BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Az Uram állandóan derül rajtam, Kertvárosi kis leányon. No, Ő "Mecseki gyerek" mondja folyton. Míg mi egy buckán szánkóztunk, addig ő a Mecsek szépséges dombjairól száguldozott lefelé. Jó apám szint úgy "Mecseki legénységére" büszke, aki szánkóval nem buckáról, nem dombról száguldozott lefele, hanem a Mecsek csodálatos hegyvonulatait tette magáévá.

No, kedves férjem, gyermekeink nem Kertvárosi legények, nem ám!!!! Ők a Zengő gyermekei. pfff még se onnan szánkóztak lefelé. Csúnya, csúnya, rossz és lusta szülők! Míg mindenki posztol és fotó versenyt tartva, hogy hááát ki honnan és ki mekkorát havazott a hétvégén, mink...kérem, tisztelettel mink... ki "Mecsek legénye" és "Kertváros leánya", kik gyermekkorunkban hatalams szánkó bajnokok voltunk, szóval, mink nem posztoltunk. Mink nem. Mert nincs mit! Pfff ok, csupán ennyi. Ez a család egy irtó fázós család! Gyermekkorom innen a távolból szépnek és hősiesnek bizonyul. Férjemé szint úgy.

Gyermekkorom tessenek úgy elképzelnek, hogy nincs rólam egy darab fotó sem szánkón száguldozva, húzva, overállba beöltözve. Uramról van ugyan, de őszintén szólva nem nézek ki belőle többet, mint egy gyors pózolást, aztán irány a meleg otthon. Szóval! Csak dicsekszünk a "mi időnkben" sztorikról, meg hogy hát mennyi hó is volt annak idején, meg hogyan hagytuk el csizmánk szánkózás közben; de szívemre teszem kezem és őszinte leszek:

Mindig is utáltam a hideget!!! A tél nem az én évszakom. Szívem szerint ilyenkor begubóznék, mint egy medve és csak rumos teát innék egy kandalló előtt, betakarózva kedvenc piros pettyes plédemmel. Olyan kis meghitten. No, mi ilyen kis meghittek vagyunk. Elkényeztetett, meghitt család!

Óriási szerencsém van, mert Uram szint úgy gyűlöl fázni. Meggyőződése, hogy egyszerre kell mennie a hősugárzónak, ami előtt ülni kell, forró kávéval a kézben, de a kazán közben szénnel dübörög és biztos, ami biztos a gáz is megy, nehogy megfagyjunk. Nana kutyánk, Hystéria szint úgy a mi kutyánk! Nem szeret fázni, így aztán nem hógolyózik velünk, nem épít hóembert, nem mozdul, nem szalad, nem...nem... ő is fázik.

Szóval, be kell, hogy valljam mindenkinek, hogy gyermekeim is fázósak. Mind fázósak vagyunk. Lőttünk pár fotót azért, hogy emlékek legyenek - mert, ha nincs fotó, akkor nem is havaztunk, nem igaz? Szóval lőttünk párat, a hóban, hogy legyen bizonyíték! Bizonyíték, hogy volt hó, volt hideg és hááát havaztunk egy picurit!

Tavasz!!!! HOOOL vagy??? Hiányzol!!!!

De tudjátok mit? Hétvégén pizsama hétvégét tartunk! Ez arról szól, hogy azt játszunk, nem kell menni sehova. Sok, sok film egymás után a Mozi szobában, meleg pettyes takaró, köntös, meleg tea egész nap, rendelt pizza! Ezek leszünk minik hétvégén! Jöhet, hó, fagy, ónos eső, bármi! Pizsama hétvégénk lesz! Hátha...hátha...így a tavasz hamarabb eljön :-)!

 

Olyan igazi...igazi házasság! Ízig vérig házasság! Spanyol és Sváb méreg....öööö...akarom mondani szerelem :-)!

Olyan rég írtam már férjemről ...még a végén megsértődik rám. Igaz nem olvassa az írásaim, hisz ez az én kis intimszférám, amire ő nem kíváncsi, így hát bátran írhatok bármit. Asszem a melóhelyén olvasnak, így aztán fülébe jut a hír, ha netán...netán.... hanyagolom őt a bejegyzéseimben.

Gondoltam, hogy ne legyen unalmas történetünk, megírom miként is járunk mi bevásárolni. Nem, nem...nem a gyerekekkel, azt már megírtam! 3 gyermekkel vásárolni egy kész katasztrófa, káosz és anyagi csőd! No, de férjemmel kettesben vásárolni viszont veszélyes, hangos, Istenes!

Jesszus, sokszor mikor belegondolok, hogy összeházasodott egy spanyol vér és egy sváb nyugalom, háááá....t....ilyenkor elgondolkodom, hogy ha ezt valaki kívülről nézi azt gondolhatja boldogtalanok vagyunk! No, nem! Így aztán megírom!

Férjem egy végtelen türelem, egy igazi jó ember. Felbosszantani egyedül én tudom. Olyan igazi felidegesítés, olyan igazi piros arc, kiabálós felidegesítés. Na, erre csak is kizárólag én vagyok képes! No, de nézzünk engem. Személyem meg csak férjem tud lenyugtatni. Olyan igazi, lenyugvás, olyan oroszlán szelídítősen. Szóval, a sváb és a spanyol. Ezek lennénk mi.

Vannak szerencsés percek, mikor csupán ketten megyünk vásárolni. Igen, olyan kis romantikusan, szelíden. Mi a legfontosabb ilyenkor? Mindig, minden körülmények között legyen feltöltve a telefonod!!!!! Mindig, minden körülmények között legyen nálad pénz buszra!!!!!! Ez a legfőbb törvény, ha férjeddel kettesben mész valahova. Ugyanis.

