy:

- Soha nem kelek fel!

No, itt azért olyan szigorú anyukásan azért oda szólsz és kénytelenek felkelni.

Ruhájuk frissen vasalva, előmelegítve (a menyeim majd halálba szidalmaznak a sok anyukás dolgom miatt, de hát ki szeret hideg ruhát felhúzni?). Mindenki öltözik, nem éppen szó nélkül, de öltözik. Kis atomháború, kis vita, kis sírás, kis....jaaaaj inkább hagyjuk! Inkább táncolj!

Szóval, a nehézség ott kezdődik, hogy 3-3 pár kesztyű, 3 sál, 3 sapka, 3 overáll, 3....3...3... mindenből! Semmi nincs meg! Itt még mindig dúdolgass magadban, mert hááát különben kiabálni fogsz és már tapasztaltuk, az nem segít! Szóval, énekelj! Neeeem a rumos kávéra még csak ne is gondolj!!!! Énekelj!

Mikor mindenki felöltözött, fogj egy ...nem kettő bundáskenyeret és dobd ki az ablakon! Miért is? Mert a két eb ott liheg és vár! A hókutyák csak arra várnak, hogy teli talppal ugorjanak egy nagyot rád és az egyetlen tiszta kabátod szana széjjel nyálazzák és sározzák. Szóval, bundás kenyér!

Itt persze arra is figyelünk, hogy a kutya lassan egyen, mi gyorsan szaladjunk ki az udvarból. No, a hó miatt egy gyerek elcsúszik, vissza szaladsz, segítesz neki, közben néhányan már kimenekültek, de végül, te hátra maradták és nem úsztad meg tappancs nélkül a hátadon!

No, az óvoda nincs messze. Gyalogosan 10 perc se.... felnőtt tempóval, 5 perc. Gyerek tempóval, kb 25 perc, havas úton, gyerek tempóval 40 perc!!! Mi az eltérések oka?

- A HÓ!

- A HÓ!

- Nem ittál rumoskávét!

- A HÓ!

Szóval, csúszkálnak, havaznak, elesnek, sírnak, nevetnek, játszanak, alvajárnak, havat takarítanak, havaznak és havaznak!

Szóval, mikor azt látod, hogy havas a táj, készülj fel! Minden honnan elfogsz késni! A legjobb megoldás erre, mindent törölj a naptáradból aznapra! Menj haza és rumoskávé! Egy élet is kevés egy ilyen reggelt kipihenni!

Respekt minden anyuka társnak! PACSI!

 


Karácsony, 3 gyermek, készülünk, nem készülünk, vitázunk, dolgozunk és imádjuk egymást! :-)

Hát igen, ez a háziasszonykodás és a karácsony nem gyerekjáték! No és mind ezt ugye úgy képzeljük 3 gyermek még körülöttünk, szájkaraték (nem szotokán, csak olyan szimpla), verekedések, tea kiöntés, "Anyaaaa.....Nééézd!" kíséretében mind ez kihívás.

Kávé függőségem azt hiszem sikeresen elérte a tetőpontot! Hullámok a fejem felett úgy csapkolódnak, hogy már, már össze is érnek. No, de ez így van jól, ez így van rendjén, ez így van minden évben!

Szóval, megvett karácsonyi ajándékok száma: 0

Megsütött sütemények száma: 0

Spájz kitakarítása: még várat magára!

Hűtőből a romlott, régi dolgok kiválogatása: elmaradt!

Szennyes: még határeset!

A ház már díszeleg, azzal nincs gond, mert abból ugye nem engedünk! Zsolnay elpakol, elő a giccsel! Recepteket nem bújok, mert a menü minden évben ugyan az, a sütemények évről évre tökéletesebbek. No, de tegyük szívünkre a kezünk! Mind ez a feszültség kell, szükségeltetik, imádjuk!

Férjemmel ilyenkor a veszekedések elérik az évi csúcsot. Volt, ugye, hogy simán bent hagyott Pécsen mérgében, volt, hogy én mentem el itthonról mérgemben, volt, hogy úgy bevágtuk az ajtót magunk mögött, hogy az kiszakadt a helyéről.... no, de szerintem az idei lesz a csúcs! Mi fán teremnek ezek a viták? Nagyon egyszerű, csupa fontos dolog az indító: pl a kenyeret szeleteltetve vegyük, vagy egyben? Ez nagyon fontos kérdés az életünkben. Mit vegyünk a gyerekeknek, mit magunknak ...és persze mit magunknak? Jön a születésnapom, azt bízom, benne idén nem felejti, így aztán az is vita tárgyát képezi, hogy szólok neki időben....na, de ha nem szólok, elfelejti, amiért engem okol. Szóval, légy okos....

Ami még csúcs szokott lenni, hogy miért dolgozol ilyenkor? No, de ha nem dolgozom, akkor meg az a baja, mert ha ráérek, többnyire rátelepszek, és azt se tetszik neki.

Gyerekek? Jaaajjjj hááát cseperednek, olyan kis édesek. Mindenben segítenek, persze addig a pontig, ameddig élvezik. Mind tudjuk, hogy az nem tart tovább 10 percnél. Csoki hegyek ilyenkor minden hol, ugye a Mikulás... jaaaaj imádom a Mikulást, mert sok édességet elkobozhatok, amit végül esti óráimban egy jókora fürdő mellett el is fogyasztok. Egy pohár pince hideg, száraz vörös és csokoládé hegyek! Minden anyukának ezt javaslom estére. Neeeem...hagyjuk már a nincs nekem erre időm! De van!

