BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Kutya-gyerek barátság. Kalózhajó felállít, kalózok a helyükön! Kutya-krokodilok támadására fel!

No, a mi nap volt egy vita férjemmel....na, jó minden nap van, de ez pont témába vágó vita volt! A kutyák! Mivel szeretem eme ebeket szépen meg szoktam nekik is ágyazni esténként, tollpárnájukat kirázom, kis simi és mehetünk aludni. No, férjem jelezte, nem lesz ez így jó, mert a kis "orosz" bizton egyik este szét szedi nekem a dunyháját. Bevett szokása, hogy reggel kihúzza az ágyát a telek közepére és dunyháját is szellőzteti valahol a napsütésben. No, férjem jelezte, hogy nem lesz ennek jó vége! Édesanyám is megjegyezte, hogy már mikor anyaságra adtam a fejem, hogy nem lesz ez egyszerű...na, de mikor kutyákat fogadtunk magunkhoz, szó szerint leh.lyézett! No,  de engem az adrenalin éltet, és kellenek az izgalmak! Szóval, egyik reggel kilépve a házból liba vágáson éreztem magam! Fehér tollak mindenütt! A fatetején is tollak, a kutyák tollasak, a telek merő egy toll volt! Ők persze csak ártatlanul néztek reám...."Nem én voltam." felirattal a homlokukon....

No, de ne is erről essen szó, hanem arról az örömről, amit ők adnak. Nem nekem, hanem gyermekeimnek. Sokan ódzkodnak a kutya-gyerek barátságtól, méretek is megrémisztik a szülőket sokszor. No, az én ebeim, 30 kg-os kis Hysteria (Basset Hound) és a 40 kg-os, 5 hónapos Maxim (moszkvai). A leheletükkel is felborítják gyermekeim, nem hogy a pihe, puha testükkel. Szőrösek? Igen? Kezet mosnak minden kutyázás után? Hááát persze.... (nem szokásuk). Sárosak, nyálasak, imádni való barátság ez! Sáros a gyerek is, nyálas a gyerek is, sőt! Szóval, van itt bármi féle különbség? Nem hinném.

Szóval, adott 3 gyermek, akik a kalózok, adott 2 kutya, akik a krokodilok. No, de van, hogy a kutya szörnyet játszik, de az is volt már, hogy Drakulát testesítettek meg. A lényeg: a kutya az ellenség, a gyerek menekül, bújik, felmászik, elmászik előle. A kutya élvezi e? Hát persze! Ugat, szalad utánuk! Imádni való egy banda! Aki azt gondolná, hogy félnie kell, rosszul teszi.... az állat érzi, hogy a gyerek a család része és neki feladata, küldetése őket védeni. Társnak kezeli, játéknak, egy megóvni való kis élet. A hatalmas állat, aki maga is kölyök és maga is kiszámíthatatlanul boldog tud lenni lefekszik és hagyja, hogy párna legyen, hogy fogorvost játszanak a gyerekek... nevelődik az eb és nevelődik a gyerek is, hogy ki-ki meddig mehet el és másiknak mik a határai. Van e sírás? Természetesen van, mert van, hogy elesnek, van, hogy nem úgy jön ki a játék, ahogy, de nincs baleset, nincs veszély. Tanulnak egymástól.

No, de emeljük ki anyuka feladatát is. Mikor a kalózhajó megépül, a kalózok hadat üzennek a szegény krokodilnak, anyuka lefőzheti magának a kévét és nyugalommal ihatja azt, ugyanis, a bébiszitterek színre léptek és nekünk itt már dolgunk sincs....

Ne féljünk, ne idegenkedjünk. Nincs gyengébb szeretet annál, ami az állat és a gyerek között létre jöhet.

Éjszakázás három gyerekkel! Őrület HATÁRÁN!

Mindig csak azokról a fránya reggelekről regélünk, meg azokról az ártatlanul szépséges anyai pillanatokról. No, de most szóljon ez a poszt a fájó nyakamról, a nem alvós éjszakákról és a hisztivel övezett reggelekről!

No, a hiszti ez esetben nem a gyerekek hisztije, hanem anyukáé. Lássuk csak, amikor 3 gyermeket nevelsz és egy horkolós férjet kezded azt érezni, hogy elfogytál, hogy egyszerűen nem tudsz másról sem álmodozni, mint egy átaludt éjszakáról! Szóval, nem elég, hogy mindig kell egy utolsó hozzászólás, egy utolsó megjegyzés, egy utolsó ivás és pisilés, még elalvás után sem fenékig tejfel az élet!

Este 10 óra és azt gondolod a nap lenyugodott és te is alhatsz. Egy utolsó vita, egy utolsó álomkép és már alszol is. No, de az érzés...az a fránya érzés, ami már benned van, hogy bármikor jöhet valami, ami felébreszt.

Szóval....

- Anyaaaaa... fúj a szél...

Anya válaszol:

- Igen és az az eső is esik, szóval ALVÁS!

Ő volt Hármaska.

Egyeske egyszerűen csak megjelenik, hogy nem tud aludni, amire te zabosan válaszolsz is:

- Én tudnék, de nem hagytok!

Közben elalszol, újból és jön Ketteske:

- Piiiisiiiilni keeeeel! Anyaaaa.... Pisilni kell!

