BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Lőttek a nyugodt, koktélozós nyári napoknak! Pffff

Jaaaj, azok a gyerekek! Gyerekek? Idősödő gyermekek, kik a FÉRJ elnevezésre hallgatnak. Először úgy kezdődik, hogy "Csak ezt...csak ezt vegyük meg, tudod, hisz nagy szükség van rá." -mondja teljes beleéléssel és persze hozzá teszi: "tudod, nem nekem kell, a gyerekeknek, a gyerekeknek kell. Nem nekem lesz." Gondol itt új tévére, autóra, egyéb szuper felesleges férfi kütyüre.

Ugye bár bennünket, nőket örökké, de örökké megszólnak, holott az az új cipő nem felesleges, hanem életmentő csecsebecse! De tényleg! Ha nekünk jó a kedvük, bizton állítom, maguknak, férfiaknak is az lesz. Szóval, a mi esetünk teljesen más! Nekünk érthető érveink vannak.

No, de most a drón harc megy éppen, de azt hiszem, még erősen tudom tartani azt a falat, ami vissza tartja a drón beáramlását a házunkba. Nem, nincs rá szükség. Bááár...az Uram erősen állítja, hogy nem neki lesz, a gyereknek. Persze! A gyereknek. Igazából, mondja már el nekem valaki, hogy mire való, miért kell, mi a haszna? Ha én kérném a munkámhoz, hogy iszonyúan jó kisfilmeket gyártsak, persze akkor haszontalan volna, mert hát...én kértem és nekem lenne hasznom belőle, mert a bevételt tudnám cipőkre költeni. No, de mivel neki kell, kitalálta, hogy mire is azt még máig nem értem, az érv még nem volt elég meggyőző, számára mégis elengedhetetlen kelléke a háztartásnak.

Drón ide, vagy oda. Nálunk nem divat az engedély kérés. Legalábbis férjem így gondolja, én már kevésbé, szóval, mikor megbeszélés nélkül vásárol rendszerint fasírt a vége -és egy új cipő!

Tehát, úgy esett, hogy megesett, bizton véletlenül, csupán hozzá dobták haza fele jövet. Így volt, bizton így volt. Mivel minden férj meg van győződve arról a tényről, hogy feleségük nem tesz semmit egész nap, így aztán fogta és kamera rendszert telepített. Azt mondta, olyan csodásak a gyermekei és a neje, hogy egész nap bennünket bámulna, így aztán bámul is. Jelentem, az udvar bekamerázva és kész valóságshow-ként működünk a munkahelyén! Azt persze nem látja, mikor éppen felsöpröm az udvart, de azt igen, ahogy állok kint és éppen semmit nem csinálok.

No, de mivel blogom nem olvassa, szólhatok, csak úgy... és megoszthatom aggodalmam. Valóban, egész álló nap nem csinálok semmit. 3 gyermek mellett mit is csinálnék, csak is a semmit, nem de? Mi lesz most így velem és a hintaágyammal, meg a nyári terveimmel. Hogyan alszom így délután a verandán, hogy iszom a koktélom délután négykor és hogyan, hogyan barátnőzök és pletykálok majd kint? Hogyan? Mi lesz velem és az életemmel így? Egész nap tevékenynek kell majd lennem. Gazolnom kell majd. Nem mondhatom férjemnek, hogy virágoskertem azért gazos, mert nem volt rá időm, ráadásul az gazosan szép! Hogyan fogom megúszni a veranda söprést, a kint felejtett játékokat?

Még azt is látni fogja, ahogy a gyerekek egész nap szépen játszanak és nem is rosszak. Látni fogja, hogy nincs rájuk gondom, hogy kész angyali kópé mind három. Tudjátok mit fog még látni? Mindent! Bakker! Mindent!

No, de állítja ez nem az ő játéka, ezt sem ő kapta, hanem a család, mert szerinte így minden nap fogok tudni takarítani, míg a gyerekek kint vannak, mert a telefonomról tudom figyelni, ahogyan kint játszanak. Most így hogy mondom majd, hogy áhhhh nem volt időm semmire, mert egész nap lekötöttek a gyerekek. Most dolgoznom kell majd kint is és még bent is.

Banyek! Most aztán fel adta a leckét!!!! Lehet, néha ki kell húznom a wifit, hogy nyugalomban tudjak olvasgatni, koktélozgatni és persze aludni a hintaágyban :-).

 


Gergely szerint a Világ -tág pupilla és a mai "fiatalság"...öregszem!

Figyelhívom, kedves olvasóim figyelmét, a nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek!

Előre is elnézést mindent Gergelytől, de történetemnek hűnek kell lennie az igazsághoz, különben elveszítem Hitelem.

Úgy volt, hogy is volt? Üresen áll a Jakuzzi. Vagyis, nem nem üres, mert Gergely ott ül középen. Férjemmel egymásra nézünk....se baj, ha már itt vagyunk, beülünk. Fiatalemberünk már messziről kinézett bennünket és elkezd beszélni. Természetesen az a pupilla kissé...mintha kissé furcsa lenne, de nem állítom, csak felteszem. Természetesen blogom minden szava csupa, csupa feltevés.

Kövezzetek meg, kérlek, mindenki kövezzen meg, ha a 23 éves fiam magammal viszem wellnesselni. Miért? Meeert Gergely egyedül ült a Jakuzziban, kissé merev pupillákkal! Nem, szóval, nem! Van az a pont, ahol Gergelyt otthon kell hagyni a pupilláival együtt. Nem, igaz?

Szóval, Gergely szerint a világ. 23 éves, szép száll legény, úriember. Őt még Úriemberségre nevelték - mondja. Úgy beszélt, mintha kérdeztük volna. Mi csak meglepve hallgattuk.

