BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Nyár 3 gyermekkel, kissé szét csúszott idegekkel, PACSI minden anyuka társnak!

Nyári szünetünk dióhéjban. Voltunk itt is és ott is. Fáradtunk és nem fáradtunk, veszekedtünk és nem veszekedtünk, szerettük egymást, olykor nem annyira voltunk jó barátok. No, de lassan vége a nyárnak és kicsit gyászolom is  a napsütést. Volt nyavalygás, cirógatás, minden, ami kell.

Főztünk lekvárt, tettünk el paradicsomlevet, sütöttünk és főztünk. Olykor közösen és káosszal teli, olykor rendes kis katona módon. Persze volt, amikor nem éppen ideális anyaképét mutattam, de ők sem az ideális gyermek képét (no, de van olyan egyáltalán?).

- Anya én, akkor szeretlek igazán, amikor nem vagy mérges.

- Beeeelsőőőőő béke..... Beeeelső békeeee... -mondták mikor kiabáltam és kellően kitértem magamból.

Oka a felhevült szülői állapotnak:

- Aaaanya, nem játszik velem!

- Anyaaa játszik velem és közben nem hagy békén!

- Anyaaaa, nem hagy!

- Anyaaaaa... megint nem adja oda!

- Anyaaaaa... nem adja vissza!

- Anyaaaaa... soha sem adja vissza!

Van verekedés, harapás nyomok háton, lábakon. Hajhúzás, "nem leszek a testvéred" dolog, minden egyéb.

- Én, Én, Én!!!!

- Anyaaaaa....

Szóval, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az ideális facebook képek mögött mindenkinél ott van a hiszti, a kiborulás, a vita...."a nem éppen tökéletes pillanatok". Az én fotóm háttere pl a következő:

- Fiúúúúk...gyertek egy fotóra.

- Nem!

- Naaaa, csak egyet, kérlek.

- Nem! Mi most játszunk!

- Léccccciiiii.... kaptok egy csokit érte.

- Mi most játszunk! Nem érünk rá!

Szóval, ez van, ideális kis fotónkon fiaim csak hátul, valahol bújva jelennek meg. Na, de csokit nem kaptak érte!

Tehát, mindenkinek óriási PAAACSIIII, akik a nyári szünetet átélték gyermekeikkel és persze túl is élték az idegeik. Mindenki nyugodjon meg, akinél több gyerek van, azok a szülők mind, mind kicsit kacifántosak, kiabálósak, szanaszéjjel szaladgálós, elfelejtős kis asszonykák. Paacsi nekünk, PACSI magunknak és Pacsi mindenkinek!

 

Ui.: 3 gyerekből 3 gyerek szobatiszta! Jeeeeee, extra giga PAAACSI nekünk!!!!! :-)


3 gyerek, 2 kutya és a munkába állás esete! Anyuka újra az AKTÍV VILÁG RÉSZE!

Nos, elérkezett a nagy nap! Vagyis még nem teljesen, de gőz erővel készülök rá. Naptáram november 1-ig már betáblázva, ami elszomorít és fel is lelkesít egyben. Elindulunk a szeretet útján, a szülőség útján. Kapunk kis pihenőt, erő gyűjtést az élettől. Halkan és csendben be kell vallanom, hogy ilyen téren szerencsések vagyunk mi nők, mert a férfiaknak mind ez nem adatik meg. Persze divatból és hááát amúgy is szeretünk hisztizni, sajnáltatni magunkat, mert hát nők vagyunk vagy mi.... szóval, a férfiak nem kapnak pár év pihenőt arra, hogy össze kapják magukat, hogy átgondoljuk jövőnk, életünk. Mi a gyeses éveink alatt kapunk, egy PAUSE gombot nyomunk meg az életünk során, gondolkodási időt nyerünk.

Na, jó mielőtt elkezdenétek kövezni, el is ismerem, hogy a gyeses évek ki is kezdik az embert sok tekintetben. Egy kis kópé nevelése nem egyszerű feladat! Három kis kópé nevelése meg aztán nem egy gyalog galopp. Ilyenkor rá is jövünk, hogy mennyire egyszerűbb dolgozni és átlagos életet élni.

Legkisebb gyermekem is betöltötte azt a kort, igen, azt, amikor el kell ismernem én már kevés vagyok számára és szüksége van a társaságra, a vele egykorú gyerekekre. Én viszont elértem azt a szintet, hogy szükségem van a Világra. Egy anya feltöltődik, kicsit szét is esik, mikor munkába áll, de tegyük szívünkre a kezünk: piszkosul élvezzük a kötéltáncot!

Szóval, vállalkozásom aktiválni készülök szeptember elsejétől. Munkába állok! No, de senki ne csüggedjen, blogom csak most lesz aztán igazán olvasható és élvezetes! Elképzelték magukban milyen lesz egy reggeli indulás, egy-egy haza térés, egy-egy délután, egy-egy főzés? Hajajjjjj.... bohózat ezennel bohózattá alakul majd! Jaaaa és persze, hogy lesz időm írni, hisz a zokni párosítás továbbra sem az erősségem és eme szépséges tevékenység helyett az írást vállasztom!

Szóval, a kócos gyeses anyukából, jelentem fésült művész lesz! Kiállítás megnyitó, Pécsi Állatkert tigris, puma, leopárd barlangja vár  reám/reánk! No és persze gyülekeznek a megrendelések is! Imádom! Jelentem, imádom az életem!

No, de első feladatom, ígéretem betartása! Gyermekeim gyermekszobáját be kell fejeznem, immár egy éve folyamatos munkában vagyok náluk és csak ígérgetek. No, de naptáramban most ők az elsők!

