BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Nyári szünet múlt századi elvekkel... tévé, számítógép és x-box nélkül? lehetséges!

Tehát, az a híres nyári szünet…. Nyugodt este, bor mellettem –a szokásos látkép… Egy pohár pince hideg bor mindig jót tesz. Az ember lelkének és persze testének, de főként a lelkének. Próbáljátok ki! Valami jó kis tusfürdő, mellé, egy jó meleg fürdő….bor és a csend. A hűvös csend. Ez kell nekünk, anyukáknak. Semmi több, nem de?

Sajnos bejegyzésem megint csak azzal kell kezdenem, hogy „túl gondoljuk”. Túl gondoljuk a gyerekek lekötését és szórakoztatását. A nyugodt és fárasztó nyárhoz végy két lábat –a sajátod persze; gyerekeket, kutyát, vízi bombát –de azt sokat!; pokrócokat, kavicsot, buzogányt, őőőőööö lapulevelet, fárasztó sétákat. Nem kell EU normás játszótér, nem kell játszóház, nem kell extra csicsa, egyszerű sétákra van itt szükség. Buszokra, vonatra, lábakra.

Tudjátok mit látok facebookkon? Már keveset és persze semmit szerencsére, mert a telefonomról már letöröltem, de amikor látom, azt látom, hogy hajszoljuk az élményeket. Ami facebookra nem kerül fel, az meg sem történik. Facebookra fotózunk, facebookkal kirándulunk stb…stb… azt látom, hogy a pénz körül forog minden, hogy minden a külcsín. Tudjátok, én mit teszek? A telefonom otthon felejtem, így fotózni is elfelejtek. Élek. Élem a napokat, teljeséggel átélem. Felveszem a nyúlcipőt és extra gyermek fárasztásba kezdek. A napok csak úgy rohannak, rémisztően rohannak. Azt veszem észre, hogy olyannyira élvezem az életem, hogy észre sem veszem, ahogy telnek órák, napok, hetek. A nyárszünet lassan a múlté és ez elszomorít.

Szóval, napkrémmel jól bekenek mindenkit, majd elindulunk. Elindulunk egyszerű sétákra. Patakkal játszunk, lapulevelet szedünk, bogarakat lesünk, ismerkedünk a Világgal. Órákat sétálunk és pici gyerkőccel is, nem csupán nagyokkal. Babakocsi nélkül, lelkesen csak egy kistáskával jövünk és megyünk. Persze gondosan odafigyelve, mire férjem haza tér mi is otthon legyünk már. Zoknik párosítatlanul állnak, spájzomban és hűtőmben rendetlenség! No, de nem is ez a lényeg! A lényeg, hogy nyár van, hogy a gyerekek ne az x-boksz, tablet és tévé előtt üljenek. A lényeg, hogy az életük valós élményekkel gazdagodjon és a nyári szünet ne az „agyrágásról” szóljon, hanem arról, hogy van külvilág a kibervilágon kívül. No, de kedves anyukák…ez most önökhöz is szól ám, mert jó érzés kilépni a facebook álvilágából, jó a telefont néha elhagyni, jó érzés a jelenben lenni és jó érzés a gyerekekkel újra és újra felfedezni utcákat, eldugott, titkos helyeket.

Nem vagyok tökéletes, tudom, hogy nehéz. Nehéz, mert tele vagyunk félelmekkel, mert a 21. század belénk nevelte a „leegyszerűsített, könnyített eszközök világát”. Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy nehéz a táska, hogy körülményes. Van egy titkom…. a titok csupán annyi, hogy nem kell pelenkázó táska!!!!! Egy pici táska kell csak, nem csicsamicsa….egy táska, amiben zsepi van, félig töltött törlőkendő, két db pelenka, kicsi kulacsok, calcimusc és két db kalózos ragtapasz. A táskában csupán ennyi dolog van. Nem több. Nincs szükség semmire, csak magunkra, egy útvonalra –amit szökőkút, patak, vagy tó keresztez, ez nagyon fontos tényező, hogy vííííz legyen a központban! Ha vizes lesz, hát vizes lesz, ha sáros, akkor sáros. Lényeg, a lényeg, hogy engedd el magad és a gyermek is kellően jól fog viselkedni. Elhiszik ezt nekem? Kérem, higgyék el.