- Soha, de soha nem nősülj! - mondja... hatás szünet, majd folytatja.

- Ha mégis, csak is olyat tessék elvenni, aki arra érdemes... ohhh...pffff, de ezek a mai lányok? Semmire nem jók. -szépen lassan kifejti. Közben persze el-el kalandozik, és néhol kitér ránk is.

- Ezek a mai lányok, csak a "lé"-re mennek. Nyomtattam egy köteg húsz ezrest, kivágtam, majd lóbáltam előtte. Erre úgy beindult, mindent...szó szerint...mindent megtehettem. -ezt a részt inkább nem részletezném, de ha Gergelyt látjátok, feltétlen kérdezzétek meg ezt a részt tőle, mert kellően szaftos történet volt! Mit kell csinálni egy 5 Ft-os érmével és egy lánnyal? –kérdést kell neki feltenni!

- Nem tudnak főzni! Hallottatok már ilyet! Azt se tudják mi az a rántott hús! 14 évesen már a diszkóban illegetik magukat. Cigarettáznak és isznak. Hogyan jutnak hozzá? Simán kiszolgálják őket.  Kérdezni? Dehogy kérdeznek! Szépen fel van öltözve, virítja a lét és már adják is neki a piát! Kilóg mindenük, és ezt élvezik. Persze mi is…

Itt krákog egyet és rólunk kérdez. Elégedetten néz ránk... Túl sokat mi nem jutunk szóhoz, mert folytatja.

- Az Ősök! Tudjátok, mennyire elegem van az Ősökből? Csak azok a szabályok….azok a szabályok…  -itt azért szavába vágva, anyai énem szólalt meg:

- Gergely, miért nem dolgozol? Költözz el otthonról. ..Hány éves is vagy?

- 23! - mondja büszkén...

- pffffff...Fiam! Ennyi idősen mi már az életünket építettük, füves múltunk ekkorra már csupán emlék volt....

- Dolgozok én! De kell egy feleség! Ne nősülj meg soha! Csak is kizárólag, aki arra érdemes, csak azt lehet elvenni! De ezek a mai lányok.... Most képzeljétek el! Még a haverok is! Mondom, főzzünk paprikás krumplit a pizza rendelés helyett. Képzelj el egy bulit! Tudjátok..olyan fiatalosat -és itt mereven néz ránk...olyan fiatalosat, csak ez maradt meg bennem.... Főzzünk, és mennyi piát vehetünk a pizza árán, bakker! Neeeem, ezek burzsuj banda! Asszonygyák, hogy drága! Főzni költséges dolog! Nem marad pénz sörre. El tudjátok képzelni, ennyi gyík körülöttem. Azt se tudják, hogy kell krumplit pucolni, csak a pizza rendeléshez értenek. Most innen házasodjak? Engem még tisztességre neveltek -ül egyedül egy jakuzziban, kissé tág pupillával, szülők pénzéből :-D -no, de engem még tisztes férfinak neveltek. Férjnek készülök én kérem, tisztelettel.

- No, de Gergely, rossz helyen keresel. Vagy nem?

- Neeem! Volt nekem nőm! Nem vagyok én szűz legény! No, de ott meg a család nem komált engem. Igaz, az én anyám se komálta a csajt. No, az egy kedves kis teremtés volt. No de rántott húst az se tudott sütni!

- Na, jóóó..hát azért biztosan vannak még szép kis teremtések, akik neked teremtődtek, kedves Gergely.

- Hehhhh... tudjátok is ti mi az az élet. Mi az a buli... mi az a fű... -mondja nekünk, "öregeknek".

- Gergely, mi abból a korszakból jöttünk, ahol még szálra vettük a cigarettát az iskola mellől, ahol még heringek voltunk a város legnagyobb szórakozó helyein... nekünk sokkal, de sokkal többet engedtek meg (a szabályokra gondolok itt), mégis jobban vigyáztunk magunkra, Fiam, mi hidd el, kiéltük magunkat 23 éves korunkra. Gyereket szültem 24 évesen.

- Gyerek? pffff... persze szeretnék családot, de azt úgy képzelem, hogy buli a világ! A gyerek az anyjáé, vagy jön ő is buliba -itt röhög. Ez volt az a pont, ahol mélyen magamba néztem és elgondolkodtam. Egy generációval alattam van. Mit rontottunk el, mit rontott el a társadalom?

Elszomorodtam. Gergely csak beszél és beszél.. Hallani már nem hallom. Persze vicces volt és feldobta az esténk, de attól még szomorú.

23 éves férfi, a szüleivel jön "pihenni", 23éves férfi, aki nősülne és szabadulna a szülőktől csak elvár, de tenni nem tesz. Van igazság, abban, amit mond: a lányok furák...de a fiúk is. Vagy csak én vagyok "öreg", nem tudom.. 23 éves és még mindig csak a fű, a pia, a cigi, a buli, a pihenés a legfőbb gondolata. Családkép? Tudjon az asszony rántott húst sütni, ennyi.

Kedves Gergely, élvezettel hallgattalak és bizton vidám egy beszélgetés volt, de... szomorú is.

No, de tartalmas! Az egyszer biztos :-).

 

(rajz:  Pawel Kuczynski)

"Karantén Buli" Influenza, születésnap, torta...mindenre képes vagy kedves Anyuka :)!

Miután a család minden tagja influenzával küzd, fiam, Ketteske születésnapját el kellett napolnunk. Karantén... Mivel a család női tagja is beteg, ami rendszerint, senkit nem szokott érdekelni, mondhatjuk, hogy a család megbénult. Vagy még se?

Végy 3 gyermeket, végy két szülőt, végy 1 kutyát...és véééégy túrót, tojást, Mirindát, dínós gumicukrot és varázsolj csodát! Olyan már pedig nincs, hogy nincs buli!!!!