Munkára fel!

Fotó háttere: fiam szobája. 4 és fél éves kópé, míg te elsisszansz toalettre úgy gondolja segít! Indigókékkel fest és fest....a te munkádra. Mikor kilépsz és belépsz az ajtón, egy indigókék gyermek áll előtted és egy fal, amit te oly szeretettel festesz neki.

- Anya, ha nem tetszik, nyugodtan átfestheted. -mondja, teljes ártatlansággal. Még mindig jobb, mintha azt válaszolta volna, hogy nem én voltam! Az ütő megállt bennem és két dolog jutott eszembe: most vagy nagyon megverem, vagy nagyon megverem! Kergetőzés indul, természetesen a ház két bejárattal bír, lépcsők hegye és sok, sok játék szanaszéjjel! Szaladsz és szaladsz utána és közben kiabálsz! Kiabálod életed fájdalmát, majd elfáradsz. Megállsz, és ártatlanul vissza fordul:

- Anya, ha nem tetszik, nyugodtan átfestheted.

Jelentem lenyugodtam, a gyerkőc nem kapott ki. No, de nem festettem át  a művét, de be se fejeztem.....talán majd most.

 


Szóval, munkára fel! Ő lennék én:

https://www.facebook.com/krikatdekor

Most MOSZT, meg bicigli túra és társai.... 3 gyermek mellett mulatni? Fáradékonysági index a tetőfokon! :-D

Szóval, ki kell jelentenem puhány vagyok és öreg! Most MOSZT, meg bicigli túra és társai....

Nagy színház fun vagyok, így aztán szeretem habzsolni az élet eme gyöngyszemeit! Mikor úgy adódik, hogy lehetőségem engedi minden este színházba menni, amolyan Maratont játszani, természetemnél fogva jelenlétem kötelező! No, de ez persze azzal jár, hogy 20 30-tól színdarabban úszkálok, és ágyba éjjel kerülök. Vasárnap-hétfő-kedd-szerda-csütörtök-péntek! Csütörtököt mondva, ki kell jelentenem, hogy PUHÁNY VAGYOK! Tegnapi nap már úgy indultunk férjemmel, hogy nem tudtunk magunkról és vénásan adagoltuk a kávét az előadás közepette! Az ilyenkor szokásos perpatvarról ne is beszéljünk! 15 perccel előadás előtt még megy a szócsata:

- Most akkor megyünk?

- Meg tudsz várni???? -itt a harmadik cipőt húzom és kétszer átgondolom, hogy jó lesz e.

- NEM!!!!!! Itthon maradok! - persze már szaladok le a lépcsőn, nehogy tényleg itthon hagyjon, mint egyszer.

Nagymamám, aki szegénykém sokat megélt már gyermekkorom alatt, mind ennek fül- és szemtanúja. Most mennek, nem mennek? Mi lesz? Kérdezgeti magában. Közben gyermekeim is eszik a kis lelkét, meg persze az enyémet is. Aludni, nem aludni; pisilni nem pisilni stb...stb... egy bohózat elindulni. Mit jósolok mára? Ma biztosan még el is késünk! No, de ez az Uram érdekli? Dehogy érdekli, ő akkor is komótosan, lassan és megfontoltan szív egy utolsó szippantás a pipás izéjéből.

Ja és ma reggel elfelejtettük kihúzni a kukát is! Már jöttek a kukások, mikor kiszaladtam kócosan, pizsamában, mezítláb és szaladtam, hogy várjanak picit, kihúzom a kukám, csak várjanak.....jelentem, a szemetet elvitték!

Na, de ne sajnáltassuk magunkat!

Szóval, ha ez nem lenne elég, még csak csütörtök reggel van, második kávém fogyasztom, és már túl vagyok két vitán, három hisztin és négy elégedetlen tekinteten! Gyermekeim nem kímélnek! Miért is tennék? Pisilni nem tudsz elmenni, mert közben háromszor rád nyitnak és kétszer bekiabálnak, hogy szomjasak, hogy éhesek, hogy....hogy...hogy... Ja és persze a szobatisztaságra nevelés! Hajajjjjjj szép időszak ám ez. Azonnal ugrasz minden szösszenetre, hogy ne legyen semmi féle szösszenet a szőnyegen (ami persze abnormális módon nem három gyermekes nappalijába lett tervezve, de te mégis...mégis ragaszkodsz hozzá). Szóval, a szobatisztaságra nevelés szépséges pillanatai, úgy harmadszorra már azt gondolnád rutinszerű, az is lenne, ha nem lennél bolond és nem éjszakáznál már sokadik napja!

Ha mind ezt túl élted folytatod az élet habzsolását és tovább...tovább csinálod a különböző dolgaid! Szóval, férjem is és jómagam fura egy szerzet vagyunk. Ő eljön velem színházba én elmegyek vele biciklizni. Ez amolyan…nem is tudom...csendes, hallgatólagos beleegyezés a békesség fenntartásához. Valamit valamiért. No, meg már az is nagy szó, hogy elvisz magával! Igen, kérem tisztelettel felvállal és elvisz a külön, privát programjára! Jipppiii....gondolod ezt első pillanatban, aztán elszörnyedsz! Balaton túra! MIiiiii????? Bakker, "amilyen h.lye vagy, én úgy szeretlek." -mondogatod magadban, de na, ennyire????? Pár napja felkísértem anyósom a harmadik emeletre és azóta is izomláza van a fenekemnek!!!! A több napos nem alvás után aztán biciklis ruhát öltesz és neki vágsz a nagy útnak! Még jó, hogy Badacsonynál lesz egy kis szusszanat, és hódolhatok a jóóóó pince hideg, vörös csodának! Na, de most komolyan! H.lye vagyok én???? 3 gyerek vár itthon, akik nem kímélnek. Pihenés? Lassan be kell lássam, hogy hááát ez a nyár minden csak nem pihenés. Öregszem, édes fiam, férjem, uram, parancsolóm, ÖREGSZEM!