Szóval, ahhoz, hogy épp ésszel végig csinálj egy nyarat, hogy eszméletlenül élvezd is, 3 vagy annál több gyermekkel légy kreatív, légy régi módi, légy kreatív anyuka. Légy mondjuk….légy mondjuk múlt századi és meglásd, ami jó volt neked is 20-30 évvel ezelőtt, az most jó lesz a  gyermekednek is…

Vonatozzunk a gyerekkel! Avagy 3 és annál is több óra gyerekkel a vonaton! Hurrá nyaralunk :-)!

Nos, pohár bor mellettem, gyerekek már alszanak. Na, jó legyünk őszinték… pohár bor mellettem, a gyerekek még árulkodnak, olykor, olykor előbújnak. Kutyák elhalkulva, szelíden házőrzésben. Lássuk az emlékeket!

Miként utazol gyerekekkel, vonaton? Nagyszerűen! Emlékeznek? Vannak még emlékek? Egyik reggel én emlékekkel ébredtem. Nem volt autó minden háznál, ha volt is, nem a minden napok varázsa volt. Pécsen éltünk, mentünk vonattal nyaralni Galyatetőre, nagymamámmal mentünk Balassagyarmatra, szüleimmel Zákányba…és így tovább és így tovább. Utazott velünk a negyed háztartás, a bimbi és mi magunk. Éééés felnőttünk! Imádtam a vonat zakatolását, a tájat bámultam, friss péksüteményt ettem, újságokat nézegethettem. No, szóval, egyik reggel erre ébredtem: elviszem a gyerekeket vonattal a Balatonra! Így is tettem. Három gyermekem van, de most csak két kópét vittem magammal –kicsit sajnáltam is és kissé haloványnak éreztem magam, mert hááát…egy gyermek hiányzik a leltárból. No, de ő és a kutyák utaztak utánunk autóval, a fél háztartással.

Tehát, az ügy ott kezdődik, hogy elalszom kissé…előző nap hiányosan pakoltam össze és lett volna még dolgom reggel. Pl elmaradt a hajmosás, ami kellően rosszul esett a lelkemnek! Nem csüggedünk, van kalapunk! Kalap nélkül különben sem indulunk sehova, így aztán pont jól jött a szép angolos megjelenés. A vonat pontosan 7 19-kor indul. Nem 7 20-kor, nem 7 15-kor, hanem 7 óra 19 perckor! 6 45-kor még cipőfűzőt fűztem ki, utolsó pakolásra szánt percek (azaz, ne hagy otthon semmit akció, mert 10 napra utazol!). 6 50 perc és azt hiszed, az autóban vagy már, mikor eszedbe jut, hogy ez…meg az…. fiúk az autóban, teljes harci díszben! Jaaa és még jegyet sem vettél! Megérkezel, pontosan 7 15 perckor, de még van idő egy gyors süti vásárlásra, egy gyors jegyváltásra.

-          Anyaaaaa… szálljunk fel, mert idő van! –mondja szigorúan idősebbik gyermekem, de én annyira, de annyira büszke vagyok magamra, hogy egy gyors fotót még kierőszakolok!

Irtó büszkén ülünk és ülünk!!!! Gyermekkorom emlékei jönnek elő… No, de felkészültem minden fajta nyavalygásra, minden együgyű ötletre. Fiaim híresek a váratlan és ötletes dolgaikról. NO, de el kell vennem mindenki kedvét. Eme bejegyzés igen csak unalmasra sikeredik ám….meeeert…. a mai szülők túl nagy gondot fordítanak a gyereknevelésre, a gyerekek szórakoztatására és persze védelmükre. Itt derül ki, hogy túl van ez reagálva. 3-4 óra vonatozás meg sem kottyan nekik, sőt még élvezik is! Bejegyzésem célja, most nem a szórakoztatás, hanem a kedv csinálás. Sok pénzt költünk, mindenfajta szórakoztató kütyüre, programra, ahelyett, hogy csak úgy simán élnénk…élnénk, kirándulnánk, mernénk jönni és menni.

