BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Milyen egy nyár? TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP...

Milyen egy nyár? Ezt csak azért írom, mert meg kaptam ma a "fogalmad sincs..."mondatkát.

Hát, akkor lássuk. Indítsunk el egy számlálót, ami folyamatosan ilyen hangot ad ki:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Tehát, mikor felkel az ágyból ezt hallja:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Egy monoton számláló, ami folyamatosan a fülébe cseng. Legyen ez gyereksírás, legyen ez ordítás, legyen bármi! Mind e közben:

- Éhes vagyok.

- Szomjas vagyok.

- Ezt kérek...

- Azt kérek...

- Ide menjünk...

- Ezt és ezt és ezt..

- Anyaaa... Anyaaaa... Anyaaaa

és közben: TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Ez a "TAP" a "most", az "azonnal", az "akarom" megfelelője. A számláló egy óra, egy tiktakkos óra a fülében. Tehát, ezt hallja reggel, délben, dél és reggel között, délután, délután után egy perccel és este. Ezt:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Ha valamit nem úgy csinál, jön egy TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

és így tovább...és így tovább.

Mind e közben, persze nincs dajka, nincs szakácsnő, nincs takarítónő, nincs semmi. Csak a TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP és mi magunk. Egyben óvónő, dajka, szakácsnő, takarítónő, gazdaságis, futár és minden egyéb. No és persze a:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Míg ezt írom, a közben is ez megy: TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP... a számláló. Hogy ezt...hogy azt...hogy amazt...hogy semmi nem jó... hogy...

No, de tudjátok mit? Zárom is soraim, mert: TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP ... asszem ennyi kávészünet jutott mára. Indul a számláló tovább és TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

... ... ...

 

Tehát, valóban. Nincs róla fogalmam, milyen folyton tenni és venni, tudni hol áll a fejed és állandóan csak sietni és sietni és megfelelni mindenkinek...

Öreg vagyok! Öreg vagyok és öreg vagyok! Öreg vagyok, Punk Tum!

Öreg vagyok! Öreg vagyok és öreg vagyok! Öreg vagyok, Punk Tum!

Fánk! Mondják! Mindig panaszkodom, hogy az Uram sehova nem visz magával. Tipikus asszonyi sors, "Fiam, maga most itthon marad!" -mondja mindig. Én meg jó  asszonyhoz méltóan, csendben...mondom...csendben elfogadom döntését.

No, most haza tér és így szól:

- Fiam, keresse ki fürdőruháját, süssön meg 4 kg kenyeret, pogácsát, pácoljon húst és irány a Fánk!

Fánk...fánk... Bizonyára valami jó kis mohácsi fánkozóról beszélünk, már látom is magam előtt a rózsaszín, cukormázzal bevont epres fánkot. Hmm... na, jó, de ehhez miéért kell sütnöm???

No, kiderül, hogy valami Duna félére visz, Pali bácsi barátjával és társaságával (http://bazinagykiscsalad.blogger.hu/2016/05/20/pali-bacsi-3-gyerkoc-hajo-es-a-duna). Kapok is egy e-mailt, melyben Pali bácsi tudatja a programot!

E-mail! Még elolvasni is fáradtságos volt! Bekker! Öreg vagyok én már! Látják maguk előtt Hetti nénit? No, Hetti néni én vagyok! A visító, szigorú, ráncos, minden lében nagy kanál írónő! A visító passzos, a ráncos passzol, a minden lében....hmmm asszem passzol. Szóval, Hetti néni és a FÁNK! Ezek normálisak? 2 napos kiruccanás, sátorban alvás, motorcsónak és FÁNK!

Itt álljunk meg két szóra! Sátor! Lyány koromban, valamikor réges, régen volt benne részem, na, de akkor fürdésre sem volt igényem és, ha jól emlékszem...nem is emlékszem az egészre, annyi igénytelen valamit öntöttünk magunkba. Ma már? Asszony vagyok, kérem tisztelettel, 3 gyermekes asszony. Erre elhívnak valami féle fiatalos hétvégére. Bele gondolni is fáradt vagyok!

Báááár... aki 3 gyerkőccel bír nyáron, az legyűr pár igen fiatalos legényt, vagy nem? Mit nekem pár fiatal jó tét lélek!? Hetti néni mindenkit keresztbe lenyel, még azt az zizét is, amit fánknak neveznek.

Fürdőruha. Uram tegnap parancsba is adta, keressem ki a bikinim. Bikinim? Jó vicc! 3 gyermekkel ezelőtt még valahol porosodik a szekrényben. Amolyan igazán férfi vadító bikiniről beszélünk. Balaton partjain hódítottam el benne férjem, akkor még zsenge fiatalos tekintetemmel, meg persze a fenekemmel, abban a bikiniben. No, 3 gyermekkel ezelőtt! Szóval, nagymamis, amolyan Hetti nénis, mindent takaró fürdőruha elő! Állj! Nincs felszerelésem! Sátrazós felszerelésem!

Mondom is... be kell vásárolni! Ide cipő kell. Ide sátrazós kalap, sátrazós nadrág és blúz kell! Senki nem gondolhatja komolyan, hogy csak úgy, fiatalosan elindulok! Egy hölgy, mindig, minden körülmények között maradjon hölgy! Még 3 gyermek megszülése után is!!!!!

Szóval! Ha már egyszer rávesztek ilyen tettre, hogy nomád módon, a homokos parton aludjak sátorban minimum a bevásárlás! Lássuk a listát:

- sátrazós nadrág (PIPA, Pacsi)

- sátrazós kalap (PIPA, Pacsi)

- Szúnyogriasztó (4szeres PIPA, PAAACSI majd akkor, ha egy szúnyog se jön a közelembe!)

- Alkalomhoz illő cipő (PIPAAAA, EXTRA PACSIII)

- Matrac! Fontos tényező! Matrac nélkül sehova! (Pacsi majd akkor, ha nem fáj a derekam reggelre)

- öblös, pince hideg vörösbornak való pohár (bekészítve, útra készen, PIPPPAAAA, PAAACSIIII)

- Füstölők, fáklyák, minden olyan dolog, ami nélkül nem indulunk.

