BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Jószomszédi iszony! Amikor kivégzik gyerekeid játékát bosszúból!

Emlékeznek, S. Dali a szürrealizmus egy vezéregyénisége. No, de azt tudtátok, hogy a csoportból, akik szürrealistának mondták magukat, Dalit egy hét után kivágták? Dali nem szürrealista, mondták! Dali egy őrült -állították! No, tudjátok mit mondott erre? "Köztem és egy őrült közt az az egyetlen különbség, hogy én nem vagyok őrült!" No, mi a lényeg? 12 éve élek Pécsváradon, és túlságosan is pécsváradi lettem. Olyan szinten, mint Dali a szürreális világban volt szürrealista! Ízig-vérig szürrealista lett és ez bosszantotta kortársait. Vicces, ugyanis Dali betéve tudta a filozófiát, a technikát és az ezzel járatos dolgokat. Magáévá tette, azt mondta, ha már lúd, hát akkor legyen kövér!

No, de a mi kis történetünk csupán egyről szól: "AKedvesszomszéd"-ról és az őt támogató vezetésről.

Szituáció: a már sokat említett diófa! Diófa, amin egy teljes nyarat töltöttek gyermekeim. A diófa, amin lógva beszélgettek, amin veszekedtek, amin éltek. Vannak gyerekek, akik odabent kuksolva, pletykálkodással, hallgatózással, feljelentgetésekkel töltik napjaikat, de mi nem. El kell, szomorítsak mindenkit! Az én gyerekeim fára másznak, nem éppen Eu biztos hintán játszanak és egy életveszélyesnek titulált diófán lógaszkodnak. No, mai nap kaptam egy felszólítást: diófánkról tessen már kedves anyuka leszedni azokat az nem EU normás hintákat. "AKedvesszomszéd", akinek élete oly üres, hogy idejét tudja testületi tagról, testületi tagra járva és száját tépegetve töltögetni, akinek gombnyomásra nyíló kapuja van, mégis az én kapum előtt parkolgatna, na, szóval ő úgy véli szomszédba úgy taposok, hogy a gyermekét taposom. Tisztes pozíció ez, kérem tisztelettel! Tisztes és becsülendő.

Tehát, "AKedvesszomszéd", akinek baja csupán csak annyi, hogy azt gondolom normálisnak, ha ki ki saját ablaka alatt zajong, ki-ki saját kis bejárata előtt parkol és parkoltatja a tisztes vendégeket is. Csupán ennyi lenne... persze a város vezetés  "AKedvesszomszéd" kisírt szemére jobban ad, mint egy teljesen átlátott helyzetre. Ugyanis! Kérem, álljanak most fel és válaszoljanak: kinek a háza előtt parkoljak innen kezdve nap, mint nap? Kinek a háza elé küldhetem ismerőseim autóját, hogy zajongjanak? Ki szeretné? Mert igen nagy szeretettel parkolok ezentúl önöknél, hisz magam háza tájékán már el sem férek, hisz  "AKedvesszomszéd" benszülöttként jobban rászorúl a helyzetre. Neeem...a két kocsifeljáróját, a 2000 négyzetméternyi telkét, a garázsát erre célra nem használhatja.

"AKedvesszomszéd", akit akár hívhatnék, "Márisszomszéd"-nak is, ki oly nagy hívő, intézkedik. No, ő intézkedik, PUNKTUM! Mi mást tenne, hisz az élete oly üres. Háború...háborúúúú!!! Mondogatja bizton magában. hmmm...hmmm....gondolkodik és gondolkodik mivel vágjak oda, hisz oly üres az életem! DIÓÓÓÓfájuk!!! No, bocsánat, nem az én diófám, közterületen lévő diófa. Az egy dolog, hogy a leveleket -nem kevés mennyiség, én szedem össze, a lepotyogott diót én szedem össze -amiből még bejglit se tudok sütni, mert elfagyott; na, szóval ki gondozza azt a brutál nagy diófát??? HÁÁÁT én! Nem a város, nem "AKedvesszomszéd", hanem én. Gondoltam egy nagyot, fiaim hogy örülnének csüngő hintának rajta!!! Tele aggattuk. Lógnak...csak lógnak...csak úgy lógtak azokon a hintákon. "AKedvesszomszéd" nem csak az én gyerekem élvezte ám, egyedi volt az a diófa. De... ön háborúzik. Nem unalmas egyedül háborúzni? Nem uncsi? Szóval, adott a probléma, szedessük le a gyerekek hintáját!!! Persze egy kereszt is van mellette, egy felszentelt kereszt, ami alatt imádkozni is szoktak. Szóval, a vallás, a városvezetés, a jogszabályok nem egyeztethetőek össze a normális családi életet élő emberekkel. Mondom én, hogy Dali vagyok! Pécsváradi vagyok, hisz törvényeinket jobban tudom, mint a bennszülött, mégis kitesznek egy hét után! Szabályt sértettem 4 db hintával? Igen! Megérte? Igen! Kit szolgált? A jövőt! A gyermekeimet! No, de bizton egészségesebb bent Nintendózni, mint kreatív élő játékokat kitalálni. No, de Édes, Drága Fiam...Márisszomszéd, "AKedvesszomszéd", nyugodjon le a ...! Hintát leszereltem, sem a hitét, sem az egészségét, sem a lelkinyugalmát nem sérti többé.

Azééééé! Had jegyezzem meg, "AKedvesszomszéd"és egy őrült közt az az egyetlen különbség, hogy "AKedvesszomszéd" nem őrült, hanem egy lustamagánálnemparkoló önmagával háborúzó lusta ember!" Kedves "AKedvesszomszéd" és mindenki, aki Önt és a helyzetet csak hírből ismerve támogatja, Gyermekeim hintáját leszedtem, a következőmondatot szájukba adtam: A mai ember olyan buta és egyszerű, hogy a hintáidat leszedették. Mivel törvénytisztelő emberek vagyunk (nem úgy, mint "AKedvesszomszéd"), szót fogadunk, de kiskapukat ismerve, rikitó pirosra festjük és megmondjuk hova tesszük őket! Természetesen tilos vissza helyezni, de...de... ugye én nem lehetek mindig a sarkatokban. Ugye nem? ...szóval, ha netán fejem elfordítom és az a hinta újra felvarázsolódik, fejem továbbra is elfordítva tartom naplementéig...

No, de mi van még? Ha ez egy nyílt levél, akkor had szóljon!

- Közterületen lévő diófa veszélyes! Bárki felmászhat rá, és leeshet. Felhívták a lakosok figyelmét, hogy "Fára mászni tilos és a város felelősséget nem vállal az ügyben"?

- Kérem tisztelettel, had javasoljam a Diófa EU normás kialakítását: gumiszőnyeget alá!!!

- Kérem, tisztelettel, az idei diót átadnám az Önkormányzatnak, a jogos tulajdonosnak, mert elfagyott. Nem lesz bejgli belőle. Össze szedné még tél előtt? Ígérem, ha jövőre nem fagy el össze szedem és sütök önöknek egy jókora bejglit belőle!

