BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Vasaljunk, ne vasaljunk? 3 gyerekre és egy férjre? Jaaa és persze még magunknak is? Hát persze! :-D

Vasalni? Nem vasalni? Hasznos? Haszontalan? Van rá idő? Szükséges egyáltalán??? Férjem évekkel ezelőtt, úgy kb 11 éve félve megkérdezte, hogy háááát mi okból nem vasalok. Akkor még fiatal, gyermektelen, baromira elfoglalt, amolyan hűűűűűűűű, de fontos csajszi voltam. No, azért nem vasaltam, mert elfecsérelt idő az egész -gondoltam. Azóta is tartottam eme szent fogadalmam, hogy „elfecsérelt idő”. Vasalni csak az vasal, akinek ideje, mint a tenger és amúgy sincs más jobb dolga és szereti fárasztani magát -gondoltam. No, de megdőlt eme szent tézisem! Férjem ma reggel vasalt ingben, pulóverben és nadrágban indult dolgozni! Családom minden tagja vasalt ruhában hagyta el az otthonunkat (kivéve persze engem, mert magamra már nem futotta a vasaltságból).

Szóval, mi szállt meg? Nem is tudom…. talán extra, giga elfoglaltságom átcsapott egy link gondolatra, hogy szükségem van egy kis „agybutításra”, vagyis SOROZATOKRA! No, de hogyan is nézhetnék tévét három gyerek, két kutya és egy hatalmas háztartás közepette!?

No, most jól figyeljetek! Engem egész életemben félre vezettek. A vasalás nem egy fárasztó valami, hanem ÜRÜGY! Persze ezt mindenki titkolja, akik űzi eme ipart, mert háááát…vannak dolgok, amit nem mondunk ki. Szóval, én rájöttem! A VASALÁS NEM MÁS, MINT EGY ÓRIÁSI „KAMU ÜRÜGY DOLOG”!

Szóval, rég elfeledett sorozatom bekapcsol (Anyám borogass (Semmi közepén/Családom és egyéb emberfajták) , online filmnézésre fel! Vasalódeszkát a tévé elé és máris mehet a móka, a parti, a pihenés, kikapcs stb! Szóval, míg alszik a gyerkőc, míg akad egy kis csend, vagy csak úgy simán adjuk át apukának a gyereket és játsszuk el a következőt (mondjuk úgy, hogy a „hattyúk halálát”):

-          Annyi, de annyi vasalni valóm van…. –itt sóhajtani tessenek! Soha nem érek a végére….

Tehát, miután elővezettük, hogy anyuka mást sem csinál, csak a családjáért fáradozik, kezdjünk el vasalni. Jaaaaa és menjen a kedvenc sorozatom, amit nézhetek, ezt el sem hiszem! Kupi van a lakásban? Kit érdekel! Nincs vacsora? Sebaj, majd rendelünk pizzát! Mit kell, válaszolna férjünknek, a kérdőre vonásra ilyenkor?

-          Egész nap csak vasaltam, vasaltam és vasaltam és még így sem értem a végére….. szerintem ma rendelhetnénk pizzát. Jaaaaj és kiteregetnél? Arra sem volt időm sajnos… -persze nem fog kiteregetni, mert itt lesz az a pont, ahol körbe leszel nevetne, és frankón magasról tojik a napodra, de …DE a lényeg, hogy EGÉSZ NAP CSAK VASALTÁL ÉS NEM VOLT IDŐD MÁSRA!) Nem fog nyaggatni, hanem szó nélkül elfogadja, hogy nem csináltál azon a napon semmit.

Szóval, tegnapi nap kivasaltam mindent, amit csak találtam. Az az igazság, hogy már alig várom a következő alkalmat a vasalómmal való találkozást, mert háááát imádom! Rájöttem az egész életem egy kész hazugság volt! A vasalás nem is házmunka, hanem egy óriási asszonyi átverés, legális film nézés!!!!!! Tudják mennyi részről maradtam le az „Anyám borogass” c. sorozatból? Már rég lepörgethettem volna újra a Sex és New York összest és már régen túl lennék a Szívek Szállodája minden ebizódján! Ehelyett mit csináltam? Semmit! Szó szerint semmit, amikor simán vasalóval a kezemben nézhettem volna eme gyöngyszemeket! No, majd most, mert már tudom a nagy asszonyi titkot, hogy vasalni jóóóóóóóóó!!!!!

Óóóóóó… jut eszembe, olyan, de olyan vasalót láttam a minap!!!!! Pffffffff  … lehet vennem, kellene egy szépségesen új darabot?

 

http://videa.hu/videok/vicces/a-semmi-kozepen-3.-evad-dDFRiyjEMXR4V2Lj


3 gyerek (szülés) után a fel kell húznod azt A RUHÁT? Sikerül?

Ismeritek az érzést, amikor állsz a szekrény előtt és csak gondolkozol, gondolkozol, hogy mit is végy magadra? No, ha már szültél, akkor aztán kellően ismered az érzést. Nos, első szülés után nincs, vagy alig van változás, második után egy számnyi az eltérés, harmadik után....no, itt már nem is gondolkozol számokban.