Mi van, ha netán simán ott hagy egy mélygarázs közepén? Ááááhhh...ilyet nem csinál egy férj. Nem???? Még, hogy nem???

Lássuk csak, hol is kezdődött, mind ez? Tesco közepe, milyen kenyeret vegyél? Fehéret, vagy barnát? Érvek, ellen érvek. Aztán felszeleteld az ottani szeletelővel? MÉG JÓÓÓÓÓHOGY!!! Mert, így otthon nem morzsázol, csak a zacsiból kiveszed. Itt férjed lelustáz téged, hogy háááát...majd otthon felszeleteled, miért pont itt? Itt az első szópárbaj. Olyan igazi, olyan extra tutti, hogy a kenyér szeletelve kerüljön haza, vagy ne. Óriási...nem de?

Következő! Zsírpapír. Lehet kapni előre, tepsi méretre szabottakat és lehet kapni méterre. 100 ft a különbség. 100 ft. No, férjed itt is kioktat, hogy háááát...miért vennék előre szeleteltet, ennyire már ne legyek lusta. Szópárbaj itt is. Természetesen, egy nő, mindig minden körülmények között nő!!!! Nem hagyja magát és emlékszik a 2 és fél évvel ezelőtti elszólásodra és ott, akkor helyszínen frankón hozzád is vágja, mert a megfelelő pillanat most van! Igen, most!

Szóval, már régen máshol jártok...már régen másról vitáztok, mikor azt veszed észre, hogy beszól:

- Szállj ki az autóból.

- Ki is szállok!

Kiszállok. Éééés bakker elindul!!! Jól van, gondoltam magamban, biztos tesz egy kört és vissza jön. Állok és várok. Hát jó...biztosan két kört tesz. Mikor rádöbbenek, hogy itt hagyott, azonnal nyúlok a telefonhoz. Lemerült. Bakker. Itt nyúlok a tárcámhoz, egy buszjegyre való még akad. Szaladok, szaladok a buszhoz, hidegbe, bakker hidegbe!!!!! Buszon szépen elképzelem, hogy miként folytatom a mondókám, amit elkezdtem, csak hát kiszálltam az autóból. Megérkezem, otthon vagyok! Erre nem zárva az az átkozott ajtó? Ő meg fent, látom, hogy ott van, látom, hogy ég a villany. Kizárt, bakker!!! Kizárt!!!!

No, körbe nézek. Van szomszéd, nincs szomszéd. No, hát mintha érdekelne. Aztán rázendítek! Dörömbölök! Lejön, kinyit és néz ártatlanul. Ő már rég azt sem tudja mi történt, mert nyugalomban tévézett. Még örült is, hogy egyedül van. Egyszerűen megkérdezi:

- Haza értél? Hol voltál? ...

...Helles...

Azééé....hááát...jól választottam, asszem...de csak asszem..megtartom magamnak...úgy nem sokáig, csak örökre :-)...

 

https://www.youtube.com/watch?v=iBhNVIRnZ7s

 


Téli reggel a gyerekekkel és a kutyával! Őrület, vagy őrület? :-)

Végy egy átlagos anyukát, átlagos gyerekeket, szám szerint hármat és végy átlagos kutyát, olyan Columbo fajtát! Mind ezt kimérted, és asztalodra készítetted készen is áll egy nem minden napi gyeses időszak! Igen, vannak a Nők lapját olvasó anyukák, a kiskegyedet olvasó gyeses évek és vannak azok az asszonykák akik, mind ezt igen csak feldobva és aktívan élik meg. Hajajjjjj...ha ezek a falak mesélni tudnának...hmmm és lehet, hogy mesélnek is?

Megírtam már a reggeli káoszt, az esti nyugalmas borozgatást, a napközben lévő nyugalmat, a nyári őrületet és mindent, ami jelzője az anyaságnak. Azt gondolnám már nincs is témám, azt gondolnám, már zárhatom is soraim és küldhetem nyomtatásba eme gyöngyszemeket. Hát nem. Igen csak vannak még pillanatok, amiket meg lehet írni, ami jellemez bennünket, gyeses anyákat:

Kint - 14 fok. Bocsi, de én bizton nem tudnék ennél hidegebb vidékre költözni. Egyik oka, hogy a kabát alatt nem látszik a pettyes ruhám, másik oka, hogy a gyerekek ruha rétegei egyszer még az őrületbe fognak kergetni!

Tehát, egy gyerkőc, aki iszonyúan tud fázni!!! Iszonyúan! Mikor elindulunk, reggelente úgy lököm ki a házból. Igen, szó szerint kilököm. Hatalmas overáll, sál, ami körbe tekerve arcán és nyakán, a kutyusos sapi, ami alól csak a szemei lógnak ki, a kesztyű, ami mindig fordítva van felhúzva. Szóval, meg áll az ajtóban és csak kiált!

- FÁÁÁZOOOOOK! Nem megyek ma sehova, már kétszer voltam oviba, ma nem kell menni. Szabi van, hideg szabi. NEEEEM! -kiabál az ajtóban. A kutya közben löki be a piciny 25 kg-os testével, én lököm kifele, a gyerök meg csak áll és sikít!

No, de tekerjük csak vissza kicsit az időt!