No, itt tartsunk egy kis szünetet és jegyezzük meg, hogy ez a "nem is értem mi okból!" történés. Nem lehet egyszerűen kisétálni és elmenni szó nélkül a mellékhelységbe?

Valahol éjjel egy óra fele járhatunk, amikor azt gondolod csend lesz és alhatsz....de nem, mert valami újra történik. Igen, nagydolog is történt!

Dühös lettem! Sok év dühe jött ki belőlem és hisztibe kezdtem az éjszaka közepén. Villanyt felkapcsoltam és nagyom, nagyon dühösen beolvastam a családnak. ALUDNÉK! Mindenki a helyére ment persze, azt hiszem egyedül én voltam csak ébren, mert nagyon úgy tűnt, senki nincs teljesen ébren, csak valami féle alvajárásról lehetett szó. Egy gyerek a szőnyegen volt, egy a wécé előtt állt sorba és egy … no… őt egyáltalán nem értettem.

Reggel? A szokásos "azt sem tudom, hol vagyok érzés", kávé a kézben és szépen lassan támolyognak ki gyermekeim is. No, erre azt gondoltam tisztázzuk helyzetünk:

1. Anya szó nem éjszakai műszakot is bíró szolga.

2. Az anya szó nem egy lüktető és állandóan toppon levő emberfajta.

3. Az anyáknak is joguk van hisztizni!

4. Az anyáknak is joguk van kéziféket behúzni!

- Szóval, az éjszakai kijárkálás ezennel megszűnik, különben mindenki kint alszik a kutyákkal -vagy én alszom kint a kutyákkal, még nem döntöttem el, de a lényeg, hogy "gyerek és anyuka egy házban való alvása megszűnik". Továbbá, nem...nem senki nem iszik lefekvés előtt négyszer és pisilőt is kifacsarjuk lefekvés előtt, EGYSZER!

Míg ezt előadtam sértődve néztek rám, fogalmuk sem volt miről beszélek. Az egyik gyerek megkérdezte miért nincs rajta zokni (nem emlékezett rá, hogy éjjel vízbe lépett), a másik is csak nézett és kérdezte, hogy "miért ki szokott kijárkálni éjjel?"

Rá kellett jönnöm, hogy mindegyik csak egyszer jön ki.... egyszer BAKKER és arra sem emlékeznek. No, de ha mindegyik csak egyszer jön ki éjszaka, az háromszori ébredést jelent, újra vissza alvást....majd egy jókora frusztrált állapotot éjszakára! Lesz ennek vége egyszer is? Áááááhhhhhh...azt hiszem soha...

Szóval láttamozzuk egy átlagos anyuka helyzetét: minidig tudna aludni és mindig álmos. Karikás szemei állandósulnak és humorérzéke mindig vele van….mert, ha az nem lenne, na, már régen a kutyákkal aludna kint a fújó szélben …. Ja és sokat kell mondogatni: SZERETEM MAGAM ÉS SZERETEM AZ ÉLETEM, JA ÉS IMÁDOM AZ ÉJSZAKÁIMAT!

 


Reggeli őrület a gyerekekkel! Mindenkinek óriási PACSI, aki gyerekkel indul reggel időre!

Először is, hatalmas PACSI és 1 perces néma csenddel tisztelegjünk  minden egyes anyukának, akik időre mennek reggelente gyerekekkel. Majd könnyebb lesz, majd könnyebb lesz, mondogatjuk mindig...lassan rá kell eszmélnem, hogy nem, ez minden lesz, csak könnyebb nem!

Lássuk, első számú törvényt már ismerjük: mindig, minden körülmények között kelj a gyerekeid előtt, pontosan 5 óra 37 perckor, hogy a kávéd meg tud inni. A kávét kötelező meginni a gyerekek előtt. No, de mi van akkor, amikor a gyerekek mégis csak beelőznek és előbb kelnek, mint te?

No, olyankor, mint egy mosott rongy kecmeregsz ki az ágyból, azonnal esemény van, nem csak úgy simán ébredezel, hanem azonnal harcok vannak a fejed felett.

Mi válik be ilyenkor? Esős reggelen? Semmi! Szóval, aki mellett az irodában egy több gyerekes anyuka ül és csak pár percet késett, kérem tapsolják meg! Ahol több gyermekes anyuka dolgozik és a késése 10 perc alatti, kérem hatalmas gratulációval és tapssal tisztelegjenek! Az anyuka, aki a munkahelyén minden reggel zabos? Nos, értsük meg és vigyünk neki egy kávét, de gyorsan!

Szóval, egy gyereknek kakaó kell; egynek a másik kakaója kell; egy csokit enne; egy simán csendben feküdne, de nem hagyják; egy már bepakolta a táskáját, de egy másik kipakolta; a ruha nem jó, amit kitettél; rossz sorrendben tetted ki a ruhát; kivasaltatják veled, hogy meleg legyen; a kakaó kiborul; a mesének vége lesz; egy sír; egy nevet; egy meg aludna még. No, és mi van velünk ilyenkor? Pizsamában, kócosan, kávé nélkül, kissé szét csúszva állsz a lakás közepén és mondogatod: "Belső béke....belső béke....belső béke....".