- Fél háztartás! (Pipa akkor, ha az motorcsónakba be is fért minden!)

No, Fánk kérdése! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy öreg vagyok! Úszni sem tudok. Látták Hetti nénit, ahogy bele esett a tóba? Egyik részben szegény Hettink bele esett a vízbe. Szeeegényem...a ruhája, a frizurája, a kalapja...mindene vizes lett. Mint egy kis ázott ürge, amolyan ázott Hetti néni mászott ki a vízből. No, így festenék én is, ha véletlenül bele pottyannék a vízbe. KIZÁRT! KIZÁRT, hogy engem rávesznek! Figyelnem is kell, mert hát...férjemből az is kitelhet, hogy Duna közepén ott felejt egy fánkkal a fenekemen. Neeem, neeem kockáztatunk! Vízpart! Tökéletesen megfelel az a homokos, szúnyogos, napsütéses vízpart –amihez van már kalapom és hozzá illő nadrágom.

Nos, tehát, Fiam! Öreg vagyok már! Vegye megtiszteltetésnek, hogy erre az egész hétvégére igent mondtam! Nem másért, csakis a sátrazós göncért tettem :-)!

Üdv mindenkinek...fotók, szelfik továbbra se lesznek! Fánkozni mentem! Bakker...kimondani is vicces!


Dr Alperes, Felperes, középen a gyermek. Tanult apuka és a szülőség! Azaz, szülői felügyeleti jog!

A mi nap kaptam egy levelet egy jó barátnőmtől, melyben csatolta gyermeke édesapjának indítványát gyermekláthatóság ügyében. Hogy mindenki felé egyértelmű legyen az egész, merész leszek és ismertetem. A levél, a következő módon zárul:

"indítványozom, hogy Tisztelt Járásbíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése alapján bizonyítást rendeljen el, melynek során

Kötelezze felperest a birtokában lévő iskolai bizonyítványok másolatának becsatolására."

Lássuk az előzményeket! Az indítvány tartalmazza az apuka rossz érzését, hogy leány gyermeke tanulatlanok kezében van. Mivel a mai világban már "apuka" és "anyuka"  nem létezik, hanem "felperes" és "alperes", had nevezzem el tanult apukát Dr Alperesnek. Dr Alperes jó hírű alügyész, aki családalapításra adta a fejét. Kapcsolat felbomlott, a gyermek megszületett. Leánygyermek alig múlt egy éves, természetesen anyukánál (felperesnél) van. A harc elindult. Anyuka érettségizett ("csak"), beosztása rangon aluli,  Felperes családja egyszerű, dolgos emberek, kik diplomát nem szereztek. Könyörgöm!!! Legyünk már őszinték, számít ez? Úgy tűnik igen.

Had izézzek:

"Kiskorú gyermekem szellemi fejlődését illetően arra szeretnék utalni, hogy felperes és családtagjai ellenérzésekkel viselkednek általában véve az értelmiségi munkát végzők és különösképpen a diplomát szerzett emberek iránt. Számukra a tanulásnak, a tudásnak, a célorientált jövőképnek nincs értéke, felperes családjában senki nem rendelkezik olyan végzettséggel, amely jól konvertálható volna a munkaerőpiacon, így nyilvánvalóan az irányban sem motiváltak, hogy kiskorú gyermekem a későbbiekben példás óvodai nevelésben és magas színvonalú iskolai képzésben részesüljön, megfelelő oktatási-nevelési intézményekben."

Három gyermek édesanyja vagyok, jellememből fakad, hogy sokan vesznek körül, így sok dolog jött már velem szembe. Sokat láttam, tapasztaltam. No, de ez! Ez, számomra is megdöbbentő volt. Pereskedünk, ragaszkodunk, versengünk, pocskondiázunk. Hol a gyerek? Hol marad az a kis lény, akiért harcolnak a szülők. No, de miért is harcolnak?

Láttam anyukát sírni, mert a 8 éves gyermek nem mehetett el a kosárbajnokságra, mert ép Apuka hétvége volt. A 8 éves kislány nem mehetett el egy neves eseményre, ami az otthonának a lénye...ahova minden barátnője elmehetett, csak ő nem, mert Apuka hétvége volt. Tárgyalni sem hajlandó a kedves Apuka ilyenkor, mert a gyermek az ÖVÉ! Láttam elvált szülők gyermekének esküvőjét, ahol Apuka nem ül Anyuka közelébe, Nagymama nem ül a volt vő közelébe, a Nagypapa nem ül a fogadott gyermekek közelébe, mostohatestvér nem ülhet ide... és ide... és különben is minek kell mindenkinek jelen lennie? Láttam gyermeket, ahogy a ballagásán az ajtót figyeli, hátha el jön az apuka (nem ment el). Látok gyermekeket, akikre az óvoda vezető nagymama rá se néz, mert sértődött.... folytassam? Kell folytatnom a történetet? Folytatom! Láttam 16 éves fiút sírni, mert a szülők legfőbb problémája, hogy a fiú vágya, a születésnapján egy közös ebéd... Láttam fiút mesélni arról, miként élt együtt az anyuka férjével évekig, úgy, hogy nem is köszöntek egymásnak a mostoha tagok...Láttam, látom, hogy a gyermek, az unoka már nem számít, csak új férj/feleség... Persze ez mind már csak az utórengés, mert mind ezt megelőzi egy csúnya válás, egy csúnya harc.

A kislány most ennek a harcnak elején áll. Az anyuka, aki kihordott egy kis életet, megszült, szeretettel szoptatja, neveli kérdőre van vonva, butának tartják őt és Édesapját, aki a Nagypapa, aki a pici lány Papája. Kedves Dr Alperes, tudja mit jelent az a szó, hogy Papa? Egy kislány életében a Papa a Világ! A dörmögő hangjával, a szerszámokkal a ládájában, a megmentő, a megértő, a szigorú, de olyan nagyon lágyszívű Papa. Nem kell diploma, ahhoz, hogy valaki példakép legyen. Édesapám? Fiaim papája? Jaaajjj....ha mesélhetnék! Mikor meglátják, már messziről szaladnak és kiabálják: PAAAAPAAAAA!!!! Tudja, kedves Dr Alperes mi kell ide? Szeretet, jelenlét, gyengeség, önfeláldozás. Nem diploma. Nem. Nem kell ügyésznek lenni, nem kell az "ária fajhoz tartozni", szeretni kell. Ha ezt értené, ha érezné, nem írt volna ilyen dolgokat.