Szóval a pizsamától már megszabadultál, végre ruha van mind három gyermeken, rajtad csak a pizsi felső maradt, de spongyát rá...van azért előnye a téli kabátnak. Tehát, keresel, egy kesztyű, két kesztyű, három kesztyű... sál 1, sál 2, sál 3, no, de hol van az enyém? Mikor azt gondolod mindenkinek meg van mindene és a három gyerkőcből egy már felöltözve, eltűnik egy kabát, vagy eltűnik egy gyerek. Hoppácska, mindenki meg van, két gyerek is felöltözve! Pacsi!!!! Nagy pacsi! No, de mikor Hármaskát öltözteted, Ketteske egyszer csak padlót fog, akaratából arccal lefelel fekszik a földön, overállban, sálban és mindenben.

- Fáradt vagyok...fáradt vagyok és hideg is van.

Itt te, mint türelmes szülő, aki már kiabálni sem tudsz a pipától, a stressztől, a "mostmiafenevanmármegint" érzéstől próbálod felszedni a földről. Nem egyszerű, mert teljesen elhagyta magát. Felszeded, próbálod kitámasztani valahova, hogy ne tudjon újra padlót fogni. No, de eközben Hármaska leszenvedte a csizmát...na, bummm....és bumm...szíved szerint most te fognál padlót arccal lefelé és mondanád:

- Fáradt vagyok és hideg is van! Legyen inkább SZAAAABBBIIIIIII!!!!

No, de "Puffin ad erőt", nem igaz? Itt elkiabálod magad!

- Cipő marad! Sapka marad! Minden marad és mindenki megindul kifelé! Szó nélkül!

Mikor indultok, mert a gyerekek már érzik, jobb, ha nem feszegetjük azt a bizonyosat, mindenki szó nélkül egy tüneményé változik. Itt szól közbe a kutya! Hysteria! Mit tesz? Frankón leszed egy kesztyűt, frankón leszed egy sálat és elszalad egy sapkával. Itt újabb őrület, újabb depresszió és kiabálás.

No, de engedd el:)!!! Már január van, nem igaz? Ugye? Ugye, jön a nyár? Mondjátok, hogy itt van már a nyakunkon, hogy tulipánjaim már ki akarnak bujkálni és a szép piros pettyes ruhámban flangálhatok lassan.... Telet ne!!!! Csak azt ne!!!!!!! :-D

 


Levél Nektek, a Közjóért felelős egyéneknek...csakis nektek: képviselők, polgármesterek, jegyzők, állami alkalmazottak, vállalkozók....stb...stb...stb...csakis nektek ... szeretettel...

Miként kellene gondolkodnunk nekünk szülőknek? hmmm...jaaaj, lehet, hogy most másként kellene kezdenem. Miként kellene gondolkodnunk nekünk, embereknek?

Édesapám mindig azt mondta mindegy mit hogyan csinálok, de a vége az legyen, hogy tudjak tükörbe nézni. Tükröm, aki mindig megmondja, hogy ki is vagyok valójában. No, de csak a fürdőszobai tükör, ami mérvadó? Nem! A legnagyobb tükröm az a gyermekem. 3 gyermek van, akik nap, mint nap a szemembe néznek, és azt gondolják rólam, hogy amit én mondok és teszek, az jó. Sajnos ezek a tekintetek halványulni fognak, mert a szemük egyre inkább egy valós tükörré változik. Ahogy hallanak rólam, ahogy választ adok kérdéseikre, ahogy meglátják milyen is vagyok valójában a valódi életben.

Szóval, mikor dolgozol, mikor élsz, mikor döntéseket hozol, mikor harcolsz, valamiért soha ne feledd el, hogy hol a határ. Hol van az a bizonyos határ, ami még az etikusság szépséges útján lézeng. Mikor hazatérsz munka után, mikor a gyermeked szemébe nézel, tudj úgy bele nézni azokba a kincsekbe, hogy tudd minden nappal csak a Földet és a Társadalmat szolgáltad döntéseiddel és nem önös érdekeid.

Gondolok itt tisztviselőkre, önkormányzati dolgozókra.... jogi személyekre. Témám tudom, nem ide való. Vagy mégis? Mégis... tehát, mikor elvállalsz egy tisztséget, legyen az egy képviselői tisztség, polgármesteri...egy bizonyos osztály vezetője, mindig tudd, hogy ezeket azért vállaltad, hogy a közt szolgáld! Nem azért, hogy erőt fitogtass, hogy valaki légy, hanem azért, hogy építsd a jövőt. Döntéseid ne szóljanak másról, mint a jövő tiszteletéről, a jövőjé, amit gyermekeidnek építesz. Nem másnak, gyermekeidnek. Jövő nem a saját gyarapításod, hanem Társadalom gyarapítása, a közjó fenntartása, a béke, a becsületesség és a példamutatás.

Mikor döntés előtt állsz, mikor egy bizonyos kérdésért felelsz, biztosan átrágtad a lehetőségeket? Bizton állíthatod a jövőnek, a téged megválasztottaknak, hogy döntésed gyermekeket, biztonságot, magántulajdon védelmét szolgálja? Vagy egyszerűen csak ismeretlenül voksolsz, nyomsz egy gombot, mint a nagyok? Egyszerűen csak tollvonással elindítasz egy folyamatot, még akkor is, ha tudod, azzal ártasz.

Ez a bejegyzésem most szóljon azoknak, akik szülőként, vagy egyszer szülőként vállalnak pozíciót és társadalmat építő döntéseket hozhatnak a jövőben.

Ezt a bejegyzést küldöm azoknak, kik napi szinten l.szarják az etikát, az emberséges bánásmódot, jog tisztaságát és jövőt....

 

Miként neveld/ne neveld gyermeked? Neeeem..nem kellenek tanácsok! Csak magabiztosan Anyukák!

Hááát több kedves ismerősöm/barátom is családalapításra adta fejét 2016-ban. Nem is tudom...mit írhatnék nektek. Voltam én is a helyetekben, mikor első gyermeket tartasz a kezedben és nem tudod mitévő légy. Boldog vagy, szép vagy, mégis fáradt és nem tudod, helyesen teszel e dolgokat.