Hajjjjj látta valaki a spájzomat mostanában? Be se tudok lépni a kupitól!!!!! Valaki kezdjen már vele valamit, mert a tepsim mind ott van a mélyén és, ha egyet kihúzok borul minden. Tudom...tudom... blog bejegyzés helyett akár ott is pakolhatnék inkább. Neeeem, sokkal jobb érzés sóhajtozni és azt mondogatni: erre sincs időm, arra sincs időm. Milyen szerencse, hogy férjem nem olvassa a blogom! No, de ha mégis olvasnád: a lábam 37 és feles, a ruha méretem 38 (M)!

Szóval, kezdjük a napot napfelkeltével, sok sok feladattal, hullámokkal a fejünk felett és higgyétek el, minden egyszer csak a helyére kerül... Pl, vasárnap Mézeskalács sütő verseny lesz Túronyban! Senki ne feledje...

Jaaa és, aki bármit is rendelne már tőlem, ne tegye! :-D Pár nap és sós karamellás macaront kezdek sütni és készülnek a habkarikáim (amire idén remélem, nem kapcsol rá leányom és nem égnek meg a sütőben!).

 


Hajtóvadászat.....őőőő akarom mondani TOLVAJOK egy kisvárosban! A gyermek szemével...

Vannak pillanatok, amikért érdemes élni és ezt nagyon sokan nem érthetik és azzal is tisztában vagyok, hogy ehhez kicsit "bolondnak" kell lenni. A Világot tudni kell egy kicsit más szemmel nézni. Nem a megszokott csövön keresztül, hanem egy kis bohózat csövén mutatva, hogy van lelked, van humorod és persze volt gyerekkorod! Mindennél fontosabb, hogy volt gyerekkorod!

Adott egy szituáció, városomban, amire már kevésbé vagyok büszke, Pécsváradon elloptak, bocsánat... el merészeltek lopni egy gyertyát az adventi koszorúból. A mindenki adventi koszorújából. Félre ne értse itt senki, nem helyeslem, nem derülök rajta, csupán lenézem a cselekményt övező reakciót. Persze, mások az értékrendek, a színvonal is. No, de ne is folytassuk a sztori ismertetését, álljunk meg itt egy szóra.... Egy gyertya, tudom...tudom... az össze tartozás jelképe, igaz és értem, sőt mi több szeretném ezt hinni. No, a cselekményt olyan reakció követte, ami értelmes ember számára már, már elborzasztó. Polgármesterünktől első körben kapott 12 órát, hogy vissza helyezze, különben nyilvánosságra hozza a kamera felvételeket, ja és megteszi a feljelentést és közhírré tétetik a tettes személye, had szedje szana széjjel a város. Mert ez a város erről híres. "Vágjuk le  a kezét!", "Vegyük fejét!", "Majd mi elintézzük!" Mit neki 12 óra, most kérjük a felvételt!", "Rendezzük le és különben is a tolvajok kezét kéretik levágatni!" A sajtó is rákapott a hírre, miszerint Pécsváradon kész hajtóvadászat és lincs hangulat alakult ki. A szeretet ünnepe, a melegség eltűnt. Az összetartás és összetartozás eltűnt. Megjelent a düh, a harag, az indulat. No, de Grincs el tudja lopni a karácsonyt? Most tényleg?

Olvasta itt bárki is Jean Valjean történetét? Neeem...tudom... azt se tudjátok mi fán terem. Segítek! "ZSÁN VÁLZSÁN", Victor Hugo, az egyszerűség kedvéért filmen is megtekinthető. Szóval, a Rab, a Tolvaj ellop egy gyertyatartót. A Püspök utolsó vagyonát. A Rab, a kegyetlen bánásmódtól, a szökött Rab egy romlott lelkű személy abban a pillanatban. A rendszer taszította bele ebbe a lélekbe.

"- Ne felejtse, sohase felejtse el, hogy megígérte: Ezt a pénzt arra fogja felhasználni, hogy becsületes ember legyen magából.

Jean Valjean, aki nem emlékezett, hogy bármit is megígért volna, nem bírt megszólalni." /V.H. Nyomorultak, részlet/

Amikor az utolsódat is viszik el, vagy a kerítésedet rablás közepette, akkor is, abban a pillanatban is soha ne feledd: egy ember életét akkor tudod megváltoztatni, ha te magad elengeded haragod, a bánatod és kicsit bele gondolsz a másik lelkébe. Romlott az a másik lélek? No, de még romlottabb leszel, ha egy gyertya miatt, hangsúlyozom...egy gyertya miatt fenyegetőzöl, megosztasz, kezét vágnád és máglyára dobnád.

Volt itt bárkinek is gyerekkora? Dehogy!