Miért fantasztikus, hogy 3 csíntalan gyerkőc fárasztja napjainkat? Nem kellenek vendégek, barátok...senki. Így is vagyunk elegen, ha szükséges. Gondoljatok csak bele, míg mások két tányért mosogatnak, én minden nap 5 db tányért teszek el vacsora után. 5 levesest, 5 lapost, 5 desszert tányért...közben 8 poharat -mert mindig elfelejtik melyik kié, 10 villát, mert leesik... zsíros lesz...nem azt kértem stb...stb...stb... Szóval, nálunk minden nap egy vendégseregnyi mosatlan jön össze!  Már megfordult a fejemben a papírtányér, de valahogy még nem vitt rá a lélek. Mosogatógépem, Rozália kedvenc családtagom, ezt nem tagadom! No, de sajnálkozást félre téve! Élvezem!!!!

A buli, itt tartottunk! A Világ legegyszerűbb tortáját összedobni, reggel időben felkelni. Megteríteni, titokban, ajándékokat kikészíteni, dísz szalvétát elő, gyertyákat elő! A megfelelő dalt kikeresni!!!!! Természetesen: Halász Judit! Kedves Anyukák, bíztatok mindenkit a következőre, hogy van időtök mindenre és képesek vagytok rá, még lázasan is. Miért? Meeert egyszer gyerek a gyerek.

Szóval, kikecmeredik az ágyból, kócos és rosszkedvű. Tisztára, mint jó magam. Nehezen kelünk, de ezt fogjuk a génekre. Nem tehetünk róla. Tehát, kócos, nyafka és persze beteg... a nagy tesónak már leadtuk a drótot, hogy egy szinttel lejjebb meglepetés buli vár ránk, szóval azonnal öltözni! Nagy tesó felöltözve, kis tesó felöltözve, anya és apa is kész. Ketteske? Hiába könyörgünk neki. "Nem!" Válasza mindenre. Nyolcat mutat az óra, de ő maga még mindig kócosan, lógó pizsamával csak teng és leng a felső szinten. Én már a gyufaszállal a kezemben várom, a lépcsőnél könyörgök, de sehol... egyszer csak megjelenik. Hohóóóó..itt van... Csak néz lefelé...mi lesz belőle 30 év múlva? Itt látom magam előtt 4 éves fiam, ahogy ugyan így, kócosan, lógó pizsamában kissé másnaposan tévelyeg le a lépcsőn 20-30 év múlva és csak néz le ránk (vagy a családjára)...a kérdés a fejében: mit akarnak ezek tőlem reggel? Lassan...nagyon lassan jön lefele, tényleg, mint egy lassított felvétel, úgy mászik, kúszik lefele.

Hohooooo lent van! Győzelem! Itt a kistesó már sikonyál, nagy tesó csak a fejét fogja, apuka és anyuka...mi meg már a jövőt látjuk a szemeiben. Itt van!!! Gyertya meggyújt, dal bekapcsol! Indulhat a buli!

A kis pofi, a kis kócos pofi egyszer csak mosolyra derül és megszólal:

- Egész életemben erre vártam, hogy szülinapom legyen!!!!

Huhhh...sikerült, a morcos, kócos medvéből, egy pihe, puha bocs lett. Imádat...

A konyha megtelik élettel, velünk. Az asztal körül gyerekek, boldog gyerekek, torta, zene a háttérben... egy igazi buli, "karantén buli". Torta reggelire, gumicukor és Fanta a reggelihez. Tánc, ének. Szóval, ezért...nem másért ezért érte meg és éri meg. Ő értük. A bohózat, a napi életképek és az emlékek.

Aki még gondolkodik, ne tegye. Nem gondolkodni kell, hanem családot alapítani. Mikor? Most, mert a "most" hamar elillan.

2017. 01. 28.

Szalagos fánk recept gyerek mellé!

 

Végy, egy izgő-mozgó kislányt, egy Horváth Ilona szakácskönyvet, nagy tálat és két keverő eszközt.

Sokan panaszkodtok, hogy hááát gyerek mellett nem megy és, hogy hááát...nem megyek semmire mellette. No, de mire is szeretnénk menni egy gyerkőc mellett? Világot szeretnénk megváltani, vagy csak egy ártatlan kis szösszenetet szeretnénk nap végére? Na, ugye...ugye...elég a kis szösszenet is.

Régi vágyam, hogy egy kislánnyal süssek és főzzek, hogy az életemnek legyen egy kis értelme. Nem azt mondom, hogy nem szeretek fiús anyuka lenni, aki csak kiabál és kiabál és szalad utánuk, mérgelődik és látom magam előtt sorsom, hogy főzhetek én bármennyit soha nem lesz elég. No, de lányos anyának lenni egészen más. Mikor egy törpe csaj ül a konyha pulton és keveri...keveri és keveri....

No, de lássuk azt a híres receptet! Jó asszony hírében állok (na, jó...férjem biztosan tudna ehhez hozzáfűzni, hogy van még mit tanulnom....), szóval, JÓ ASSZONY HÍRÉBEN ÁLLOK! Fánkomnak nincsen párja e vidéken, ahogyan lángosomnak sem! Tehát, farsang! Mivel a telet nem szívleljük, így aztán nagy farsangolási lendülettel próbálom a telet távolabb tudni.

Mivel van két fiam, egy kislányom, nem egyszerű a történet, de igen, meg lehet oldani! Sógorom, ki nagy rajongója blogomnak (vallja, csak be kérem, hogy rajongóm és csak úgy issza szavaim!) mindig megdicséri pettyes- cipőm és kötényem. Imádja, mikor a napomról írok, mert szent meggyőződése, hogy a napom kávézásból és blog írásból áll! Csak is kizárólag sógorom kedvéért el mesélem, hogy igen! Forró tea mellettem, pettyes takarómmal betakarózva írok most nektek, hatalmas nyugalommal, miután fánkom is kisütöttem.