Tehát, állsz és állsz, gondolkozol. Mind ezt nehezíti az is, hogy nem mindegy hogy milyen stílust kell azon a napom képviselned. Tegnapi napom kissé szét csúszott napnak indult, de hááát...mind ettől függetlenül fel kell, öltözz! Ünneplős kell! Szolid! Egy anyukának ilyen ruhákkal van tele a szekrénye, nem de? Hajrá! Mi az, ami nem gyűrött, amit nem a szennyesből szedsz ki, ami még jó is. Bakker, van ilyen egyáltalán? IIIiiigen! A nagy nézelődésben találsz egy fekete, elegánsan viselhető szösszenetet. Jó ez még rám? 3 gyermekkel ezelőtt még jó volt, gondoltam magamban. Nincs "B" terv, mert hááát...nincs! Annyira ráizgulsz a gondolatra, hogy fel fogod tudni húzni, nem látsz, nem hallasz, csak azt a ruhát látod! Hmmmm ahogyan ott üldögélsz, és csak nézed és gondolkozol, elképzeled hogyan húzod fel a zipzárt, hogyan és hogyan fogsz feszengeni benne stb. No, de feszengés ide, vagy oda, azon a napon, azt a ruhát kell viselned! PunkTum! Köntösben állsz ott, 3 gyermek körülötted szanaszéjjel szedik a házat közben, de mit bánod is te....éppen gondolkozol, nem érsz rá ilyen apróságokkal foglalkozni.

Miközben, fiaid kakaót isznak és fenn áll a veszélye, hogy össze vesznek és a kakaó a szép fehér szőnyegen landolhat, de nem érsz rá ezzel foglalkozni, mert éppen átgondolod a történetet magadban. A ruha fekete, tiszta és persze vasalt. Van 3 gyerek, akik simán össze fogkrémeznek, kakaóznak, krétáznak....van 2 kutya, akik kellően sárosan szaladnak feléd minden reggel és a két kis pehely test (2x30 kg) örömmel nyomat egy lábnyomot a hátadon! Szóval, ide stratégia kell!

No, a ruhát az utolsó pillanatban szabad csak felhúzni, na, de ez veszéllyel jár. Mi van, ha végül nem jó, nem tudod a zipzárt felhúzni? Mi van, ha már csak vállfán mutat, rajtad már réges régen nem mutat sehogy? No, de ezt a feszkót, ezt a rizikót be kell vállalnod a cél érdekében. Tudják, mikor egy frissen mosott farmert próbálnak magukra erőltetni, ami egy számmal kisebb, de akkor is, akkor is felhúzod, címszó alatt küzdesz. Így lesz ez most is! Küzdünk! PunkTum!

Tehát, csontos húsokat elő a húslevesből, amit jó előre kidobsz az ablakon, a kutya ügyet így kerülöd ki, de gyorsan persze! Gyerekek tiszták, minden ok! Jöhet a ruha! Húzod, húzod és láss csodát, rád jött! A zipzár? Suhant! Kérem tisztelettel szelíden suhant... jajjjjj, el tudják képzelni az érzést? Bizonyára.

No, akkor indulás! Csontokat, a résnyire kinyitott ablakon kihajítod, meggyőződsz róla, hogy a kutyák lefoglalva, majd futás!!!!! Gyors ajtó zárás, persze a kulcs, pont ebben a pillanatban adja meg magát, de végül sikerült. Ajtó zárva, szaladsz! Minden és mindenki meg van, a ruha is. Tiszta vagy, vasalt és indulhat a nap.

 

Iskola, óvoda, bölcsőde! Üdvözlet szeptember és a reggeli indulások! 3 gyerek, 2 sáros kutya!

Szokásosan 5 óra 37 perc! Nem 5 óra, nem 5 30, nem 5 35, hanem pontosan 5 óra 37 perc és megszólal a vekker. Ez az a nap, gondoltam....ez az a nap, amikor mindenkinek "elindul fürgén a lába". Szeptember 3-át írunk és a ház kiürül. Tudom, tudom, mindenki ujjong ilyenkor, meg minden, de én...én ilyenkor mindig kissé elérzékenyülök. Igen, elérzékenyülök, hogy hajajjjjjj újabb szeptembert írunk, megint csak elment egy év és ezzel kezdődik is egy, sőt! Nem csak egy szimpla év kezdődik, hanem az az év, a NAGY ÉV, amikor piciny leányom is elhagyja a szülői védett kis kuckót. Indul a bölcsőde, kezdődik az ÉLET!

No, megint csak zárunk egy nyári szünetet, ami olykor sírásig dühített és a gyerekek mellett már, már én is hisztibe kezdtem olykor. Volt itt dínom és dánom is, minden! Vita a labdán, bunyó az utolsó falatért, lökdösődés, életveszélyes indulatok és persze akadnak nyugodt emlékek is.

Szóval, 5 óra 37 perc, kinyitom a szemem és mit látok, mit látok? Fúj a szél!!!! Bakker! Ezt nem hiszem el, gondoltam magamban! Már láttam magam előtt, hogy ebből nem fogok jól kijönni. Végül így is lett! Ha fúj a szél, az azt jelenti, hogy hideg van, azt jelenti, hogy a gyerekek azonnali indokot találnak az alkudozásra! Ééés mennyire igazam lett?

Ketteske kinyitja szemét és már kuporodik is a fotelba, és rázendít!

- Fázom, anya fázom! Ma nem lesz óvoda...

Még el se kezdődik az év, de már kezdődik....

- Reggeli, anya mi lesz a reggeli?

- Nem, most nem.... hááát... indul a móka és az óvodában lesz finom reggeli.

No, azonnal végig suhannak lelkemen az emlékek, mikor nyáron nem volt jó semmi. Palacsintát sütöttem reggelire, jusztis béka comb kellett, béka combot sütöttem, jusztis a palacsinta kellett? Kakaó? Persze....ha kakaó volt, teát ittak volna, ha tea volt, karamell kellett, ha karamell volt szimplán vizet ittak. No, de most! Most szeptember 4-én az anya kakaója kellett volna a békacombbal! Pfff.... nem, erős leszel, kedves asszonka és nem állsz neki főzni! Vár reánk a nagyvilág!