Vonaton? Vagyis, a kalauz nagy szám! Minden tiszteletem a kalauzoké! Tökéletes alanyok, hogy a gyermekeket kordába tartsák! Meeeeert, ha nem viselkednek, bizonyosan leszállítanak bennünket, nem de? Félelmet kelthet még a szomszédos nénike is, aki szigorúan tekint át hozzánk és még valami fura szatyra is van…. szóval, a vonat nem félelmetes, hanem egy olyan mozgójármű, amin viselkedni kell, de irtó jó buli!!!

No, elő az újságokkal, gondoltam….no, nem! Jusztis az kell nekik, amit én olvasok, majd jusztis az kell nekik, ami a másiknál van! Elő a rágcsálni valót, ami némiképp csitítja a hangulatot, majd jön egy jó kis alagút, ami így hangzik:

-          ALAGÚÚÚÚT!

-          ANYAAAAA, ALAGÚÚÚT! – no ezzel elvannak egy kis ideig, hogy hűűűűűű,alagút!

Persze vannak tehenek is, meg víz is, meg aztán minden ám, de ez már nem érdekes, csak „az én időmben volt nagy szám”. No, de a wc, az aztán szuper egy dolog! Ritka undorító a toalett, de a gyerekeket lenyűgözi! A sínre pisilni? Na, ez aztán mesélni való dolog ám!

Na, meg amikor leszállítanak hírtelenjében, mert jönnek a vonatpótló buszok? Az meg anyukának nagy szám, mert hirtelen azt sem tudja hova kapjon! Csak sodródsz a tömeggel és bízol a legjobbakban…. A gyerek? Na, itt látszik, hogy túl pörögjük az egész dolgot, mert a gyerkőc ebből egy dolgot jegyez meg: végre kiszállhatok, felállhatok! Majd újra vonat és ez lenyűgözi.

No, de annyira jók voltak, hogy már, már dallamokat dúdoltam magamban unalmamban –mert én felkészültem minden földi jóra, amire ők képesek! Tehát, amikor dalra fakadtam magamban, végcéltól alig 20 percre ők egyszer csak elhagytak minden szépségükkel. Elkezdtek kíváncsiak, lenni, mindenhova menni és benézni. Persze közben veszekedni is, jaaaaa és az egyik elkezdte keresni azt a pogácsát, amiről azt állította nem fog kelleni neki, így aztán pontosan 43 perce már régen el is fogyasztottam!

Szóval, figyi….legyünk bevállalósak és ne pörögjük túl a történetet. Nyaraljunk lazán, élményekkel teli. Nem kellenek drága élmények, hanem élmények kellenek…Kell víz, vonat, víz és persze vonat…..

Nyári szünetünk 3 gyerekkel, két kutyával! Felfegyverkezve, nyugtató hegyek? I. felvonás

Szóval, a nyári szünet kálváriája 3 gyermekkel és két kutyával! Számoljunk újra: 3 gyermek és 2 kutya! Szünetünk mondhatnám úgy is, hogy kellően hangos, türelmetlen és kacifántos. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a sarokban kinőtt fű mára elkopott, annyit álldogáltak rajta.

Reggeli kávém rendszerint egy Max nevű kölyökkutyával iszom, aki szeretettel rágja közben a papucsom, a köntösöm és egy Basset Hound fekszik félig az ölemben, a kis hab testével és 30 kilójával.