Mi a titkom? A rutin és az évek, ja és persze a gének! Elő azt a kislányt, az eszközöket, a hozzávalókat! Ne sajnáld se a konyhát, se magad, se a végeredményt. A pici leány lisztes lesz, a padló lisztes lesz, de mit foglalkozunk mi ezzel? Felültetjük a pultra a picúrt, nemmm...nem fog leesni. Megkóstolja a tésztát? Nem lesz baja! Nyugalom! Ketten szépen bedagasztjátok. A neccesebb pillanatoknál kekszet adsz neki egy műanyagpohárban, ha van kéznél Bogyó és Babócát is kapcsolhatsz be. A gyerkőc boldog lesz, mert veled van és a család is, mert fánk készül!

Míg fő az ebéd, te addig dagasztod a tésztát. Míg kel a tészta, ebédelteted a gyerkőcöket. Míg az ebédet leöblíti, kis Pufival kiszaggatod a fánkod. Majd elviszed aludni...mert, hát, ha rendszerben éltek kiszámítható minden körülötted. Míg alszik a család piciny része, kisütheted a fánkod a forró olajban.

Titok? Nincs itt titok. Mit kell nagyon komolyan venni a fánk készítésénél? Soha, de soha ne facebookkoz közben, mert a tészta megég, túl sütheted! Tapasztalatból mondom. Nincs chat, nincs telefon, semmi! A háttérben mehet a Sex és New York, hogy jól felspanold magad és a nőiességed! Nem facebook, hanem Sex és New York!

Miután kész a fánkod tégy mellé igazi házi levendula lekvárt (receptem erről nyáron olvashatjátok)! Mikor ez is meg van, kávé, tea, pettyes pléddel takaróz be, aludj egy nagyot! Mire felébred az apró nép, te is fitt vagy. Férjed haza tér? Hmmmm... khhhhmmm neki azt kell mondani, egész nap talpon voltál és semmire, semmire nem volt időd aznap! Nézze meg, még fánkot is sütöttél! Így aztán kapsz, egy sajnállak tekintetet és bátran mehetsz wellnesselni a fürdőbe... :-) ...

 

Recept:

- 500 gramm liszt

- 3 dkg élesztő

- 5 dkg porcukor

- 5 dkg vaj

- 2 tojássárga

- 1 pohárka rum

- aprócska só

- kb fél liter tej

- olaj a kisütéshez

Az Uram állandóan derül rajtam, Kertvárosi kis leányon. No, Ő "Mecseki gyerek" mondja folyton. Míg mi egy buckán szánkóztunk, addig ő a Mecsek szépséges dombjairól száguldozott lefelé. Jó apám szint úgy "Mecseki legénységére" büszke, aki szánkóval nem buckáról, nem dombról száguldozott lefele, hanem a Mecsek csodálatos hegyvonulatait tette magáévá.

No, kedves férjem, gyermekeink nem Kertvárosi legények, nem ám!!!! Ők a Zengő gyermekei. pfff még se onnan szánkóztak lefelé. Csúnya, csúnya, rossz és lusta szülők! Míg mindenki posztol és fotó versenyt tartva, hogy hááát ki honnan és ki mekkorát havazott a hétvégén, mink...kérem, tisztelettel mink... ki "Mecsek legénye" és "Kertváros leánya", kik gyermekkorunkban hatalams szánkó bajnokok voltunk, szóval, mink nem posztoltunk. Mink nem. Mert nincs mit! Pfff ok, csupán ennyi. Ez a család egy irtó fázós család! Gyermekkorom innen a távolból szépnek és hősiesnek bizonyul. Férjemé szint úgy.

Gyermekkorom tessenek úgy elképzelnek, hogy nincs rólam egy darab fotó sem szánkón száguldozva, húzva, overállba beöltözve. Uramról van ugyan, de őszintén szólva nem nézek ki belőle többet, mint egy gyors pózolást, aztán irány a meleg otthon. Szóval! Csak dicsekszünk a "mi időnkben" sztorikról, meg hogy hát mennyi hó is volt annak idején, meg hogyan hagytuk el csizmánk szánkózás közben; de szívemre teszem kezem és őszinte leszek:

Mindig is utáltam a hideget!!! A tél nem az én évszakom. Szívem szerint ilyenkor begubóznék, mint egy medve és csak rumos teát innék egy kandalló előtt, betakarózva kedvenc piros pettyes plédemmel. Olyan kis meghitten. No, mi ilyen kis meghittek vagyunk. Elkényeztetett, meghitt család!

Óriási szerencsém van, mert Uram szint úgy gyűlöl fázni. Meggyőződése, hogy egyszerre kell mennie a hősugárzónak, ami előtt ülni kell, forró kávéval a kézben, de a kazán közben szénnel dübörög és biztos, ami biztos a gáz is megy, nehogy megfagyjunk. Nana kutyánk, Hystéria szint úgy a mi kutyánk! Nem szeret fázni, így aztán nem hógolyózik velünk, nem épít hóembert, nem mozdul, nem szalad, nem...nem... ő is fázik.

Szóval, be kell, hogy valljam mindenkinek, hogy gyermekeim is fázósak. Mind fázósak vagyunk. Lőttünk pár fotót azért, hogy emlékek legyenek - mert, ha nincs fotó, akkor nem is havaztunk, nem igaz? Szóval lőttünk párat, a hóban, hogy legyen bizonyíték! Bizonyíték, hogy volt hó, volt hideg és hááát havaztunk egy picurit!