- Kérem tisztelettel, a közterületen lévő szilvafa gondozását. Egy darabot nem tudtam enni belőle, mert mind kukacos volt! Jövőre kérem, permetezze -de hivatalosan értesítsen a permetezés napjáról, mert bizton még nem tudja, de új jogszabály van ezzel kapcsolatban. Szólna a jogszabály változásról "AKedvesszomszéd"-nak is, mert nem követi a szabályrendet?!

- Közterületen lévő meggyfa szint úgy betegnek látszik. Igazából lusta is vagyok leszedni, így tele piszkolja az önkormányzat területét. Önöket ez nem zavarja?

- Illetve jelenteném, hogy szomszédom Pünkösdi rózsát telepítet az önök hozzájárulása nélkül, önkormányzati területre! Szabad ilyet? Jelezném, pünkösdi rózsa van olyan veszélyes, mint gyermekeim hintája. Én utána néznék a helyükben. ...

Persze, kinek nem inge.....nem inge... Kinek viszont igen... hát, ez van! Dali végül a Szürrealizmus "frontembere lett".

 


Anyuka és a "szuper-szónoklat" lakkcipőben! Üdv Szeptember!

"Íráshoz készülve  először húzok lakkcipőt, amit amúgy nem bírok sokáig hordani, mert rettentően szűk. Csak akkor szoktam fölvenni, ha előadást tartok, akkor is közvetlenül előtte. Fájdalmas szorítás maximálisra fokozza szónoki képességem." (1) Mivel S. Dali nyelve igen csípős és derűs, úgy döntöttem magam is felöltök egy lakkcipőt, ami kissé szorít. Hátha...Hátha szónoki képességem és egóm még feljebb szökken. Tudják, az a "szuper-ego", amit városom igen nehezen emészt.

Szóval, elkövettem egy óriási hibát! Nem húztam kissé feszülő lakkcipőt és nem tartottam egy olyan igazi, igazi Évnyitót a családomnak. Pedig! Pedig szükséges lett volna! No, nem baj, majd 2017-es tanévre ezt a gondolatom nem feledem.

Hogyan is képzelném? Lakkcipő, pettyes szoknya, kendő, pálca. Ház elé kiállítom a bandát és kezdődhet a szónoklat. Olyan igazi, fennhangon szóló szónoklat!

Kedves Családom, Polgártársak;

fiaim, lányom, férjem és kutyám ne feledjék új szemesztert nyitottunk. Mindenkinek üdvrivalgás, sok-sok pozitív gondolat és had szóljon a Nóta!

- Nem! Édes, kedves fiam...nem a földet nézzük, nem táncolunk, hanem figyelünk!

- Fiiigyelek!

-Kutya! Hysti, kérem, húzza ki magát! Nem...nem focizunk az udvaron, postát nem kérem az ajtóm elé. Idén, kérem tisztelettel, idén a csodaszép kabátomat kérem, kímélje! Legfőbb idei törvény, hogy NEM! Nem szaladunk ki a kapun indulás előtt és nem szaladunk azonnal a szomszéd tyúkja után. Sípszóra, tessen, vigyázban állni a jövőben!

- Eggyeske, kedves Első szülöttem; kérem tisztelettel idén a táskáját cipő húzás után öltse magára. Indok csupán annyi, hogy egy éve nézem, ahogy meglepődik, táskája a nyakába csúszik reggelente. Vicces ugyan, csak felesleges.  Kérem, hogy személyem kímélje és az elmúlt évhez képest kevesebbszer kelljen, negatív iskolai élményeivel foglalkozzak. Nem....nem...továbbra sem tartom viccesnek, ha csínytevései a tájékoztatóban végződnek.

- Ketteske, édes, drága kicsi fiam! Kérem, szépen kérem lábait masszírozza, szemeit dörzsölje. Legyen bármilyen korán szemünk nem fájhat a napfénytől és lábaink se fognak leszakadni, ha ki kell kellnünk az ágyból. Ezt megígérhetem önnek. Bizton állítom! Nem lesz baja a reggeli felkeléstől. Óóóó...és, ha már önnél tartunk, kérem...kérem...ne reggel akarjon Hystéria kutyával hancúrozni, peeeersze mind ezt eső után.

- Jut eszembe eső! Édes, drága férjem, uram, parancsolóm! Nem cukorból vagyok, csak egy autónk van. Kérem...kérem..idén ne kelljen újból és újból elmagyaráznom mi fán terem az eső. Tudja, az, ami fentről érkezik és kissé nedves. Nemm...nem...nem vagyok cukorból, problémám nincs az esővel. Vagyis, nem is nekem van. No, fia, az a szép kis vörös hajú gyerkőc ottan maga mellett, na, ő tud nagyszerűen vicces lenni reggelente. Esernyőt adunk a kutyának, a lábunknak, csizmánk a diófa tetején landol, esőkabátunk persze félre gombolva -mert szerinte az úgy a jó! Szóval, magyarul...nem bírok a vérével! Az ön vérével! Szóval...Na! Lehetne, hogy idén ön és a szeretet autó küzdjenek, a gyerekekkel reggelente mikor szakad az ég?

- Ééééés! Olytály vigyázz! Még nem fejeztem be! Kutya! Nem megyünk sehova! Maradsz! Jaaaajj...az a síp, be kell, szerezzem.

- Ketteske, kérem, figyeljen!

- Lányom...pici lányom...ne..ne menjen el, még beszélek, hisz Önhöz még nem is szóltam! Maaraaaaadjon....

- Eggyeske! Legalább Ön! Legalább Ön hallgassa végig velem a Szózatot....

No, hangom egyszer csak elcsendesedik. Lakkcipőm mintha...kissé szoros lenne, azt hiszem, le kell vennem. No, Dali, hát úgy látszik, a lakkcipő se lehet itt fegyver. Szónoki készségem még fejlesztésre szorul. No, de nyugalom, mikor szükséges "szuper-egom" dolgozik ám és....hááát...és...háááát...

(1)    Salvador Dali, Egy zseni naplója

Szeptemberi reggel, 3 gyerkőc és egy kutya! Don't Worry Be Happy!

Kezdjük a szeptembert egy MegaGigaPacsival! Tűzijáték fejem felett, dobpergés és minden egyéb ami dicséri szülői mivoltom! Gyümölcsnap van és nem felejtettem el! Igen, kérem tisztelettel, nem felejtettem el! Tetőzzük mind ezt azzal, hogy ma még kuka nap is van és azt sem felejtettem! Nevem véssék fel a Csütörtöki Hősök oszlopra és kiáltsuk együtt: Kedves Anyukák, Szuper Extra Giga erővel rendelkeztünk ma reggel, mert sem a gyümölcsnapot, sem pedig a kuka napot nem felejtette el! Kuka kihúzva, az óvodába gyümölcs eljuttatva.

Persze, ez még nem jelenti azt, hogy jövő héten is Szuper Extra Giga erővel rendelkező anyuka leszek. Pont ezért, indítványozom a Csütörtöki Hősök oszlopának létrehozását, hogy sikerélményünket ki kiálthassuk a nagyvilágnak!