Eredetileg egy igen kiborulós bejegyzésre készültem. Olyan bejegyzésre, ahol sírok, toporzékolok, panaszkodom! No, de valahogy…. már nem lenne hiteles, meeeert…..meeert…

Tegnapi nap vásárlás közben találkoztunk egy régi, régi ismerőssel. Elejtett egy bűvös mondatot: „Nektek aztán bejött az élet.” – mondja. „Feleség, 3 gyerek, 2 kutya…… mi kell még?”. Tegnapi napom úgy emlékszem valamiféle tetőpont lehetett, mert úgy, de úgy kiakasztottak délutánra. Ok csupán ennyi:

-          Rám nézett!

-          Még mindig néz!

Emlékeznek? Egy évvel ezelőtt ugyan erről írtam. Igen, az időt mi megállítottuk és toporgunk eme fejlettségi szintnél.

-          Megcsípett!

-          De ő megpofozott!

-          De ő meg csúnyát mondott!

-          De ő kezde!

A minap összevesztek Szent Jánoson. Igen, jól olvassák, Szent Jánoson.

-          Itt egy légy!

-          Nem, az nem légy, az Szent János.

-          AAAAz nem Szent János! Az csak egy légy!

-          Aaaanyyyyaaaaa…. ugye, hogy az Szent János? AAaanya, le akarja csapni!!!!! Meg akarja ölni Szent Jánost!

-          DEEEE AZ NEM SZENT JÁNOS, AZ CSAK EGY LÉGY! Anya mond már meg neki, nem hagyhatod ebben a hitben. Csapjuk le!

-          Anya ne öljük meg, Szent János akkor meg fog halni és nem halhat meg.

-          De Szent János már meg halt!

-          Nem halt meg! Itt van, nem látod?

-          De az egy légy?

-          NEEEEEM!

Bízom benne, hogy az olvasóim mind hallják magukban a gyermeki sikítást olvasás közben. Istenek gomblyukán ki lát át, most őszintén? Mert én nem! Szent János lenne? Most komolyan? Én öljem meg szegényt? No, de ha nem ölöm meg, akkor Egyeske borul ki, ha megölöm, akkor Ketteske és Hármaska egész napra kedvtelen lesz. A kutyák kínjáról ne is beszéljünk, akik csak értelmesen néznek közben. Végül, nem öltem meg. Szent János máig él…

No, de térjünk vissza arra az egy mondatra: „neked bejött az élet”. Azé…na… a mondat után elhangzik ám, hogy iszonyat lehet! Elmesélni mit élt át egy gyermekkel, mikor reá bízták. Leverte a víz, szívroham kerülgette, pontosan 10 szer abban a pár órában! A gyerek egy pillanat alatt eltűnik, felugrik, dumál stb… bele gondolt milyen lehet egy strandon hárommal. No, fiatalok, három gyerkőc a strandon vidám az élet, pláne, ha Szent János is velünk van.

Gondoljunk csak bele. Mikor reggel kinyitom az ajtót és kiömlünk a kertbe, egy gyerek már elszaladt, egy már a kutyával kötött alkut aznapra, egy már a fa tetején. Te, mint anyuka csak állsz középen a kávéddal és a kutya rágja a papucsod. Mit teszek ilyenkor? Egyszerűen leülök, felhúzom a lábam (hogy a kutya ne érje el) és hintázok. Ennyi… nem kell ezt túlbonyolítani. No, de most komolyan. Az a probléma, hogy sokszor túl bonyolítjuk az életet, a gyereknevelést és mindent, ami ezzel jár; ahelyett hogy meginnánk egy kávét, este egy „jó pince hideg száraz vörösbort” és máris jobb…. igen, engedjük el a sok félelmet, a sok bosszankodást. Feküdjünk le velük a földre (pokróc se kell, a fűbe egyenesen) és nézzük az eget. Nézegessük a felhőket, a repülőket. Közben persze ugrálnak rajtad, kutyák fekszenek rád, de te nyugalomban fekszel csak és közöttük/velük vagy egy pillanatra. Tudják, mint Lócinál, legyünk egy pillanatra törpék az óriások között. Ha ez meg volt, máris eltűnik a panaszkodós éned és nem is lesz ez e blog olyan negatív. Isten őriz, hogy negatív legyen!