Tavasz!!!! HOOOL vagy??? Hiányzol!!!!

De tudjátok mit? Hétvégén pizsama hétvégét tartunk! Ez arról szól, hogy azt játszunk, nem kell menni sehova. Sok, sok film egymás után a Mozi szobában, meleg pettyes takaró, köntös, meleg tea egész nap, rendelt pizza! Ezek leszünk minik hétvégén! Jöhet, hó, fagy, ónos eső, bármi! Pizsama hétvégénk lesz! Hátha...hátha...így a tavasz hamarabb eljön :-)!

 

Olyan igazi...igazi házasság! Ízig vérig házasság! Spanyol és Sváb méreg....öööö...akarom mondani szerelem :-)!

Olyan rég írtam már férjemről ...még a végén megsértődik rám. Igaz nem olvassa az írásaim, hisz ez az én kis intimszférám, amire ő nem kíváncsi, így hát bátran írhatok bármit. Asszem a melóhelyén olvasnak, így aztán fülébe jut a hír, ha netán...netán.... hanyagolom őt a bejegyzéseimben.

Gondoltam, hogy ne legyen unalmas történetünk, megírom miként is járunk mi bevásárolni. Nem, nem...nem a gyerekekkel, azt már megírtam! 3 gyermekkel vásárolni egy kész katasztrófa, káosz és anyagi csőd! No, de férjemmel kettesben vásárolni viszont veszélyes, hangos, Istenes!

Jesszus, sokszor mikor belegondolok, hogy összeházasodott egy spanyol vér és egy sváb nyugalom, háááá....t....ilyenkor elgondolkodom, hogy ha ezt valaki kívülről nézi azt gondolhatja boldogtalanok vagyunk! No, nem! Így aztán megírom!

Férjem egy végtelen türelem, egy igazi jó ember. Felbosszantani egyedül én tudom. Olyan igazi felidegesítés, olyan igazi piros arc, kiabálós felidegesítés. Na, erre csak is kizárólag én vagyok képes! No, de nézzünk engem. Személyem meg csak férjem tud lenyugtatni. Olyan igazi, lenyugvás, olyan oroszlán szelídítősen. Szóval, a sváb és a spanyol. Ezek lennénk mi.

Vannak szerencsés percek, mikor csupán ketten megyünk vásárolni. Igen, olyan kis romantikusan, szelíden. Mi a legfontosabb ilyenkor? Mindig, minden körülmények között legyen feltöltve a telefonod!!!!! Mindig, minden körülmények között legyen nálad pénz buszra!!!!!! Ez a legfőbb törvény, ha férjeddel kettesben mész valahova. Ugyanis.

Mi van, ha netán simán ott hagy egy mélygarázs közepén? Ááááhhh...ilyet nem csinál egy férj. Nem???? Még, hogy nem???

Lássuk csak, hol is kezdődött, mind ez? Tesco közepe, milyen kenyeret vegyél? Fehéret, vagy barnát? Érvek, ellen érvek. Aztán felszeleteld az ottani szeletelővel? MÉG JÓÓÓÓÓHOGY!!! Mert, így otthon nem morzsázol, csak a zacsiból kiveszed. Itt férjed lelustáz téged, hogy háááát...majd otthon felszeleteled, miért pont itt? Itt az első szópárbaj. Olyan igazi, olyan extra tutti, hogy a kenyér szeletelve kerüljön haza, vagy ne. Óriási...nem de?

Következő! Zsírpapír. Lehet kapni előre, tepsi méretre szabottakat és lehet kapni méterre. 100 ft a különbség. 100 ft. No, férjed itt is kioktat, hogy háááát...miért vennék előre szeleteltet, ennyire már ne legyek lusta. Szópárbaj itt is. Természetesen, egy nő, mindig minden körülmények között nő!!!! Nem hagyja magát és emlékszik a 2 és fél évvel ezelőtti elszólásodra és ott, akkor helyszínen frankón hozzád is vágja, mert a megfelelő pillanat most van! Igen, most!

Szóval, már régen máshol jártok...már régen másról vitáztok, mikor azt veszed észre, hogy beszól:

- Szállj ki az autóból.

- Ki is szállok!

Kiszállok. Éééés bakker elindul!!! Jól van, gondoltam magamban, biztos tesz egy kört és vissza jön. Állok és várok. Hát jó...biztosan két kört tesz. Mikor rádöbbenek, hogy itt hagyott, azonnal nyúlok a telefonhoz. Lemerült. Bakker. Itt nyúlok a tárcámhoz, egy buszjegyre való még akad. Szaladok, szaladok a buszhoz, hidegbe, bakker hidegbe!!!!! Buszon szépen elképzelem, hogy miként folytatom a mondókám, amit elkezdtem, csak hát kiszálltam az autóból. Megérkezem, otthon vagyok! Erre nem zárva az az átkozott ajtó? Ő meg fent, látom, hogy ott van, látom, hogy ég a villany. Kizárt, bakker!!! Kizárt!!!!

No, körbe nézek. Van szomszéd, nincs szomszéd. No, hát mintha érdekelne. Aztán rázendítek! Dörömbölök! Lejön, kinyit és néz ártatlanul. Ő már rég azt sem tudja mi történt, mert nyugalomban tévézett. Még örült is, hogy egyedül van. Egyszerűen megkérdezi:

- Haza értél? Hol voltál? ...

...Helles...

Azééé....hááát...jól választottam, asszem...de csak asszem..megtartom magamnak...úgy nem sokáig, csak örökre :-)...