Na, de azé...hááát... karikás szemek, iszonyatosan izomlázas fenék a végeredménye mind ennek az aktív lököttségnek, de megéri! Megéri, mert hát a színház az színház, a Balaton az Balaton! Na, de kell ez nekem? Hajajjjj.... ágy... kedves, ágy kérlek, ne felejts el, lassan...lassan újra a tiéd leszek. Hmmm hány éve is mondom ezt?

Ui.: bejegyzésem megírása után bújócskázni mentem, a gyerekekkel! A szekrényben leszek! Bezárva! Egyedül!


 

No, ma este még MOSZT, azaz https://www.facebook.com/MOSzTpecsvarad/?fref=ts !

A NŐ az mindig, minden körülmények között NŐ! Még 2 évesen is! Hogyan is neveljünk egy kisleányt....ja és az anyukáját?

A NŐ, az mindig, minden körülmények között nő! Nem igaz? Legyen 2 éves, vagy legyen 88! Oly, mindegy, a lényeg, hogy NŐ és a női gének dominálnak.

Édesapám, nem is tudom….lehettem vagy 10 éves, vissza küldött egyik reggel a szobámba átöltözni. Szerinte az öltözékem egy bohózat volt. Azt mondta, nem vegyítjük a barnát a zölddel! Mondá…. Pedig!!!! Ha tudná….no, kedves Apuka, a zöld és a barna igenis egy baromi jó párosítás ám! Tudják mit? Egy életre szóló emlék ám ez nekem a barna és zöld színnel. Szóval, a kedves Apukának köszönhetem kifogástalan ízlésem, mert festő művészként a barna és zöld vegyítése, használata amolyan védjegy már a munkáimon!

No, leányom is egy igaz hölgy és Jóapám hangja minden nap fülembe cseng! Ízlések, megjelenés tekintetében a kedves Mama, a nagymamám is dolgozott ám rajtam. Fehér!!!! Egy hölgy mindig minden körülmények között csodás fehér ruhákban jár! Anyukám meg persze, mindig azt mondja „ki az a h.lye, aki fehér ruhában jár 3 gyerek mellett!!!!?” No, hát…asszem…. ÉN….

Tehát, témához vissza térve, szüleim tehetnek mindenről! Ízlésficamom, stílusom alakíthatták volna jobban is. Leányom nevelésében figyelembe is veszem emlékeim és próbálom…próbálom… NO, de amikor jön a kedves leány és megáll nékem az ajtóban, hogy hááát…”mehetünk” és ő felemás cipőben, fordított szoknyában, konyharuhában a nyakában szeretne indulni, elgondolkodom. Isten igazából elgondolkodom! Most akkor a zöld és a barna kombinálható, vagy sem????? A kétszer nagyobb topánka és gumicsizma kombinálható vagy sem? Ha átöltöztetem mi lesz belőle vajon? Egyéniség…. mondogatom magamnak, hol elhiszem, hol nem. Lényeg, a lényeg, hogy egy NŐ, az mindig minden körülmények között nő!

Férjem is szereti női mivoltom, pláne mikor már az utóban a család, de nekem kényszerem van vissza szaladni a házba! Mi okból? Hát az okból!!!!!!! Azon oknál fogva, hogy már a kapuban lépjek ki a cipőből, ruhát az előszobában félre dobom és szaladva húzom a negyedik lehetséges öltözéket! Férjem ezt kimondottan szereti. Anyósom is nézett egy óriásit, amikor elindulva a lehetséges ruhám levetem az ajtóban, majd a mosógépből frissen centrifugázott ruhám felöltöm, vizesen persze és szaladok dolgomra. No, de ha egyszer a lelked azt súgja, hogy az a ruha lesz a megfelelő?

No, de tudják, mit szeretnek a férfiak? A vásárlást!!!!! Imádják, amikor jelenetet rendezel egy boltban, mert a kosár tartalmán nem tudunk megegyezni. Kiszedi, én beteszem…vaaaagy ő beteszi, én meg kiszedem és persze…persze végig jár a szám mellé. Hosszú házasság titka, hogy a NŐ mindig, minden körülmények között NŐ legyen! Vagyis, engedje el magát, ne vegye észre a körülötte menő forgalmat és csak fókuszáljon egy bizonyos dologra: önmagára!!!!!!! Tűsarkúban, ami már, már fájdalmat okoz számára, a kissé feszes ruhára, a behúzott hasra –mert hááát, már régen nem kellene ezt a fazont viselned, de erre csak a figyelem központjában döbbensz rá (vissza kellett volna szaladni harmadjára is, ez már bizonyos!!!!).

A szerelem az szerelem és megbolondítja a lelket ám. Van kislányuk? Jaaaj...az olyan, mint mikor szerelmes az ember. Néz önre egy leány kissé zilált öltözékkel, kócosan, nevetve és ön csak olvadozik.