Semmit nem csinálsz jól, ez biztos. Én sem! A külvilág könnyen bírál és mondogatják ötleteiket, mit hogy tégy, és mit kellene csinálnod. No, de hidd el, mindent tökéletesen teszel. Mindent! Szereted, öleled... ne google-z, ezt bizton ne tedd. Ne nézegesd, éppen hol kellene állnod a fejlődésben, ne olvasgasd, hogy ki milyen pszchomókusra alapozva nevel. Nem kellenek tanulmányok, nem kellenek okosságok. Ösztön. Nem kell más, csak az ösztön.

Nem kellenek csoda kellékek, csoda cuccok. Ezt bizton állítom, hogy egy pokrócra van szükség a földön (igen, a földön:)) és rád. Halk zene és te. Gügyögés, mosoly, bohózat és te. Semmi és senki nem tud jobban altatni, mint te.

Jaaaaj és a legkedveltebb kritika: fázik, melege van, éhes, fáj a hasa, rosszul tartod, nem úgy kell... stb.... figyu, ha a kezecskéje hideg, fázik, ha a tarkója meleg és izzad, melege van. Ha nem evett eleget bizton éhes, ha bőg, válts fogást. No, de lehet egyszerűen csak sír, mert olyan kedve van. No és persze, az okot egyedül te kutasd, nem kell oda még egy anyós, após, lelkimindenttudó segéd, bőven elég a te véleményed és a döntésed. Bíz magadban és a megérzéseidre.

Tudjátok mit látok? Hatalmas a teher rajtatok, mert az internet, a blogok, a tanulmányok, a kedves Mama és Papa mind, mind mindent jobban tudnak nálatok. "Én így csináltam...." "Én...." stb... milyennek kell lennie egy gyereknek, milyennek kell lennie egy szülőnek? Nyugalom kedves anyukák. A kedves Mama és Papa, a "mindenttudósegéd".... a pszichomókustanulmányok költői is kezdték valahol. Tudjátok miben volt nekik könnyebb? Nem volt internet, nem volt facebook, nem voltak mindenki számára elérhető írások/kritikák, a társadalomkritikák megmaradtak egy zárt közegben, így a szülőkön nem volt akkora teher, nem kellett a jövővel foglalkozni és nem kellett örökké azzal szembesülni, hogy rosszul csinálja. Igen, rosszul csinálod, de nyugodj meg, mindenki más is rosszul csinálta elsőre. Bááár, én azt gondolom, ezt nem lehet elrontani és nem lehet rosszul csinálni. Egy célod legyen, hogy az a csöpnyi kis gyermek boldog életet éljen majd a jövőben. Törekedj arra, hogy a kapcsolatod őszinte legyen a gyermekeddel és törekedj arra, hogy egy dolgot ne ronts el: a kapcsolatod a gyermekeddel. Nincsen ennél fontosabb.

Szóval, kedves anyukák; bízzatok magatokban, higgyétek el, hogy jó szülők vagytok és senkire...senkire nem kell hallgatni, csak a belső énre.

 


Mit fogadtam meg idénre, 3 gyermek, 1 férj és egy kutya mellett? Üdvözölve légy kedves 2017!

Újra olvastam 2016-ra vonatkozó fogadalmam (http://bazinagykiscsalad.blogger.hu/2016/01/05/fogadalmak-3-gyerek-es-egy-ferj-mellett-2016-ra). Háááát.... lássuk az idei listám, összevetve a tavalyival.