Egy dolgot jól jegyezzünk meg! Ezek az anyukák 8 óráig egy teljes napot átéltek és 8 órakor már innák a második kávéjukat egy kis rummal. Hajajjjj.... lennék én már nyugdíjas és az a rum ott is lenne abban a kávéban!!!!

Szóval, a ruha nem jó, mert nem lányos, a póló nem jó, mert barna, a nadrág nem jó, mert hideg....felhúzzák egymás cipőjét bosszúból, eldugják egymás plüs állatát, meghúzzák egymás haját.

Szóval, nézzünk rá a szét csúszott anyukára az irodában és egy óriási PAAACSIIII nekiiii!!!!!

Hajajjj.... szóval, ha mind ez nem lenne elég, akkor indulásnál kiderül, hogy vinnénk magunkkal a 90 cm-es Minnie-t, a kis Minnie-t és még az egész hangyabolyt is. Ja, és hóóóól van a katicabogaras óra, hol van a békás óra? Mamákat körbetelefonálod és kutatsz a házban, kutatsz...mire megleled már 3 életnyi izzadság vert le a sietségben. Indulás! Szóval, kérem tisztelettel, amikor kész hadsereggel érkezünk az intézményekbe, csak nézzenek ránk, anyukára és értsenek meg. Egy hisztivel kevesebb a százból, így aztán jött a Minnie, a kis Minnie, a pingvin, a lányos óra, a fiús óra és a még ki tudja mi....

No, mikor kiérsz az ajtóhoz, amikor sóhajtasz, hogy indulhatunk, amikor ... amikor már a célban vagy két sáros kutya örül neked és telibe nyom a lábnyomaival, biztos, ami biztos alapon. Eléd állnak, labdát hoznak, vizesek, nyálasak, kissé sárosak, de téged akarnak. Mindenki téged akar! A gyerekeid, a kutyáid, mindenki ölelésre vágyik reggel.

Kapun kiesve, sóhajtozva, örömmámorban, győzelem ittasan indulsz tovább!  8 óra és mindenki a helyén! PAAAACSSSIIIIII!!!! Óriási PAAACSIIIIII!!!!!!


Hova is menjünk 3 gyerekkel kikapcsolódni? MINI ZOO, KOMLÓ!

Szóval, az idei győztes helyszín, ahova nem hogy érdemes, de kötelező ellátogatni a gyerekekkel: MINI ZOO, KOMLÓ!

Úgy esett, hogy megesett, ahogyan mindig szokott az lenni. 3 gyermekkel beülsz az autóba, már alapból egy kész leizzadás, a túléléshez szükséges egy úti cél, szükséges egy hatalmas mese és körítés, hogy a gyerekek szükségét érezzék, hogy beüljenek az autóba. No, de az már egy fél siker, hogy bent ülnek, de a győzelemhez ez még édes kevés! Mi kell még? Mese, mese és egy óriási mese egy rókáról, egy süniről és egy szépséges nyusziról. Az autóban ígérsz és ígérsz a béke kedvéért és csak remélni tudod, hogy végül mindent be is tudsz tartani.

Tudni kell, hogy a legidősebb már a kellően ellustult és igen nehéz az érdeklődésének megfelelni. Nyávog, hogy ő az autóban marad....hogy ő hozza a könyvét, mert olvasni fog az állatkertben is. Kis vita, nagyobb vita, hogy a könyv marad. A másik nyávog, hogy fáradt és különben is inkább legózna, a harmadik meg....na gondolom mindenki érzi a helyzet igazi ízét.

Az autóból kiszállunk, majd megpillantják a helyszínt. Nyafogást elvágták, könyvet simán ledobja, Legó gondolata is a múlté! Tudták, hogy van egy hely, ahol a gyerekek valóban állati közeli élményben gazdagodhatnak? Tudták, hogy van egy hely, ahol a gyerekek egyszerűen nem akarnak távozni, ahol nem az EU normás csúszdával próbálnak bennünket maradásra bírni, ahol nem légvár van, hanem egyszerűen a természet, az állatok közelsége!?

Szóval, teremtődik egy hely, ahol a gyerekeim viselkedtek, nem nyafogtak, nem volt semmi gond. Akár mondhatnám azt is, hogy eme posztom unalmas is lehet, mert nincs semmi káosz, semmi poén, meeeert a gyerekeim viselkedtek! Minek köszönhető? Nem is tudom! Egy álom az egész! Kézhez szoktatott róka koma, sünik, görény, nyuszi.... a róka még alszik mikor megérkezünk. Szépen, szelíden. Nyújtózik egy nagyot, majd ránk pillant látogatókra. 3 gyermek két felnőtt.... sóhajt egy nagyot, majd felkel. Az ajtó nyílik, és kísérettel gyermekeim bemerészkednek (szám szerint 2 gyermek, mert a harmadik görényt sétáltathat). A róka szaglászódik, nézelődik, majd elfogadja a neki szánt elemózsiát. Ezek után azt veszed észre, hogy belecsöppentél a róka életébe. BOOOOLDOOOGSÁG, mert ígéreteim között szerepelt, hogy rókát simogathatnak majd!

Mikor végeztünk a rókával, malac etetés következett! Kaptunk egy tálka valamit, amit természetesen két kisebb gyermekem le is tesztelt, biztos, ami biztos alapon....engem közben a sárgaság kerülgetet, na, de sebaj! Szóval, egy falat a cocának, kettő a gyereknek és így tovább....és így tovább....