Gyerekként egyszer ellopták néhányan az összes gyertyát egy köztemetőből. Éjszaka volt, jót mulattak rajta, barátokkal, talán még alkohol is volt a közelben. Buli volt, bátorságpróba... neveletlenek voltak? Igen! No, de ki nem fiatalon, mikor a szülők nem voltak a közelben és a haverok nagyobb lázat indítanak, mint a gátlások? Szóval sírokról emeltek el gyertyákat. Másnap nem indult hajtóvadászat ellenük. Mikor felébredtek, józanul már másként látták a történéseket. Nem volt facebook, hogy móresre tanítsa őket a lakosság, mégis lelkiismerettel reagáltak. Vissza vitték a gyertyákat. No, de itt jön a csavar! Fogalmuk sem volt mely sírokról emelték el! Haza mentek és az összes létező gyertyát össze szedték és vettek is mellé...vissza mentek és minden sírra tettek egyet, s egyet. Meggyújtották őket és ennek lázában ott maradtak. Máig emlegeti az egyik betyár milyen szép is volt.... Az egyik Rabló férjem volt, aki máig szívvel sétál abban a temetőben és nagyokat sohajt, milyen szép is volt :-). Rabló...mégis jó ember lett belőle és ez a cél! Minden gaztett után lehetsz még jó ember, egy gyertya lopás után meg aztán pláne! A kerítés tolvajlás persze más tészta...

No, ha saját gyerekkorunkat felidézzük, akkor tudhatnánk, fenyegetéssel, vérdíjjal (mert itt az is szokássá kezd válni), undorító, trágár hozzászólásokkal, haraggal nem tudunk kezelni fiatalokat, bandákat. Nem tudjuk kiugrasztani a tettest, nem tudunk hangot találni velük. No és nem gyilkosságról beszélünk és nem társadalomra veszélyes cselekedetről van szó. Gyertya lopásról beszélünk.... szóval, ennek kezelésére pedagógusokat kellene felkérni, a gyerekekhez közelebb álló személyeket kellene megkérdezni és nem izomból intézni, mint itt mindent.

Próbáljuk ki egyszer, csak egyszer, hogy nem tollvonással, nem szájkaratéval, nem izomból és fenyegetve kezeljük a fiatalokat (az embereket), mert eredmény így nem lesz.

Nézzék csak meg a fotót. A város kis "fene vadjai" kérésemre vezekelve egy olyan tett miatt, amit nem ők tettek boldogan, nem parancsra gyertya gyújtással reagáltak. A formát ők választották, a tartalmat ők írták. Nem volt itt mindenki sajnos, mert nem voltak a városban, de telefonról végig kísérték a jótettet. Nem lehetne inkább ez egy pozitív pedagógia irányelv a jövőre? Fogjuk össze őket, beszéljünk hozzájuk, szeressük őket és ők is velünk fognak változni. Én szeretem őket.... és ezt vállalom!

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik...Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
Lukács 6:37

Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." (A parázna asszony története)
János 8:7

 

Ui.: természetesen vállalom a poszt utáni megtorlást! Tudom...tudom.... a történelem során még nem volt erre itt példa! Megtorlásra fel!

5 óra 37 perc, kávé, vasaló, kutya szőnyeg és 3 gyerek kálváriája reggel!

Szóval, a szokásos és már, már unalmas elszólásom: az óra 5 óra 37 percet jelez, kávé a kézben és te csak nézel magad elé. Mivel is kezd a napod? Öltözés, fésülködés, ránctalaníts a szemek alá (jut eszembe, kifogyott!!!!!!!! bakker!!!!!), ébredésre fel! Én nem tudom ki hogy van vele, de nekem fizikai fájdalmam van a felkeléstől. Születésnapomra egy teljes napot kívánok pizsamában, kávéval és egy jó nagy adag vattacukorral!!!!! Nem is kérek mást! Na, jóóóó a pizsamás napot vattacukorral, a piros cipellőt, extra giga hatásos ránctalanítót (Anubis), kifogyott a parfümöm is (Jimmi Choo) és minden vágyam egy Land Rover Defender! Hajajjj..., na jó.... kávé kézben, vissza a jelenbe, hisz hoool van még a születésnapom.

Tehát, vasaló bekapcsol, mert ugye a frissen vasalt ruhárka éhesek gyermekeim, előmelegítve húzzák fel ruhájukat; kakaó megfőz, természetesen három felé. Jó magam még mindig kócosan, szemüveg nélkül, pizsamában, két kutya szőnyeggel az ölemben. Nem tudom ki, hogy csinálja, de én minden reggel álmos vagyok és nyűgös! A gyerekeim is! Nem is értem.... nem egy jó párosítás, az bizonyos.

Minden reggel ügyelnem kell, hogy senki, de senki ne igya meg más kakaóját; senki, de senki ne borítsa ki; senki, de senki ne vegye fel és nyúljon a másik ruhájához! A ruha passzoljon az aznapi kedvhez, a ruha még véletlenül se legyen a múlt heti kedvenc, mert ezen a héten az nem játszik. Tyűűűűűű...a kakaó túl forró lett? Sebaj, kis hiszti, kis vita, kis fejfájás és ez idő alatt ki is hűl ihatóra. A "lelki béke" mondat máig játszik. Pizsamában, kócosan, szemüveg nélkül állsz a ház közepén, két kutya szőnyeg melletted és mondogatod: "Az élet szép és ugye.... lelki béke és lelki béke...."