  1. "Idén kevesebb csokit eszek!" hmmmm ezt úgy emlékszem egy évvel ezelőtt is elvetettem. Ok: valakinek meg kell ennie azokat a csokoládékat, amiket a gyermekeimnek szánnak. Ők csak felpörögnek tőle, míg én....jobb kedvem lesz, és a csokoládé segít a jókedv fenntartásában. Szóval, a csoki marad!!!! Nekem!!!!
  2. "Idén majd sportolok!" Hááát, ezt szerintem idén nem kellene elvetnem. Lassan, megfontolva, talán...szépen lassan elindulhatnék ezen az úton. Mooondjuk...rá kellene vennem az Uram, hogy jöjjön el velem teniszezni. Kedves Férjem? Mit szól hozzá? Beírom az ön listájára: Idén elviszem a nejem teniszezni minden héten egyszer! Feleségemnek kell a mozgás, így aztán felpörgetem kissé az asszonykát.  - Szóval, a mozgás! Bizton állítom, hogy idén felszámolok a lustasággal és pénzem piros teniszcipőre-, ütőre költöm idén!!!!
  3. "Idén kevesebb szénhidrát! Na, neeee!!!!!!" egyet kell, értsek egy évvel, ezelőtti énemmel. Majd vékonyabbra húzom azt a pizza tésztát és a lángoshoz majd több sajtot eszek! Neeee, azt hiszem ez nem fog menni.
  4. " Több türelem?" egy éve elvetettem eme fogadalmat. Háááát...lehet idén be kellene tartanom? Mooondjuk két másodperccel később kezdek el kiabálni és nem azonnal. Több türelem...hmm...hmmm...még mindig azt kell írnom, hogy aki ilyet fogadtat meg egy anyával, annak nem volt 3 gyermeke és bizton fogalma sincs, mi az mikor egy gyermek a háztetőről integet, egy a kútba készül ugrani, egy viszont a kutya száját feszegeti éppen. Tehát, a kedves pszcihomókus megmondom tanulmányokat továbbra is elvetem. Éljünk a tapasztalásnak, az élvezetnek és a aktuális pillanat megoldásainak.
  5. Tyűűűűűűűű ezt is megfogadtam egy évvel ezelőtt: "Kerülöm a negatív és piszkosul depressziós egyéneket, akik energiavámpírodnak. Ez tartható, hisz eddig is könnyedén és hamar megszabadultam tőlük. Rendszerint ők nem tudnak engem elviselni, tehát nekem lelkiismeret furdalást sem okoznak." Iiigen! Idén is! Ámen! Csak pozitívan!
  6. "Kevesebbet veszekszem férjemmel." Neeeem!!!!! Mi így szeretjük egymást! Ha ezt betartanám, mit írnék nektek? Miről szólna a blogom? Hogy adnék ki könyvet 2018-ban? Most vicceltek velem, igaz? Ez betarthatatlan!
  7. Nem is hittem volna, de igen naivan álltam saját magamhoz!!!!!!! Tevékeny voltam, kevesebbet aludtam és sokat dolgoztam!!!! Pipa!!!! "- Majd kevesebbet alszom és tevékenyebb leszek. Jó vicc!!!!! Ennél is korábban és ennél is többet???? Jó vicc!!!!!" 2017-re ennél is több munkát, ennél is aktívabb életet kívánok élni!!!!!
  8. "Kedvesebb leszek." 2016-ban megpróbáltam, Isten bizony, hogy megpróbáltam. Idén meg se fogadom!
  9. "Idén én leszek itthon a Főnök!" 2016-ban sem jött össze, akkor 2017-ben hogyan???
  10. "Idén nyáron koktéllal a kezemben henyélek majd a hintaágyban és gyerekeim lesik minden kívánságom majd. " hmmmm...henyélés sikerült! Koktél sikerült! Hintaágy pipa! Gyermekeim? Van még mit fejlődni! Na, majd most! 2017-ben!
  11. Több időt fordítok a barátaimra! Több csajnapot fogok tartani! ÁMEN!!!! Így legyen!!!
  12. "Na, de azt megígérhetem, hogy idén lesz egy, Nana nevű kutyánk, akit nem is én akarok majd, hanem az Uram, így az én kezem tiszta lesz! Valahogy agymosást kell még tartanom, hogy Nanát bizton akarja!" 2016-ban megfogadtam és meg is cselekedtem!!!! Jeeeee!!! PACSI!!! EXTRA PACSIIII!!!! Ezzel kapcsolatos fogadalmam, Nanát, azaz Hystériát idén meg is nevelem. Kezes bárány lesz, 2-as számú fiammal egyetmben!
  13. "Idén bizton megveszem azt a piros cipellőt magamnak!!!!! Idén biztosan!!!!!!" Oké...okééé... nem tartottam be, de mindenkit meg kell, nyugtassak, hogy vettem mást helyette. No, de idén...idén...már bizton állítom, hogy megveszem azt a piros cipellőt!!!!
  14. No, férjem igen csak nem bízik bennem és képességeimben. Egy éve megfogadtam a saját termesztésű levendulát és abból főzött levendula lekvárt. No, háááát... mennyei! Akkor se bízott bennem, idén sem teszi, holott ... na... hát a levendula is összejött! Idén viszont saját termesztésű zöldségekből fogod csatnyit főzni! Saját termesztésű, ezen van a hangsúly, szóval, kedves 2017, én felkészültem reád! Tudom, hogy szép leszel. Tudom, hogy aktív leszel és tudom, hogy nem csalódom benned jövőre sem :-)....
Kedves Naplóm, ...Készülődés 3 gyermekkel az ünnepekre. Alvás-kontra nem alvás :)!

Kedves "Naplóm",

a karácsony már igen csak a nyakunkon! Érzem, ahogyan lohol felém, én meg tartom a kezem és távolodom, hogy NEM! Nem, kérem, tisztelettel én még nem vagyok kész! Nincs kész a mézeskalács házikó, a habkarikám, a ...és a.. meg a.... Karácsonyi fotózáson túl vagyunk persze, hisz az fontos és igen csak nagy kelléke az ünnepeknek. No, de a sütemények még csak tervben vannak, vagy még ott sem!

No, de mindenki megnyugodhat. Készen leszek! Ha nem, akkor meg egyszerűen azt kell mondani, hogy háááát én ennyit terveztem. Tudják, mint mikor verset mond és tudja jól, a hallgató nem tudja a szöveget, csak én tudom, mit szeretnék mondani. Szóval, ennyi!!! A házikót ferdére terveztem, a habkarikát meg kevésre. Ennyi! Punktum! Nincs több.

3 gyerkőc mellett nem is értem hova tervezek mindig ennyi mindent. Igaz, ami igaz a remény hal meg utoljára, nem igaz? Szóval, én még mindig szentül hiszem, hogy holnap PETTYES KÖTÉNYEM FELÖLTÖM, Mikulásos fakanalam megfogom, piros cipellőm össze kocogtatom, és mint a filmekben térülök, s fordulok, gyermekeim teljes harci díszben sorban állnak segédkezésre és kezdődhet a móka!