Na, de most térjünk vissza a lényegre, amin elkezdtünk elmélkedni. Hogyan is neveljünk egy leányt? Tudja valaki? Hagyjuk kiteljesedni, vagy vezessük? Most akkor megy a barna szín a zöldhöz vagy nem? Elengedjük fele más cipőbe a leányt színházba, vagy küldjük vissza a szobájába átöltözni? AAapuuus? Maga mit gondol erről a kérdésről? Hogyan neveljük ezt a kis szépséges leányt? Láthatóan az anyukát félre nevelték, elrontották, kövessük el ugyan ezeket a hibákat? Nahát…. nem ilyet nem írhatok! Ha nincs a kedves Apukám, soha nem fókuszálok rá eme két színre és soha nem kezdem el a krómoxid zöldet a mély rozsda barnával ötvözni! Szóval, na…azt hiszem, elengedem eme leányt színházba majd fele más cipőben! Hisz amúgy is rajtunk a világ szeme! Ha lúd, hát legyen az kövér!

 

Ui.: háziasszonyi kötelezettségnek eleget tettem! Zoknik, jelentem párosítva lettek!!!! PAAACSIIIII....(na, jó...nem az én érdemem!).


EU normális játszóterek, vagy inkább az EU abnormális "csicsa-bicsa"? Hova mehetek 3 gyerkőccel?

EU norma és társai, úgy érzem meg kell említenem, eme szépséges témát. Járok a gyerekekkel ide és persze oda is, de azt kell lássam, hogy a legeslegjobban azt élvezik, amikor szabadon szaladhatnak, mászhatnak, ugrálhatnak és játszhatnak. Persze lehet mind ezt egy 10-35 milliós játszótéren is, lehet ezt egy parkban is, ahol csupán a fű van lenyírva. A gyereknek igazából teljesen mindegy, mi szülők csinálunk csak ebből gondot.

Sokat hallom a következőket:

„Nincs a közelünkben egy normális játszótér se”. Be kell, lássam, hogy egy városi övezetben ez valóban fontos tényező és okot adhat bosszankodásra; de egy családi házas övezetben, egy faluban, kisvárosban ez másként működik (működne). Sokszor látom városrészekben, hogy lenne játszótér, de nem a csicsa-bicsa jellemző rá és nem éppen felel meg a mai követelményrendszernek. Sokszor azt látom, hogy nem is kellene más, csak egy nagyobb fűnyírás (itt krákognék egy nagyot, hátha olvassa az illetékes, mind ez a mi városunkban is csupán ennyi lenne). Látok homokozókat benőtt gazzal, játékokat kopottan, össze omlani készülő azonosítatlan játékot stb… Ezekre a helyekre én sem mennék szívesen, ezt alá kell, írjam. Nem az EU normás játékokra vágyunk mink szülők, hanem arra, hogy a fű ne csikálja a lábam, hogy a homok puha legyen és ne legyen gazos, hogy a hinta után ne legyek tele festék maradvánnyal, hogy fajáték ne legyen korhadt. Mehetünk ez ügyben az ország bármely pontjára, sajnos siralmas a helyzet. Kávét meg aztán alig-alig osztogatnak néhol…..na, jó ehhez tudom egy „anyukás forradalom kell”, de legyen ez az én harcom, hogy az EU norma mellé kávé is dukáljon egyszer –talán egyszer vállalkozni is kezdek ez ügyben!

Látok szépen kialakított részeket is, látom a több tíz milliót a háttérben és elszomorodok. Elszomorodok, mert nem a pályázati pénzek és egyéb befolyt összegekre van itt szükség, nem a lelkes tervekre, nem a „csicsára és bicsára”, hanem letisztult egyszerűségre.

A letisztult egyszerűség viszont nem kerül pénzbe, csupán összefogásra, ésszerűségre és persze megfontoltságra. Nem is értem, mi a baj a régivel? Gyermekeim élő példák rá, hogy nem a modernre vágynak, hanem a használható, gyerekközpontú légkörre. Ez viszont nem más, mint ötletes találmányok összessége. Fafaragók hol vagytok? Ötletes feltalálók, akik a vizet öveznétek a játékkal ,hol vagytok? Én egy nagyszerű környezetben élek (vagyis, megtalálom az élőhelyemen ezeket a környezeteket) és keresem azon helyszíneket, ahol a rugós játék szereplője egy cserebogár (lásd Zengővárkony), a vízzel játékosan ismerkedhetünk (lást Kis-Balaton), labirintus (Ópusztaszer) stb…stb… szóval, Magyarország egy csodás hely, csodás dolgokkal! Jövök-megyek az országban és hatalmas szemekkel figyelek és keresem azon piciny részeket, ahol meg lehet állni, ahol ésszerű dolgokra lelhetünk, aminek a színe nem élénk és nem mű, hanem egy élő fantasztikum.

Bejegyzésem célja, hogy írjátok meg hova érdemes, küldjetek priv.üzenetet, hogy a nyár folyamán még láthassak csodákat és megoszthassam veletek. „Hova menjünk kirándulni 3 gyermekkel” c. bejegyzésem anyagra vár –ahol részletesen kifejtem hol ihattam kávét is persze!!!!! …. semmi EU norma, semmi csicsa-bicsa, egy egyszerű, de ötletes „diófát” keresek, nem mást, ahol a játék zavartalan.

(Ui.: Baranyában persze, mert az Uram lassan kidob az ötleteim és az utazási ingerenciám miatt :-D!)