No, de a mai posztból sem maradhat ki az a tény, ha jól kezeljük a jelent nem lesz gondunk a jövővel. Vagyis, mielőtt  a kakaót kitennénk, igyunk bele mindbe, hogy a hőfok megfelelő legyen. Jaaaaaa.... nem szeretik, ha bele iszok a poharukba! No, de spongyát rája, ennyi csíntalanságot csak, csak megengedhetek magamnak, nem de? Ruhából tegyünk ki egy csúnyát és egy szépet, irányítsuk kicsit az akaratukat! A kutyákat meg tanítsuk meg a következő kulcsszóra: Őrizd! Vagyis a két kutya szőnyeg lefekszik az ágyuk mellé és addig nem engedi őket le, míg fel nem öltöztek!

Mit tudok még tanácsolni? Hmmmm nem is tudom.... Én ma kivettem egy nap szabadságot! Pizsamában maradtam, kávét iszok karácsonyos bögrében és valaki szóljon a főnökömnek, hogy mára szabit vettem ki, ugyan is a napom Frank Sinatrával készülök tölteni….

Mindenkinek szép napot....

 


Kutya-gyerek barátság. Kalózhajó felállít, kalózok a helyükön! Kutya-krokodilok támadására fel!

No, a mi nap volt egy vita férjemmel....na, jó minden nap van, de ez pont témába vágó vita volt! A kutyák! Mivel szeretem eme ebeket szépen meg szoktam nekik is ágyazni esténként, tollpárnájukat kirázom, kis simi és mehetünk aludni. No, férjem jelezte, nem lesz ez így jó, mert a kis "orosz" bizton egyik este szét szedi nekem a dunyháját. Bevett szokása, hogy reggel kihúzza az ágyát a telek közepére és dunyháját is szellőzteti valahol a napsütésben. No, férjem jelezte, hogy nem lesz ennek jó vége! Édesanyám is megjegyezte, hogy már mikor anyaságra adtam a fejem, hogy nem lesz ez egyszerű...na, de mikor kutyákat fogadtunk magunkhoz, szó szerint leh.lyézett! No,  de engem az adrenalin éltet, és kellenek az izgalmak! Szóval, egyik reggel kilépve a házból liba vágáson éreztem magam! Fehér tollak mindenütt! A fatetején is tollak, a kutyák tollasak, a telek merő egy toll volt! Ők persze csak ártatlanul néztek reám...."Nem én voltam." felirattal a homlokukon....

No, de ne is erről essen szó, hanem arról az örömről, amit ők adnak. Nem nekem, hanem gyermekeimnek. Sokan ódzkodnak a kutya-gyerek barátságtól, méretek is megrémisztik a szülőket sokszor. No, az én ebeim, 30 kg-os kis Hysteria (Basset Hound) és a 40 kg-os, 5 hónapos Maxim (moszkvai). A leheletükkel is felborítják gyermekeim, nem hogy a pihe, puha testükkel. Szőrösek? Igen? Kezet mosnak minden kutyázás után? Hááát persze.... (nem szokásuk). Sárosak, nyálasak, imádni való barátság ez! Sáros a gyerek is, nyálas a gyerek is, sőt! Szóval, van itt bármi féle különbség? Nem hinném.

Szóval, adott 3 gyermek, akik a kalózok, adott 2 kutya, akik a krokodilok. No, de van, hogy a kutya szörnyet játszik, de az is volt már, hogy Drakulát testesítettek meg. A lényeg: a kutya az ellenség, a gyerek menekül, bújik, felmászik, elmászik előle. A kutya élvezi e? Hát persze! Ugat, szalad utánuk! Imádni való egy banda! Aki azt gondolná, hogy félnie kell, rosszul teszi.... az állat érzi, hogy a gyerek a család része és neki feladata, küldetése őket védeni. Társnak kezeli, játéknak, egy megóvni való kis élet. A hatalmas állat, aki maga is kölyök és maga is kiszámíthatatlanul boldog tud lenni lefekszik és hagyja, hogy párna legyen, hogy fogorvost játszanak a gyerekek... nevelődik az eb és nevelődik a gyerek is, hogy ki-ki meddig mehet el és másiknak mik a határai. Van e sírás? Természetesen van, mert van, hogy elesnek, van, hogy nem úgy jön ki a játék, ahogy, de nincs baleset, nincs veszély. Tanulnak egymástól.

No, de emeljük ki anyuka feladatát is. Mikor a kalózhajó megépül, a kalózok hadat üzennek a szegény krokodilnak, anyuka lefőzheti magának a kévét és nyugalommal ihatja azt, ugyanis, a bébiszitterek színre léptek és nekünk itt már dolgunk sincs....

Ne féljünk, ne idegenkedjünk. Nincs gyengébb szeretet annál, ami az állat és a gyerek között létre jöhet.

Éjszakázás három gyerekkel! Őrület HATÁRÁN!

Mindig csak azokról a fránya reggelekről regélünk, meg azokról az ártatlanul szépséges anyai pillanatokról. No, de most szóljon ez a poszt a fájó nyakamról, a nem alvós éjszakákról és a hisztivel övezett reggelekről!