Mit jelent az a szó, hogy "Apa"? Gyengédséget. Egy kislány életében, gyengédséget, azt, hogy tudjam egész életemben, míg az Édesapám él van egy Szigetem. Egy óriási szigetem, ahova menekülhetek. Akit felhívhatok, akinek üzenhetek, akinek beszélhetek, mert én magam gyenge vagyok. Nagyon gyenge, törékeny egy leány. No, de van egy erős és OKOS apukám, akivel olykor ajtót csapkodva veszekszem, de eszméletlen odaadással szeretem. Szeretem, mert szeret, mert jelen volt/van. Szeretem, mert tiszteli az édesanyámat. Igen, az Alperes tisztelje a Felperest!

Hol folytassam, kedves "Ária fajhoz tartozó"? Szívem szerint az egész indítványt megosztanám, had olvassák ezrek. Nem félek én pertől, semmitől. Csupán azért nem osztom meg, mert azt a pici lányt sajnálom, akiről szó van. Sajnálom az Anyukát is, de sajnálok mindenkit, minden anyukát, akik az ilyen "P.ccsládák" miatt mennek tönkre. Magamat is sajnálom, mert van egy lányom! A lányomat is sajnálom már most! Ha a kislány úgy dönt, tisztes szakmát szerezne inkább, nem szeretne egyetemi diplomát már le lesz nézve? A sors összehozza a Maga fajtájával, és kereshetem neki az ügyvédet és pajzsként kell majd védenem az unokám, hogy "igen is, mentálisan előnyős nevelésben részesítem és ígérem megfelelő óvodába íratjuk majd az unokát"? Csak, hogy a Dr Alperes, apuka nyugodt lehessen majd a jövőt illetőleg.

No, de beszéljünk a láthatásról. Igen, láttam anyukát kisírt szemekkel, mert a 8 éves kislánya az "apuka hétvége" miatt kimaradt egy számára nagydologból. Mint kiderült, az "apuka hétvége" silány volt, mert a kedves szülő arra sem vette a fáradtságot, hogy a kislányt megvigasztalja.

Mivel nem félek pereskedéstől, leírom, hogy láttam magát! Találkoztunk, csak épp elfeledett köszönni. Ha jól emlékszem a fejét se fordította felém, mert biztosan a Felperes alul iskolázott barátnője lehetek csak. A kislányt csak eltolta mellőlünk, közterületen. Legyenek tanúk, mert ehhez nagyon ért, nem igaz? Lássa mindenki, hogy Ön ép apuka és leánya igen is érdekli. No, igen, láttam, láttuk. Ha kivette volna a babakocsiból, ha átölelte volna, ha magához szorította volna, ha szerette volna....ha egy csomag pufit hozott volna, ha egy tejszelet lett volna a kezében...Igen, olvastam, leírja, hogy nehezményezi, Felperes (az anyuka), nem osztja, meg önnel mit szeret és mit nem a leány. Had segítsek. Ehhez apukának kell lenni, egy szeretett teljes apuka magasról tesz az anyuka véleményére és igen is visz egy túrórudit, egy Macit, egy...egy...bármit! Kitapasztalom, mit szeret és mit nem. Elhalmozom magammal és meglepetésekkel. Ennek belülről kellett volna jönnie. Sajnos... sajnos az idő alatt, ami az öné volt, nem ért a kislányhoz. Miért nem? Hogy nem lehet hozzáérni egy pici lányhoz?

Kérem, olvassa el újból a beadványát. Mint egy Apuka, aki szereti a lányát. Gondolja újra. Lehet ügyész, lehet bárki....lehet óriási ember...lehet milliomos...lehet bármi és bárki, a kislánya szemében nem ettől lesz óriás! Mitől lesz óriás? Tisztelettől, szeretettől. Ha a lánya nem lesz ügyvéd, vagy magas beosztású ember csalódni fog? Tudja, mit szeretnék a saját gyermekeimnek? Boldogságot. Szeretném, ha boldogok lehetnének, ha az életben olyan szakmát sajátítanának el, amiben boldogok. Nem sikeresek! Boldogok....

Szóljon ez most minden anyukának és apukának... Osszátok, hogy sokan olvashassák!!!!! Hátha változik picit a Világ. Hátha....

3 gyerkőccel Tihany utcáin

Pacsi minden kedves Anyuka társnak, akik bevállalják!

Szóval, mi gyerkőccel járunk nyaralni. Nem, nincs gond a házassággal, sem a fejemmel. Nagymama is él, sőt, no, de én "bevállalom anyut" játszom és nyaralni már pedig a családdal megyek. Még akkor is, ha hatalmas mély levegőt kell, vegyek olykor...olykor... például, mikor neki áll ugatni az egy éves egy Apátság közepén. No, meg az is húzós, mikor kettőt nézek és letolt gatyesszal áll egy idegen autó előtt, hogy "Ő már pedig le fogja pisilni azt az autót!". Tehát, vannak húzós pillanatok, de én hatalmas Pacsit érdemlek, mert büszke vagyok rájuk! A kis pisilős mindenükre!

Tehát, nagycsalád! 3 gyerek és 2 felnőtt, kutyust mamára hagytuk otthon. Helyszín Tihany és Flóra Apartman. Tihany ....hmmm... levendula illat, Balaton és mámor. Álmaim kis nyugdíjas éveit el tudom képzelni ott, ahogyan pettyes ruhámban ülök és borozok egy teraszon. No, de most még csak kiruccanok ottan, pettyes ruhámban és cipőben és a családdal.

Milyen szállást is keres egy 3 gyermekes anyuka? Nagyot, csendeset, kényelmeset, rugalmast, központban lévőt. Flóra Apartman! Mindenkinek ajánlom! Mi okból? Van konyha, amire mindig szükséged van még akkor is, ha "all inclusive" nyaralást tervezel. Mert:

- Kakaóóót!!! Anya, kakaóóóót kérek!!!