 

https://www.youtube.com/watch?v=iBhNVIRnZ7s

 


Téli reggel a gyerekekkel és a kutyával! Őrület, vagy őrület? :-)

Végy egy átlagos anyukát, átlagos gyerekeket, szám szerint hármat és végy átlagos kutyát, olyan Columbo fajtát! Mind ezt kimérted, és asztalodra készítetted készen is áll egy nem minden napi gyeses időszak! Igen, vannak a Nők lapját olvasó anyukák, a kiskegyedet olvasó gyeses évek és vannak azok az asszonykák akik, mind ezt igen csak feldobva és aktívan élik meg. Hajajjjjj...ha ezek a falak mesélni tudnának...hmmm és lehet, hogy mesélnek is?

Megírtam már a reggeli káoszt, az esti nyugalmas borozgatást, a napközben lévő nyugalmat, a nyári őrületet és mindent, ami jelzője az anyaságnak. Azt gondolnám már nincs is témám, azt gondolnám, már zárhatom is soraim és küldhetem nyomtatásba eme gyöngyszemeket. Hát nem. Igen csak vannak még pillanatok, amiket meg lehet írni, ami jellemez bennünket, gyeses anyákat:

Kint - 14 fok. Bocsi, de én bizton nem tudnék ennél hidegebb vidékre költözni. Egyik oka, hogy a kabát alatt nem látszik a pettyes ruhám, másik oka, hogy a gyerekek ruha rétegei egyszer még az őrületbe fognak kergetni!

Tehát, egy gyerkőc, aki iszonyúan tud fázni!!! Iszonyúan! Mikor elindulunk, reggelente úgy lököm ki a házból. Igen, szó szerint kilököm. Hatalmas overáll, sál, ami körbe tekerve arcán és nyakán, a kutyusos sapi, ami alól csak a szemei lógnak ki, a kesztyű, ami mindig fordítva van felhúzva. Szóval, meg áll az ajtóban és csak kiált!

- FÁÁÁZOOOOOK! Nem megyek ma sehova, már kétszer voltam oviba, ma nem kell menni. Szabi van, hideg szabi. NEEEEM! -kiabál az ajtóban. A kutya közben löki be a piciny 25 kg-os testével, én lököm kifele, a gyerök meg csak áll és sikít!

No, de tekerjük csak vissza kicsit az időt!

Szóval a pizsamától már megszabadultál, végre ruha van mind három gyermeken, rajtad csak a pizsi felső maradt, de spongyát rá...van azért előnye a téli kabátnak. Tehát, keresel, egy kesztyű, két kesztyű, három kesztyű... sál 1, sál 2, sál 3, no, de hol van az enyém? Mikor azt gondolod mindenkinek meg van mindene és a három gyerkőcből egy már felöltözve, eltűnik egy kabát, vagy eltűnik egy gyerek. Hoppácska, mindenki meg van, két gyerek is felöltözve! Pacsi!!!! Nagy pacsi! No, de mikor Hármaskát öltözteted, Ketteske egyszer csak padlót fog, akaratából arccal lefelel fekszik a földön, overállban, sálban és mindenben.

- Fáradt vagyok...fáradt vagyok és hideg is van.

Itt te, mint türelmes szülő, aki már kiabálni sem tudsz a pipától, a stressztől, a "mostmiafenevanmármegint" érzéstől próbálod felszedni a földről. Nem egyszerű, mert teljesen elhagyta magát. Felszeded, próbálod kitámasztani valahova, hogy ne tudjon újra padlót fogni. No, de eközben Hármaska leszenvedte a csizmát...na, bummm....és bumm...szíved szerint most te fognál padlót arccal lefelé és mondanád:

- Fáradt vagyok és hideg is van! Legyen inkább SZAAAABBBIIIIIII!!!!

No, de "Puffin ad erőt", nem igaz? Itt elkiabálod magad!

- Cipő marad! Sapka marad! Minden marad és mindenki megindul kifelé! Szó nélkül!

Mikor indultok, mert a gyerekek már érzik, jobb, ha nem feszegetjük azt a bizonyosat, mindenki szó nélkül egy tüneményé változik. Itt szól közbe a kutya! Hysteria! Mit tesz? Frankón leszed egy kesztyűt, frankón leszed egy sálat és elszalad egy sapkával. Itt újabb őrület, újabb depresszió és kiabálás.

No, de engedd el:)!!! Már január van, nem igaz? Ugye? Ugye, jön a nyár? Mondjátok, hogy itt van már a nyakunkon, hogy tulipánjaim már ki akarnak bujkálni és a szép piros pettyes ruhámban flangálhatok lassan.... Telet ne!!!! Csak azt ne!!!!!!! :-D

 


Levél Nektek, a Közjóért felelős egyéneknek...csakis nektek: képviselők, polgármesterek, jegyzők, állami alkalmazottak, vállalkozók....stb...stb...stb...csakis nektek ... szeretettel...

Miként kellene gondolkodnunk nekünk szülőknek? hmmm...jaaaj, lehet, hogy most másként kellene kezdenem. Miként kellene gondolkodnunk nekünk, embereknek?

Édesapám mindig azt mondta mindegy mit hogyan csinálok, de a vége az legyen, hogy tudjak tükörbe nézni. Tükröm, aki mindig megmondja, hogy ki is vagyok valójában. No, de csak a fürdőszobai tükör, ami mérvadó? Nem! A legnagyobb tükröm az a gyermekem. 3 gyermek van, akik nap, mint nap a szemembe néznek, és azt gondolják rólam, hogy amit én mondok és teszek, az jó. Sajnos ezek a tekintetek halványulni fognak, mert a szemük egyre inkább egy valós tükörré változik. Ahogy hallanak rólam, ahogy választ adok kérdéseikre, ahogy meglátják milyen is vagyok valójában a valódi életben.