Szóval, kérem tisztelettel, minden olvasóm mondja utánam: „Bejött az élet, mindenem meg van”. Nézzünk körül magunk körül. Ha nincs gyermek, akkor bizton van karrier, ha van gyermek bizton vagy öröm….szóval, ki-, ki a saját életében valaki és persze „bejött az élet” mindenkinek eme a földöd, csupán találjuk meg mit is szánt számunkra a sors….

Pacsi minden sok gyermekes, nyári szünetet végig csináló anyukának!!!!! :-D

 

ui.: a pokróc partihoz nem volt "területfoglalásink" bízom benne elnézik ezt nekünk :-D!

Indulhat a bohózat, HÁROM GYERMEKKEL, KÉT KUTYÁVAL ÉS EGY FÉRJJEL!

 

Szóval, mikor mind három gyermeked már jár, önállóan étkezik, kutyád is megnevelődött, már kissé meg is öregedett, erre azt kezded érezni, hogy az életed lassul, és túl egyszerűvé válik. Ez az a pillanat, mikor újból szülni szoktat az emberek. Tudod, látsz egy pici babát, majd elérzékenyülsz és már is újra esztelenül csapdába ejted magad. No, ugyan ezt érzed, amikor meglátsz egy pinduri kis szőrgombócot!!!! Igen, ő meglátott bennünket és mi őt…és fordítva, és hááát haza kellett hozni. Ő itt Maxim, egy igazi moszkvai őrkutya!

Tehát, Anyuka másfél évvel ezelőtt azt mondta nincs túl sok eszem, hisz nincs elég bajom a gyerekekkel, még tetőzöm ezt egy kutyával. Igen, ő volt Hysteria, a család Basset Houndja. No, most anyukám azt mondta, hogy tényleg nincs túl sok eszetek, hisz nincs elég bajod a 3 gyerekeddel, a kutyáddal…erre mit csinálsz???? Hááát újabb kutya. No, de Kedves Anyukám, vagyis, Anyuka és mindenki; mi egy ilyen esztelen és kihívásokra éhes egy család vagyunk, éééssss magácska így szeret bennünket :-)!

Már, már megnyugodhattam volna. Koktélt iszogatva üldögélhettem a hintaágyban, mikor megjelent az életünkben Maxim, egy piszok nagyra növő kis szőrcsomó. Mind ez tegnap történt, így aztán az élmény még friss.

Tudják, az ártatlan tekintet, az édesded kis pillák, mikor elindulsz vele haza. Ugyan így indulsz a kórházból is a gyermekeddel. Energiával teli, hittel és persze egy álomképpel. No, aztán be teszed a kiságyba a gyerkőcöt és mikor érzelmesen sóhajtozni kezdenél, el kezd sírni, hmmmm tisztába is kellene tenni… aztán azon kapod magad, hogy sóhajtás helyett állva alszol, közben eszel és a hajmosás csak egy szépséges álom. No, a kutya koma ugyan ilyen dolog ám.

Haza térsz, szelíden alszik, pilláival nézelődik…aztán egyszer csak ráérez, hogy otthon van! Papucsot elő, megkóstolni. Virágokat megrágicsálni, lábujjakat harapdálni, mindent megenni és fenekestül felfordítani!!!! Ez Max! Az incifinci kis pofi, aki éjjel, az első éjjel végig ugat –oka csupán annyi, hogy Basset Hound, a nevelő anyukája bevezeti az éjszakai életbe! Erre te, mint friss szülő 10 percenként ellenőrzöd, hogy jól van e, hol is van és mi is az oka a sírásnak. Reggel persze, mikor te felébredsz, ő szépen és ártatlanul csak pislog a pilláival. Te a kávéd iszod, ő meg sóhajt és alszik…. na bummmm….fáradt a szentem.