Ja és persze a kikészített ruha sem felelt meg! A farmer túl fiús, így hiszti árán adod leányodra. A farmer túl lányos, hiszti van a felhúzásából fiaid részéről is! A póló, nem jó, a trikó nem kell, a pulcsi hideg, a cipő szorít, a zokni ócska. Pfffff…. Levegő beszív, majd kifúj!

-       A farmer nem is lányos és nem is fiús! Felhúzni! A zokni? Örülj, hogy páros, tessék felhúzni! A pulcsi nem jó? Mehetsz anélkül is és kezet foghatsz a hidegnek ítélt szeleddel! Cipő? No, kereshetsz másikat, de úgy se találsz! Felhúzni, KÉSZ PÁSSZ!

Természetesen nem csak a széllel , öltözéssel és a reggeli hiányával gyűlt meg a bajunk! Anyukámnak igaza volt, tényleg elment az eszünk mikor betyár kutyákat hoztunk a házhoz! Kilépsz még tisztán, amolyan éppen hogy csak kávé utáni állapotban és azonnal megindul feléd két eb! No, de nem szimpla ebek ezek! Eső utáni ebek, sárosan, ziláltan rohannak! Trappolás hallatszik, a lomha kis testük és termetük csak úgy száll a levegőben felénk! Te ilyenkor tisztán szeretnéd megúszni a reggelt, kutya nyál és sár mentesen! Sikerül? Nem! Hiába szaladsz kifelé, hiába tessékeled gyermekeid ki, hogy hááát ne borítsák fel őket, hogy a ruhájuk tiszta maradjon, ők csak állnak és állnak....várva, hogy a pehely kutyatest borítson rajtuk egy óriásit! No, itt jön a sikítás, a vonyítás! Ha ez nem lenne elég még a szél is fúj!

- Anyaaaa... fázok!

- Fázok, fázok....

- Fáááázooook....

Beszaladsz kabátér, sapkáért, minden féle pót dologért, hogy a kedv meglegyen a szeptemberi kezdéshez. A szél persze fúj tovább, nem...nem hátszél bakker, hanem frankón ellenszél!!!!!!!

 

Szééél? A nap is süt és az is baj! Miért süt a szemünkbe, miért pont a mi szemünkbe süt, kérdezik igen intenzíven! No, hááát erre már nem is reagálltam. Most akkor süt az is baj, nem süt az is...ha kerítést építesz az is baj, ha nem az is baj.... itt minden baj! No, de spongyát rája, a nap süt, a szél fúl, az élet meg szép! Ennyi....

Szóval, 7 óra 25 perc, mindenki irányban, mindenki kutya sárral és nyállal a nadrágján készen állt a nagy mókára! Indul a menet, indul a mandula, indul az év! Üdvözölve légy, kedves szeptember....újból....

 


Szobatisztán óvodába, bölcsődébe! Hajrá anyukák! Képesek vagyunk rá! Képesek rá!

Azt hiszem megértem erre a posztra! Igen, ehhez meg kell érni, mert három gyermek után bizton állíthatom, hogy nem egyszerű, de képesek rá gyermekeink, de ami a legfontosabb, MI SZÜLŐK IS KÉPESEK VAGYUNK RÁ!

A fotó miatt leányomtól bizton kapom majd a lenéző szavakat pár év múlva, de ígérem, ígérem, hogy mire eljutunk, odáig törlöm ezt a posztot.

Szóval, pelenka korszaknak jelentem vége! Juhhhíííííí!!! Tudjátok mennyi pénzt emésztett? Tudjátok...tudom...tudjátok! Mennyivel, egyszerűbb pelenkával? Százszor! Meeert, nincs gond és persze várhatunk, hogy egyszer majd csak maga eldönti mit is szeretne, meg hát az is igaz, hogy nem ment még férjhez pelenkában egészséges lyeányka, de azért tegyük szívünkre kezünk és lássuk be, sokkal jobb pelenka nélkül nyáron, télen és úgy mindenkor.

2 éves leányom, 2 fiam is 2 és egy picit...szobatiszták voltak. Miért volt ez célom? Nem volt célom, csupán meleg van, kényelmetlen és nincs rá szükség. Nincs rá szükség, mert van élet nélküle is persze játék az egész és nem erőszak.

Ez még nem jelenti azt, hogy bizton Miniszterek lesznek, meg minden, meg hogy okosabbak bárkinél. Nem, egyszerűen képesek rá. Képesek, meg egy bohózat, egy játék, szórakozás az egész. Levesszük a pelust, pelenkával elég nehéz lenne ám....és az is persze. Szóval, levesszük a pelenkát és játszunk. A bimbi köztünk van, fél éves kora óta játszunk vele, rajta. A szoba, a lakás egy része, így aztán nem idegen, mikor egyszer csak pelenka nélkül ráülünk. Persze sokat számít az is, hogy rendszerben élünk e. Nem kínálgatjuk a gyerkőcöt, nem csak úgy eszegetünk, hanem rendszerrel étkezünk már csecsemő kora óta. Rendszerrel eszünk és alszunk. Mind ettől az emésztésük is rendszeres lesz és kiszámítható a gyerkőc. A rendszer mindenkinek jó. A gyermeknek, a szülőknek, a közelállóknak ....mindenkinek. Bizton állíthatom, hogy a rendszer a lelke mindennek.