- Aaaanyaaaaa pirítóst szeretnééééék!!!

- Anyaaaa az inni az a víz és a víz az az inni!

- Aaaanyaaaa és Annnyaaaaaaa...

Szóval, igen, konyha az kell! Külön hálók kellenek és nagy tér is szükségeltetik. Kiságy, és minden egyéb, ami gyerkőcök mellé szükséges.

No, de mire is van szükség mikor gyerkőcökkel nyaralsz? Rugalmasságra! Hatalmas rugalmasságra! Nem terhelheted a saját programjaiddal őket, így egyességet kell kötni: egy program a gyerekeknek és egy a felnőttnek. Megyünk strandra, lovagolhatsz ...vonatozhatsz, de megnézzük "ezt...azt és amazt". Így aztán mehetsz étterembe, múzeumba, templomba (igaz ugatni fog a tipegő, de ilyenkor egyszerűen csinálj úgy, mint ha nem hozzád tartozna a sok gyerek és az apuka).

 

- Faaagyit kérek! De most és olyan pirosat!

- Nem azt a pirosat! Azt a pirosat, a másik pirosat! -majd kiderül, hogy a piros nem is piros volt...

- Aaanyaaaa, fogd meg nekem azt az ürgét! De nagyon fogd meg nekem! Lééééccccciiii!

- Annyyaaaa fogd meg a kezem!

- Anya, ne te fogd meg a kezem!

- Vau, Vau, Vau, Vauuuuuu.... -ugatja egy lónak.

-  Aaanyaaaaaa pisilni kell!

- Én most nem akarok pisilni!!!!

- Nem szeretem!

- Szeretem!!!!

- Unatkozok!!!!

- Anyaaaaa, süt a nap!

- Anyaaaa, nem a süt a nap!

- Én kutya vagyok!

- Nem te varacskos disznó vagy!

- Nem, te vagy varacskos disznó!

- Aaaanyaaaaa!!!!!

 

No, de mi szülők ne dőljünk be nekik és a folyamatos elégedetlen tekinteteknek. Dőljünk csak hátra és együk meg a megrendelt levendulás krémest és szippantsunk egy óriásit a friss levegőből. Neeeem, nem halljuk őket, csak mikor már a körülöttünk lévő tekintetek kezdenek kissé...kisssé...nem megértőek lenni. Amolyan, "nincs pacsi" nézések, mert a gyereked ép rendetlen nézések. Na, nem hagyjuk ám magunkat, mert olyankor szúrósan tekintünk vissza a "lehet kipróbálni gyermeket nevelni" nézésünkkel válaszolunk.

Jut eszembe tekintetek! Mikor ránk néznek, olyan...olyan..."jaaaj, nézd 3 vörös hajú gyerek...de szépek így hárman" nézések szoktak fogadni. Úgy, kb 10 percig van ez a nézés mindenütt. Bááár az éttermek először a "jesszusom, ugye nem akarnak bejönni" nézéssel szoktak fogadni. No, de az előbbi nézés, a "jó nézni titeket" nézések általában addig tartanak, míg széjjel nem kezdenek oszlani. Egy megy ugatva egy ló után, egy másik ép egy ártatlan Mercedes-t próbál lepisilni, míg a harmadik nyitott szájjal ép a fagylaltot ejti ki a kezéből a terítőre ...tehát, itt jön a "nem volt eszetek" nézések és a "jesszusom" nézések! Sehol egy "Pacsi" nézés! Sehol! Holott, kérem tisztelettel, óriási PACSI jár mindenkinek, aki felvállalja a 3 gyerkőcöt és kiruccan, vélik!

 

Tehát, volt földhöz vágás, kiabálás, szép pillanatok, hiszti, vita, szép pillanatok, kellemetlenség, szép pillanatok és szép pillanatok. Elfáradtam? Még mindig fáradt vagyok! Kaptam levegőt? Még most se kapok! No, de hatalmas Pacsiiii, mert apuka, a gyerekek és jómagam is jót mulattunk! Emlék? Minden évben hatalmas emlék egy-egy kiruccanás! Évről, évre könnyebb? Ááááhhhh...dehogy!

Hazatérés? Egy tetőtől talpig kiütéses (ki tudja mitől...diós fagyi, vagy minden egyéb, amit nem adunk egy egy éves gyerkőcnek lehet az oka..."rossz anya vagyok" tekintetek...de hááát... úgy nézett...kért....most mi tévő legyek?....hááát...)....No, és egy napszúrásos gyerkőc, lázzal, mert a sapkát felesleges balgaságnak tartja...Tehát, betegen ugyan, de fenségesen vagyunk :-)!

Mi fán terem a három gyerkőc és a nyári szünet?

Hát, akkor had szóljon!

- Anya, de el akarja venni!!!!

- Anya, de össze fogja nyálazni!

- Majd jól bemondalak az Anyának!

- Varacskos disznó vagy!

- Nem! Te vagy varacskos disznó!

- Anya pofozzad meg! Nagyon pofozzad meg!

Ezek az elszólások amolyan kis alaphangon, kissé nyekergős és ordítós hangnemben szoktak elhangozni. Persze már olyan szinten immunis lettem ezekre a dolgokra, hogy simán iszom tovább a kávém. Fejem csak kicsit jobbra, majd balra mozdítom, kortyolok egy nagyot a meleg kávéból, majd csak úgy lelki nyugalommal ordítok egy hatalmasat:

- FIÚÚÚK!!! Ha nekem most fel kell állnom és valakit meg kell pofozzak, akkor az, minden 18 éven alulit érinteni fog! Megéri a perpatvar? Húzzam fel a pofozó kesztyűt, vagy békét köttök?

No, természetesen erre választ is szoktam kapni, egyszerű és jól érthető válaszok, mely egyszerre, egymásba kiabálva szoktak zajlani:

- De nem én vagyok a hibás!

- Ő a hibás!

- De ő megütött!

- Mert ő megharapott!

- Mert hozzáért a játékomhoz!

- Mert rám nézett!!!!