Sünizés is volt, ami megint csak egy kicsit elborzasztott, mert míg a nagyobbacska fiam csipesszel nyúl a kukacért, ez idő alatt a legkisebb maréknyi kukaccal barátkozik. Na, de itt már jobb nem meglepődni semmin, a kukac, az csak kukac, nem de? A süni meg éhes, szerintük....

Lényeg, a lényeg, hogy az idei év leglegje a KOMLÓI MINI ZOO! Távozni ugyan nem volt egyszerű, mert kellett tenni még 2 kört, el kellett köszönni minden állatkától, meg kellett ígérni, hogy vissza térünk még.

Részletek:

https://www.facebook.com/minizookomlo


Vasaljunk, ne vasaljunk? 3 gyerekre és egy férjre? Jaaa és persze még magunknak is? Hát persze! :-D

Vasalni? Nem vasalni? Hasznos? Haszontalan? Van rá idő? Szükséges egyáltalán??? Férjem évekkel ezelőtt, úgy kb 11 éve félve megkérdezte, hogy háááát mi okból nem vasalok. Akkor még fiatal, gyermektelen, baromira elfoglalt, amolyan hűűűűűűűű, de fontos csajszi voltam. No, azért nem vasaltam, mert elfecsérelt idő az egész -gondoltam. Azóta is tartottam eme szent fogadalmam, hogy „elfecsérelt idő”. Vasalni csak az vasal, akinek ideje, mint a tenger és amúgy sincs más jobb dolga és szereti fárasztani magát -gondoltam. No, de megdőlt eme szent tézisem! Férjem ma reggel vasalt ingben, pulóverben és nadrágban indult dolgozni! Családom minden tagja vasalt ruhában hagyta el az otthonunkat (kivéve persze engem, mert magamra már nem futotta a vasaltságból).

Szóval, mi szállt meg? Nem is tudom…. talán extra, giga elfoglaltságom átcsapott egy link gondolatra, hogy szükségem van egy kis „agybutításra”, vagyis SOROZATOKRA! No, de hogyan is nézhetnék tévét három gyerek, két kutya és egy hatalmas háztartás közepette!?

No, most jól figyeljetek! Engem egész életemben félre vezettek. A vasalás nem egy fárasztó valami, hanem ÜRÜGY! Persze ezt mindenki titkolja, akik űzi eme ipart, mert háááát…vannak dolgok, amit nem mondunk ki. Szóval, én rájöttem! A VASALÁS NEM MÁS, MINT EGY ÓRIÁSI „KAMU ÜRÜGY DOLOG”!

Szóval, rég elfeledett sorozatom bekapcsol (Anyám borogass (Semmi közepén/Családom és egyéb emberfajták) , online filmnézésre fel! Vasalódeszkát a tévé elé és máris mehet a móka, a parti, a pihenés, kikapcs stb! Szóval, míg alszik a gyerkőc, míg akad egy kis csend, vagy csak úgy simán adjuk át apukának a gyereket és játsszuk el a következőt (mondjuk úgy, hogy a „hattyúk halálát”):

-          Annyi, de annyi vasalni valóm van…. –itt sóhajtani tessenek! Soha nem érek a végére….

Tehát, miután elővezettük, hogy anyuka mást sem csinál, csak a családjáért fáradozik, kezdjünk el vasalni. Jaaaaa és menjen a kedvenc sorozatom, amit nézhetek, ezt el sem hiszem! Kupi van a lakásban? Kit érdekel! Nincs vacsora? Sebaj, majd rendelünk pizzát! Mit kell, válaszolna férjünknek, a kérdőre vonásra ilyenkor?

-          Egész nap csak vasaltam, vasaltam és vasaltam és még így sem értem a végére….. szerintem ma rendelhetnénk pizzát. Jaaaaj és kiteregetnél? Arra sem volt időm sajnos… -persze nem fog kiteregetni, mert itt lesz az a pont, ahol körbe leszel nevetne, és frankón magasról tojik a napodra, de …DE a lényeg, hogy EGÉSZ NAP CSAK VASALTÁL ÉS NEM VOLT IDŐD MÁSRA!) Nem fog nyaggatni, hanem szó nélkül elfogadja, hogy nem csináltál azon a napon semmit.

Szóval, tegnapi nap kivasaltam mindent, amit csak találtam. Az az igazság, hogy már alig várom a következő alkalmat a vasalómmal való találkozást, mert háááát imádom! Rájöttem az egész életem egy kész hazugság volt! A vasalás nem is házmunka, hanem egy óriási asszonyi átverés, legális film nézés!!!!!! Tudják mennyi részről maradtam le az „Anyám borogass” c. sorozatból? Már rég lepörgethettem volna újra a Sex és New York összest és már régen túl lennék a Szívek Szállodája minden ebizódján! Ehelyett mit csináltam? Semmit! Szó szerint semmit, amikor simán vasalóval a kezemben nézhettem volna eme gyöngyszemeket! No, majd most, mert már tudom a nagy asszonyi titkot, hogy vasalni jóóóóóóóóó!!!!!

Óóóóóó… jut eszembe, olyan, de olyan vasalót láttam a minap!!!!! Pffffffff  … lehet vennem, kellene egy szépségesen új darabot?