Szóval, mikor dolgozol, mikor élsz, mikor döntéseket hozol, mikor harcolsz, valamiért soha ne feledd el, hogy hol a határ. Hol van az a bizonyos határ, ami még az etikusság szépséges útján lézeng. Mikor hazatérsz munka után, mikor a gyermeked szemébe nézel, tudj úgy bele nézni azokba a kincsekbe, hogy tudd minden nappal csak a Földet és a Társadalmat szolgáltad döntéseiddel és nem önös érdekeid.

Gondolok itt tisztviselőkre, önkormányzati dolgozókra.... jogi személyekre. Témám tudom, nem ide való. Vagy mégis? Mégis... tehát, mikor elvállalsz egy tisztséget, legyen az egy képviselői tisztség, polgármesteri...egy bizonyos osztály vezetője, mindig tudd, hogy ezeket azért vállaltad, hogy a közt szolgáld! Nem azért, hogy erőt fitogtass, hogy valaki légy, hanem azért, hogy építsd a jövőt. Döntéseid ne szóljanak másról, mint a jövő tiszteletéről, a jövőjé, amit gyermekeidnek építesz. Nem másnak, gyermekeidnek. Jövő nem a saját gyarapításod, hanem Társadalom gyarapítása, a közjó fenntartása, a béke, a becsületesség és a példamutatás.

Mikor döntés előtt állsz, mikor egy bizonyos kérdésért felelsz, biztosan átrágtad a lehetőségeket? Bizton állíthatod a jövőnek, a téged megválasztottaknak, hogy döntésed gyermekeket, biztonságot, magántulajdon védelmét szolgálja? Vagy egyszerűen csak ismeretlenül voksolsz, nyomsz egy gombot, mint a nagyok? Egyszerűen csak tollvonással elindítasz egy folyamatot, még akkor is, ha tudod, azzal ártasz.

Ez a bejegyzésem most szóljon azoknak, akik szülőként, vagy egyszer szülőként vállalnak pozíciót és társadalmat építő döntéseket hozhatnak a jövőben.

Ezt a bejegyzést küldöm azoknak, kik napi szinten l.szarják az etikát, az emberséges bánásmódot, jog tisztaságát és jövőt....

 

Miként neveld/ne neveld gyermeked? Neeeem..nem kellenek tanácsok! Csak magabiztosan Anyukák!

Hááát több kedves ismerősöm/barátom is családalapításra adta fejét 2016-ban. Nem is tudom...mit írhatnék nektek. Voltam én is a helyetekben, mikor első gyermeket tartasz a kezedben és nem tudod mitévő légy. Boldog vagy, szép vagy, mégis fáradt és nem tudod, helyesen teszel e dolgokat.

Semmit nem csinálsz jól, ez biztos. Én sem! A külvilág könnyen bírál és mondogatják ötleteiket, mit hogy tégy, és mit kellene csinálnod. No, de hidd el, mindent tökéletesen teszel. Mindent! Szereted, öleled... ne google-z, ezt bizton ne tedd. Ne nézegesd, éppen hol kellene állnod a fejlődésben, ne olvasgasd, hogy ki milyen pszchomókusra alapozva nevel. Nem kellenek tanulmányok, nem kellenek okosságok. Ösztön. Nem kell más, csak az ösztön.

Nem kellenek csoda kellékek, csoda cuccok. Ezt bizton állítom, hogy egy pokrócra van szükség a földön (igen, a földön:)) és rád. Halk zene és te. Gügyögés, mosoly, bohózat és te. Semmi és senki nem tud jobban altatni, mint te.

Jaaaaj és a legkedveltebb kritika: fázik, melege van, éhes, fáj a hasa, rosszul tartod, nem úgy kell... stb.... figyu, ha a kezecskéje hideg, fázik, ha a tarkója meleg és izzad, melege van. Ha nem evett eleget bizton éhes, ha bőg, válts fogást. No, de lehet egyszerűen csak sír, mert olyan kedve van. No és persze, az okot egyedül te kutasd, nem kell oda még egy anyós, após, lelkimindenttudó segéd, bőven elég a te véleményed és a döntésed. Bíz magadban és a megérzéseidre.

Tudjátok mit látok? Hatalmas a teher rajtatok, mert az internet, a blogok, a tanulmányok, a kedves Mama és Papa mind, mind mindent jobban tudnak nálatok. "Én így csináltam...." "Én...." stb... milyennek kell lennie egy gyereknek, milyennek kell lennie egy szülőnek? Nyugalom kedves anyukák. A kedves Mama és Papa, a "mindenttudósegéd".... a pszichomókustanulmányok költői is kezdték valahol. Tudjátok miben volt nekik könnyebb? Nem volt internet, nem volt facebook, nem voltak mindenki számára elérhető írások/kritikák, a társadalomkritikák megmaradtak egy zárt közegben, így a szülőkön nem volt akkora teher, nem kellett a jövővel foglalkozni és nem kellett örökké azzal szembesülni, hogy rosszul csinálja. Igen, rosszul csinálod, de nyugodj meg, mindenki más is rosszul csinálta elsőre. Bááár, én azt gondolom, ezt nem lehet elrontani és nem lehet rosszul csinálni. Egy célod legyen, hogy az a csöpnyi kis gyermek boldog életet éljen majd a jövőben. Törekedj arra, hogy a kapcsolatod őszinte legyen a gyermekeddel és törekedj arra, hogy egy dolgot ne ronts el: a kapcsolatod a gyermekeddel. Nincsen ennél fontosabb.

Szóval, kedves anyukák; bízzatok magatokban, higgyétek el, hogy jó szülők vagytok és senkire...senkire nem kell hallgatni, csak a belső énre.

 


Mit fogadtam meg idénre, 3 gyermek, 1 férj és egy kutya mellett? Üdvözölve légy kedves 2017!