No, de komolyra fordítva a bejegyzést. Óvoda és iskola megkezdődött. 1-es számú gyerkőc iskolában, 2-es számú óvodában, 3-as számú vélem. Van egy 8 éves, 3 és fél éves és egy 1 éves kópénk. Na, meg Hysztéria az 1 éves hosszú fülű kutyánk. A kutya, aki nem csak bébiszitter, hanem posta felelősünk is. Ha ép nem felborítja a járni tanuló leányzót, akkor a posta kiürítésével foglalatoskodik. Szegény úgy, de úgy akar segíteni, annyira nagyon igyekszik, de le lesz fokozva, egyszerű hosszú fülű kutyává. Újságunkat minden reggel ajtónk elé helyezi, levelünket is szépen, gonddal ki szedegeti a ládából, és elém hozza. Egy a baj, kissé nyálasan és előolvasva teszi mind ezt. Így hát, le kell, hogy fokozzam.

Nos, bosszúm, amit már hónapok óta tervezgetek, eljött! Éjszakázások hegye, nem alvások hegye! Anya bosszú megérkezett, mert elkezdődött a szeptember!

Emlékeznek még milyen érzés, mikor egy kópé meg áll az ágyuk mellett, úgy éjfél táj és óriási problémákkal küzd?

- Anya, viszket a lábam.

- Anya, pisilni kell.

- Anya, folyik az orrom.

- Anya, sötét van.

- Anya reggel van már?

- Anya, szerintem már reggel van.

- Anya, pisiltem.

- Anya, kifújtam az orrom.....

stb...stb...stb... Szóval, a bosszú! Reggel, vár a munka, így, hát kölök ébresztésre fel! Nem is akárhogyan! Zene bekapcsol, hangerő felteker. Redőnyök óvatos hangzavarral felhúzva! Majd:

- Ébresztő! Ébresztő! Már odakinn a nap is felkelt! Ébresztőőőőőőő....

Reakciók a következőek:

- Valami undorító van a szememben, nem tudom kinyitni!!!!! -mondja, Ketteske.

- Aaanyaaaa.....anyaaaa... tudom, hallottam! Kelek már! -kiakad 1-eske.

- Fáj a lábam. Nagyon fáj, nem tudok menni.... -panaszkodnak már egyhangúan.

- Nem tudok öltözni, zsibbadok és az undorító még mindig a szememben van.

- Hallottam! Kelek már!

A szenvedés csak úgy simogatja lelkem, én csak dúdolom tovább közös ki dalunk:

https://www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU

 

Don't Worry Be Happy!

Don't

Worry Be Happy!

 

Pacsi minden anyukának, akik nem túléltek, hanem átéltek egy nyarat! 3 gyerkőc anyukájának pennájából... üdvözölve légy szeptember....

Hátam mögött június, július és lassan augusztus. Hátam mögött megszámlálhatatlan mennyiségű feladat, idegesség, kellemetlen szituáció, hiszti, sírás. Olykor magam is sírtam. No, de mögöttem van egy olyan nyár, ami csak a mienk volt! Amikor nem kellett másra koncentrálnom, csak magunkra. Amikor elengedtem mindent. Nincs munka, nincs stressz, nincs terhesség, szülés, kórház, árnyék. Nem! Ez a nyár az egészségről, a jó kedvőr és az élményekről szólt! Három kópéról, egy kutyáról és rólunk!

Sokan csak túl élni próbálják a nyarakat. Megoldani, túlélni, nem átélni. Van, aki azt mondta piszkosul nem kívánja az életem, van, aki viszont irigyli. Én erre azt mondom, mindenki élje a maga kis életét, amit magának teremtett. Egy gyerekkel, kettővel...akár hárommal. Mikor gyermeket vállalsz, egy dolgot ne feledj: innen kezdve nem a magad életét éled, hanem az ő kis életüket. Te egy mellékszereplő vagy csak. Háttér táncos a színpadon. Írom ezt úgy, hogy jelenleg össze tudnék esni a fáradtságtól. Mibe fáradtam el? Pont ma? Hisz ma vasárnap van! Gyermekeim Istenesek voltak, 9-ig aludtak, ma volt segítségem is, Cirkuszban is voltunk. Ma miért vagyok fáradt, holott voltak nehezebb napjaim is?

Talán most érzem a nyár végét. Talán most vagyok ott, hogy hátra nézhetek, amit nem szoktam. Mindig...mindig csak a jelenben szeretek lenni és a jövőt tervezve. Hátra soha nem tekintek. No, de most tegyük meg! Mert ez a nyár, nem egy túlélt, nem egy megoldott nyár volt. Ez a mi nyarunk volt!

Ami nehéz dolog és talán nem is gondolná senki, a reggeli, ebéd és a vacsora. Igazából, ha lett volna eszem..., igen, ha lett volna eszem, de nem volt, mert állandóan a Hőst játszom! Szóval, ha van eszem, egész nyárra rendelt ételt kellett volna az asztalra tennem. Nem tettem. Ez óriási hiba volt! Szeretek főzni, de eszméletlen mennyit ki vesz az emberből 3 gyerek mellett egész nap toppon lenni és ehető, változatos dolgot tenni az asztalra.

Ami nehéz még az a házimunka. Takarítasz, mosol, hajtogatsz, de semminek nincs látszata. Mindentől függetlenül büszke vagyok az otthonomra!!!! Szerintem jól csináltam, amit csináltam. Nem hagytam magam, mert rend a lelke mindennek! A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az otthon úgy jó, ha rendben van tartva. Igaz, az udvar lehetne szebb is, de az majd jövőre! Mindenre nekem se lehet időm.

Az idegek! Na, azok gyengék. Délutáni alvásból nem egy gyerek ébred fel, ha ébredés van, hanem az összes. Reggel, ha a kedves szomszéd a ház előtt 6 45 kor csapkodja az autó ajtaját nem egy, hanem három ébred fel és kezdi a napot kicsit korábban. Persze, én vagyok a kényes...bár az ő élete ... vagyis fogalma sincs milyen 3 gyerkőcöt altatni, és míg ők alszanak asszonynak lenni.

Tehát, azok az idegek! Csupán amiatt gyengék, mert sok esetben tehetetlenek vagyunk. Mind három gyerkőc lekötésre vágyik. Mindegyik mást csinálni, mást enne, máshol lenne. Nem tudunk mind három gyereknek jót tenni. Tanítani kell őket, hogy alkalmazkodjanak, hogy szeressenek, hogy illemmel legyenek és persze türelmesek is legyenek. Viseljenek el engem és egymást.

No és a küzdés! Küzdök, hogy életre neveljem őket. Sokan nem hisznek abban, amiben én hiszek, de ha a gyerekeimre nézik mindig meggyőződök róla, hogy jó irányba haladok. Ki tudok mozdulni velük, illedelmesek, viccesek, jól neveltek. Igen, azok! Idén nyáron többször is bebizonyították. Étterembe, nyaralni, múzeumba, színházba, cirkuszba lehet menni velük. Nincs hiszti, nincs csúnya beszéd. Illem tudóak, tehát...tehát... nyugodt vagyok!