 

http://videa.hu/videok/vicces/a-semmi-kozepen-3.-evad-dDFRiyjEMXR4V2Lj


3 gyerek (szülés) után a fel kell húznod azt A RUHÁT? Sikerül?

Ismeritek az érzést, amikor állsz a szekrény előtt és csak gondolkozol, gondolkozol, hogy mit is végy magadra? No, ha már szültél, akkor aztán kellően ismered az érzést. Nos, első szülés után nincs, vagy alig van változás, második után egy számnyi az eltérés, harmadik után....no, itt már nem is gondolkozol számokban.

Tehát, állsz és állsz, gondolkozol. Mind ezt nehezíti az is, hogy nem mindegy hogy milyen stílust kell azon a napom képviselned. Tegnapi napom kissé szét csúszott napnak indult, de hááát...mind ettől függetlenül fel kell, öltözz! Ünneplős kell! Szolid! Egy anyukának ilyen ruhákkal van tele a szekrénye, nem de? Hajrá! Mi az, ami nem gyűrött, amit nem a szennyesből szedsz ki, ami még jó is. Bakker, van ilyen egyáltalán? IIIiiigen! A nagy nézelődésben találsz egy fekete, elegánsan viselhető szösszenetet. Jó ez még rám? 3 gyermekkel ezelőtt még jó volt, gondoltam magamban. Nincs "B" terv, mert hááát...nincs! Annyira ráizgulsz a gondolatra, hogy fel fogod tudni húzni, nem látsz, nem hallasz, csak azt a ruhát látod! Hmmmm ahogyan ott üldögélsz, és csak nézed és gondolkozol, elképzeled hogyan húzod fel a zipzárt, hogyan és hogyan fogsz feszengeni benne stb. No, de feszengés ide, vagy oda, azon a napon, azt a ruhát kell viselned! PunkTum! Köntösben állsz ott, 3 gyermek körülötted szanaszéjjel szedik a házat közben, de mit bánod is te....éppen gondolkozol, nem érsz rá ilyen apróságokkal foglalkozni.

Miközben, fiaid kakaót isznak és fenn áll a veszélye, hogy össze vesznek és a kakaó a szép fehér szőnyegen landolhat, de nem érsz rá ezzel foglalkozni, mert éppen átgondolod a történetet magadban. A ruha fekete, tiszta és persze vasalt. Van 3 gyerek, akik simán össze fogkrémeznek, kakaóznak, krétáznak....van 2 kutya, akik kellően sárosan szaladnak feléd minden reggel és a két kis pehely test (2x30 kg) örömmel nyomat egy lábnyomot a hátadon! Szóval, ide stratégia kell!

No, a ruhát az utolsó pillanatban szabad csak felhúzni, na, de ez veszéllyel jár. Mi van, ha végül nem jó, nem tudod a zipzárt felhúzni? Mi van, ha már csak vállfán mutat, rajtad már réges régen nem mutat sehogy? No, de ezt a feszkót, ezt a rizikót be kell vállalnod a cél érdekében. Tudják, mikor egy frissen mosott farmert próbálnak magukra erőltetni, ami egy számmal kisebb, de akkor is, akkor is felhúzod, címszó alatt küzdesz. Így lesz ez most is! Küzdünk! PunkTum!

Tehát, csontos húsokat elő a húslevesből, amit jó előre kidobsz az ablakon, a kutya ügyet így kerülöd ki, de gyorsan persze! Gyerekek tiszták, minden ok! Jöhet a ruha! Húzod, húzod és láss csodát, rád jött! A zipzár? Suhant! Kérem tisztelettel szelíden suhant... jajjjjj, el tudják képzelni az érzést? Bizonyára.

No, akkor indulás! Csontokat, a résnyire kinyitott ablakon kihajítod, meggyőződsz róla, hogy a kutyák lefoglalva, majd futás!!!!! Gyors ajtó zárás, persze a kulcs, pont ebben a pillanatban adja meg magát, de végül sikerült. Ajtó zárva, szaladsz! Minden és mindenki meg van, a ruha is. Tiszta vagy, vasalt és indulhat a nap.

 

Iskola, óvoda, bölcsőde! Üdvözlet szeptember és a reggeli indulások! 3 gyerek, 2 sáros kutya!

Szokásosan 5 óra 37 perc! Nem 5 óra, nem 5 30, nem 5 35, hanem pontosan 5 óra 37 perc és megszólal a vekker. Ez az a nap, gondoltam....ez az a nap, amikor mindenkinek "elindul fürgén a lába". Szeptember 3-át írunk és a ház kiürül. Tudom, tudom, mindenki ujjong ilyenkor, meg minden, de én...én ilyenkor mindig kissé elérzékenyülök. Igen, elérzékenyülök, hogy hajajjjjjj újabb szeptembert írunk, megint csak elment egy év és ezzel kezdődik is egy, sőt! Nem csak egy szimpla év kezdődik, hanem az az év, a NAGY ÉV, amikor piciny leányom is elhagyja a szülői védett kis kuckót. Indul a bölcsőde, kezdődik az ÉLET!

No, megint csak zárunk egy nyári szünetet, ami olykor sírásig dühített és a gyerekek mellett már, már én is hisztibe kezdtem olykor. Volt itt dínom és dánom is, minden! Vita a labdán, bunyó az utolsó falatért, lökdösődés, életveszélyes indulatok és persze akadnak nyugodt emlékek is.