 

Családi fotó?Hangosan szeretni és szeretve lenni, nyögni, nevetni, fújtatni, pózolni, nem pózolni és persze nevelni

„Káprázat pusztán a történelem” (Q.B), gondolom mindig magamban. Nem vagyok más, mint egy „fényevő”, aki egyszerűen szomjazik a napfényre, az élményekre! Fotót keveset készítek, pont annyit, amennyire szükség lehet a jövőben, „mint egy cipős dobozban hagyott marék arany” (Q.B). Így, aztán olykor, mikor a családom bosszantani kívánom, követelek, hisztizek egy családi idilli képért. Eredetileg egy borítóképnek szántam volna, egy bekeretezett képnek a falon, amire büszke lehetek, no, de a fotó nem készült el! Egyszerűen képtelenség!!!! Drága barátosném, Olga mindent megtett, szó szerint mindent! Apait, anyait, Babacsintát is közénk dobva, mindent megtett annak érdekében, hogy a kép tökéletes legyen! Igen ám, lehet neked profi Olga barátnéd, meg babacsintád is, ha a család nem éppen fotogén alkat!!!!

Férjem, természetesen beáll, szépen, mint egy igazi Don Quijote…..öööö…akarom mondani Don Juan! Nem mozdul, csak áll és vár, közben egy-egy morgást azért hallasz. Kishölgyet, a legkisebbet fogod, mert éppen fejest ugrana a legközelebbi nádasba/vízbe/szökőkútba/rózsásba/bármibe…… Középső, Ketteske persze nyávog és grimaszol, lenéz, felnéz, elfordul és társai! Egyeske meg…na ő aztán igaz kamaszként elhordja a történést minden felesleges eseménynek és jobban örülne egy jeges Bambinak a parton! Így aztán elkezdesz hangosan szeretni és szeretve lenni, nyögni, nevetni, fújtatni, pózolni, nem pózolni és persze nevelni.

Mind ennek az eredménye egy csodálatos fotó sorozat, egy igazi családi idill, egy igaz és nem beállított fotó együttes! Borítókép nincs, bekeretezett fotók viszont lettek! Ugyanis….. azt hiszem erölködhetek és küzdhetek, de azt kell elhinnem és persze éreznem, hogy ezek az igazi emlékek és élmények. Éééés persze ez így igaz. Nem a mű valótlanság, hanem az igaz valóság….

Drága Olgám, neked meg ezer köszönet a hétvégéért :-)

Nyári szünet múlt századi elvekkel... tévé, számítógép és x-box nélkül? lehetséges!

Tehát, az a híres nyári szünet…. Nyugodt este, bor mellettem –a szokásos látkép… Egy pohár pince hideg bor mindig jót tesz. Az ember lelkének és persze testének, de főként a lelkének. Próbáljátok ki! Valami jó kis tusfürdő, mellé, egy jó meleg fürdő….bor és a csend. A hűvös csend. Ez kell nekünk, anyukáknak. Semmi több, nem de?

Sajnos bejegyzésem megint csak azzal kell kezdenem, hogy „túl gondoljuk”. Túl gondoljuk a gyerekek lekötését és szórakoztatását. A nyugodt és fárasztó nyárhoz végy két lábat –a sajátod persze; gyerekeket, kutyát, vízi bombát –de azt sokat!; pokrócokat, kavicsot, buzogányt, őőőőööö lapulevelet, fárasztó sétákat. Nem kell EU normás játszótér, nem kell játszóház, nem kell extra csicsa, egyszerű sétákra van itt szükség. Buszokra, vonatra, lábakra.

Tudjátok mit látok facebookkon? Már keveset és persze semmit szerencsére, mert a telefonomról már letöröltem, de amikor látom, azt látom, hogy hajszoljuk az élményeket. Ami facebookra nem kerül fel, az meg sem történik. Facebookra fotózunk, facebookkal kirándulunk stb…stb… azt látom, hogy a pénz körül forog minden, hogy minden a külcsín. Tudjátok, én mit teszek? A telefonom otthon felejtem, így fotózni is elfelejtek. Élek. Élem a napokat, teljeséggel átélem. Felveszem a nyúlcipőt és extra gyermek fárasztásba kezdek. A napok csak úgy rohannak, rémisztően rohannak. Azt veszem észre, hogy olyannyira élvezem az életem, hogy észre sem veszem, ahogy telnek órák, napok, hetek. A nyárszünet lassan a múlté és ez elszomorít.

Szóval, napkrémmel jól bekenek mindenkit, majd elindulunk. Elindulunk egyszerű sétákra. Patakkal játszunk, lapulevelet szedünk, bogarakat lesünk, ismerkedünk a Világgal. Órákat sétálunk és pici gyerkőccel is, nem csupán nagyokkal. Babakocsi nélkül, lelkesen csak egy kistáskával jövünk és megyünk. Persze gondosan odafigyelve, mire férjem haza tér mi is otthon legyünk már. Zoknik párosítatlanul állnak, spájzomban és hűtőmben rendetlenség! No, de nem is ez a lényeg! A lényeg, hogy nyár van, hogy a gyerekek ne az x-boksz, tablet és tévé előtt üljenek. A lényeg, hogy az életük valós élményekkel gazdagodjon és a nyári szünet ne az „agyrágásról” szóljon, hanem arról, hogy van külvilág a kibervilágon kívül. No, de kedves anyukák…ez most önökhöz is szól ám, mert jó érzés kilépni a facebook álvilágából, jó a telefont néha elhagyni, jó érzés a jelenben lenni és jó érzés a gyerekekkel újra és újra felfedezni utcákat, eldugott, titkos helyeket.