Persze ez mind feladattal is jár. Lehet, olykor emiatt is bukom ki, mert nem elengedek dolgokat, hanem dolgozom rajta. Van, amit feleslegesnek tartok és van, amit nem. Feleslegesnek tartom a hajszát a tanulás körül, a túlpörgést és túlféltést; de nem tartom feleslegesnek a rendszert, a közös étkezést, a főtt ételt, a házi kosztot, az otthonosságot és korai szobatisztaságot. Ezt mi választjuk... mi fontos és mi nem.

Lényeg, a lényeg, hogy feladattal jár és odafigyeléssel. Sokszor követjük el a hibát, hogy közel vagyunk a szobatiszta állapothoz, de mi szülők újra pelenkát adunk a gyermekre, mert elmegyünk itthonról. Itt jön a megzavarodás. Egyszer azt mondják, hogy nem a pelusba, máskor meg bíztatnak rá? Hogy van ez? Mit csinálok? Amit a fotón is látunk. Mivel gyerek még és azt gondolom, ki kell mozdulnunk, a piciny kis gondolkodását meg nem érdemes össze zavarni, így felvállaljuk! Nem csodaszép kis pelenkázó táskácskám van, hanem táskám! A bimbit viszem magammal! Igen, ha kell megállok a 6-os úton, kiteszem a bimbit és hááát.... ha éppen kirándulunk, hát oda teszem ki és hááát... legyünk bárhol, ha kell, hát kell... és olyan kis ügyesek ám, mert ők szólnak, izgatottak, örülnek és nagyon, nagyon büszkék magukra!

Azért karikatúra is akad ám! Meglepetésként ér, mikor rádöbbensz, hogy véletlenül a zenélős bimbit csaptad a hónod alá! Jesszus, nem megszólal? Ráadásul nem tudod elhallgattatni!!!! Bakker, nincs ennél cikibb (cukibb?) dolog!!! Eleve, hogy a tér közepén (na jó, azért még sem a közepén) csücsültök a bimbin és úgy szurkolsz, mintha a VB-n játszana és az élete múlna ezen a mérkőzésen, szóval szurkolsz és még egy zeneszó is megszólal váratlanul! Próbálod, nagyon próbálod elhallgattatni, kimosod a bimbit, megtörlöd, és még mindig csak zenél és zenél, majd a táskád is zenél. No, ekkor fogod azt a kis szerkezetet és hírtelen mozdulattal letéped. Észrevétlen hatástalanítod a bimbit!

Szóval, játékkal, odafigyeléssel, türelemmel képes rá és persze mi is képesek vagyunk rá :-). Még van vissza  a nyárból, HAJRÁ ANYUKÁK!


Hogyan rakassunk rendet 10 perc alatt? SZEREZZÜK VISSZA A HÁZUNK, VAGYIS HÁZFOGLALÁS!

A minap ötletet kaptam! Egy általam kedvelt sorozatban láttam, miként is lehet bajlódni, illetve nem bajlódni a gyermekneveléssel. No, legnagyobb kérdés az volt, hogy nekünk mit volt szabad és mit nem. Mennyire ugráltak körbe és mennyire nem. Így nyár végére, sikerült eljutnom arra a szintre, hogy NEM, valahogy NEM tudok azonnal ugrani és valahogy kedvem sincs azonnal ugrani bizonyos dolgokra. Vegyük kézbe az életünket, szülői életünket és SZEREZZÜK VISSZA A HÁZUNK, VAGYIS HÁZFOGLALÁS!

Mit jelent ez? Na, azt jelenti, hogy elég a sok szanaszéjjel heverő játékból, ruhából, morzsából! Ja, és le a mesékkel, elő a nekem való dalokat és nekem való filmeket! Fogtam egy szennyes kosarat és elkiáltottam magam!

-          Ami bele kerül, a kosaramba az megy a kukába! –majd elkezdtem bele hajítani, ami a földön hevert.

-          1, 2, 1, 2, 1, 2, PATT, PATT, PATT…minden megy a szemétbe!

-          Anya NEEEE!!!!! Ne dobd ki!!!!

-          Akkor hajrá, legyetek gyorsabbak nálam és tessenek pakolni.

Mit ad Isten? Mit látnak szemeim? Mind három gyermekem extra gyorsan pakol előttem és menti a menthetőt!

-          Anyyyyaaaaaa…..csak azt neeeeee!!! Kérlek!!!

-          Késő! Benne van a kosaramban!

-          NEEEE, PAKOLUNK? PAKOLUNK, nem látod?

-          1, 2, 1, 2, 1, 2, PATT, PATT, PATT…minden megy a szemétbe!

Hatalmas élmény volt, számomra persze, mert gyorsított felvételt láttam magam előtt! Minden helyére került és végül csak az ágyukon ültem és néztem, ahogyan pakolnak. AZTAAAA!!! Gondoltam magamban! Ilyet is tudnak? Éééés igen!

Végül, ami a kosaramba került, kiborítva a szoba közepére terült. Úgy örültek, mint ha karácsony lenne és bőszen pakolták kincseiket. Jelentem, a ház, immár újra az enyém! Tudják mit? Túl puhányak vagyunk, mink szülők…..jaaaaj, egy pillanat, aki most azt gondolja, hogy gyerekkel mindent meg lehet beszélni és szép szóra rendet tart a házban, az nem az én blogom olvasására termett. Ugyanis, szép álom és a képzelet szüleménye eme gondolat. Szóval, puhányak vagyunk és hagyjuk, hogy a gyerekeink teljes házfoglalással bekebelezzék az otthonunkat és mindenhol, szó szerint mindenhol ott legyen egy lego darab, egy fogalmam sincs mi és egy rakatt nagyobb játék valami.