Újra olvastam 2016-ra vonatkozó fogadalmam (http://bazinagykiscsalad.blogger.hu/2016/01/05/fogadalmak-3-gyerek-es-egy-ferj-mellett-2016-ra). Háááát.... lássuk az idei listám, összevetve a tavalyival.

  1. "Idén kevesebb csokit eszek!" hmmmm ezt úgy emlékszem egy évvel ezelőtt is elvetettem. Ok: valakinek meg kell ennie azokat a csokoládékat, amiket a gyermekeimnek szánnak. Ők csak felpörögnek tőle, míg én....jobb kedvem lesz, és a csokoládé segít a jókedv fenntartásában. Szóval, a csoki marad!!!! Nekem!!!!
  2. "Idén majd sportolok!" Hááát, ezt szerintem idén nem kellene elvetnem. Lassan, megfontolva, talán...szépen lassan elindulhatnék ezen az úton. Mooondjuk...rá kellene vennem az Uram, hogy jöjjön el velem teniszezni. Kedves Férjem? Mit szól hozzá? Beírom az ön listájára: Idén elviszem a nejem teniszezni minden héten egyszer! Feleségemnek kell a mozgás, így aztán felpörgetem kissé az asszonykát.  - Szóval, a mozgás! Bizton állítom, hogy idén felszámolok a lustasággal és pénzem piros teniszcipőre-, ütőre költöm idén!!!!
  3. "Idén kevesebb szénhidrát! Na, neeee!!!!!!" egyet kell, értsek egy évvel, ezelőtti énemmel. Majd vékonyabbra húzom azt a pizza tésztát és a lángoshoz majd több sajtot eszek! Neeee, azt hiszem ez nem fog menni.
  4. " Több türelem?" egy éve elvetettem eme fogadalmat. Háááát...lehet idén be kellene tartanom? Mooondjuk két másodperccel később kezdek el kiabálni és nem azonnal. Több türelem...hmm...hmmm...még mindig azt kell írnom, hogy aki ilyet fogadtat meg egy anyával, annak nem volt 3 gyermeke és bizton fogalma sincs, mi az mikor egy gyermek a háztetőről integet, egy a kútba készül ugrani, egy viszont a kutya száját feszegeti éppen. Tehát, a kedves pszcihomókus megmondom tanulmányokat továbbra is elvetem. Éljünk a tapasztalásnak, az élvezetnek és a aktuális pillanat megoldásainak.
  5. Tyűűűűűűűű ezt is megfogadtam egy évvel ezelőtt: "Kerülöm a negatív és piszkosul depressziós egyéneket, akik energiavámpírodnak. Ez tartható, hisz eddig is könnyedén és hamar megszabadultam tőlük. Rendszerint ők nem tudnak engem elviselni, tehát nekem lelkiismeret furdalást sem okoznak." Iiigen! Idén is! Ámen! Csak pozitívan!
  6. "Kevesebbet veszekszem férjemmel." Neeeem!!!!! Mi így szeretjük egymást! Ha ezt betartanám, mit írnék nektek? Miről szólna a blogom? Hogy adnék ki könyvet 2018-ban? Most vicceltek velem, igaz? Ez betarthatatlan!
  7. Nem is hittem volna, de igen naivan álltam saját magamhoz!!!!!!! Tevékeny voltam, kevesebbet aludtam és sokat dolgoztam!!!! Pipa!!!! "- Majd kevesebbet alszom és tevékenyebb leszek. Jó vicc!!!!! Ennél is korábban és ennél is többet???? Jó vicc!!!!!" 2017-re ennél is több munkát, ennél is aktívabb életet kívánok élni!!!!!
  8. "Kedvesebb leszek." 2016-ban megpróbáltam, Isten bizony, hogy megpróbáltam. Idén meg se fogadom!
  9. "Idén én leszek itthon a Főnök!" 2016-ban sem jött össze, akkor 2017-ben hogyan???
  10. "Idén nyáron koktéllal a kezemben henyélek majd a hintaágyban és gyerekeim lesik minden kívánságom majd. " hmmmm...henyélés sikerült! Koktél sikerült! Hintaágy pipa! Gyermekeim? Van még mit fejlődni! Na, majd most! 2017-ben!
  11. Több időt fordítok a barátaimra! Több csajnapot fogok tartani! ÁMEN!!!! Így legyen!!!
  12. "Na, de azt megígérhetem, hogy idén lesz egy, Nana nevű kutyánk, akit nem is én akarok majd, hanem az Uram, így az én kezem tiszta lesz! Valahogy agymosást kell még tartanom, hogy Nanát bizton akarja!" 2016-ban megfogadtam és meg is cselekedtem!!!! Jeeeee!!! PACSI!!! EXTRA PACSIIII!!!! Ezzel kapcsolatos fogadalmam, Nanát, azaz Hystériát idén meg is nevelem. Kezes bárány lesz, 2-as számú fiammal egyetmben!
  13. "Idén bizton megveszem azt a piros cipellőt magamnak!!!!! Idén biztosan!!!!!!" Oké...okééé... nem tartottam be, de mindenkit meg kell, nyugtassak, hogy vettem mást helyette. No, de idén...idén...már bizton állítom, hogy megveszem azt a piros cipellőt!!!!
  14. No, férjem igen csak nem bízik bennem és képességeimben. Egy éve megfogadtam a saját termesztésű levendulát és abból főzött levendula lekvárt. No, háááát... mennyei! Akkor se bízott bennem, idén sem teszi, holott ... na... hát a levendula is összejött! Idén viszont saját termesztésű zöldségekből fogod csatnyit főzni! Saját termesztésű, ezen van a hangsúly, szóval, kedves 2017, én felkészültem reád! Tudom, hogy szép leszel. Tudom, hogy aktív leszel és tudom, hogy nem csalódom benned jövőre sem :-)....