No, a hiszti ez esetben nem a gyerekek hisztije, hanem anyukáé. Lássuk csak, amikor 3 gyermeket nevelsz és egy horkolós férjet kezded azt érezni, hogy elfogytál, hogy egyszerűen nem tudsz másról sem álmodozni, mint egy átaludt éjszakáról! Szóval, nem elég, hogy mindig kell egy utolsó hozzászólás, egy utolsó megjegyzés, egy utolsó ivás és pisilés, még elalvás után sem fenékig tejfel az élet!

Este 10 óra és azt gondolod a nap lenyugodott és te is alhatsz. Egy utolsó vita, egy utolsó álomkép és már alszol is. No, de az érzés...az a fránya érzés, ami már benned van, hogy bármikor jöhet valami, ami felébreszt.

Szóval....

- Anyaaaaa... fúj a szél...

Anya válaszol:

- Igen és az az eső is esik, szóval ALVÁS!

Ő volt Hármaska.

Egyeske egyszerűen csak megjelenik, hogy nem tud aludni, amire te zabosan válaszolsz is:

- Én tudnék, de nem hagytok!

Közben elalszol, újból és jön Ketteske:

- Piiiisiiiilni keeeeel! Anyaaaa.... Pisilni kell!

No, itt tartsunk egy kis szünetet és jegyezzük meg, hogy ez a "nem is értem mi okból!" történés. Nem lehet egyszerűen kisétálni és elmenni szó nélkül a mellékhelységbe?

Valahol éjjel egy óra fele járhatunk, amikor azt gondolod csend lesz és alhatsz....de nem, mert valami újra történik. Igen, nagydolog is történt!

Dühös lettem! Sok év dühe jött ki belőlem és hisztibe kezdtem az éjszaka közepén. Villanyt felkapcsoltam és nagyom, nagyon dühösen beolvastam a családnak. ALUDNÉK! Mindenki a helyére ment persze, azt hiszem egyedül én voltam csak ébren, mert nagyon úgy tűnt, senki nincs teljesen ébren, csak valami féle alvajárásról lehetett szó. Egy gyerek a szőnyegen volt, egy a wécé előtt állt sorba és egy … no… őt egyáltalán nem értettem.

Reggel? A szokásos "azt sem tudom, hol vagyok érzés", kávé a kézben és szépen lassan támolyognak ki gyermekeim is. No, erre azt gondoltam tisztázzuk helyzetünk:

1. Anya szó nem éjszakai műszakot is bíró szolga.

2. Az anya szó nem egy lüktető és állandóan toppon levő emberfajta.

3. Az anyáknak is joguk van hisztizni!

4. Az anyáknak is joguk van kéziféket behúzni!

- Szóval, az éjszakai kijárkálás ezennel megszűnik, különben mindenki kint alszik a kutyákkal -vagy én alszom kint a kutyákkal, még nem döntöttem el, de a lényeg, hogy "gyerek és anyuka egy házban való alvása megszűnik". Továbbá, nem...nem senki nem iszik lefekvés előtt négyszer és pisilőt is kifacsarjuk lefekvés előtt, EGYSZER!

Míg ezt előadtam sértődve néztek rám, fogalmuk sem volt miről beszélek. Az egyik gyerek megkérdezte miért nincs rajta zokni (nem emlékezett rá, hogy éjjel vízbe lépett), a másik is csak nézett és kérdezte, hogy "miért ki szokott kijárkálni éjjel?"

Rá kellett jönnöm, hogy mindegyik csak egyszer jön ki.... egyszer BAKKER és arra sem emlékeznek. No, de ha mindegyik csak egyszer jön ki éjszaka, az háromszori ébredést jelent, újra vissza alvást....majd egy jókora frusztrált állapotot éjszakára! Lesz ennek vége egyszer is? Áááááhhhhhh...azt hiszem soha...

Szóval láttamozzuk egy átlagos anyuka helyzetét: minidig tudna aludni és mindig álmos. Karikás szemei állandósulnak és humorérzéke mindig vele van….mert, ha az nem lenne, na, már régen a kutyákkal aludna kint a fújó szélben …. Ja és sokat kell mondogatni: SZERETEM MAGAM ÉS SZERETEM AZ ÉLETEM, JA ÉS IMÁDOM AZ ÉJSZAKÁIMAT!

 


Reggeli őrület a gyerekekkel! Mindenkinek óriási PACSI, aki gyerekkel indul reggel időre!

Először is, hatalmas PACSI és 1 perces néma csenddel tisztelegjünk  minden egyes anyukának, akik időre mennek reggelente gyerekekkel. Majd könnyebb lesz, majd könnyebb lesz, mondogatjuk mindig...lassan rá kell eszmélnem, hogy nem, ez minden lesz, csak könnyebb nem!

Lássuk, első számú törvényt már ismerjük: mindig, minden körülmények között kelj a gyerekeid előtt, pontosan 5 óra 37 perckor, hogy a kávéd meg tud inni. A kávét kötelező meginni a gyerekek előtt. No, de mi van akkor, amikor a gyerekek mégis csak beelőznek és előbb kelnek, mint te?

No, olyankor, mint egy mosott rongy kecmeregsz ki az ágyból, azonnal esemény van, nem csak úgy simán ébredezel, hanem azonnal harcok vannak a fejed felett.