Mi az én tervem? hmm….valószínüleg semmi, gondolom egy hét múlva újra minden kupis lesz és gond

olom, egy hét múlva nem válik be újból a kosaras módszerem. No, de gondoljunk csak bele? Az én drága anyukám volt, hogy valóban elvette azt a zsákot, amit tele tett a kincseimmel!!!! Évekig nem kaptam vissza. Szívtelen volt? Igen! Hatásos volt? Igen! Akkor?????

Fotó: http://cotcot.hu/cikk/2008/11/28/rendetlensegben-elni

Nyár 3 gyermekkel, kissé szét csúszott idegekkel, PACSI minden anyuka társnak!

Nyári szünetünk dióhéjban. Voltunk itt is és ott is. Fáradtunk és nem fáradtunk, veszekedtünk és nem veszekedtünk, szerettük egymást, olykor nem annyira voltunk jó barátok. No, de lassan vége a nyárnak és kicsit gyászolom is  a napsütést. Volt nyavalygás, cirógatás, minden, ami kell.

Főztünk lekvárt, tettünk el paradicsomlevet, sütöttünk és főztünk. Olykor közösen és káosszal teli, olykor rendes kis katona módon. Persze volt, amikor nem éppen ideális anyaképét mutattam, de ők sem az ideális gyermek képét (no, de van olyan egyáltalán?).

- Anya én, akkor szeretlek igazán, amikor nem vagy mérges.

- Beeeelsőőőőő béke..... Beeeelső békeeee... -mondták mikor kiabáltam és kellően kitértem magamból.

Oka a felhevült szülői állapotnak:

- Aaaanya, nem játszik velem!

- Anyaaa játszik velem és közben nem hagy békén!

- Anyaaaa, nem hagy!

- Anyaaaaa... megint nem adja oda!

- Anyaaaaa... nem adja vissza!

- Anyaaaaa... soha sem adja vissza!

Van verekedés, harapás nyomok háton, lábakon. Hajhúzás, "nem leszek a testvéred" dolog, minden egyéb.

- Én, Én, Én!!!!

- Anyaaaaa....

Szóval, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az ideális facebook képek mögött mindenkinél ott van a hiszti, a kiborulás, a vita...."a nem éppen tökéletes pillanatok". Az én fotóm háttere pl a következő:

- Fiúúúúk...gyertek egy fotóra.

- Nem!

- Naaaa, csak egyet, kérlek.

- Nem! Mi most játszunk!

- Léccccciiiii.... kaptok egy csokit érte.

- Mi most játszunk! Nem érünk rá!

Szóval, ez van, ideális kis fotónkon fiaim csak hátul, valahol bújva jelennek meg. Na, de csokit nem kaptak érte!

Tehát, mindenkinek óriási PAAACSIIII, akik a nyári szünetet átélték gyermekeikkel és persze túl is élték az idegeik. Mindenki nyugodjon meg, akinél több gyerek van, azok a szülők mind, mind kicsit kacifántosak, kiabálósak, szanaszéjjel szaladgálós, elfelejtős kis asszonykák. Paacsi nekünk, PACSI magunknak és Pacsi mindenkinek!

 

Ui.: 3 gyerekből 3 gyerek szobatiszta! Jeeeeee, extra giga PAAACSI nekünk!!!!! :-)


3 gyerek, 2 kutya és a munkába állás esete! Anyuka újra az AKTÍV VILÁG RÉSZE!

Nos, elérkezett a nagy nap! Vagyis még nem teljesen, de gőz erővel készülök rá. Naptáram november 1-ig már betáblázva, ami elszomorít és fel is lelkesít egyben. Elindulunk a szeretet útján, a szülőség útján. Kapunk kis pihenőt, erő gyűjtést az élettől. Halkan és csendben be kell vallanom, hogy ilyen téren szerencsések vagyunk mi nők, mert a férfiaknak mind ez nem adatik meg. Persze divatból és hááát amúgy is szeretünk hisztizni, sajnáltatni magunkat, mert hát nők vagyunk vagy mi.... szóval, a férfiak nem kapnak pár év pihenőt arra, hogy össze kapják magukat, hogy átgondoljuk jövőnk, életünk. Mi a gyeses éveink alatt kapunk, egy PAUSE gombot nyomunk meg az életünk során, gondolkodási időt nyerünk.

Na, jó mielőtt elkezdenétek kövezni, el is ismerem, hogy a gyeses évek ki is kezdik az embert sok tekintetben. Egy kis kópé nevelése nem egyszerű feladat! Három kis kópé nevelése meg aztán nem egy gyalog galopp. Ilyenkor rá is jövünk, hogy mennyire egyszerűbb dolgozni és átlagos életet élni.

Legkisebb gyermekem is betöltötte azt a kort, igen, azt, amikor el kell ismernem én már kevés vagyok számára és szüksége van a társaságra, a vele egykorú gyerekekre. Én viszont elértem azt a szintet, hogy szükségem van a Világra. Egy anya feltöltődik, kicsit szét is esik, mikor munkába áll, de tegyük szívünkre a kezünk: piszkosul élvezzük a kötéltáncot!

Szóval, vállalkozásom aktiválni készülök szeptember elsejétől. Munkába állok! No, de senki ne csüggedjen, blogom csak most lesz aztán igazán olvasható és élvezetes! Elképzelték magukban milyen lesz egy reggeli indulás, egy-egy haza térés, egy-egy délután, egy-egy főzés? Hajajjjjj.... bohózat ezennel bohózattá alakul majd! Jaaaa és persze, hogy lesz időm írni, hisz a zokni párosítás továbbra sem az erősségem és eme szépséges tevékenység helyett az írást vállasztom!