Szóval, küzdök. Nyár közepén volt egy elszólásom: "Vegyél észre magadon kívül mást is!" Itt magamra gondoltam, hogy vegyenek észre, az Istenért!!!. Nem is értem, hogy jött. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy megérti. No, de megértette. Nem csak te létezel, nem csak a te igényeid léteznek. Szomjas vagy, kellj fel és tölts magadnak, elég idős vagy. Nem tetszik? Kellj fel és old meg. Szóval, láss! Igen, itt rá kellett döbbennem, hogy nem nevelhetek önző gyerekeket. Nem lehetek a szolgájuk. Nem nézhetnek le. Nem nézhetnek át rajtam. Volt, hogy sírtam előttük, volt, hogy velük sírtam dühömben. De tudjátok mit? Megérte! Nyár vége van és azt érzem volt értelme. "Észre vesznek!".

Elfáradtam, de szerettem a nyarunkat. Az első, igazi nyarunkat... várom a következőt. Búcsúzom tőlük, hisz lassan kiürül a ház. Nem lesz könnyebb, más lesz. Más feladatok jönnek, amiket élvezni kell majd és nem túl élni. Több időm lesz, mert lesz óvoda és iskola? Egy perccel sem több. Egyszerűen más lesz...

Tehát, egy hatalmas nagy PAAACSIIIIII nekünk, akik egyedül végig csináltuk. Nem túléltük, nem megoldottuk, hanem minden percét átéltük....

Milyen egy nyár? TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP...

Milyen egy nyár? Ezt csak azért írom, mert meg kaptam ma a "fogalmad sincs..."mondatkát.

Hát, akkor lássuk. Indítsunk el egy számlálót, ami folyamatosan ilyen hangot ad ki:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Tehát, mikor felkel az ágyból ezt hallja:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Egy monoton számláló, ami folyamatosan a fülébe cseng. Legyen ez gyereksírás, legyen ez ordítás, legyen bármi! Mind e közben:

- Éhes vagyok.

- Szomjas vagyok.

- Ezt kérek...

- Azt kérek...

- Ide menjünk...

- Ezt és ezt és ezt..

- Anyaaa... Anyaaaa... Anyaaaa

és közben: TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Ez a "TAP" a "most", az "azonnal", az "akarom" megfelelője. A számláló egy óra, egy tiktakkos óra a fülében. Tehát, ezt hallja reggel, délben, dél és reggel között, délután, délután után egy perccel és este. Ezt:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Ha valamit nem úgy csinál, jön egy TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

és így tovább...és így tovább.

Mind e közben, persze nincs dajka, nincs szakácsnő, nincs takarítónő, nincs semmi. Csak a TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP és mi magunk. Egyben óvónő, dajka, szakácsnő, takarítónő, gazdaságis, futár és minden egyéb. No és persze a:

TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

Míg ezt írom, a közben is ez megy: TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP... a számláló. Hogy ezt...hogy azt...hogy amazt...hogy semmi nem jó... hogy...

No, de tudjátok mit? Zárom is soraim, mert: TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP ... asszem ennyi kávészünet jutott mára. Indul a számláló tovább és TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP TAP

... ... ...

 

Tehát, valóban. Nincs róla fogalmam, milyen folyton tenni és venni, tudni hol áll a fejed és állandóan csak sietni és sietni és megfelelni mindenkinek...

Öreg vagyok! Öreg vagyok és öreg vagyok! Öreg vagyok, Punk Tum!

Öreg vagyok! Öreg vagyok és öreg vagyok! Öreg vagyok, Punk Tum!

Fánk! Mondják! Mindig panaszkodom, hogy az Uram sehova nem visz magával. Tipikus asszonyi sors, "Fiam, maga most itthon marad!" -mondja mindig. Én meg jó  asszonyhoz méltóan, csendben...mondom...csendben elfogadom döntését.

No, most haza tér és így szól:

- Fiam, keresse ki fürdőruháját, süssön meg 4 kg kenyeret, pogácsát, pácoljon húst és irány a Fánk!

Fánk...fánk... Bizonyára valami jó kis mohácsi fánkozóról beszélünk, már látom is magam előtt a rózsaszín, cukormázzal bevont epres fánkot. Hmm... na, jó, de ehhez miéért kell sütnöm???

No, kiderül, hogy valami Duna félére visz, Pali bácsi barátjával és társaságával (http://bazinagykiscsalad.blogger.hu/2016/05/20/pali-bacsi-3-gyerkoc-hajo-es-a-duna). Kapok is egy e-mailt, melyben Pali bácsi tudatja a programot!

E-mail! Még elolvasni is fáradtságos volt! Bekker! Öreg vagyok én már! Látják maguk előtt Hetti nénit? No, Hetti néni én vagyok! A visító, szigorú, ráncos, minden lében nagy kanál írónő! A visító passzos, a ráncos passzol, a minden lében....hmmm asszem passzol. Szóval, Hetti néni és a FÁNK! Ezek normálisak? 2 napos kiruccanás, sátorban alvás, motorcsónak és FÁNK!

Itt álljunk meg két szóra! Sátor! Lyány koromban, valamikor réges, régen volt benne részem, na, de akkor fürdésre sem volt igényem és, ha jól emlékszem...nem is emlékszem az egészre, annyi igénytelen valamit öntöttünk magunkba. Ma már? Asszony vagyok, kérem tisztelettel, 3 gyermekes asszony. Erre elhívnak valami féle fiatalos hétvégére. Bele gondolni is fáradt vagyok!

Báááár... aki 3 gyerkőccel bír nyáron, az legyűr pár igen fiatalos legényt, vagy nem? Mit nekem pár fiatal jó tét lélek!? Hetti néni mindenkit keresztbe lenyel, még azt az zizét is, amit fánknak neveznek.

Fürdőruha. Uram tegnap parancsba is adta, keressem ki a bikinim. Bikinim? Jó vicc! 3 gyermekkel ezelőtt még valahol porosodik a szekrényben. Amolyan igazán férfi vadító bikiniről beszélünk. Balaton partjain hódítottam el benne férjem, akkor még zsenge fiatalos tekintetemmel, meg persze a fenekemmel, abban a bikiniben. No, 3 gyermekkel ezelőtt! Szóval, nagymamis, amolyan Hetti nénis, mindent takaró fürdőruha elő! Állj! Nincs felszerelésem! Sátrazós felszerelésem!

Mondom is... be kell vásárolni! Ide cipő kell. Ide sátrazós kalap, sátrazós nadrág és blúz kell! Senki nem gondolhatja komolyan, hogy csak úgy, fiatalosan elindulok! Egy hölgy, mindig, minden körülmények között maradjon hölgy! Még 3 gyermek megszülése után is!!!!!