Tehát, sorban állnak, teljes harci díszben. Egyeske keverne, Ketteske keverne, Hármaska meg csak simán csak ott lenne. No, de az egyik hozzá ért a másikhoz, a másik ledönti a tojásos dobozt, a harmadik liszt szemeket számolna. Peeersze...no, de most akkor mi is a lényeg? A karácsony, a profizmus, vagy a család? Hát persze, hogy a profizmus és a karácsony!!!! Na, jóóóó a családi béke....így inkább, hagyd az egészet a f.nébe. Mit teszel? Semmit.... Mond végig magadban kétszer a Lóci óriás lesz c. verset, majd légy gyerek. A profi sütiket és művészi értékeket hagyd lefekvés utánra, a többit meg hááát...áldozd be. Tehát! Mi anyukák, nem alszunk. Ezt a fogalmat nem ismerjük. Szóóóval, én már most álmodozom a híres szilveszteri alvásról. Igen! Mert, addigra letudom a sütést, a főzést, a díszítést, az álmokat és a csillagokat lehozni az égből. Szilveszter estéjére készen vagyok mindennel! Malacsült, süti.....az a híres tűzijáték, ami nálunk pontban 19 órakor kezdődik, a híres "családi alvás"...minden adott egy jókora alváshoz! Meeert a gyerekek velünk alszanak azon az éjjelen, mind ez ettől lesz különleges. Beteszel egy mesét, amire már régóta vágynak, megengeded, hogy az egész csapat veletek aludjon. Mire jó ez? Nem....nem vagyok bolond! Míg ők nézik a mesét, te alszol. Nagyot!!! Az urad mesét néz, a gyerekek mesét néznek és boldogok, te meg alszol. Szóval, mindenki boldog. Éjfélkor a hangzavarra felriadva átgondolom az éves teendőket, de aztán rájövök, bőven elég, ha túl élem a jövő hetet, hát még az egész évet....így aztán alszom tovább. Sokáig!!! Na, jó nem, csak addig, míg nem kezdenek reggel a fejem felett párna csatázni.

Jaaaaj...de hol van még az az alvás? Hoool van? Nincs sehol, így aztán mi éjszakai sütő tündérek, pettyes kötényben, Mikulásos fakanállal, imádat csendben, tevékenyen készüljünk arra az ünnepre...

 


Tinédzserségem emléke a jelenben... egy beígért írás...

No, ez egy igen személyes történetnek készül. Ritkán engedlek be benneteket az életembe, de most lássuk... megígértem, hogy ezt megírom.

Szereplőim se állnevet, se nevet nem kapnak ma délután. Őket egyszerűen hívjuk most "régi, de nem feledett emléknek". Van az életetekben olyan személy, aki a múlt és a jövő is egyszerre? Olyan barát, aki mélyen ismer, akit te is mélyen ismersz. Érezted már azt az érzést, hogy tizen...huszon év múlva ülsz vele szemben és ott folytatjátok a beszélgetést, mint mikor ez megszakadt? Mintha senki nem öregedett volna, mintha mindenki ugyan úgy maradt volna, mint az utolsó találkozásnál.

12 évvel ezelőtt, talán több is... ültünk egy tó mellett. Pellérd..azt hiszem Pellérd. Fapad, fa asztal és beszélgettünk. Búcsúztunk, de nem....nem köszöntünk el, mert nem gondoltuk, hogy komolyan tízen évig nem keressük a másikat. Új élet nekem...gondoltam, neki meg folytatódik minden. Ki volt ő? Ő volt az a kisfiú, akit 11 évesen ismertem meg, aki a szememben máig egy 11 éves kis kópé, aki figyelemre, szeretetre vágyik. Aki imádja a főztöm és a körtelé volt a kedvence.

No, ez a fiú a vízparttól szint úgy elindult valamerre... a minap velem szembe jött egy felnőtt ember. Felelősségteljesen, neeeeem...nem hízot meg :-)!!! Egy ifjú, aki már nem körte levet kér!!! Kigondolná...?

Majd van még egy személy, aki szint úgy múltbéli jövő. Múlt béli jövő, mert sokban befolyásolta a jövőm. Célokat adott, rendezett tinédzser éveket. Hol lennék nélküle? Huhhh... nem is tudom. Szóval tőle is búcsúztam 12 éve. Két testvér, akikről talán mondhatom, hogy testvérek, barátok, életem egy piciny részei. A múlt...

Tehát a kis piszkok, holott tudták, hogy tisztes 3 gyermekes anyuka pozícióban élek, elvittek a régi helyre. Igen...ahol felnőttünk. Nem hittem a szememnek. Az a sok emlék, az a sok pillanat minden egyből a  fejemben volt. A falevelek, amiket ott soha nem szednek össze...a házak, a pingpongasztalok. Minden ott van. Igaz kicsit más minden, de ha emlékezni akarsz, minden ott van! Tehát, nem! Nem éreztem a távolságot és azt a  messzeséget, nem éreztem a 12 évet.

Hogy jön ez a történet a blogom témájához? Sehogy! Vagy mégis? Mégis! Ugyanis a két fiút nézve láttam magam előtt saját gyermekeim, a két fiút és a harmadikat...a kislányt. Ki lehet nevetni a másikat! KI! Megmutatták ki mennyit hízott, ki mennyire pocakos. Tetoválás, olyan pirszing izé.... volt itt minden. Kit érdekel ki, mi az életben, kit érdekel kit hova sodort a sors, ha lehet 12 év után is ugyan ott folytatni egy beszélgetést?!!! Jesszus! Még arra is emlékszem, hogy 12-15 éve ugyan azon helyen mit ettünk utoljára és ki mit ivott. Hiszitek vagy sem...a férfiember, aki könnyen felejt, még ők is emlékeztek. Meg lepő módon!!! Az a csilis bab, azóta is kellően csípős volt, az az este szint úgy kellően sokáig tartott.

Szóval, kedves fiúk! Megírtam! Ahogyan az ígértem! Olvassanak... :) Viszlát, 12 év múlva?

A sláger, ami akkor ment mikor búcsúztunk:

https://www.youtube.com/watch?v=6EEW-9NDM5k

Vasárnapi ebéd 3 gyermek, egy férj és egy kutya társaságában!