Gyermekeid szint úgy társak, mik is lennének??? A már teljesen jó és megnevelt Hiszti kutyánk is át áll a másik oldalra, arra a csínytevős oldalra és indulhat a bohózat!!! Indulhat a bohózat, HÁROM GYERMEKKEL, KÉT KUTYÁVAL ÉS EGY FÉRJJEL! Tényleg elment az eszünk! No, de imádjuk!!!! Imádjuk a káoszt, a bohózatot és a három gyermeket és a két kutyát!!!

ui.: Jut eszembe! Akkor most 3 gyerekkel és 2 kutyával megyünk nyaralni?????

Újabb elfeledett Házassági évforduló? Ez lenne a 10.? Apuuuuusssss.... :-)

Tehát, a 10.! Megfogadtam, hogy 2017-ben nem adom fel és meg fogjuk ünnepelni! Punk tum! Nem lesz elfeledve, nem lesz félre dobva. A 10. házassági évfordulót megünnepeljük.

No, de repüljünk csak vissza kicsit a múltba. Férjemmel minden évben, minden évben elfelejtjük ezt a napot! Mi okból? Pfffff ki tudja, talán, mert nem tartjuk fontosnak? Igen, nem tartjuk fontosnak, mert az élet igazoljon bennünket és ne ez a nap, ne egy dátum és ne egy kötelezően megtartott július 30! Én egy igen szét szórt asszonyka vagyok, aki imádja a családját, a férjét és örökké jól elfoglalom magam, hogy ne is kelljen ilyen apróságokkal foglalkozzak, mint Házassági évforduló. No, életünket így kezdtük, így élünk immár sok, sok éve. Szeretve, veszekedve, szeretve, vitázva, de annál is jobban, nagyon, nagyon szeretve!

No, erre nem megzavarnak? Férjem jön és kérdez, „Mit csinálok itt a kávémmal kora reggel?” Mondom, „Írok, hát mit?”. Felolvasom az első pár mondatot, erre azonnal….”Jaaaaaj…hát ez ma van?” No, tehát elfelejtette, újra, 2017-ben is. Pedig figyelmeztettem! Isten a tanúm, hogy szóltam neki az elmúlt egy hétben minden áldott nap!

No, a terv az volt, hogy vissza megyünk az étterembe, abba az étterembe, ahol mind ezt megéltük. Mediterrán, a Mecsek csoda szép kis szögletén. Kapom a megjegyzéseket, a minden fajta nem tetszést és a nyögést…. Olyan, igazi férfiasan. „Miért?” „Muszáj?” „Nem halasztjuk el?” Természetesen, igen magabiztosan rávágom: „NEM, nem halasztunk!”

NO, dolgoztam a dolgom! Keményen! Ez a nap, most az a nap lesz! 3 gyermekemet szépen felöltöztetve, megfésülve, piros ruhám felhúzva ünnepelünk! És tudjátok mit? Már könnyezek is, mert látom magam előtt az életünk, és azt a napot, A NAPOT.  Ott álltunk és fogalmam sem volt mivé leszünk, hova is tartunk….egy dolgot tudtam, de azt nagyon, hogy „AKAROM” „SZERETEM”. Fiatal voltam ám, nagyon fiatal, ő is. Egy szobánk volt, egy kis bőröndünk, egy szép pettyes ruhám és más semmink. Terveink voltak és közös jövőképünk. Ezek voltunk mink…. egy festő leány, egy művész lélek, egy kőműves fiú, aki megmondta, hogy „10 év múlva milliomos lesz.” Most itt vagyunk, 10 évvel később. 3 gyermekkel, 2 kutyussal, házzal, autóval, víg élettel. Egészséggel, vidámsággal. Talán ez is az oka, hogy nem ünneplünk, nem kell virágcsokor, nem kell az étterem, nem kell a mondva csinált áll ünneplés, a facebookkon megosztott fotó az ajándékokról….mert mi élünk, ma is tudom, amit akkor: SZERETEM.