Szóval! Ha már egyszer rávesztek ilyen tettre, hogy nomád módon, a homokos parton aludjak sátorban minimum a bevásárlás! Lássuk a listát:

- sátrazós nadrág (PIPA, Pacsi)

- sátrazós kalap (PIPA, Pacsi)

- Szúnyogriasztó (4szeres PIPA, PAAACSI majd akkor, ha egy szúnyog se jön a közelembe!)

- Alkalomhoz illő cipő (PIPAAAA, EXTRA PACSIII)

- Matrac! Fontos tényező! Matrac nélkül sehova! (Pacsi majd akkor, ha nem fáj a derekam reggelre)

- öblös, pince hideg vörösbornak való pohár (bekészítve, útra készen, PIPPPAAAA, PAAACSIIII)

- Füstölők, fáklyák, minden olyan dolog, ami nélkül nem indulunk.

- Fél háztartás! (Pipa akkor, ha az motorcsónakba be is fért minden!)

No, Fánk kérdése! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy öreg vagyok! Úszni sem tudok. Látták Hetti nénit, ahogy bele esett a tóba? Egyik részben szegény Hettink bele esett a vízbe. Szeeegényem...a ruhája, a frizurája, a kalapja...mindene vizes lett. Mint egy kis ázott ürge, amolyan ázott Hetti néni mászott ki a vízből. No, így festenék én is, ha véletlenül bele pottyannék a vízbe. KIZÁRT! KIZÁRT, hogy engem rávesznek! Figyelnem is kell, mert hát...férjemből az is kitelhet, hogy Duna közepén ott felejt egy fánkkal a fenekemen. Neeem, neeem kockáztatunk! Vízpart! Tökéletesen megfelel az a homokos, szúnyogos, napsütéses vízpart –amihez van már kalapom és hozzá illő nadrágom.

Nos, tehát, Fiam! Öreg vagyok már! Vegye megtiszteltetésnek, hogy erre az egész hétvégére igent mondtam! Nem másért, csakis a sátrazós göncért tettem :-)!

Üdv mindenkinek...fotók, szelfik továbbra se lesznek! Fánkozni mentem! Bakker...kimondani is vicces!


Dr Alperes, Felperes, középen a gyermek. Tanult apuka és a szülőség! Azaz, szülői felügyeleti jog!

A mi nap kaptam egy levelet egy jó barátnőmtől, melyben csatolta gyermeke édesapjának indítványát gyermekláthatóság ügyében. Hogy mindenki felé egyértelmű legyen az egész, merész leszek és ismertetem. A levél, a következő módon zárul:

"indítványozom, hogy Tisztelt Járásbíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése alapján bizonyítást rendeljen el, melynek során

Kötelezze felperest a birtokában lévő iskolai bizonyítványok másolatának becsatolására."

Lássuk az előzményeket! Az indítvány tartalmazza az apuka rossz érzését, hogy leány gyermeke tanulatlanok kezében van. Mivel a mai világban már "apuka" és "anyuka"  nem létezik, hanem "felperes" és "alperes", had nevezzem el tanult apukát Dr Alperesnek. Dr Alperes jó hírű alügyész, aki családalapításra adta a fejét. Kapcsolat felbomlott, a gyermek megszületett. Leánygyermek alig múlt egy éves, természetesen anyukánál (felperesnél) van. A harc elindult. Anyuka érettségizett ("csak"), beosztása rangon aluli,  Felperes családja egyszerű, dolgos emberek, kik diplomát nem szereztek. Könyörgöm!!! Legyünk már őszinték, számít ez? Úgy tűnik igen.

Had izézzek:

"Kiskorú gyermekem szellemi fejlődését illetően arra szeretnék utalni, hogy felperes és családtagjai ellenérzésekkel viselkednek általában véve az értelmiségi munkát végzők és különösképpen a diplomát szerzett emberek iránt. Számukra a tanulásnak, a tudásnak, a célorientált jövőképnek nincs értéke, felperes családjában senki nem rendelkezik olyan végzettséggel, amely jól konvertálható volna a munkaerőpiacon, így nyilvánvalóan az irányban sem motiváltak, hogy kiskorú gyermekem a későbbiekben példás óvodai nevelésben és magas színvonalú iskolai képzésben részesüljön, megfelelő oktatási-nevelési intézményekben."

Három gyermek édesanyja vagyok, jellememből fakad, hogy sokan vesznek körül, így sok dolog jött már velem szembe. Sokat láttam, tapasztaltam. No, de ez! Ez, számomra is megdöbbentő volt. Pereskedünk, ragaszkodunk, versengünk, pocskondiázunk. Hol a gyerek? Hol marad az a kis lény, akiért harcolnak a szülők. No, de miért is harcolnak?

Láttam anyukát sírni, mert a 8 éves gyermek nem mehetett el a kosárbajnokságra, mert ép Apuka hétvége volt. A 8 éves kislány nem mehetett el egy neves eseményre, ami az otthonának a lénye...ahova minden barátnője elmehetett, csak ő nem, mert Apuka hétvége volt. Tárgyalni sem hajlandó a kedves Apuka ilyenkor, mert a gyermek az ÖVÉ! Láttam elvált szülők gyermekének esküvőjét, ahol Apuka nem ül Anyuka közelébe, Nagymama nem ül a volt vő közelébe, a Nagypapa nem ül a fogadott gyermekek közelébe, mostohatestvér nem ülhet ide... és ide... és különben is minek kell mindenkinek jelen lennie? Láttam gyermeket, ahogy a ballagásán az ajtót figyeli, hátha el jön az apuka (nem ment el). Látok gyermekeket, akikre az óvoda vezető nagymama rá se néz, mert sértődött.... folytassam? Kell folytatnom a történetet? Folytatom! Láttam 16 éves fiút sírni, mert a szülők legfőbb problémája, hogy a fiú vágya, a születésnapján egy közös ebéd... Láttam fiút mesélni arról, miként élt együtt az anyuka férjével évekig, úgy, hogy nem is köszöntek egymásnak a mostoha tagok...Láttam, látom, hogy a gyermek, az unoka már nem számít, csak új férj/feleség... Persze ez mind már csak az utórengés, mert mind ezt megelőzi egy csúnya válás, egy csúnya harc.

A kislány most ennek a harcnak elején áll. Az anyuka, aki kihordott egy kis életet, megszült, szeretettel szoptatja, neveli kérdőre van vonva, butának tartják őt és Édesapját, aki a Nagypapa, aki a pici lány Papája. Kedves Dr Alperes, tudja mit jelent az a szó, hogy Papa? Egy kislány életében a Papa a Világ! A dörmögő hangjával, a szerszámokkal a ládájában, a megmentő, a megértő, a szigorú, de olyan nagyon lágyszívű Papa. Nem kell diploma, ahhoz, hogy valaki példakép legyen. Édesapám? Fiaim papája? Jaaajjj....ha mesélhetnék! Mikor meglátják, már messziről szaladnak és kiabálják: PAAAAPAAAAA!!!! Tudja, kedves Dr Alperes mi kell ide? Szeretet, jelenlét, gyengeség, önfeláldozás. Nem diploma. Nem. Nem kell ügyésznek lenni, nem kell az "ária fajhoz tartozni", szeretni kell. Ha ezt értené, ha érezné, nem írt volna ilyen dolgokat.