Nem vagyok tökéletes, tudom, hogy nehéz. Nehéz, mert tele vagyunk félelmekkel, mert a 21. század belénk nevelte a „leegyszerűsített, könnyített eszközök világát”. Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy nehéz a táska, hogy körülményes. Van egy titkom…. a titok csupán annyi, hogy nem kell pelenkázó táska!!!!! Egy pici táska kell csak, nem csicsamicsa….egy táska, amiben zsepi van, félig töltött törlőkendő, két db pelenka, kicsi kulacsok, calcimusc és két db kalózos ragtapasz. A táskában csupán ennyi dolog van. Nem több. Nincs szükség semmire, csak magunkra, egy útvonalra –amit szökőkút, patak, vagy tó keresztez, ez nagyon fontos tényező, hogy vííííz legyen a központban! Ha vizes lesz, hát vizes lesz, ha sáros, akkor sáros. Lényeg, a lényeg, hogy engedd el magad és a gyermek is kellően jól fog viselkedni. Elhiszik ezt nekem? Kérem, higgyék el.

Szóval, ahhoz, hogy épp ésszel végig csinálj egy nyarat, hogy eszméletlenül élvezd is, 3 vagy annál több gyermekkel légy kreatív, légy régi módi, légy kreatív anyuka. Légy mondjuk….légy mondjuk múlt századi és meglásd, ami jó volt neked is 20-30 évvel ezelőtt, az most jó lesz a  gyermekednek is…

Vonatozzunk a gyerekkel! Avagy 3 és annál is több óra gyerekkel a vonaton! Hurrá nyaralunk :-)!

Nos, pohár bor mellettem, gyerekek már alszanak. Na, jó legyünk őszinték… pohár bor mellettem, a gyerekek még árulkodnak, olykor, olykor előbújnak. Kutyák elhalkulva, szelíden házőrzésben. Lássuk az emlékeket!

Miként utazol gyerekekkel, vonaton? Nagyszerűen! Emlékeznek? Vannak még emlékek? Egyik reggel én emlékekkel ébredtem. Nem volt autó minden háznál, ha volt is, nem a minden napok varázsa volt. Pécsen éltünk, mentünk vonattal nyaralni Galyatetőre, nagymamámmal mentünk Balassagyarmatra, szüleimmel Zákányba…és így tovább és így tovább. Utazott velünk a negyed háztartás, a bimbi és mi magunk. Éééés felnőttünk! Imádtam a vonat zakatolását, a tájat bámultam, friss péksüteményt ettem, újságokat nézegethettem. No, szóval, egyik reggel erre ébredtem: elviszem a gyerekeket vonattal a Balatonra! Így is tettem. Három gyermekem van, de most csak két kópét vittem magammal –kicsit sajnáltam is és kissé haloványnak éreztem magam, mert hááát…egy gyermek hiányzik a leltárból. No, de ő és a kutyák utaztak utánunk autóval, a fél háztartással.

Tehát, az ügy ott kezdődik, hogy elalszom kissé…előző nap hiányosan pakoltam össze és lett volna még dolgom reggel. Pl elmaradt a hajmosás, ami kellően rosszul esett a lelkemnek! Nem csüggedünk, van kalapunk! Kalap nélkül különben sem indulunk sehova, így aztán pont jól jött a szép angolos megjelenés. A vonat pontosan 7 19-kor indul. Nem 7 20-kor, nem 7 15-kor, hanem 7 óra 19 perckor! 6 45-kor még cipőfűzőt fűztem ki, utolsó pakolásra szánt percek (azaz, ne hagy otthon semmit akció, mert 10 napra utazol!). 6 50 perc és azt hiszed, az autóban vagy már, mikor eszedbe jut, hogy ez…meg az…. fiúk az autóban, teljes harci díszben! Jaaa és még jegyet sem vettél! Megérkezel, pontosan 7 15 perckor, de még van idő egy gyors süti vásárlásra, egy gyors jegyváltásra.

-          Anyaaaaa… szálljunk fel, mert idő van! –mondja szigorúan idősebbik gyermekem, de én annyira, de annyira büszke vagyok magamra, hogy egy gyors fotót még kierőszakolok!

Irtó büszkén ülünk és ülünk!!!! Gyermekkorom emlékei jönnek elő… No, de felkészültem minden fajta nyavalygásra, minden együgyű ötletre. Fiaim híresek a váratlan és ötletes dolgaikról. NO, de el kell vennem mindenki kedvét. Eme bejegyzés igen csak unalmasra sikeredik ám….meeeert…. a mai szülők túl nagy gondot fordítanak a gyereknevelésre, a gyerekek szórakoztatására és persze védelmükre. Itt derül ki, hogy túl van ez reagálva. 3-4 óra vonatozás meg sem kottyan nekik, sőt még élvezik is! Bejegyzésem célja, most nem a szórakoztatás, hanem a kedv csinálás. Sok pénzt költünk, mindenfajta szórakoztató kütyüre, programra, ahelyett, hogy csak úgy simán élnénk…élnénk, kirándulnánk, mernénk jönni és menni.

Vonaton? Vagyis, a kalauz nagy szám! Minden tiszteletem a kalauzoké! Tökéletes alanyok, hogy a gyermekeket kordába tartsák! Meeeeert, ha nem viselkednek, bizonyosan leszállítanak bennünket, nem de? Félelmet kelthet még a szomszédos nénike is, aki szigorúan tekint át hozzánk és még valami fura szatyra is van…. szóval, a vonat nem félelmetes, hanem egy olyan mozgójármű, amin viselkedni kell, de irtó jó buli!!!

No, elő az újságokkal, gondoltam….no, nem! Jusztis az kell nekik, amit én olvasok, majd jusztis az kell nekik, ami a másiknál van! Elő a rágcsálni valót, ami némiképp csitítja a hangulatot, majd jön egy jó kis alagút, ami így hangzik:

-          ALAGÚÚÚÚT!