Szóval, történetünk, a mai napra, hogy hírül jött, az étterem sajnos foglalt, rendezvény van, így aztán nem tud fogadni bennünket. Láttátok volna az arcát férjemnek 2 nappal ezelőtt. Én erősködök, dolgozom az ügyön, piros pettyes ruhám vasalom, ő meg nyög és nyög…meg fújtat, meg hát, nyög, hogy „Ne…….ne menjünk…..”. Magyarázata csupán ennyi: körülményes. Egy gyerek az asztal alatt lenne, kettő hangoskodna, az ételt szét nyunyáznák, a vizet kiöntenék, és még egy jót se borozhatna. Szóval, az arca, mikor megtudja, hogy nem tudunk menni? Hatalmas derülés és újra tervezés! „Akkor pizzát rendelünk és alsógatyában lehet egész nap itthon!” Örül, és örül….és persze önelégült.

Kedves férjem, kedves, kedves….ajándékom idén is csupán ennyi számodra, egy bejegyzés, egy írás. Este rendelhetünk pizzát, egye-fene….!, de én A piros pettyes ruhámban leszek, PUNK TUM!

No, de 10 év múlva! 2027-ben akkor is, minden áron, de ÜNNEPLÜNK! 10 év múlva, nincs kecmec, egyszer már aztán...meg kell ünnepelnünk, MAGUNK... :-) Éééés tudjátok mit? "Ez a showbiznisz!" :-D

 

Éééés...most piszkosul el fogok késni valahonnan, tehát TEHÁT, EXTRA GIGA PACSI MINDENKINEK, SZÉP NAPOT NEKÜNK, NEKTEK.... ÉS MÁR SZALADOK IS :-)!


III. Vakáció a Balcsin, apuka nélkül 3 gyerkőccel! Első 24 óra: "Hol van a papucsom! De hoool van???

Kávé lefőzve, Mojító kikészítve! Mind ezt gyorsan, mert érkezik az Úr! Mai napon zárul magányos, egyszülős nyaralásunk, így aztán el kell valahogy tűntetnem a csatateret. A „ház van értem, vagy én vagyok a házért” alapon megy a mi kis házasságunk vita tárgya, legfőképpen a nyaralóban. Bódogságos gyermekkort csak is kizárólag egy rumli közepén lehet megélni! Ezt bizton állítom, PUNK TUM!

Szóval, a csata hevében barikádokat kellett állítanunk, így aztán a székek, az asztal a fejük tetején. A lövedékek maradványai a fűben, félig megrágott alma előttem, vödrök szanaszét –amik „vizezésre” szolgáltak, vasút hálózat a teraszon…. stb…stb… stb…

No, de térjünk csak vissza a Papucs kérdés körére. Volt egy jelzés, hogy valahol Tihany felé láttak egy narancsszínű papucsot a parton, de sajnos nem a mienk volt. Ahányszor fürdeni mentünk, a Papucsunkat jó messzire kellett letennünk a parttól, sőt még be is takartatta velünk törölközővel biztos, ami biztos alapon.

Mik az előnyei a 3 gyermekes létnek? Jönnek-mennek az eszmecserék, hogy ki mit, és hogy csinál. Látom is, hogy túl nagy gondot csinálunk egy strandolásból. Mi nem, mert nincs rá lehetőség. Szóval, egy szál törölközővel mégy a partra és egy úszógumival. Nem kell több. Csak semmi cicó! A kis törpe lyány úgy úszkál egyedül az úszógumival, mint egy kis béka királynő! Jön, megy a fiúk után, így aztán, nekünk szülőknek csupán felügyelnünk kell. Találjuk fel magunkat, nézzünk be a nádasba, örüljünk a kacsáknak, hattyúknak, játszunk az iszappal és persze vidáman, stressz nélkül, NE SIESSÜNK SEHOVA.

Pénztárcám végül megadta magát, mert a végére elfogyott a türelem. No, de kérem….jajjjj….kedves szülő lehetett volna fegyelmezettebb is! Pixum! Mit vásárolnak a gyerekek? Kavicsokat jó pénzért és csupa értelmetlen ki tudja mit…Ők csak így mondják: PIXUMOK! Pixum a kavics és a kavics is Pixum –mondják. No, de mikor én szedek fel a földről egy ártatlan kavicsot és rácsodálkozva mondom, hogy „Pixum” jól leszólnak, hogy nem értek hozzá, mert az csak egy sima kavics „Hát nem látod?” –kérdik. Ehhez a Pixum dologhoz még fel kell nőnöm úgy, látszik.