Szóval, a kócos gyeses anyukából, jelentem fésült művész lesz! Kiállítás megnyitó, Pécsi Állatkert tigris, puma, leopárd barlangja vár  reám/reánk! No és persze gyülekeznek a megrendelések is! Imádom! Jelentem, imádom az életem!

No, de első feladatom, ígéretem betartása! Gyermekeim gyermekszobáját be kell fejeznem, immár egy éve folyamatos munkában vagyok náluk és csak ígérgetek. No, de naptáramban most ők az elsők!

Munkára fel!

Fotó háttere: fiam szobája. 4 és fél éves kópé, míg te elsisszansz toalettre úgy gondolja segít! Indigókékkel fest és fest....a te munkádra. Mikor kilépsz és belépsz az ajtón, egy indigókék gyermek áll előtted és egy fal, amit te oly szeretettel festesz neki.

- Anya, ha nem tetszik, nyugodtan átfestheted. -mondja, teljes ártatlansággal. Még mindig jobb, mintha azt válaszolta volna, hogy nem én voltam! Az ütő megállt bennem és két dolog jutott eszembe: most vagy nagyon megverem, vagy nagyon megverem! Kergetőzés indul, természetesen a ház két bejárattal bír, lépcsők hegye és sok, sok játék szanaszéjjel! Szaladsz és szaladsz utána és közben kiabálsz! Kiabálod életed fájdalmát, majd elfáradsz. Megállsz, és ártatlanul vissza fordul:

- Anya, ha nem tetszik, nyugodtan átfestheted.

Jelentem lenyugodtam, a gyerkőc nem kapott ki. No, de nem festettem át  a művét, de be se fejeztem.....talán majd most.

 


Szóval, munkára fel! Ő lennék én:

https://www.facebook.com/krikatdekor

Most MOSZT, meg bicigli túra és társai.... 3 gyermek mellett mulatni? Fáradékonysági index a tetőfokon! :-D

Szóval, ki kell jelentenem puhány vagyok és öreg! Most MOSZT, meg bicigli túra és társai....

Nagy színház fun vagyok, így aztán szeretem habzsolni az élet eme gyöngyszemeit! Mikor úgy adódik, hogy lehetőségem engedi minden este színházba menni, amolyan Maratont játszani, természetemnél fogva jelenlétem kötelező! No, de ez persze azzal jár, hogy 20 30-tól színdarabban úszkálok, és ágyba éjjel kerülök. Vasárnap-hétfő-kedd-szerda-csütörtök-péntek! Csütörtököt mondva, ki kell jelentenem, hogy PUHÁNY VAGYOK! Tegnapi nap már úgy indultunk férjemmel, hogy nem tudtunk magunkról és vénásan adagoltuk a kávét az előadás közepette! Az ilyenkor szokásos perpatvarról ne is beszéljünk! 15 perccel előadás előtt még megy a szócsata:

- Most akkor megyünk?

- Meg tudsz várni???? -itt a harmadik cipőt húzom és kétszer átgondolom, hogy jó lesz e.

- NEM!!!!!! Itthon maradok! - persze már szaladok le a lépcsőn, nehogy tényleg itthon hagyjon, mint egyszer.

Nagymamám, aki szegénykém sokat megélt már gyermekkorom alatt, mind ennek fül- és szemtanúja. Most mennek, nem mennek? Mi lesz? Kérdezgeti magában. Közben gyermekeim is eszik a kis lelkét, meg persze az enyémet is. Aludni, nem aludni; pisilni nem pisilni stb...stb... egy bohózat elindulni. Mit jósolok mára? Ma biztosan még el is késünk! No, de ez az Uram érdekli? Dehogy érdekli, ő akkor is komótosan, lassan és megfontoltan szív egy utolsó szippantás a pipás izéjéből.

Ja és ma reggel elfelejtettük kihúzni a kukát is! Már jöttek a kukások, mikor kiszaladtam kócosan, pizsamában, mezítláb és szaladtam, hogy várjanak picit, kihúzom a kukám, csak várjanak.....jelentem, a szemetet elvitték!

Na, de ne sajnáltassuk magunkat!

Szóval, ha ez nem lenne elég, még csak csütörtök reggel van, második kávém fogyasztom, és már túl vagyok két vitán, három hisztin és négy elégedetlen tekinteten! Gyermekeim nem kímélnek! Miért is tennék? Pisilni nem tudsz elmenni, mert közben háromszor rád nyitnak és kétszer bekiabálnak, hogy szomjasak, hogy éhesek, hogy....hogy...hogy... Ja és persze a szobatisztaságra nevelés! Hajajjjjjj szép időszak ám ez. Azonnal ugrasz minden szösszenetre, hogy ne legyen semmi féle szösszenet a szőnyegen (ami persze abnormális módon nem három gyermekes nappalijába lett tervezve, de te mégis...mégis ragaszkodsz hozzá). Szóval, a szobatisztaságra nevelés szépséges pillanatai, úgy harmadszorra már azt gondolnád rutinszerű, az is lenne, ha nem lennél bolond és nem éjszakáznál már sokadik napja!