-          ANYAAAAA, ALAGÚÚÚT! – no ezzel elvannak egy kis ideig, hogy hűűűűűű,alagút!

Persze vannak tehenek is, meg víz is, meg aztán minden ám, de ez már nem érdekes, csak „az én időmben volt nagy szám”. No, de a wc, az aztán szuper egy dolog! Ritka undorító a toalett, de a gyerekeket lenyűgözi! A sínre pisilni? Na, ez aztán mesélni való dolog ám!

Na, meg amikor leszállítanak hírtelenjében, mert jönnek a vonatpótló buszok? Az meg anyukának nagy szám, mert hirtelen azt sem tudja hova kapjon! Csak sodródsz a tömeggel és bízol a legjobbakban…. A gyerek? Na, itt látszik, hogy túl pörögjük az egész dolgot, mert a gyerkőc ebből egy dolgot jegyez meg: végre kiszállhatok, felállhatok! Majd újra vonat és ez lenyűgözi.

No, de annyira jók voltak, hogy már, már dallamokat dúdoltam magamban unalmamban –mert én felkészültem minden földi jóra, amire ők képesek! Tehát, amikor dalra fakadtam magamban, végcéltól alig 20 percre ők egyszer csak elhagytak minden szépségükkel. Elkezdtek kíváncsiak, lenni, mindenhova menni és benézni. Persze közben veszekedni is, jaaaaa és az egyik elkezdte keresni azt a pogácsát, amiről azt állította nem fog kelleni neki, így aztán pontosan 43 perce már régen el is fogyasztottam!

Szóval, figyi….legyünk bevállalósak és ne pörögjük túl a történetet. Nyaraljunk lazán, élményekkel teli. Nem kellenek drága élmények, hanem élmények kellenek…Kell víz, vonat, víz és persze vonat…..

Nyári szünetünk 3 gyerekkel, két kutyával! Felfegyverkezve, nyugtató hegyek? I. felvonás

Szóval, a nyári szünet kálváriája 3 gyermekkel és két kutyával! Számoljunk újra: 3 gyermek és 2 kutya! Szünetünk mondhatnám úgy is, hogy kellően hangos, türelmetlen és kacifántos. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a sarokban kinőtt fű mára elkopott, annyit álldogáltak rajta.

Reggeli kávém rendszerint egy Max nevű kölyökkutyával iszom, aki szeretettel rágja közben a papucsom, a köntösöm és egy Basset Hound fekszik félig az ölemben, a kis hab testével és 30 kilójával.

Eredetileg egy igen kiborulós bejegyzésre készültem. Olyan bejegyzésre, ahol sírok, toporzékolok, panaszkodom! No, de valahogy…. már nem lenne hiteles, meeeert…..meeert…

Tegnapi nap vásárlás közben találkoztunk egy régi, régi ismerőssel. Elejtett egy bűvös mondatot: „Nektek aztán bejött az élet.” – mondja. „Feleség, 3 gyerek, 2 kutya…… mi kell még?”. Tegnapi napom úgy emlékszem valamiféle tetőpont lehetett, mert úgy, de úgy kiakasztottak délutánra. Ok csupán ennyi:

-          Rám nézett!

-          Még mindig néz!

Emlékeznek? Egy évvel ezelőtt ugyan erről írtam. Igen, az időt mi megállítottuk és toporgunk eme fejlettségi szintnél.

-          Megcsípett!

-          De ő megpofozott!

-          De ő meg csúnyát mondott!

-          De ő kezde!

A minap összevesztek Szent Jánoson. Igen, jól olvassák, Szent Jánoson.

-          Itt egy légy!

-          Nem, az nem légy, az Szent János.

-          AAAAz nem Szent János! Az csak egy légy!

-          Aaaanyyyyaaaaa…. ugye, hogy az Szent János? AAaanya, le akarja csapni!!!!! Meg akarja ölni Szent Jánost!

-          DEEEE AZ NEM SZENT JÁNOS, AZ CSAK EGY LÉGY! Anya mond már meg neki, nem hagyhatod ebben a hitben. Csapjuk le!

-          Anya ne öljük meg, Szent János akkor meg fog halni és nem halhat meg.

-          De Szent János már meg halt!

-          Nem halt meg! Itt van, nem látod?

-          De az egy légy?

-          NEEEEEM!

Bízom benne, hogy az olvasóim mind hallják magukban a gyermeki sikítást olvasás közben. Istenek gomblyukán ki lát át, most őszintén? Mert én nem! Szent János lenne? Most komolyan? Én öljem meg szegényt? No, de ha nem ölöm meg, akkor Egyeske borul ki, ha megölöm, akkor Ketteske és Hármaska egész napra kedvtelen lesz. A kutyák kínjáról ne is beszéljünk, akik csak értelmesen néznek közben. Végül, nem öltem meg. Szent János máig él…

No, de térjünk vissza arra az egy mondatra: „neked bejött az élet”. Azé…na… a mondat után elhangzik ám, hogy iszonyat lehet! Elmesélni mit élt át egy gyermekkel, mikor reá bízták. Leverte a víz, szívroham kerülgette, pontosan 10 szer abban a pár órában! A gyerek egy pillanat alatt eltűnik, felugrik, dumál stb… bele gondolt milyen lehet egy strandon hárommal. No, fiatalok, három gyerkőc a strandon vidám az élet, pláne, ha Szent János is velünk van.