Mit jelent az a szó, hogy "Apa"? Gyengédséget. Egy kislány életében, gyengédséget, azt, hogy tudjam egész életemben, míg az Édesapám él van egy Szigetem. Egy óriási szigetem, ahova menekülhetek. Akit felhívhatok, akinek üzenhetek, akinek beszélhetek, mert én magam gyenge vagyok. Nagyon gyenge, törékeny egy leány. No, de van egy erős és OKOS apukám, akivel olykor ajtót csapkodva veszekszem, de eszméletlen odaadással szeretem. Szeretem, mert szeret, mert jelen volt/van. Szeretem, mert tiszteli az édesanyámat. Igen, az Alperes tisztelje a Felperest!

Hol folytassam, kedves "Ária fajhoz tartozó"? Szívem szerint az egész indítványt megosztanám, had olvassák ezrek. Nem félek én pertől, semmitől. Csupán azért nem osztom meg, mert azt a pici lányt sajnálom, akiről szó van. Sajnálom az Anyukát is, de sajnálok mindenkit, minden anyukát, akik az ilyen "P.ccsládák" miatt mennek tönkre. Magamat is sajnálom, mert van egy lányom! A lányomat is sajnálom már most! Ha a kislány úgy dönt, tisztes szakmát szerezne inkább, nem szeretne egyetemi diplomát már le lesz nézve? A sors összehozza a Maga fajtájával, és kereshetem neki az ügyvédet és pajzsként kell majd védenem az unokám, hogy "igen is, mentálisan előnyős nevelésben részesítem és ígérem megfelelő óvodába íratjuk majd az unokát"? Csak, hogy a Dr Alperes, apuka nyugodt lehessen majd a jövőt illetőleg.

No, de beszéljünk a láthatásról. Igen, láttam anyukát kisírt szemekkel, mert a 8 éves kislánya az "apuka hétvége" miatt kimaradt egy számára nagydologból. Mint kiderült, az "apuka hétvége" silány volt, mert a kedves szülő arra sem vette a fáradtságot, hogy a kislányt megvigasztalja.

Mivel nem félek pereskedéstől, leírom, hogy láttam magát! Találkoztunk, csak épp elfeledett köszönni. Ha jól emlékszem a fejét se fordította felém, mert biztosan a Felperes alul iskolázott barátnője lehetek csak. A kislányt csak eltolta mellőlünk, közterületen. Legyenek tanúk, mert ehhez nagyon ért, nem igaz? Lássa mindenki, hogy Ön ép apuka és leánya igen is érdekli. No, igen, láttam, láttuk. Ha kivette volna a babakocsiból, ha átölelte volna, ha magához szorította volna, ha szerette volna....ha egy csomag pufit hozott volna, ha egy tejszelet lett volna a kezében...Igen, olvastam, leírja, hogy nehezményezi, Felperes (az anyuka), nem osztja, meg önnel mit szeret és mit nem a leány. Had segítsek. Ehhez apukának kell lenni, egy szeretett teljes apuka magasról tesz az anyuka véleményére és igen is visz egy túrórudit, egy Macit, egy...egy...bármit! Kitapasztalom, mit szeret és mit nem. Elhalmozom magammal és meglepetésekkel. Ennek belülről kellett volna jönnie. Sajnos... sajnos az idő alatt, ami az öné volt, nem ért a kislányhoz. Miért nem? Hogy nem lehet hozzáérni egy pici lányhoz?

Kérem, olvassa el újból a beadványát. Mint egy Apuka, aki szereti a lányát. Gondolja újra. Lehet ügyész, lehet bárki....lehet óriási ember...lehet milliomos...lehet bármi és bárki, a kislánya szemében nem ettől lesz óriás! Mitől lesz óriás? Tisztelettől, szeretettől. Ha a lánya nem lesz ügyvéd, vagy magas beosztású ember csalódni fog? Tudja, mit szeretnék a saját gyermekeimnek? Boldogságot. Szeretném, ha boldogok lehetnének, ha az életben olyan szakmát sajátítanának el, amiben boldogok. Nem sikeresek! Boldogok....

Szóljon ez most minden anyukának és apukának... Osszátok, hogy sokan olvashassák!!!!! Hátha változik picit a Világ. Hátha....

3 gyerkőccel Tihany utcáin

Pacsi minden kedves Anyuka társnak, akik bevállalják!

Szóval, mi gyerkőccel járunk nyaralni. Nem, nincs gond a házassággal, sem a fejemmel. Nagymama is él, sőt, no, de én "bevállalom anyut" játszom és nyaralni már pedig a családdal megyek. Még akkor is, ha hatalmas mély levegőt kell, vegyek olykor...olykor... például, mikor neki áll ugatni az egy éves egy Apátság közepén. No, meg az is húzós, mikor kettőt nézek és letolt gatyesszal áll egy idegen autó előtt, hogy "Ő már pedig le fogja pisilni azt az autót!". Tehát, vannak húzós pillanatok, de én hatalmas Pacsit érdemlek, mert büszke vagyok rájuk! A kis pisilős mindenükre!

Tehát, nagycsalád! 3 gyerek és 2 felnőtt, kutyust mamára hagytuk otthon. Helyszín Tihany és Flóra Apartman. Tihany ....hmmm... levendula illat, Balaton és mámor. Álmaim kis nyugdíjas éveit el tudom képzelni ott, ahogyan pettyes ruhámban ülök és borozok egy teraszon. No, de most még csak kiruccanok ottan, pettyes ruhámban és cipőben és a családdal.

Milyen szállást is keres egy 3 gyermekes anyuka? Nagyot, csendeset, kényelmeset, rugalmast, központban lévőt. Flóra Apartman! Mindenkinek ajánlom! Mi okból? Van konyha, amire mindig szükséged van még akkor is, ha "all inclusive" nyaralást tervezel. Mert:

- Kakaóóót!!! Anya, kakaóóóót kérek!!!

- Aaaanyaaaaa pirítóst szeretnééééék!!!

- Anyaaaa az inni az a víz és a víz az az inni!

- Aaaanyaaaa és Annnyaaaaaaa...

Szóval, igen, konyha az kell! Külön hálók kellenek és nagy tér is szükségeltetik. Kiságy, és minden egyéb, ami gyerkőcök mellé szükséges.

No, de mire is van szükség mikor gyerkőcökkel nyaralsz? Rugalmasságra! Hatalmas rugalmasságra! Nem terhelheted a saját programjaiddal őket, így egyességet kell kötni: egy program a gyerekeknek és egy a felnőttnek. Megyünk strandra, lovagolhatsz ...vonatozhatsz, de megnézzük "ezt...azt és amazt". Így aztán mehetsz étterembe, múzeumba, templomba (igaz ugatni fog a tipegő, de ilyenkor egyszerűen csinálj úgy, mint ha nem hozzád tartozna a sok gyerek és az apuka).