Mi válik be ilyenkor? Esős reggelen? Semmi! Szóval, aki mellett az irodában egy több gyerekes anyuka ül és csak pár percet késett, kérem tapsolják meg! Ahol több gyermekes anyuka dolgozik és a késése 10 perc alatti, kérem hatalmas gratulációval és tapssal tisztelegjenek! Az anyuka, aki a munkahelyén minden reggel zabos? Nos, értsük meg és vigyünk neki egy kávét, de gyorsan!

Szóval, egy gyereknek kakaó kell; egynek a másik kakaója kell; egy csokit enne; egy simán csendben feküdne, de nem hagyják; egy már bepakolta a táskáját, de egy másik kipakolta; a ruha nem jó, amit kitettél; rossz sorrendben tetted ki a ruhát; kivasaltatják veled, hogy meleg legyen; a kakaó kiborul; a mesének vége lesz; egy sír; egy nevet; egy meg aludna még. No, és mi van velünk ilyenkor? Pizsamában, kócosan, kávé nélkül, kissé szét csúszva állsz a lakás közepén és mondogatod: "Belső béke....belső béke....belső béke....".

Egy dolgot jól jegyezzünk meg! Ezek az anyukák 8 óráig egy teljes napot átéltek és 8 órakor már innák a második kávéjukat egy kis rummal. Hajajjjj.... lennék én már nyugdíjas és az a rum ott is lenne abban a kávéban!!!!

Szóval, a ruha nem jó, mert nem lányos, a póló nem jó, mert barna, a nadrág nem jó, mert hideg....felhúzzák egymás cipőjét bosszúból, eldugják egymás plüs állatát, meghúzzák egymás haját.

Szóval, nézzünk rá a szét csúszott anyukára az irodában és egy óriási PAAACSIIII nekiiii!!!!!

Hajajjj.... szóval, ha mind ez nem lenne elég, akkor indulásnál kiderül, hogy vinnénk magunkkal a 90 cm-es Minnie-t, a kis Minnie-t és még az egész hangyabolyt is. Ja, és hóóóól van a katicabogaras óra, hol van a békás óra? Mamákat körbetelefonálod és kutatsz a házban, kutatsz...mire megleled már 3 életnyi izzadság vert le a sietségben. Indulás! Szóval, kérem tisztelettel, amikor kész hadsereggel érkezünk az intézményekbe, csak nézzenek ránk, anyukára és értsenek meg. Egy hisztivel kevesebb a százból, így aztán jött a Minnie, a kis Minnie, a pingvin, a lányos óra, a fiús óra és a még ki tudja mi....

No, mikor kiérsz az ajtóhoz, amikor sóhajtasz, hogy indulhatunk, amikor ... amikor már a célban vagy két sáros kutya örül neked és telibe nyom a lábnyomaival, biztos, ami biztos alapon. Eléd állnak, labdát hoznak, vizesek, nyálasak, kissé sárosak, de téged akarnak. Mindenki téged akar! A gyerekeid, a kutyáid, mindenki ölelésre vágyik reggel.

Kapun kiesve, sóhajtozva, örömmámorban, győzelem ittasan indulsz tovább!  8 óra és mindenki a helyén! PAAAACSSSIIIIII!!!! Óriási PAAACSIIIIII!!!!!!


Hova is menjünk 3 gyerekkel kikapcsolódni? MINI ZOO, KOMLÓ!

Szóval, az idei győztes helyszín, ahova nem hogy érdemes, de kötelező ellátogatni a gyerekekkel: MINI ZOO, KOMLÓ!

Úgy esett, hogy megesett, ahogyan mindig szokott az lenni. 3 gyermekkel beülsz az autóba, már alapból egy kész leizzadás, a túléléshez szükséges egy úti cél, szükséges egy hatalmas mese és körítés, hogy a gyerekek szükségét érezzék, hogy beüljenek az autóba. No, de az már egy fél siker, hogy bent ülnek, de a győzelemhez ez még édes kevés! Mi kell még? Mese, mese és egy óriási mese egy rókáról, egy süniről és egy szépséges nyusziról. Az autóban ígérsz és ígérsz a béke kedvéért és csak remélni tudod, hogy végül mindent be is tudsz tartani.

Tudni kell, hogy a legidősebb már a kellően ellustult és igen nehéz az érdeklődésének megfelelni. Nyávog, hogy ő az autóban marad....hogy ő hozza a könyvét, mert olvasni fog az állatkertben is. Kis vita, nagyobb vita, hogy a könyv marad. A másik nyávog, hogy fáradt és különben is inkább legózna, a harmadik meg....na gondolom mindenki érzi a helyzet igazi ízét.

Az autóból kiszállunk, majd megpillantják a helyszínt. Nyafogást elvágták, könyvet simán ledobja, Legó gondolata is a múlté! Tudták, hogy van egy hely, ahol a gyerekek valóban állati közeli élményben gazdagodhatnak? Tudták, hogy van egy hely, ahol a gyerekek egyszerűen nem akarnak távozni, ahol nem az EU normás csúszdával próbálnak bennünket maradásra bírni, ahol nem légvár van, hanem egyszerűen a természet, az állatok közelsége!?