Ha mind ezt túl élted folytatod az élet habzsolását és tovább...tovább csinálod a különböző dolgaid! Szóval, férjem is és jómagam fura egy szerzet vagyunk. Ő eljön velem színházba én elmegyek vele biciklizni. Ez amolyan…nem is tudom...csendes, hallgatólagos beleegyezés a békesség fenntartásához. Valamit valamiért. No, meg már az is nagy szó, hogy elvisz magával! Igen, kérem tisztelettel felvállal és elvisz a külön, privát programjára! Jipppiii....gondolod ezt első pillanatban, aztán elszörnyedsz! Balaton túra! MIiiiii????? Bakker, "amilyen h.lye vagy, én úgy szeretlek." -mondogatod magadban, de na, ennyire????? Pár napja felkísértem anyósom a harmadik emeletre és azóta is izomláza van a fenekemnek!!!! A több napos nem alvás után aztán biciklis ruhát öltesz és neki vágsz a nagy útnak! Még jó, hogy Badacsonynál lesz egy kis szusszanat, és hódolhatok a jóóóó pince hideg, vörös csodának! Na, de most komolyan! H.lye vagyok én???? 3 gyerek vár itthon, akik nem kímélnek. Pihenés? Lassan be kell lássam, hogy hááát ez a nyár minden csak nem pihenés. Öregszem, édes fiam, férjem, uram, parancsolóm, ÖREGSZEM!

Na, de azé...hááát... karikás szemek, iszonyatosan izomlázas fenék a végeredménye mind ennek az aktív lököttségnek, de megéri! Megéri, mert hát a színház az színház, a Balaton az Balaton! Na, de kell ez nekem? Hajajjjj.... ágy... kedves, ágy kérlek, ne felejts el, lassan...lassan újra a tiéd leszek. Hmmm hány éve is mondom ezt?

Ui.: bejegyzésem megírása után bújócskázni mentem, a gyerekekkel! A szekrényben leszek! Bezárva! Egyedül!


 

No, ma este még MOSZT, azaz https://www.facebook.com/MOSzTpecsvarad/?fref=ts !

A NŐ az mindig, minden körülmények között NŐ! Még 2 évesen is! Hogyan is neveljünk egy kisleányt....ja és az anyukáját?

A NŐ, az mindig, minden körülmények között nő! Nem igaz? Legyen 2 éves, vagy legyen 88! Oly, mindegy, a lényeg, hogy NŐ és a női gének dominálnak.

Édesapám, nem is tudom….lehettem vagy 10 éves, vissza küldött egyik reggel a szobámba átöltözni. Szerinte az öltözékem egy bohózat volt. Azt mondta, nem vegyítjük a barnát a zölddel! Mondá…. Pedig!!!! Ha tudná….no, kedves Apuka, a zöld és a barna igenis egy baromi jó párosítás ám! Tudják mit? Egy életre szóló emlék ám ez nekem a barna és zöld színnel. Szóval, a kedves Apukának köszönhetem kifogástalan ízlésem, mert festő művészként a barna és zöld vegyítése, használata amolyan védjegy már a munkáimon!

No, leányom is egy igaz hölgy és Jóapám hangja minden nap fülembe cseng! Ízlések, megjelenés tekintetében a kedves Mama, a nagymamám is dolgozott ám rajtam. Fehér!!!! Egy hölgy mindig minden körülmények között csodás fehér ruhákban jár! Anyukám meg persze, mindig azt mondja „ki az a h.lye, aki fehér ruhában jár 3 gyerek mellett!!!!?” No, hát…asszem…. ÉN….

Tehát, témához vissza térve, szüleim tehetnek mindenről! Ízlésficamom, stílusom alakíthatták volna jobban is. Leányom nevelésében figyelembe is veszem emlékeim és próbálom…próbálom… NO, de amikor jön a kedves leány és megáll nékem az ajtóban, hogy hááát…”mehetünk” és ő felemás cipőben, fordított szoknyában, konyharuhában a nyakában szeretne indulni, elgondolkodom. Isten igazából elgondolkodom! Most akkor a zöld és a barna kombinálható, vagy sem????? A kétszer nagyobb topánka és gumicsizma kombinálható vagy sem? Ha átöltöztetem mi lesz belőle vajon? Egyéniség…. mondogatom magamnak, hol elhiszem, hol nem. Lényeg, a lényeg, hogy egy NŐ, az mindig minden körülmények között nő!

Férjem is szereti női mivoltom, pláne mikor már az utóban a család, de nekem kényszerem van vissza szaladni a házba! Mi okból? Hát az okból!!!!!!! Azon oknál fogva, hogy már a kapuban lépjek ki a cipőből, ruhát az előszobában félre dobom és szaladva húzom a negyedik lehetséges öltözéket! Férjem ezt kimondottan szereti. Anyósom is nézett egy óriásit, amikor elindulva a lehetséges ruhám levetem az ajtóban, majd a mosógépből frissen centrifugázott ruhám felöltöm, vizesen persze és szaladok dolgomra. No, de ha egyszer a lelked azt súgja, hogy az a ruha lesz a megfelelő?

No, de tudják, mit szeretnek a férfiak? A vásárlást!!!!! Imádják, amikor jelenetet rendezel egy boltban, mert a kosár tartalmán nem tudunk megegyezni. Kiszedi, én beteszem…vaaaagy ő beteszi, én meg kiszedem és persze…persze végig jár a szám mellé. Hosszú házasság titka, hogy a NŐ mindig, minden körülmények között NŐ legyen! Vagyis, engedje el magát, ne vegye észre a körülötte menő forgalmat és csak fókuszáljon egy bizonyos dologra: önmagára!!!!!!! Tűsarkúban, ami már, már fájdalmat okoz számára, a kissé feszes ruhára, a behúzott hasra –mert hááát, már régen nem kellene ezt a fazont viselned, de erre csak a figyelem központjában döbbensz rá (vissza kellett volna szaladni harmadjára is, ez már bizonyos!!!!).