Szóval, 5 óra 37 perc, kinyitom a szemem és mit látok, mit látok? Fúj a szél!!!! Bakker! Ezt nem hiszem el, gondoltam magamban! Már láttam magam előtt, hogy ebből nem fogok jól kijönni. Végül így is lett! Ha fúj a szél, az azt jelenti, hogy hideg van, azt jelenti, hogy a gyerekek azonnali indokot találnak az alkudozásra! Ééés mennyire igazam lett?

Ketteske kinyitja szemét és már kuporodik is a fotelba, és rázendít!

- Fázom, anya fázom! Ma nem lesz óvoda...

Még el se kezdődik az év, de már kezdődik....

- Reggeli, anya mi lesz a reggeli?

- Nem, most nem.... hááát... indul a móka és az óvodában lesz finom reggeli.

No, azonnal végig suhannak lelkemen az emlékek, mikor nyáron nem volt jó semmi. Palacsintát sütöttem reggelire, jusztis béka comb kellett, béka combot sütöttem, jusztis a palacsinta kellett? Kakaó? Persze....ha kakaó volt, teát ittak volna, ha tea volt, karamell kellett, ha karamell volt szimplán vizet ittak. No, de most! Most szeptember 4-én az anya kakaója kellett volna a békacombbal! Pfff.... nem, erős leszel, kedves asszonka és nem állsz neki főzni! Vár reánk a nagyvilág!

Ja és persze a kikészített ruha sem felelt meg! A farmer túl fiús, így hiszti árán adod leányodra. A farmer túl lányos, hiszti van a felhúzásából fiaid részéről is! A póló, nem jó, a trikó nem kell, a pulcsi hideg, a cipő szorít, a zokni ócska. Pfffff…. Levegő beszív, majd kifúj!

-       A farmer nem is lányos és nem is fiús! Felhúzni! A zokni? Örülj, hogy páros, tessék felhúzni! A pulcsi nem jó? Mehetsz anélkül is és kezet foghatsz a hidegnek ítélt szeleddel! Cipő? No, kereshetsz másikat, de úgy se találsz! Felhúzni, KÉSZ PÁSSZ!

Természetesen nem csak a széllel , öltözéssel és a reggeli hiányával gyűlt meg a bajunk! Anyukámnak igaza volt, tényleg elment az eszünk mikor betyár kutyákat hoztunk a házhoz! Kilépsz még tisztán, amolyan éppen hogy csak kávé utáni állapotban és azonnal megindul feléd két eb! No, de nem szimpla ebek ezek! Eső utáni ebek, sárosan, ziláltan rohannak! Trappolás hallatszik, a lomha kis testük és termetük csak úgy száll a levegőben felénk! Te ilyenkor tisztán szeretnéd megúszni a reggelt, kutya nyál és sár mentesen! Sikerül? Nem! Hiába szaladsz kifelé, hiába tessékeled gyermekeid ki, hogy hááát ne borítsák fel őket, hogy a ruhájuk tiszta maradjon, ők csak állnak és állnak....várva, hogy a pehely kutyatest borítson rajtuk egy óriásit! No, itt jön a sikítás, a vonyítás! Ha ez nem lenne elég még a szél is fúj!

- Anyaaaa... fázok!

- Fázok, fázok....

- Fáááázooook....

Beszaladsz kabátér, sapkáért, minden féle pót dologért, hogy a kedv meglegyen a szeptemberi kezdéshez. A szél persze fúj tovább, nem...nem hátszél bakker, hanem frankón ellenszél!!!!!!!

 

Szééél? A nap is süt és az is baj! Miért süt a szemünkbe, miért pont a mi szemünkbe süt, kérdezik igen intenzíven! No, hááát erre már nem is reagálltam. Most akkor süt az is baj, nem süt az is...ha kerítést építesz az is baj, ha nem az is baj.... itt minden baj! No, de spongyát rája, a nap süt, a szél fúl, az élet meg szép! Ennyi....

Szóval, 7 óra 25 perc, mindenki irányban, mindenki kutya sárral és nyállal a nadrágján készen állt a nagy mókára! Indul a menet, indul a mandula, indul az év! Üdvözölve légy, kedves szeptember....újból....

 


Szobatisztán óvodába, bölcsődébe! Hajrá anyukák! Képesek vagyunk rá! Képesek rá!

Azt hiszem megértem erre a posztra! Igen, ehhez meg kell érni, mert három gyermek után bizton állíthatom, hogy nem egyszerű, de képesek rá gyermekeink, de ami a legfontosabb, MI SZÜLŐK IS KÉPESEK VAGYUNK RÁ!

A fotó miatt leányomtól bizton kapom majd a lenéző szavakat pár év múlva, de ígérem, ígérem, hogy mire eljutunk, odáig törlöm ezt a posztot.

Szóval, pelenka korszaknak jelentem vége! Juhhhíííííí!!! Tudjátok mennyi pénzt emésztett? Tudjátok...tudom...tudjátok! Mennyivel, egyszerűbb pelenkával? Százszor! Meeert, nincs gond és persze várhatunk, hogy egyszer majd csak maga eldönti mit is szeretne, meg hát az is igaz, hogy nem ment még férjhez pelenkában egészséges lyeányka, de azért tegyük szívünkre kezünk és lássuk be, sokkal jobb pelenka nélkül nyáron, télen és úgy mindenkor.