...

Sikerült eljutnom odáig, hogy igazságot már nem is kívánok tenni. Nincs igazság ...hisz "rá nézett", ezt mindenki megértheti, még én is. Így aztán a büntetés mindig közös tevékenység. Irány a sarokba mind kettő, vagy mind három, vagy mind három és még a kutya is!

Jut eszembe, a kutya! Pffff szegény Hystériánk se kutya! Örül, ugrál és imádja ezeket a kis angyalkákat. Persze úgy bele tudnak lendülni a játékba, hogy azt utca végén is hallani. Valaki mindig sír. Vagy a kutya, vagy a gyerek. Kergetőzés, fogorvosi vizsgálatok, bújócska és foci. Van itt minden. A kutya teljes természetességgel hiszi, hogy tud focizni. Mikor ép minden gyerek tőlem függetlenül el van, jön Hysti és tesz róla, hogy zűr legyen.

Repül a labda, csak egy picit nagy sebességgel, repül a virágomnak, az ablaknak, az utcára, az autóra, a virágaim közé! Még engem is találtak már el focilabdával. Természetesen, a válasz, a "ki volt ez" kérdésre  a következő szokott lenni:

- Nem én voltam! A Hysti volt! Nagyot rúgott a labdába!

- De tényleg, én láttam, a Hysti focizott! -mondják, teljes beleéléssel és átérezve. Én meg persze pörölök, pörölök, pörölök...

Majd a legjobb, mikor kosaraznak. Két 8 éves kópé, egy 3 éves és egy 1 éves tipeg közöttük ...ja és egy kutya is. Szitu a következő:

- Annnyyyaaaaaaaaaa! -hatalmas ordítás és szalad hozzám a 3 éves.

- Nem hagynak békén és azt mondják nekem nincs is pontom!!! -az igazság, hogy nem talál bele a kosárba, mert ugye ...még pici hozzá. Ő mégis azt gondolja, hogy nyerésre áll, a nagyok meg csak szemétkednek vele –mondjuk ...van is benne valami.

- Nekem van pontom, de ők azt mondják, hogy nincs, pedig van. - szipog, sír és toporzékol!

Kimegyek, igazságot teszek. Nem kérdezek semmit, csak kijelentem!

-  Koppánynak már pedig van pontja! Mindenki elfogadja, hogy pontosan 7, azaz hét pontja van! Punktum, tessenek tudomásul venni!

- De anyaaaa...

- Deeee...... - szól közbe a szomszéd leány és nagyfiam...

- Nincs vita! Koppánynak 7 pontja van!

Koppány el kezd újra sírni és kiabálni:

- NEM! NEKEM NULLA PONTOM VAN! NULLA!!!! NEKEM VAN NULLA PONTOM! ANYA, TE IS ROSSZUL TUDOD!

No, ez az a pont, ahol inkább nem szólalsz meg. Erről csak egy párbeszéd jut eszembe:

- Okos vagy... nagyon okos vagy...

- Nem! Én obodás vagyok és nem okos! -mondta unokaöcsém pontosan 25 évvel ezelőtt.

Mi jut még eszembe egy átlagos napról? Egy átlagos nyári napról 3 gyerkőccel? Mooondjuk, hogy bizton nem jó, ami van és jó lenne, ami nincs. Éééés, ha összehozod azt, ami nincs, akkor bizton az kell, ami van.

Ha az ebéd nem spagetti az a baj, másnap spagettit gyártasz biztosan az lesz a baj. Az inni az a víz és a víz az az inni, de ha vizet adsz, akkor éppen a szörpre szomjas és fagyira éhes.

Mit javaslok? Semmit. Szerintem igyunk meg egy kávét, jegyzeteljünk magunkban és mikor a haverokkal ülnek a nappalinkban, szép pettyes ruhánkban vonuljunk be és zendítsünk rá:

- Jajjjj...emlékeztek a közös nyarakra? Emlékeztek mikor sírva könyörögtetek, és toporzékoltatok, hogy had pisiljetek ki az ablakon? Emlékeztek, mikor asztal tetején állva kiáltottátok, hogy Pókemberek vagytok és ép Kámeháméra készültök? Emlékeztek, mikor elbújtatok előlem, mert azt ígértem levágom a fütyköst, ha még egyszer...még egyszer nem megy a célzás a wc-ben? És arra emlékeztek , mikor puki bajnokságot rendeztetek? Olyan szép kis nyarak voltak....

Szóval, kérem kedves szülő társakat! Mikor azok az ifjak megnőnek, a legalkalmasabb pillanatban vegyük elő emlékeinket és játszunk nyitott kártyákkal :-)....

Huszon évvel ezelőtt, mi...azok a nyári szünetek falu helyen! 1990

Emelem kalapom Nagymamám és Nagypapám előtt!

Kedves Papeszom, mikor 4-en voltunk nálad...emlékszel? Hogy ne emlékeznél! Mamánk, a mi kedves Nagymamánk, ki képes voltál egy nap többszőr is kívánalmainknak élni. Kedves....kedvesek...

Helyszín: Gyód!

Időpont: 1990-es évek, talán a 80-as vége is.

Szereplők: Mamesz, Papesz és mink uncsi tesók. Laci az óóóbooodás, ki egy nyáron biztosan 3 szor bizton indult Világgá; Arris, ki minden jóban mindig benne voltál; Süni kitől aztán félni nem kellett, mert ötletei aztán voltak; és persze jó magam a legidősebb Katalán.

Falusi nyaraink voltak. Mama a kertből hozta a burgonyát a sült krumplinak valót. Papesz szamarat vett szórakoztatásunkra. Fiúk! Emlékeztek, mikor a legkisebb Világgá készült menni? Emlékeztek, mikor augusztusban csak jöttek az ötletek? Emlékeztek a homokbányára, a szomszéd cseresznyefájára, a sok kacatra, amikkel játszottunk? Emlékeztek mikor megittuk az összes ivóvizet, mert kocsmárosat játszottunk? Emlékeztek mikor tákolt csónakot úsztattunk a patakban? Emlékeztek hogy hergeltük a kutyákat? Emlékeztek...? Emlékeztek???