A szerelem az szerelem és megbolondítja a lelket ám. Van kislányuk? Jaaaj...az olyan, mint mikor szerelmes az ember. Néz önre egy leány kissé zilált öltözékkel, kócosan, nevetve és ön csak olvadozik.

Na, de most térjünk vissza a lényegre, amin elkezdtünk elmélkedni. Hogyan is neveljünk egy leányt? Tudja valaki? Hagyjuk kiteljesedni, vagy vezessük? Most akkor megy a barna szín a zöldhöz vagy nem? Elengedjük fele más cipőbe a leányt színházba, vagy küldjük vissza a szobájába átöltözni? AAapuuus? Maga mit gondol erről a kérdésről? Hogyan neveljük ezt a kis szépséges leányt? Láthatóan az anyukát félre nevelték, elrontották, kövessük el ugyan ezeket a hibákat? Nahát…. nem ilyet nem írhatok! Ha nincs a kedves Apukám, soha nem fókuszálok rá eme két színre és soha nem kezdem el a krómoxid zöldet a mély rozsda barnával ötvözni! Szóval, na…azt hiszem, elengedem eme leányt színházba majd fele más cipőben! Hisz amúgy is rajtunk a világ szeme! Ha lúd, hát legyen az kövér!

 

Ui.: háziasszonyi kötelezettségnek eleget tettem! Zoknik, jelentem párosítva lettek!!!! PAAACSIIIII....(na, jó...nem az én érdemem!).


EU normális játszóterek, vagy inkább az EU abnormális "csicsa-bicsa"? Hova mehetek 3 gyerkőccel?

EU norma és társai, úgy érzem meg kell említenem, eme szépséges témát. Járok a gyerekekkel ide és persze oda is, de azt kell lássam, hogy a legeslegjobban azt élvezik, amikor szabadon szaladhatnak, mászhatnak, ugrálhatnak és játszhatnak. Persze lehet mind ezt egy 10-35 milliós játszótéren is, lehet ezt egy parkban is, ahol csupán a fű van lenyírva. A gyereknek igazából teljesen mindegy, mi szülők csinálunk csak ebből gondot.

Sokat hallom a következőket:

„Nincs a közelünkben egy normális játszótér se”. Be kell, lássam, hogy egy városi övezetben ez valóban fontos tényező és okot adhat bosszankodásra; de egy családi házas övezetben, egy faluban, kisvárosban ez másként működik (működne). Sokszor látom városrészekben, hogy lenne játszótér, de nem a csicsa-bicsa jellemző rá és nem éppen felel meg a mai követelményrendszernek. Sokszor azt látom, hogy nem is kellene más, csak egy nagyobb fűnyírás (itt krákognék egy nagyot, hátha olvassa az illetékes, mind ez a mi városunkban is csupán ennyi lenne). Látok homokozókat benőtt gazzal, játékokat kopottan, össze omlani készülő azonosítatlan játékot stb… Ezekre a helyekre én sem mennék szívesen, ezt alá kell, írjam. Nem az EU normás játékokra vágyunk mink szülők, hanem arra, hogy a fű ne csikálja a lábam, hogy a homok puha legyen és ne legyen gazos, hogy a hinta után ne legyek tele festék maradvánnyal, hogy fajáték ne legyen korhadt. Mehetünk ez ügyben az ország bármely pontjára, sajnos siralmas a helyzet. Kávét meg aztán alig-alig osztogatnak néhol…..na, jó ehhez tudom egy „anyukás forradalom kell”, de legyen ez az én harcom, hogy az EU norma mellé kávé is dukáljon egyszer –talán egyszer vállalkozni is kezdek ez ügyben!

Látok szépen kialakított részeket is, látom a több tíz milliót a háttérben és elszomorodok. Elszomorodok, mert nem a pályázati pénzek és egyéb befolyt összegekre van itt szükség, nem a lelkes tervekre, nem a „csicsára és bicsára”, hanem letisztult egyszerűségre.

A letisztult egyszerűség viszont nem kerül pénzbe, csupán összefogásra, ésszerűségre és persze megfontoltságra. Nem is értem, mi a baj a régivel? Gyermekeim élő példák rá, hogy nem a modernre vágynak, hanem a használható, gyerekközpontú légkörre. Ez viszont nem más, mint ötletes találmányok összessége. Fafaragók hol vagytok? Ötletes feltalálók, akik a vizet öveznétek a játékkal ,hol vagytok? Én egy nagyszerű környezetben élek (vagyis, megtalálom az élőhelyemen ezeket a környezeteket) és keresem azon helyszíneket, ahol a rugós játék szereplője egy cserebogár (lásd Zengővárkony), a vízzel játékosan ismerkedhetünk (lást Kis-Balaton), labirintus (Ópusztaszer) stb…stb… szóval, Magyarország egy csodás hely, csodás dolgokkal! Jövök-megyek az országban és hatalmas szemekkel figyelek és keresem azon piciny részeket, ahol meg lehet állni, ahol ésszerű dolgokra lelhetünk, aminek a színe nem élénk és nem mű, hanem egy élő fantasztikum.

Bejegyzésem célja, hogy írjátok meg hova érdemes, küldjetek priv.üzenetet, hogy a nyár folyamán még láthassak csodákat és megoszthassam veletek. „Hova menjünk kirándulni 3 gyermekkel” c. bejegyzésem anyagra vár –ahol részletesen kifejtem hol ihattam kávét is persze!!!!! …. semmi EU norma, semmi csicsa-bicsa, egy egyszerű, de ötletes „diófát” keresek, nem mást, ahol a játék zavartalan.

(Ui.: Baranyában persze, mert az Uram lassan kidob az ötleteim és az utazási ingerenciám miatt :-D!)