Vasárnapi ebéd! A vasárnapi ebéd legfőbb kelléke a rántott hús, a húsleves, a süti...a nyugalom. A nyugalom. Mondom, a nyugalom!

Ebből mi teljesül nálunk? A nyugalmat azt hiszem kapásból törölhetjük is. Az Uram ragaszkodik egy bizonyos vasárnaphoz, ahhoz a vasárnaphoz! Amikor a rántott  hús ott fityeg az asztalon. No, és az se utolsó, hogy Nagymamám megmondta: Az ebédnek 12 kor az asztalon a helye! Nem fazékban, nem csak úgy...hanem porcelán tálban és szépen az Úr elé tálalva. No, de egészítsük ki ezt egy plusz infóval. Férjem szerint egy tisztes asszony, 11 óra 30 perckor már tálal és piros pettyes ruhában, tűsarkúban ebédeltet. Na jahhh....

Tehát, ha vasárnap, akkor vasárnap! Ezt mindenki megértheti. A nyugodt ebédhez és annak készüléséhez védj 3 gyermeket, egy férjet és egy kutyát! A kutyát, aki bizton míg szeded a saját termesztésű lestyánt és zellert, közben az arcodat nyaldossa és kétszer lök bele a sárba! A férj azt mondja, neki már pedig jár a pihenés reggel, PUNK TUM! Ha meg éppen nem pihen, akkor neki vasárnap reggel dolga akad. Persze olyan tevékenység, amit 3 gyerkőccel nem űzhet. Persze, ezt igazán mindenki megértheti! Ami jár, az jár! Jár, a szabad program, nem igaz? Hát, persze!

No, de ha az Úrnak szabad programja van, akkor a 3 gyerkőc lefoglalása kire hárul? Hát persze, hogy reám. Szóval, míg pucolod a frissen vágott tyúkot....őőőő...akarom mondani, mikor kibontod a zsugor fóliás tyúkot, közben 3 gyermek beszél egyszerre, egy leugrik az asztalról, egy a leckéjét próbálja az orrod alá dugni és egy éppen most fedezte fel, hogy a spájzból ki lehet pakolni. No, itt a zsugorfóliánál szakad el a cérna és minden előzetes egyeztetés nélkül kirohansz a házból, persze pizsamában és szólítod fel a rántott húst követelő urad, hogy azér, már na...szóval, szabad perceknek lőttek, mert hááá... azt hiszem jó lenne felügyelni a 3 kópét.

No, de ez a párbeszéd, ami ugye pizsamában történik, az udvaron, hány éve is zajlik? Sok, sok éve űzzük eme tevékenységet és eme párbeszédet.

- De le kell nyírni a füvet.

- Jó, de ezt lenyírhatod később is.

- De most van itt az ideje.

- A főzésnek van most itt az ideje...

- Jó, de nekem most dolgom van.

- Jó, de nekem is.

- De...De...De...

Igazából, ha a férfiak tanulnának is az ismétlődő eseményekből, tudnák: már régen fazékba dobhatta volna az asszony azt a zsugorfóliás tyúkot és már régen nyírhatná azt a füvet, ha nem akadékoskodna ennyit. Idő, édes, kedves férfiak. Ha oda figyelnének az ismétlődő vitákra, időt spórolnának önmaguknak. No, de neeeem...ezt a vitát sok éve űzzük, minden vasárnap! Minden...hiszik, vagy sem, de minden vasárnap meg kell magyarázni, hogy kibontom azt a zsugorfóliát és utána, mehet a dolgára...

No, de mivel most csak mi nők vagyunk jelen. Mondjuk ki, hogy az az öt perc, rendszerint másfél óra. Nem igaz? Ha azt mondjuk, hogy vigyázzanak 5 percre a gyerkőcre, eltűnünk másfél órára. No, de az 5 percet könnyebb eladni, mint a másfél órát. Nem igaz?

Szóval, vasárnapi rituálé: pizsama, vita, hangzavar, rendetlenség, fél kész férfi dolgok...

Eredmény:

A rutin és az évek! Ott van az a rántott hús az asztalon, húslevessel, porcelán tálban. Mind körülötte ülünk és hussss...így eltűnt a sok katyvasz. A család közösen ül le, nem pizsamában, hanem szép pettyes ruhában...

ui. az igazság...a rutin és azok az évek:

- a zöldség előző este konyha készen előkészítve,

- a tyúk tisztán és előkészítve a hűtőben,

- a rántani való kloffolva, panírozva a hűtőben, esti film mellett előkészülve. Titok, hogy kukoricalisztbe kell panírozni és ropogós lesz.

Soha nem kelek hajnalban..soha... Előkészülök a reggelre és a reggeli pizsamás feszkóra.

 

A CSALÁDOKNAK OTTHON A HELYÜK, AZ ÉTKEZŐ ASZTALNÁL VASÁRNAP ÉS NEM A BEVÁSÁRLÓKÖZPONTOKBAN:-(...

 

Lájk versenyt nyerni a gyermeknek? Dilettáns versenyek rendezése facebookkon!

Bejegyzéseim olykor ezrek is olvassák, de van, hogy alig 50 olvasóm van. Mindig a témától függ és attól, mennyire verem épp ki a biztosítékot. Olyankor az is olvassa, aki nem olvassa, mert, még a "nem olvasó" is tudja, azonnal miről van szó.