Nyarak...azok a Gyódi Nyári Egyetemek...-Papesz csak így hívta. Nevelődtünk a javából. Papesz a parancsnok! A szabály, az szabály! -mondta mindig. SOHA NE ÉBRESZD FEL!!! Legfőbb törvény, hogy a Papeszt nem ébresztjük fel! Az öreg minden nap, ebéd után kumot egy kicsit. Állítása szerint csak kummantott, szerintünk frankón aludt! Mi olyankor eszméletlen csendben szabadjára eresztettük fantáziánkat. Ha jól emlékszem bontottuk meg pincéjét, hogy a cserepekkel karatésat játszunk (csukló törés lett az eredmény); mintha ... mintha... el is dugítottuk volna a pince szellőzőjét is, mert muris volt mindent oda bedobálni. Ivó víz? Nem volt a Gyódi Nyári Egyetemen csap víz! Kérem tisztelettel, külön program volt gyalogolni demizsonokkal és vizet vinni haza. Mi vittük. Asszem csak a kis kópé, Laci gyerek nem vitt semmit. No, mi vittük. Az eset meg így történt:

Végy egy kancsót, kettőt is! Végy 3 fiút és egy lányt. Feles poharakat és egy asztalt. Kocsmárosné (Rozi), én vagyok! Inni vágyók, ti vagytok! Csak töltöttük, töltöttük...a pinciből is kiloptuk, ami volt. Hány literrel ittak meg a fiúk? Nem tudni...a lényeg, hogy Papesz egy darabig nem is értette mi ez a nagy pisi mánia.

Ugráltunk hatalmas pocsolyákba a homokbányában is! Hatalmas pocsolyák voltak! Hatalmasak! Ebihalak, békák. Bennünket nem zavart. Úsztunk, ugráltunk, békákat fogtunk. Tele kincsekkel indultunk haza onnan. Persze a Laci gyerek akkor se vitt semmit. Kizárt, hogy ő cipekedjen. Ha jól emlékszem méterekkel előttünk járt a szántóföldön (aratás után lehetett) és sértődve ment ép Világgá (mint ma Koppány fiam).

Hergeltünk hatalmas kutyákat is. Pedig a papa nem erre nevelt bennünket. Mi mégis....utána persze szaladtunk és eszmételtlenül féltünk, de túl éltük.

Mama? Szegényem...sütötte a palacsintát, a krumplit...ettük a m("f")u("o")stáros kenyeret reggelire, ittuk a teát, a kakót. Veszekedtünk poharakon, kutyákon, boton, ágyon, ki hol ül stb... Igen! Emlékszem, hogy még kergetett is a mama bennünket. Jesszus...ennyire kihozhattuk a sodrából? Bizony ám! Hatalmas bulik voltak ott!

Gyerekkorunk? Nyaraink? Hajajjjjj... nem volt tévé, számítógép...telefon se... csak mi voltunk és a természet. Mi lett belőlünk? Emberek!

Utazzunk el! Gyerekkel? Hát persze!

Nyaralás 3 gyerekkel? Hát persze! Persze, hogy kikapcsolódás!

3 nappal előtte már azon gondolkozol, hogy mit is kellene eltenni és mit is kellene nem itthon hagyni. Gyógyszerek első helyen, csípésre, lázra, allergiára, hasmenésre, szorulásra...igazából egy hadseregnek való gyógyszert pakolsz be, hogy biztos, ami biztos, ha netán szükséges, te legyél a Szuper Anya, aki betette a Kalózos és katicás ragtapaszt.

Ruhák! No, de minden mennyiségbe. Kell meleg, hideg, kánikulás, szép és koszolós -szép és koszolósra nem adunk 3 gyerek mellett! Az összes koszolós! Szóval, kesztyű, biztos, ami biztos, pulcsi, szoknya, fürdő gatyi és minden egyéb, ami szóba jöhet. Ezt 3 gyerekre!

Fürdőszoba, mindenkinek saját tusfürdő, mert "AAANYAAAAA HOZZÁNYÚLTAK A TUSFÜRDŐMHÖZ" vitát elkerülném. Fogkefék, fogkrémek. Fogkrémekből szükséges a rózsaszín, a zöld és a kék is, mert soha nem lehet tudni ép melyik, az ami megment egy hisztitől. Ne feledd a kedvenc kulacsot, nem a kéket, hanem a lilát! Nem maradhat itthon az esernyő, a babakocsi, az állatok -melyről nem tudhatod melyik az, ami holnap után a kedvenc lehet! Szóval, a könyv, a füzet, a jegesmaci és persze a gyerekek.

Magadnak? Magadnak pakoltál valamit? Nem! Még semmit, de az utánfutó is tele van már. No, de tetőzzük a tusfürdő mennyiséget, mert külön az Uradnak, külön magadnak (szám szerint 3-at, mert kell egy nyugodt alvásért felirattal; egy reggelre, amire azt írják extra energiát ad és egy pedig egyszerűen legyen Macaron illatú, biztos, ami biztos. Fogkrém, szám szerint kettő, mert soha nem lehet tudni, az egyiket bedobhatják véletlenül a wc-be, tehát kell egy pót! Hajszárító, mert ahhoz ragaszkodom. Ionos hajszárító nélkül nem mozdulunk! Szükséges a ruhatár, mert a ruhád tutti biztos bébikajás, meggyes, fagyis lesz. Egy hölgy meg mindig csinos és tiszta (HAHAHAAAAA!!!). Szóval, extra, dupla ruhatár!

Hol is tartunk? Mit is felejtettünk ki? Naptej, persze extra giga faktor és abból is 3 db, biztos, ami biztos. Esernyő, nehogy elázzunk, pokróc, kedvenc takaró és kedvend...kedvenc... minden kedvenc...

Flúgos lennék? Meglehet! Férjem szeret? Hát persze! Így szeret igazán! Utazásra fel!!!

- De HOOOL VAAAN A DUUUUNAAAAA? NEEEM LÁÁÁTOM!!!

- HOOLLLL VAN???? NEM LÁTOM!

- NE KIABÁLJ!

- ANYAAAAAAAAA!!! ANYAAAAAA!!!!