 

- Faaagyit kérek! De most és olyan pirosat!

- Nem azt a pirosat! Azt a pirosat, a másik pirosat! -majd kiderül, hogy a piros nem is piros volt...

- Aaanyaaaa, fogd meg nekem azt az ürgét! De nagyon fogd meg nekem! Lééééccccciiii!

- Annyyaaaa fogd meg a kezem!

- Anya, ne te fogd meg a kezem!

- Vau, Vau, Vau, Vauuuuuu.... -ugatja egy lónak.

-  Aaanyaaaaaa pisilni kell!

- Én most nem akarok pisilni!!!!

- Nem szeretem!

- Szeretem!!!!

- Unatkozok!!!!

- Anyaaaaa, süt a nap!

- Anyaaaa, nem a süt a nap!

- Én kutya vagyok!

- Nem te varacskos disznó vagy!

- Nem, te vagy varacskos disznó!

- Aaaanyaaaaa!!!!!

 

No, de mi szülők ne dőljünk be nekik és a folyamatos elégedetlen tekinteteknek. Dőljünk csak hátra és együk meg a megrendelt levendulás krémest és szippantsunk egy óriásit a friss levegőből. Neeeem, nem halljuk őket, csak mikor már a körülöttünk lévő tekintetek kezdenek kissé...kisssé...nem megértőek lenni. Amolyan, "nincs pacsi" nézések, mert a gyereked ép rendetlen nézések. Na, nem hagyjuk ám magunkat, mert olyankor szúrósan tekintünk vissza a "lehet kipróbálni gyermeket nevelni" nézésünkkel válaszolunk.

Jut eszembe tekintetek! Mikor ránk néznek, olyan...olyan..."jaaaj, nézd 3 vörös hajú gyerek...de szépek így hárman" nézések szoktak fogadni. Úgy, kb 10 percig van ez a nézés mindenütt. Bááár az éttermek először a "jesszusom, ugye nem akarnak bejönni" nézéssel szoktak fogadni. No, de az előbbi nézés, a "jó nézni titeket" nézések általában addig tartanak, míg széjjel nem kezdenek oszlani. Egy megy ugatva egy ló után, egy másik ép egy ártatlan Mercedes-t próbál lepisilni, míg a harmadik nyitott szájjal ép a fagylaltot ejti ki a kezéből a terítőre ...tehát, itt jön a "nem volt eszetek" nézések és a "jesszusom" nézések! Sehol egy "Pacsi" nézés! Sehol! Holott, kérem tisztelettel, óriási PACSI jár mindenkinek, aki felvállalja a 3 gyerkőcöt és kiruccan, vélik!

 

Tehát, volt földhöz vágás, kiabálás, szép pillanatok, hiszti, vita, szép pillanatok, kellemetlenség, szép pillanatok és szép pillanatok. Elfáradtam? Még mindig fáradt vagyok! Kaptam levegőt? Még most se kapok! No, de hatalmas Pacsiiii, mert apuka, a gyerekek és jómagam is jót mulattunk! Emlék? Minden évben hatalmas emlék egy-egy kiruccanás! Évről, évre könnyebb? Ááááhhhh...dehogy!

Hazatérés? Egy tetőtől talpig kiütéses (ki tudja mitől...diós fagyi, vagy minden egyéb, amit nem adunk egy egy éves gyerkőcnek lehet az oka..."rossz anya vagyok" tekintetek...de hááát... úgy nézett...kért....most mi tévő legyek?....hááát...)....No, és egy napszúrásos gyerkőc, lázzal, mert a sapkát felesleges balgaságnak tartja...Tehát, betegen ugyan, de fenségesen vagyunk :-)!

Mi fán terem a három gyerkőc és a nyári szünet?

Hát, akkor had szóljon!

- Anya, de el akarja venni!!!!

- Anya, de össze fogja nyálazni!

- Majd jól bemondalak az Anyának!

- Varacskos disznó vagy!

- Nem! Te vagy varacskos disznó!

- Anya pofozzad meg! Nagyon pofozzad meg!

Ezek az elszólások amolyan kis alaphangon, kissé nyekergős és ordítós hangnemben szoktak elhangozni. Persze már olyan szinten immunis lettem ezekre a dolgokra, hogy simán iszom tovább a kávém. Fejem csak kicsit jobbra, majd balra mozdítom, kortyolok egy nagyot a meleg kávéból, majd csak úgy lelki nyugalommal ordítok egy hatalmasat:

- FIÚÚÚK!!! Ha nekem most fel kell állnom és valakit meg kell pofozzak, akkor az, minden 18 éven alulit érinteni fog! Megéri a perpatvar? Húzzam fel a pofozó kesztyűt, vagy békét köttök?

No, természetesen erre választ is szoktam kapni, egyszerű és jól érthető válaszok, mely egyszerre, egymásba kiabálva szoktak zajlani:

- De nem én vagyok a hibás!

- Ő a hibás!

- De ő megütött!

- Mert ő megharapott!

- Mert hozzáért a játékomhoz!

- Mert rám nézett!!!!

...

Sikerült eljutnom odáig, hogy igazságot már nem is kívánok tenni. Nincs igazság ...hisz "rá nézett", ezt mindenki megértheti, még én is. Így aztán a büntetés mindig közös tevékenység. Irány a sarokba mind kettő, vagy mind három, vagy mind három és még a kutya is!

Jut eszembe, a kutya! Pffff szegény Hystériánk se kutya! Örül, ugrál és imádja ezeket a kis angyalkákat. Persze úgy bele tudnak lendülni a játékba, hogy azt utca végén is hallani. Valaki mindig sír. Vagy a kutya, vagy a gyerek. Kergetőzés, fogorvosi vizsgálatok, bújócska és foci. Van itt minden. A kutya teljes természetességgel hiszi, hogy tud focizni. Mikor ép minden gyerek tőlem függetlenül el van, jön Hysti és tesz róla, hogy zűr legyen.

Repül a labda, csak egy picit nagy sebességgel, repül a virágomnak, az ablaknak, az utcára, az autóra, a virágaim közé! Még engem is találtak már el focilabdával. Természetesen, a válasz, a "ki volt ez" kérdésre  a következő szokott lenni:

- Nem én voltam! A Hysti volt! Nagyot rúgott a labdába!

- De tényleg, én láttam, a Hysti focizott! -mondják, teljes beleéléssel és átérezve. Én meg persze pörölök, pörölök, pörölök...

Majd a legjobb, mikor kosaraznak. Két 8 éves kópé, egy 3 éves és egy 1 éves tipeg közöttük ...ja és egy kutya is. Szitu a következő:

- Annnyyyaaaaaaaaaa! -hatalmas ordítás és szalad hozzám a 3 éves.

- Nem hagynak békén és azt mondják nekem nincs is pontom!!! -az igazság, hogy nem talál bele a kosárba, mert ugye ...még pici hozzá. Ő mégis azt gondolja, hogy nyerésre áll, a nagyok meg csak szemétkednek vele –mondjuk ...van is benne valami.