2 éves leányom, 2 fiam is 2 és egy picit...szobatiszták voltak. Miért volt ez célom? Nem volt célom, csupán meleg van, kényelmetlen és nincs rá szükség. Nincs rá szükség, mert van élet nélküle is persze játék az egész és nem erőszak.

Ez még nem jelenti azt, hogy bizton Miniszterek lesznek, meg minden, meg hogy okosabbak bárkinél. Nem, egyszerűen képesek rá. Képesek, meg egy bohózat, egy játék, szórakozás az egész. Levesszük a pelust, pelenkával elég nehéz lenne ám....és az is persze. Szóval, levesszük a pelenkát és játszunk. A bimbi köztünk van, fél éves kora óta játszunk vele, rajta. A szoba, a lakás egy része, így aztán nem idegen, mikor egyszer csak pelenka nélkül ráülünk. Persze sokat számít az is, hogy rendszerben élünk e. Nem kínálgatjuk a gyerkőcöt, nem csak úgy eszegetünk, hanem rendszerrel étkezünk már csecsemő kora óta. Rendszerrel eszünk és alszunk. Mind ettől az emésztésük is rendszeres lesz és kiszámítható a gyerkőc. A rendszer mindenkinek jó. A gyermeknek, a szülőknek, a közelállóknak ....mindenkinek. Bizton állíthatom, hogy a rendszer a lelke mindennek.

Persze ez mind feladattal is jár. Lehet, olykor emiatt is bukom ki, mert nem elengedek dolgokat, hanem dolgozom rajta. Van, amit feleslegesnek tartok és van, amit nem. Feleslegesnek tartom a hajszát a tanulás körül, a túlpörgést és túlféltést; de nem tartom feleslegesnek a rendszert, a közös étkezést, a főtt ételt, a házi kosztot, az otthonosságot és korai szobatisztaságot. Ezt mi választjuk... mi fontos és mi nem.

Lényeg, a lényeg, hogy feladattal jár és odafigyeléssel. Sokszor követjük el a hibát, hogy közel vagyunk a szobatiszta állapothoz, de mi szülők újra pelenkát adunk a gyermekre, mert elmegyünk itthonról. Itt jön a megzavarodás. Egyszer azt mondják, hogy nem a pelusba, máskor meg bíztatnak rá? Hogy van ez? Mit csinálok? Amit a fotón is látunk. Mivel gyerek még és azt gondolom, ki kell mozdulnunk, a piciny kis gondolkodását meg nem érdemes össze zavarni, így felvállaljuk! Nem csodaszép kis pelenkázó táskácskám van, hanem táskám! A bimbit viszem magammal! Igen, ha kell megállok a 6-os úton, kiteszem a bimbit és hááát.... ha éppen kirándulunk, hát oda teszem ki és hááát... legyünk bárhol, ha kell, hát kell... és olyan kis ügyesek ám, mert ők szólnak, izgatottak, örülnek és nagyon, nagyon büszkék magukra!

Azért karikatúra is akad ám! Meglepetésként ér, mikor rádöbbensz, hogy véletlenül a zenélős bimbit csaptad a hónod alá! Jesszus, nem megszólal? Ráadásul nem tudod elhallgattatni!!!! Bakker, nincs ennél cikibb (cukibb?) dolog!!! Eleve, hogy a tér közepén (na jó, azért még sem a közepén) csücsültök a bimbin és úgy szurkolsz, mintha a VB-n játszana és az élete múlna ezen a mérkőzésen, szóval szurkolsz és még egy zeneszó is megszólal váratlanul! Próbálod, nagyon próbálod elhallgattatni, kimosod a bimbit, megtörlöd, és még mindig csak zenél és zenél, majd a táskád is zenél. No, ekkor fogod azt a kis szerkezetet és hírtelen mozdulattal letéped. Észrevétlen hatástalanítod a bimbit!

Szóval, játékkal, odafigyeléssel, türelemmel képes rá és persze mi is képesek vagyunk rá :-). Még van vissza  a nyárból, HAJRÁ ANYUKÁK!


Hogyan rakassunk rendet 10 perc alatt? SZEREZZÜK VISSZA A HÁZUNK, VAGYIS HÁZFOGLALÁS!

A minap ötletet kaptam! Egy általam kedvelt sorozatban láttam, miként is lehet bajlódni, illetve nem bajlódni a gyermekneveléssel. No, legnagyobb kérdés az volt, hogy nekünk mit volt szabad és mit nem. Mennyire ugráltak körbe és mennyire nem. Így nyár végére, sikerült eljutnom arra a szintre, hogy NEM, valahogy NEM tudok azonnal ugrani és valahogy kedvem sincs azonnal ugrani bizonyos dolgokra. Vegyük kézbe az életünket, szülői életünket és SZEREZZÜK VISSZA A HÁZUNK, VAGYIS HÁZFOGLALÁS!

Mit jelent ez? Na, azt jelenti, hogy elég a sok szanaszéjjel heverő játékból, ruhából, morzsából! Ja, és le a mesékkel, elő a nekem való dalokat és nekem való filmeket! Fogtam egy szennyes kosarat és elkiáltottam magam!