Szóval, teremtődik egy hely, ahol a gyerekeim viselkedtek, nem nyafogtak, nem volt semmi gond. Akár mondhatnám azt is, hogy eme posztom unalmas is lehet, mert nincs semmi káosz, semmi poén, meeeert a gyerekeim viselkedtek! Minek köszönhető? Nem is tudom! Egy álom az egész! Kézhez szoktatott róka koma, sünik, görény, nyuszi.... a róka még alszik mikor megérkezünk. Szépen, szelíden. Nyújtózik egy nagyot, majd ránk pillant látogatókra. 3 gyermek két felnőtt.... sóhajt egy nagyot, majd felkel. Az ajtó nyílik, és kísérettel gyermekeim bemerészkednek (szám szerint 2 gyermek, mert a harmadik görényt sétáltathat). A róka szaglászódik, nézelődik, majd elfogadja a neki szánt elemózsiát. Ezek után azt veszed észre, hogy belecsöppentél a róka életébe. BOOOOLDOOOGSÁG, mert ígéreteim között szerepelt, hogy rókát simogathatnak majd!

Mikor végeztünk a rókával, malac etetés következett! Kaptunk egy tálka valamit, amit természetesen két kisebb gyermekem le is tesztelt, biztos, ami biztos alapon....engem közben a sárgaság kerülgetet, na, de sebaj! Szóval, egy falat a cocának, kettő a gyereknek és így tovább....és így tovább....

Sünizés is volt, ami megint csak egy kicsit elborzasztott, mert míg a nagyobbacska fiam csipesszel nyúl a kukacért, ez idő alatt a legkisebb maréknyi kukaccal barátkozik. Na, de itt már jobb nem meglepődni semmin, a kukac, az csak kukac, nem de? A süni meg éhes, szerintük....

Lényeg, a lényeg, hogy az idei év leglegje a KOMLÓI MINI ZOO! Távozni ugyan nem volt egyszerű, mert kellett tenni még 2 kört, el kellett köszönni minden állatkától, meg kellett ígérni, hogy vissza térünk még.

Részletek:

https://www.facebook.com/minizookomlo


Vasaljunk, ne vasaljunk? 3 gyerekre és egy férjre? Jaaa és persze még magunknak is? Hát persze! :-D

Vasalni? Nem vasalni? Hasznos? Haszontalan? Van rá idő? Szükséges egyáltalán??? Férjem évekkel ezelőtt, úgy kb 11 éve félve megkérdezte, hogy háááát mi okból nem vasalok. Akkor még fiatal, gyermektelen, baromira elfoglalt, amolyan hűűűűűűűű, de fontos csajszi voltam. No, azért nem vasaltam, mert elfecsérelt idő az egész -gondoltam. Azóta is tartottam eme szent fogadalmam, hogy „elfecsérelt idő”. Vasalni csak az vasal, akinek ideje, mint a tenger és amúgy sincs más jobb dolga és szereti fárasztani magát -gondoltam. No, de megdőlt eme szent tézisem! Férjem ma reggel vasalt ingben, pulóverben és nadrágban indult dolgozni! Családom minden tagja vasalt ruhában hagyta el az otthonunkat (kivéve persze engem, mert magamra már nem futotta a vasaltságból).

Szóval, mi szállt meg? Nem is tudom…. talán extra, giga elfoglaltságom átcsapott egy link gondolatra, hogy szükségem van egy kis „agybutításra”, vagyis SOROZATOKRA! No, de hogyan is nézhetnék tévét három gyerek, két kutya és egy hatalmas háztartás közepette!?

No, most jól figyeljetek! Engem egész életemben félre vezettek. A vasalás nem egy fárasztó valami, hanem ÜRÜGY! Persze ezt mindenki titkolja, akik űzi eme ipart, mert háááát…vannak dolgok, amit nem mondunk ki. Szóval, én rájöttem! A VASALÁS NEM MÁS, MINT EGY ÓRIÁSI „KAMU ÜRÜGY DOLOG”!

Szóval, rég elfeledett sorozatom bekapcsol (Anyám borogass (Semmi közepén/Családom és egyéb emberfajták) , online filmnézésre fel! Vasalódeszkát a tévé elé és máris mehet a móka, a parti, a pihenés, kikapcs stb! Szóval, míg alszik a gyerkőc, míg akad egy kis csend, vagy csak úgy simán adjuk át apukának a gyereket és játsszuk el a következőt (mondjuk úgy, hogy a „hattyúk halálát”):

-          Annyi, de annyi vasalni valóm van…. –itt sóhajtani tessenek! Soha nem érek a végére….

Tehát, miután elővezettük, hogy anyuka mást sem csinál, csak a családjáért fáradozik, kezdjünk el vasalni. Jaaaaa és menjen a kedvenc sorozatom, amit nézhetek, ezt el sem hiszem! Kupi van a lakásban? Kit érdekel! Nincs vacsora? Sebaj, majd rendelünk pizzát! Mit kell, válaszolna férjünknek, a kérdőre vonásra ilyenkor?

-          Egész nap csak vasaltam, vasaltam és vasaltam és még így sem értem a végére….. szerintem ma rendelhetnénk pizzát. Jaaaaj és kiteregetnél? Arra sem volt időm sajnos… -persze nem fog kiteregetni, mert itt lesz az a pont, ahol körbe leszel nevetne, és frankón magasról tojik a napodra, de …DE a lényeg, hogy EGÉSZ NAP CSAK VASALTÁL ÉS NEM VOLT IDŐD MÁSRA!) Nem fog nyaggatni, hanem szó nélkül elfogadja, hogy nem csináltál azon a napon semmit.