Gondoljunk csak bele. Mikor reggel kinyitom az ajtót és kiömlünk a kertbe, egy gyerek már elszaladt, egy már a kutyával kötött alkut aznapra, egy már a fa tetején. Te, mint anyuka csak állsz középen a kávéddal és a kutya rágja a papucsod. Mit teszek ilyenkor? Egyszerűen leülök, felhúzom a lábam (hogy a kutya ne érje el) és hintázok. Ennyi… nem kell ezt túlbonyolítani. No, de most komolyan. Az a probléma, hogy sokszor túl bonyolítjuk az életet, a gyereknevelést és mindent, ami ezzel jár; ahelyett hogy meginnánk egy kávét, este egy „jó pince hideg száraz vörösbort” és máris jobb…. igen, engedjük el a sok félelmet, a sok bosszankodást. Feküdjünk le velük a földre (pokróc se kell, a fűbe egyenesen) és nézzük az eget. Nézegessük a felhőket, a repülőket. Közben persze ugrálnak rajtad, kutyák fekszenek rád, de te nyugalomban fekszel csak és közöttük/velük vagy egy pillanatra. Tudják, mint Lócinál, legyünk egy pillanatra törpék az óriások között. Ha ez meg volt, máris eltűnik a panaszkodós éned és nem is lesz ez e blog olyan negatív. Isten őriz, hogy negatív legyen!

Szóval, kérem tisztelettel, minden olvasóm mondja utánam: „Bejött az élet, mindenem meg van”. Nézzünk körül magunk körül. Ha nincs gyermek, akkor bizton van karrier, ha van gyermek bizton vagy öröm….szóval, ki-, ki a saját életében valaki és persze „bejött az élet” mindenkinek eme a földöd, csupán találjuk meg mit is szánt számunkra a sors….

Pacsi minden sok gyermekes, nyári szünetet végig csináló anyukának!!!!! :-D

 

ui.: a pokróc partihoz nem volt "területfoglalásink" bízom benne elnézik ezt nekünk :-D!

Indulhat a bohózat, HÁROM GYERMEKKEL, KÉT KUTYÁVAL ÉS EGY FÉRJJEL!

 

Szóval, mikor mind három gyermeked már jár, önállóan étkezik, kutyád is megnevelődött, már kissé meg is öregedett, erre azt kezded érezni, hogy az életed lassul, és túl egyszerűvé válik. Ez az a pillanat, mikor újból szülni szoktat az emberek. Tudod, látsz egy pici babát, majd elérzékenyülsz és már is újra esztelenül csapdába ejted magad. No, ugyan ezt érzed, amikor meglátsz egy pinduri kis szőrgombócot!!!! Igen, ő meglátott bennünket és mi őt…és fordítva, és hááát haza kellett hozni. Ő itt Maxim, egy igazi moszkvai őrkutya!

Tehát, Anyuka másfél évvel ezelőtt azt mondta nincs túl sok eszem, hisz nincs elég bajom a gyerekekkel, még tetőzöm ezt egy kutyával. Igen, ő volt Hysteria, a család Basset Houndja. No, most anyukám azt mondta, hogy tényleg nincs túl sok eszetek, hisz nincs elég bajod a 3 gyerekeddel, a kutyáddal…erre mit csinálsz???? Hááát újabb kutya. No, de Kedves Anyukám, vagyis, Anyuka és mindenki; mi egy ilyen esztelen és kihívásokra éhes egy család vagyunk, éééssss magácska így szeret bennünket :-)!

Már, már megnyugodhattam volna. Koktélt iszogatva üldögélhettem a hintaágyban, mikor megjelent az életünkben Maxim, egy piszok nagyra növő kis szőrcsomó. Mind ez tegnap történt, így aztán az élmény még friss.

Tudják, az ártatlan tekintet, az édesded kis pillák, mikor elindulsz vele haza. Ugyan így indulsz a kórházból is a gyermekeddel. Energiával teli, hittel és persze egy álomképpel. No, aztán be teszed a kiságyba a gyerkőcöt és mikor érzelmesen sóhajtozni kezdenél, el kezd sírni, hmmmm tisztába is kellene tenni… aztán azon kapod magad, hogy sóhajtás helyett állva alszol, közben eszel és a hajmosás csak egy szépséges álom. No, a kutya koma ugyan ilyen dolog ám.

Haza térsz, szelíden alszik, pilláival nézelődik…aztán egyszer csak ráérez, hogy otthon van! Papucsot elő, megkóstolni. Virágokat megrágicsálni, lábujjakat harapdálni, mindent megenni és fenekestül felfordítani!!!! Ez Max! Az incifinci kis pofi, aki éjjel, az első éjjel végig ugat –oka csupán annyi, hogy Basset Hound, a nevelő anyukája bevezeti az éjszakai életbe! Erre te, mint friss szülő 10 percenként ellenőrzöd, hogy jól van e, hol is van és mi is az oka a sírásnak. Reggel persze, mikor te felébredsz, ő szépen és ártatlanul csak pislog a pilláival. Te a kávéd iszod, ő meg sóhajt és alszik…. na bummmm….fáradt a szentem.

Gyermekeid szint úgy társak, mik is lennének??? A már teljesen jó és megnevelt Hiszti kutyánk is át áll a másik oldalra, arra a csínytevős oldalra és indulhat a bohózat!!! Indulhat a bohózat, HÁROM GYERMEKKEL, KÉT KUTYÁVAL ÉS EGY FÉRJJEL! Tényleg elment az eszünk! No, de imádjuk!!!! Imádjuk a káoszt, a bohózatot és a három gyermeket és a két kutyát!!!

ui.: Jut eszembe! Akkor most 3 gyerekkel és 2 kutyával megyünk nyaralni?????