Családom, én így szeretlek....

Nyári szünetünk sokadik hete! Már csak 6 hét!!!!

Nyaram sokadik hete, sokadik nap. Kérdésre a válasz: Neeeem, a nagymama nem vitte el egy hétre a gyerekeket, szóval, mindenki teljes valójában itthon van/volt.

Nyarunk fárasztó? Hát persze! Nyarunk közepét írjuk, már csak (igen, jól olvassátok, "már csak" kifejezést használom), szóval "már csak" 5-6 hét van vissza. Virágaim virágoznak, fűszerkertem? Hajjaajjjjj csodás, leándereim is csodálatosak! El se hiszem! Főztem már lekvárt, tettem már el uborkát, kötényem mindig, minden körülmények között viselem! Gyerekeim? Frontosak! Bakker ez a hét katasztrófa volt a javából! No, ettől függetlenül még mindig a "már csakkal" kell, éljek, mert úgy, de úgy élvezem a szabadságot, hogy azt leírni nem tudom. Szabadság?

Tehát, a szabadság. Gyümölcsnap az óvodában -ne feledd. Szülői, kirándulás, ebédbefizetés stb... -ne feledd. Házi feladat, egyéb feladatok (vigyél ezt, vigyél azt, meg amazt...és amazt), táska pakolás, reggeli készítés, pót ruhák, torna felszerelés, zongoraóra, kosár edzés, tánc, ajándék xy-nak, időre közlekedni, A-B -be eljutni stb...stb...stb... ezt mind ne feledd! Szóval, a nyár számomra maga a paradicsom, ahol csak annyit nem kell elfelejtsek, hogy mindenki tiszta ruhát kapjon reggel és persze legyen mindig mit enni.

Vannak anyukák, akik alig bírnak két hetet a gyerkőccel és már is megy a telefon a nagyinak, hogy tessen már elvinni és, ha ennyire reá ér, főzzön is már ránk, ha lehet... Én nem ilyen vagyok. Kiabálok, kiborulok, bezárkózom, mint minden rendes és valamire való anyuka. No, de nekem lehetőségem sincs, hogy telefonáljak a "kedves mamának" és ennek a nem létező dolognak rengeteget köszönhetek.

Mit is köszönhetek neki? Megtanultam elengedni. Megtanultam elengedni önmagam és "merek anyának" lenni. Mit is jelent ez? Túl divatos dolog gyereket lepasszolni és nőként csak úgy boldognak lenni, hogy kiteljesedünk munkánkban (mert nekünk ez jár...mondja mindenki...). Nincsenek már asszonyok, nők vannak helyettük, akik kiteljesedni vágynak, mégis boldogtalanok oda bent.

Voltak/vannak álmaim. Álmaim máig vannak. Kiállításom tervezem, dolgozom rajta. Hébe-hóba élek művészetemnek és önmagamnak, de már nem ezt tartom fő feladatomnak. Mára el tudok engedni lehetőségeket, óriási lehetőségeket, csalogató és jól csengő munkákat, szórakozást és utazásokat. Mára anyává értem.

Annyian követtek el hibákat...de annyian. Mit gondoltok, 10 év múlva elszalad az élet? Nem. A gyerekek elszaladnak előlünk, jó esetben nem gyűlölnek bennünket. Már nélkülünk, rólunk leszakadva kezdik az életüket. Mi ott és abban a percben kezdünk el csak gondolkodni és élni az elmúlt évek lehetőségeivel, nem késünk le semmiről. Festőként azt érzem évről-évre csak fejlődök. A sok éve elhalasztott kiállításom úgy látszik okkal csúszott mindig. Mára hatalmas lelki tapasztalással dolgozom, lassabban, átgondolva mindent.

10 év... 10 év múlva 42 éves leszek. Mit kívánok akkor írni nektek? Bízom, benne ezekkel a sorokkal üzenhetek nektek: 18 éves fiam leérettségizett, nyugodt szívvel engedem útjára...13 éves fiammal küzdök, de jókat kirándulunk a nyáron... 11 éves leányommal pettyes ruhában és kalappal fagyizunk Venice utcáin és képzőművészeti kiállítás csomópontjait kutatjuk... 10 év múlva azt kívánom írni, hogy megérte elengedni mindent magam mellett, mert a gyerekeim emlékezni fognak nyarainkra. A sok bohózatra, kiabálásokra, frontos napokra. 10 év múlva szeretném azt írni, hogy a lehetőségekkel akkor kezdek el élni, hisz még fiatal leszek. Férjemmel akkor megyünk romantikus vacsorákra kettesben, akkor kezdünk el kettesben egymásnak élni. Addig a családi a lelkünk.

Szóval, köszönöm, hogy minden így alakult. Köszönöm a  sorsnak, hogy megértem, hogy tudok teljes szívvel egy nyári szünetet úgy végig csinálni, hogy magam vagyok és csak néhe....néha... zárnám magamra az ajtót és ordítanék teli torokból, hogy csendet, egy kis csendet.

Élvezem. Még mindig élvezem. Holnap kalapot húzok, pöttyös ruhát húzok, mert Tihany csak ránk vár....


Hool van még a nap vége? 3 gyerek és az idegek!

Mai nap és még hol a vége? Jesszus!

12 óra 45 perc van. Első számú gyermek ép valami mesét néz, másod számú alvást imitál, Hármaska alszik. Szóval...Hááát...

Reggel kezdődik azzal, hogy

-De Aaanyaaaaaa.... hol van a Pingvinem? De-HOL-VAN-A-PINGVINEM?

- ANNYYYAAAA...ANNNNYAAAA...ANYAAAAA

Természetesen mind három üvölt!

- Anya! Nem hagynak aludni!!!

Ilyenkor én természetesen csak ülök tovább és nagyokat kortyolok a kávéból. Megvárom, míg elcsendesülnek. Eszem ágában nincs a reggelem káosszal kezdeni. Megölni nem ölik egymást, remélhetőleg nem tesznek kárt magukban és a szobában. Tehát, nyugalommal csodáljuk csak a pillanatot.