Szóval, tegnapi nap kivasaltam mindent, amit csak találtam. Az az igazság, hogy már alig várom a következő alkalmat a vasalómmal való találkozást, mert háááát imádom! Rájöttem az egész életem egy kész hazugság volt! A vasalás nem is házmunka, hanem egy óriási asszonyi átverés, legális film nézés!!!!!! Tudják mennyi részről maradtam le az „Anyám borogass” c. sorozatból? Már rég lepörgethettem volna újra a Sex és New York összest és már régen túl lennék a Szívek Szállodája minden ebizódján! Ehelyett mit csináltam? Semmit! Szó szerint semmit, amikor simán vasalóval a kezemben nézhettem volna eme gyöngyszemeket! No, majd most, mert már tudom a nagy asszonyi titkot, hogy vasalni jóóóóóóóóó!!!!!

Óóóóóó… jut eszembe, olyan, de olyan vasalót láttam a minap!!!!! Pffffffff  … lehet vennem, kellene egy szépségesen új darabot?

 

http://videa.hu/videok/vicces/a-semmi-kozepen-3.-evad-dDFRiyjEMXR4V2Lj


3 gyerek (szülés) után a fel kell húznod azt A RUHÁT? Sikerül?

Ismeritek az érzést, amikor állsz a szekrény előtt és csak gondolkozol, gondolkozol, hogy mit is végy magadra? No, ha már szültél, akkor aztán kellően ismered az érzést. Nos, első szülés után nincs, vagy alig van változás, második után egy számnyi az eltérés, harmadik után....no, itt már nem is gondolkozol számokban.

Tehát, állsz és állsz, gondolkozol. Mind ezt nehezíti az is, hogy nem mindegy hogy milyen stílust kell azon a napom képviselned. Tegnapi napom kissé szét csúszott napnak indult, de hááát...mind ettől függetlenül fel kell, öltözz! Ünneplős kell! Szolid! Egy anyukának ilyen ruhákkal van tele a szekrénye, nem de? Hajrá! Mi az, ami nem gyűrött, amit nem a szennyesből szedsz ki, ami még jó is. Bakker, van ilyen egyáltalán? IIIiiigen! A nagy nézelődésben találsz egy fekete, elegánsan viselhető szösszenetet. Jó ez még rám? 3 gyermekkel ezelőtt még jó volt, gondoltam magamban. Nincs "B" terv, mert hááát...nincs! Annyira ráizgulsz a gondolatra, hogy fel fogod tudni húzni, nem látsz, nem hallasz, csak azt a ruhát látod! Hmmmm ahogyan ott üldögélsz, és csak nézed és gondolkozol, elképzeled hogyan húzod fel a zipzárt, hogyan és hogyan fogsz feszengeni benne stb. No, de feszengés ide, vagy oda, azon a napon, azt a ruhát kell viselned! PunkTum! Köntösben állsz ott, 3 gyermek körülötted szanaszéjjel szedik a házat közben, de mit bánod is te....éppen gondolkozol, nem érsz rá ilyen apróságokkal foglalkozni.

Miközben, fiaid kakaót isznak és fenn áll a veszélye, hogy össze vesznek és a kakaó a szép fehér szőnyegen landolhat, de nem érsz rá ezzel foglalkozni, mert éppen átgondolod a történetet magadban. A ruha fekete, tiszta és persze vasalt. Van 3 gyerek, akik simán össze fogkrémeznek, kakaóznak, krétáznak....van 2 kutya, akik kellően sárosan szaladnak feléd minden reggel és a két kis pehely test (2x30 kg) örömmel nyomat egy lábnyomot a hátadon! Szóval, ide stratégia kell!

No, a ruhát az utolsó pillanatban szabad csak felhúzni, na, de ez veszéllyel jár. Mi van, ha végül nem jó, nem tudod a zipzárt felhúzni? Mi van, ha már csak vállfán mutat, rajtad már réges régen nem mutat sehogy? No, de ezt a feszkót, ezt a rizikót be kell vállalnod a cél érdekében. Tudják, mikor egy frissen mosott farmert próbálnak magukra erőltetni, ami egy számmal kisebb, de akkor is, akkor is felhúzod, címszó alatt küzdesz. Így lesz ez most is! Küzdünk! PunkTum!

Tehát, csontos húsokat elő a húslevesből, amit jó előre kidobsz az ablakon, a kutya ügyet így kerülöd ki, de gyorsan persze! Gyerekek tiszták, minden ok! Jöhet a ruha! Húzod, húzod és láss csodát, rád jött! A zipzár? Suhant! Kérem tisztelettel szelíden suhant... jajjjjj, el tudják képzelni az érzést? Bizonyára.

No, akkor indulás! Csontokat, a résnyire kinyitott ablakon kihajítod, meggyőződsz róla, hogy a kutyák lefoglalva, majd futás!!!!! Gyors ajtó zárás, persze a kulcs, pont ebben a pillanatban adja meg magát, de végül sikerült. Ajtó zárva, szaladsz! Minden és mindenki meg van, a ruha is. Tiszta vagy, vasalt és indulhat a nap.