-          Ami bele kerül, a kosaramba az megy a kukába! –majd elkezdtem bele hajítani, ami a földön hevert.

-          1, 2, 1, 2, 1, 2, PATT, PATT, PATT…minden megy a szemétbe!

-          Anya NEEEE!!!!! Ne dobd ki!!!!

-          Akkor hajrá, legyetek gyorsabbak nálam és tessenek pakolni.

Mit ad Isten? Mit látnak szemeim? Mind három gyermekem extra gyorsan pakol előttem és menti a menthetőt!

-          Anyyyyaaaaaa…..csak azt neeeeee!!! Kérlek!!!

-          Késő! Benne van a kosaramban!

-          NEEEE, PAKOLUNK? PAKOLUNK, nem látod?

-          1, 2, 1, 2, 1, 2, PATT, PATT, PATT…minden megy a szemétbe!

Hatalmas élmény volt, számomra persze, mert gyorsított felvételt láttam magam előtt! Minden helyére került és végül csak az ágyukon ültem és néztem, ahogyan pakolnak. AZTAAAA!!! Gondoltam magamban! Ilyet is tudnak? Éééés igen!

Végül, ami a kosaramba került, kiborítva a szoba közepére terült. Úgy örültek, mint ha karácsony lenne és bőszen pakolták kincseiket. Jelentem, a ház, immár újra az enyém! Tudják mit? Túl puhányak vagyunk, mink szülők…..jaaaaj, egy pillanat, aki most azt gondolja, hogy gyerekkel mindent meg lehet beszélni és szép szóra rendet tart a házban, az nem az én blogom olvasására termett. Ugyanis, szép álom és a képzelet szüleménye eme gondolat. Szóval, puhányak vagyunk és hagyjuk, hogy a gyerekeink teljes házfoglalással bekebelezzék az otthonunkat és mindenhol, szó szerint mindenhol ott legyen egy lego darab, egy fogalmam sincs mi és egy rakatt nagyobb játék valami.

Mi az én tervem? hmm….valószínüleg semmi, gondolom egy hét múlva újra minden kupis lesz és gond

olom, egy hét múlva nem válik be újból a kosaras módszerem. No, de gondoljunk csak bele? Az én drága anyukám volt, hogy valóban elvette azt a zsákot, amit tele tett a kincseimmel!!!! Évekig nem kaptam vissza. Szívtelen volt? Igen! Hatásos volt? Igen! Akkor?????

Fotó: http://cotcot.hu/cikk/2008/11/28/rendetlensegben-elni

Nyár 3 gyermekkel, kissé szét csúszott idegekkel, PACSI minden anyuka társnak!

Nyári szünetünk dióhéjban. Voltunk itt is és ott is. Fáradtunk és nem fáradtunk, veszekedtünk és nem veszekedtünk, szerettük egymást, olykor nem annyira voltunk jó barátok. No, de lassan vége a nyárnak és kicsit gyászolom is  a napsütést. Volt nyavalygás, cirógatás, minden, ami kell.

Főztünk lekvárt, tettünk el paradicsomlevet, sütöttünk és főztünk. Olykor közösen és káosszal teli, olykor rendes kis katona módon. Persze volt, amikor nem éppen ideális anyaképét mutattam, de ők sem az ideális gyermek képét (no, de van olyan egyáltalán?).

- Anya én, akkor szeretlek igazán, amikor nem vagy mérges.

- Beeeelsőőőőő béke..... Beeeelső békeeee... -mondták mikor kiabáltam és kellően kitértem magamból.

Oka a felhevült szülői állapotnak:

- Aaaanya, nem játszik velem!

- Anyaaa játszik velem és közben nem hagy békén!

- Anyaaaa, nem hagy!

- Anyaaaaa... megint nem adja oda!

- Anyaaaaa... nem adja vissza!

- Anyaaaaa... soha sem adja vissza!

Van verekedés, harapás nyomok háton, lábakon. Hajhúzás, "nem leszek a testvéred" dolog, minden egyéb.

- Én, Én, Én!!!!

- Anyaaaaa....

Szóval, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az ideális facebook képek mögött mindenkinél ott van a hiszti, a kiborulás, a vita...."a nem éppen tökéletes pillanatok". Az én fotóm háttere pl a következő:

- Fiúúúúk...gyertek egy fotóra.

- Nem!

- Naaaa, csak egyet, kérlek.

- Nem! Mi most játszunk!

- Léccccciiiii.... kaptok egy csokit érte.

- Mi most játszunk! Nem érünk rá!

Szóval, ez van, ideális kis fotónkon fiaim csak hátul, valahol bújva jelennek meg. Na, de csokit nem kaptak érte!

Tehát, mindenkinek óriási PAAACSIIII, akik a nyári szünetet átélték gyermekeikkel és persze túl is élték az idegeik. Mindenki nyugodjon meg, akinél több gyerek van, azok a szülők mind, mind kicsit kacifántosak, kiabálósak, szanaszéjjel szaladgálós, elfelejtős kis asszonykák. Paacsi nekünk, PACSI magunknak és Pacsi mindenkinek!

 

Ui.: 3 gyerekből 3 gyerek szobatiszta! Jeeeeee, extra giga PAAACSI nekünk!!!!! :-)