Folytatásként, mi után precízen sok háziasszonyt megszégyenítve elkészítem a reggelit, egyszerű mézes kenyér, de szépen, szolidan terítve, mindenkinek egyéniségéhez szabva a szalvétát, szép porcelán csészébe a tej (alátéttel stb.)… szóval, Na! … megkapom a kritikát!

Tehát, megérkezik Első szülöttem:

- Anya, a Nutellásat jobban szeretjük.

Másod szülöttem:

- Bendegúz, nem Nutellás. Ajjjjjj...

Harmadszülöttem, szerencséjére csak ártatlanul bambul rám.

Itt lelki nyugalommal folytatom magammal tartott hangos diskurzusom:

- Jaaajjj...anya, de ügyes vagy, nagyon szépen megterítettél. Köszönjük szépen....-mondgatom magamnak. Ezek után nem nagyon mertek elégedetlenkedni. Bőszen ettek.

Délelőtti háború indul! Szóval, sír az egyik, sír a másik.

- MEGHARAPOTT!!!! -itt másod szülöttem sír, hogy az egy éves kislány megharapta, mert el akarták venni a játékát. Most képzeljék el! Jön két idősebb fiú tesó és elvennék az ártatlan kislány játékát. Még jó, hogy harap a drága!

No, de üvöltésbe és háborúba torkolt a dolog, így rá kellett szednem az egy éves leányt, hogy kérjen bocsánatot! Értik ezt? Még azt se tudja mondani, hogy Habakukk, hát még, hogy BOCSÁNAT! No, mindegy...szerencsémre pont mormogott valami hasonlót, így hamar lezárhattuk a történetet.

Huhhh...az idő megy, az óra ketyeg. Lassan ebéd!!! Juhhhííííí.... Már nincs sok vissza és itt az alvás, vagy az alvás imitálás.

Addig is volt még egy-két bunyó, szedtem ki a kutya szájából gyereket, és gyerek szájából is kutyát. Világgá is óhajtott menni a háromból egy, míg a másik ép látványos unatkozást fejlesztette tökéletesre.

EBBBÉÉÉD!!! Juhhhíííííí... Mivel nem tudsz bakot lőni? TEJBEGRÍZ! Szórj rá gyöngyöt, sokat és színeset. Kakaót rája és mehet is az elégedett ebéd. Hohoooo....nincs elégedetlen gyerek!

Tehát, délutánra a séta megígérve, persze kutyástól, had nézzenek szomorú tekintettel rám az emberek:

- Nézd szegény asszonyt...3 gyerekkel sétál és még egy kutyát is hurcol magával... igen, aki ilyet lát, kérem, tisztelettel gondoljon rám :-). Kérek egy képzeletbeli PACSIIIIT!!!!

Elfeledett házassági évforduló? Boldogat Férj, Uram!

Kedves Férjem,

mit is írhatnék? Igaz, tegnap kaptam egy e-mail-t melyben jelezted felém ne felejtsem el a házassági évfordulónk, de azt kell mondanom, e-mail hiába való volt, mert hát elfeledtem. Egy éve is, két éve is....és így tovább és így tovább. No, de mentségemre szóljon, hogy tisztes asszony vagyok én, elfeledtem ugyan, de el nem szaladtam.

Szóval, itthon vagyok, gyermekeid nevelem, vacsora is lesz, és azt hiszem tiszta is vagyok. Behűtöttem neked egy sert a hűtőbe és olvasóim a tanúim, hogy nem pörölök véled, ha ma megiszod!

Tisztes feleségként, gyengéden nyugtázom feléd hogy egy-fene...de csak egy-fene ma is úgy szeretlek, mint akkor!

Emlékszel? Azt ígérted 40 éves korodra milliomos leszel. Türelmes asszony vagyok, mert kitartóan várok én. Hány éved is van még a 40-ig? Még 7 év! 7 évig még bizton kitartok, mert én tudom, amit fejedbe veszel, azt te meg is cselekszed.

No, na jóóóó... egye fene, ha nem leszel milliomos, akkor is kitartok melletted. Tudnék én másként tenni? Azt ígérted öregségünkre, mikor már nincs, semmi dolgunk elutaztatsz Afrikába és megnézzük Bantuk törzseket. Igaz, akkor mikor ilyen szépeket ígértél, még én is kicsit simább és vasaltabb voltam. Azt hiszem egy kockás nadrágot viseltem, amiben megdicsérted a fenekemet. Még a könyveimet is cipelted helyettem. Lehet, hogy kedvesebb is voltam akkor még? Meg lehet...de néked is több hajad volt. Igaz az autód nem csillogott ilyen szépen...na, jó autód se volt.

Szóval, emlékszel? Neeeem...ez becsapós kérdés volt, mert nem is emlékezhetsz annyi tequila után. No, tehát, csak ültünk egymással szemben, alig egy hete ismertük egymást és te már akkor is azt fejtegetted miként fogsz élni. Lehet ekkora véletlen, hogy két ember össze találkozik, és szavaival ennyire összegabalyodik? Létezik ilyen, hogy két ember ennyire egyformán képzelje a jövőt? Egyszerűen, régi módiasan, összhangban ...Létezik?

Szóval, emlékszel? Erre már emlékezned kell. Ültünk egymással szemben. Te kócos voltál, én aznapos. Egy évvel később, ugyan így ültünk egymás mellett. Te kócos voltál, én viszont aznapos. Csak beszélgettünk és beszélgettünk. Igazából egy éven keresztül csak arról beszéltünk ki hogyan élne. Emlékszel a pillanatra, amikor jött egy villámcsapás és felismertük nekünk együtt kell élnünk? Még megismerkedésünk is olyan konzervatív és illedelmes volt, mint a szőnyeg, amin most ülök.

Tehát, kedves Férjem, utunk felénél tartunk. Elfeledett házassági évforduló ide-vagy oda... nem ez a lényeg. A lényeg, a legfontosabb: még mindig.... még sokáig... Helles

ui.: bízom benne egy ilyen kis kócos, suttyó gyerek mászik majd be leányunk ablakán is majd pár év múlva...fiaink? Reméljük, olyan leányt találnak majd, akivel ugyan így dobbanhat együtt a szívük...