- Nekem van pontom, de ők azt mondják, hogy nincs, pedig van. - szipog, sír és toporzékol!

Kimegyek, igazságot teszek. Nem kérdezek semmit, csak kijelentem!

-  Koppánynak már pedig van pontja! Mindenki elfogadja, hogy pontosan 7, azaz hét pontja van! Punktum, tessenek tudomásul venni!

- De anyaaaa...

- Deeee...... - szól közbe a szomszéd leány és nagyfiam...

- Nincs vita! Koppánynak 7 pontja van!

Koppány el kezd újra sírni és kiabálni:

- NEM! NEKEM NULLA PONTOM VAN! NULLA!!!! NEKEM VAN NULLA PONTOM! ANYA, TE IS ROSSZUL TUDOD!

No, ez az a pont, ahol inkább nem szólalsz meg. Erről csak egy párbeszéd jut eszembe:

- Okos vagy... nagyon okos vagy...

- Nem! Én obodás vagyok és nem okos! -mondta unokaöcsém pontosan 25 évvel ezelőtt.

Mi jut még eszembe egy átlagos napról? Egy átlagos nyári napról 3 gyerkőccel? Mooondjuk, hogy bizton nem jó, ami van és jó lenne, ami nincs. Éééés, ha összehozod azt, ami nincs, akkor bizton az kell, ami van.

Ha az ebéd nem spagetti az a baj, másnap spagettit gyártasz biztosan az lesz a baj. Az inni az a víz és a víz az az inni, de ha vizet adsz, akkor éppen a szörpre szomjas és fagyira éhes.

Mit javaslok? Semmit. Szerintem igyunk meg egy kávét, jegyzeteljünk magunkban és mikor a haverokkal ülnek a nappalinkban, szép pettyes ruhánkban vonuljunk be és zendítsünk rá:

- Jajjjj...emlékeztek a közös nyarakra? Emlékeztek mikor sírva könyörögtetek, és toporzékoltatok, hogy had pisiljetek ki az ablakon? Emlékeztek, mikor asztal tetején állva kiáltottátok, hogy Pókemberek vagytok és ép Kámeháméra készültök? Emlékeztek, mikor elbújtatok előlem, mert azt ígértem levágom a fütyköst, ha még egyszer...még egyszer nem megy a célzás a wc-ben? És arra emlékeztek , mikor puki bajnokságot rendeztetek? Olyan szép kis nyarak voltak....

Szóval, kérem kedves szülő társakat! Mikor azok az ifjak megnőnek, a legalkalmasabb pillanatban vegyük elő emlékeinket és játszunk nyitott kártyákkal :-)....

Huszon évvel ezelőtt, mi...azok a nyári szünetek falu helyen! 1990

Emelem kalapom Nagymamám és Nagypapám előtt!

Kedves Papeszom, mikor 4-en voltunk nálad...emlékszel? Hogy ne emlékeznél! Mamánk, a mi kedves Nagymamánk, ki képes voltál egy nap többszőr is kívánalmainknak élni. Kedves....kedvesek...

Helyszín: Gyód!

Időpont: 1990-es évek, talán a 80-as vége is.

Szereplők: Mamesz, Papesz és mink uncsi tesók. Laci az óóóbooodás, ki egy nyáron biztosan 3 szor bizton indult Világgá; Arris, ki minden jóban mindig benne voltál; Süni kitől aztán félni nem kellett, mert ötletei aztán voltak; és persze jó magam a legidősebb Katalán.

Falusi nyaraink voltak. Mama a kertből hozta a burgonyát a sült krumplinak valót. Papesz szamarat vett szórakoztatásunkra. Fiúk! Emlékeztek, mikor a legkisebb Világgá készült menni? Emlékeztek, mikor augusztusban csak jöttek az ötletek? Emlékeztek a homokbányára, a szomszéd cseresznyefájára, a sok kacatra, amikkel játszottunk? Emlékeztek mikor megittuk az összes ivóvizet, mert kocsmárosat játszottunk? Emlékeztek mikor tákolt csónakot úsztattunk a patakban? Emlékeztek hogy hergeltük a kutyákat? Emlékeztek...? Emlékeztek???

Nyarak...azok a Gyódi Nyári Egyetemek...-Papesz csak így hívta. Nevelődtünk a javából. Papesz a parancsnok! A szabály, az szabály! -mondta mindig. SOHA NE ÉBRESZD FEL!!! Legfőbb törvény, hogy a Papeszt nem ébresztjük fel! Az öreg minden nap, ebéd után kumot egy kicsit. Állítása szerint csak kummantott, szerintünk frankón aludt! Mi olyankor eszméletlen csendben szabadjára eresztettük fantáziánkat. Ha jól emlékszem bontottuk meg pincéjét, hogy a cserepekkel karatésat játszunk (csukló törés lett az eredmény); mintha ... mintha... el is dugítottuk volna a pince szellőzőjét is, mert muris volt mindent oda bedobálni. Ivó víz? Nem volt a Gyódi Nyári Egyetemen csap víz! Kérem tisztelettel, külön program volt gyalogolni demizsonokkal és vizet vinni haza. Mi vittük. Asszem csak a kis kópé, Laci gyerek nem vitt semmit. No, mi vittük. Az eset meg így történt:

Végy egy kancsót, kettőt is! Végy 3 fiút és egy lányt. Feles poharakat és egy asztalt. Kocsmárosné (Rozi), én vagyok! Inni vágyók, ti vagytok! Csak töltöttük, töltöttük...a pinciből is kiloptuk, ami volt. Hány literrel ittak meg a fiúk? Nem tudni...a lényeg, hogy Papesz egy darabig nem is értette mi ez a nagy pisi mánia.

Ugráltunk hatalmas pocsolyákba a homokbányában is! Hatalmas pocsolyák voltak! Hatalmasak! Ebihalak, békák. Bennünket nem zavart. Úsztunk, ugráltunk, békákat fogtunk. Tele kincsekkel indultunk haza onnan. Persze a Laci gyerek akkor se vitt semmit. Kizárt, hogy ő cipekedjen. Ha jól emlékszem méterekkel előttünk járt a szántóföldön (aratás után lehetett) és sértődve ment ép Világgá (mint ma Koppány fiam).

Hergeltünk hatalmas kutyákat is. Pedig a papa nem erre nevelt bennünket. Mi mégis....utána persze szaladtunk és eszmételtlenül féltünk, de túl éltük.

Mama? Szegényem...sütötte a palacsintát, a krumplit...ettük a m("f")u("o")stáros kenyeret reggelire, ittuk a teát, a kakót. Veszekedtünk poharakon, kutyákon, boton, ágyon, ki hol ül stb... Igen! Emlékszem, hogy még kergetett is a mama bennünket. Jesszus...ennyire kihozhattuk a sodrából? Bizony ám! Hatalmas bulik voltak ott!

Gyerekkorunk? Nyaraink? Hajajjjjj... nem volt tévé, számítógép...telefon se... csak mi voltunk és a természet. Mi lett belőlünk? Emberek!