Ez is egy olyan posztnak indul. Olyannak, ami biztosítékot készül kicsapni. Senki személye ellen nem irányul, egyszerűen tétován ülök, és azon gondolkodom mi jó a gyerekeinknek, és hogy milyen világot teremtünk nekik. Lájk versenyek, "szeretem" a munkád versenyek, amik generálják a szülői társadalmat. Ne haragudjatok, de siratom azt a múltat, ami igazabbnak tűnt. Mikor egy versmondó verseny falak között mozogtak és nem arról szólt, hogy ki kap több lájkot. Mikor a rajzversenyeket szakmai zsűrik osztályozták. Mikor...mikor... nem számított, hogy kik vagyunk mi szülők.

Miért érzem fontosnak ezt a kérdést feszegetni? Egy olyan kérdést, amit senki nem mer szóvá tenni. Azért, mert NEMET KELLETT MONDANOM EGY 8 ÉVES FIÚNAK. Azért, mert olyan szülőnek kell lennem, aki nem szeretnék lenni.

Felteszek egy egyszerű kérdést: egy facebookkon létrejött verseny, ami gyerekeknek szól, valójában miről szól? Reklámról. Marketinges eszköznek használják fel a gyermekeink szellemi munkáját, és ami ennél is rosszabb, marketing eszközévé válik egy törékeny gyermek.

- Anya lájkolnak?

- Anya, ki lájkolt?

- Anya, most akkor szeretnek?

- Anya, jó vagyok?

- Anya... miért van neki több lájkja?

- Anya, akkor most még se szeretnek?

- Anya...

- Nem fiam. Téged nagyon is szeretnek, de ez a verseny arról szól, ki dominánsabb, ki kicsoda és kinek milyen messze ér el a keze. Ne adj isten, de kinek van szoftver fejlesztő barátja, aki meg is tudja buherálni a lájkokat (élő példa rá "Nemzeti Verseny"). Tisztában vagyok vele, hogy a jövő ez. A mentalitás, a jövő már erről fog szólni: KI KICSODA! Ki kinek a kije..., no, de szeretném megtanítani gyerekeim arra, hogy mind ez nem facebookkon zajlik és nem pitiáner lájkokkal fog előrébb lépni.

Tehát, én már az első fordulónál nemet mondtam, nem egyezem bele, hogy fiam bármilyen munkája 18 éves koráig (vagy, ameddig ezt befolyásolni tudom) felkerüljön és hamis képet kapva nyerjen, vagy veszítsen.

Mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülei "szürke egerek"? Mi van azokkal, akik nem facebookkolnak? Mi van azokkal, akiknek nincs idejük ezzel foglalkozni? Mi van a tehetséggel? Mi van az adottsággal?

No, de mi van a gyermek önképével? Most akkor tehetséges, vagy sem? Vagy csak ügyes facebook felhasználó? Mindenkit megnyugtatok, hogy tehetséges facebook felhasználó vagyok, hisz blogom igen sokakhoz elért már. Fiam rajza is igen sok lájkkal gazdagodna, ez biztos. No, de megérné?

Mit írunk majd az önéletrajzba egy esetleges művészetis felvételin? 2016-ban két lájk versenyt nyertem el. 2017-ben három lájk versenyt nyertem. 2020-ban elvittem az év legtöbb lájkját kapó díjat ... stb...stb...

No, de tréfát és ellenérzést tegyük félre. Mi torzul ilyenkor?

Önkép! Mi szülők sokszor látjuk a gyermekeink munkáját jobbnak. 2-10 éves gyermekek rajzolhatnak szépen, de valójában még nem lehet megmondani, hogy ez a készség meddig fejlődik. Lehet, hogy 14 évesen stagnál, és nem fejlődik tovább a művészeti ágakhoz rendelt készségei. Vagyis, technikailag nem fejlődik tovább. Vannak gyerekek, akik 12 évesen kezdenek rajzolni, mert addigra érnek meg rá. Ahogy ceruzát fognak érett, fantázia dús és technikailag fejlett alkotásokat hoznak létre. A rajz versenyek ezért lehetnek veszélyesek ebben az időszakban.

Apróbb versenyek, ahol iskolai szintű felmérések vannak, valós szakmai zsűri van, a gyerek én képe kevésbé sérül. Mi okból? Mert a valósággal szembesítik. Facebookkon ennek az ellenkezője zajlik. Elveszíthet egy versenyt, holott a legjobb lehet az összes közül. Szürke egér a munkája a neve miatt, a szülei neve miatt, a szülei aktivitása miatt. A gyermek elhiszi magáról, hogy nem jó, ami rosszabb, nem szeretik őt. Nem szeretik a szüleit...

Belegondoltunk abba, hogy ez a világ milyen messzire mehet el? 14 éves koráig minden versenyt megnyer, mert megnyerjünk neki. Majd mikor szólóban elindul, a világban pofont kap. A szülő közkedveltsége lejjebb esik. Öregszünk mi is és kevésbé leszünk aktívak. Ezen a versenyen a gyermek magára marad és már az ő nevének kell csak dominálnia, ami nem megy. Az ő neve kevés lesz (tehetségről ne beszéljünk...). Az eddigi több ezres lájkok helyett kap alig 150 lájkot, annyit, amennyi az ismerősi köre. Nem féltek, hogy estére felköti magát, mert "őt már nem szeretik?". Sztárból lett egy átlagos fiú...akit nem ismernek.

Persze mind ez sarkítás, tudom. No, de mélyen el kellene gondolkodnunk, hogy jó, hogy a gyerekeknek engedélyt adunk ilyen versenyeken részt venni. Jó, hogy stressz helyzetet teremtünk magunknak azon, hogy tudjuk mennyire tehetséges, és mennyire akarja, de sajnos...sajnos szülőként egész nap telefonálgatnom kell és könyörögnöm kell, hogy lájkoljanak...lájkoljanak... és persze lájkoljanak és ráadásul kevésnek is bizonyulok a végére…

Szóval...lájkoljatok...