Fotók? No, az nincs, vagyis egy-kettő akad, de elenyésző. Próbáljanak meg három gyermekkel fotózkodni? Tutti történik valami az idő alatt, így aztán emlékezetes fotók nincsenek. No, de erre van a blogom! 20-30-40 év múlva, majd mikor keresik a fotókat, előrukkolok az írásaimmal és majd foghatják a fejüket! „Aaanyuuus…. miket hordtál össze rólunk?” –de tudjátok mit, nagy kincs lesz ez 100 év múlva, amikor már csak valami féle messzi vérrokon leszek, amolyan emlék a családból dolog!

No, de az Úr érkezik! Főznöm kell, takarítanom és még a szemöldököm is ki kell szedjem! Hajajjjj… szépnek kell lennem és persze egy ideális családanya képét kell fessem pár óra múlva! Mindent el kell, dugjak, rejtsek…mi nem voltunk se rosszak, se kupisak. Végig itt ültünk, és persze nyugalomban malmoztunk. Jut eszembe, malom! Fiam nem tudta rólam fene nagy egy Malmos voltam lyány koromban! Szegénykémet úgy, de úgy megedzettem a délutáni szieszták alatt, hogy már nem kéri, malmozzak vele…. na, jóóó… majd otthon kiképzem és olykor…olykor…majd hagyom is magam.

Ezennel zárom soraim…101. bejegyzésem olvashatták! Köszönet minden kíváncsi olvasónak, hogy megnyitják soraim és isszák írásaim. Szép napot mindenkinek és persze kellemes nyarat!

 

II. Vakáció a Balcsin, apuka nélkül 3 gyerkőccel! Első 24 óra: "Hol van a papucsom! De hoool van???"

Az első 24 óra után, azt gondolnád, fogy az energiád és a türelmed. No, de nem! Mindenkit ki kell ábrándítsak, hogy energia és türelem szintem még kb 90%-on van. Ha nem így lenne, nem tudnék most egy jó melange-al írni nektek.

Szóval, taktikám van! Fárasztok! Óriási fárasztós programokkal bombázom a gyermekeimet, így aztán nincs energia hisztire, vitára. Pénztárca kérdés is egy mondattal le van tudva: Apa elvitte anya költőpénzét. Hely! Tudják milyen jó érzés mindent másra fogni? Nem követelnek, nem akarnak minden pénzt elverni. Nincs…”Apa elvitte” mondattal mindent letudtunk. Próbálják csak ki, higgyék el be fog válni! Ennek egy hátránya van! Tegnap láttam egy igazán rám illő holmit! Nem engedték megvenni a fiam!!!!!! „Nincs!” –mondták!

Az elveszített papucson máig nem tettük túl magunkat. Már, már elkezdtem magam okolni, hogy miért nem ugrottam azonnal a hullámok közé és mentettem meg azt a papucsot! Nem törődve semmivel és senkivel, csak ugrani, úszni és papucsot menteni. Sok szomorú perctől mentettem volna meg a nyaralás pillanatait. No, de elkezdtem látni a pozitív oldalát is a történteknek! A papucsra vigyázni kell!

Szóval, mikor felszállunk a vonatra (jut eszembe! Ma 120 ft-ot költöttem útiköltségre, a 3 gyerkőcre, nagycsaládos kedvezménnyel. Nem akarok én reklámot sem a mostani politikának, sem a MÁVnak, de ami igaz, az igaz! Tiszta haszon ez a nagycsaládos dolog és a vonat valóban olcsó és megéri használni!). No, felszállunk a vonatra és szempont a Papucs, nehogy a sínek alá essen (mindenhova papucsba megy azóta), nem megy a part szélére, nehogy a Balaton újra megegyen egy papucsot! Még strandolni is úgy megy, hogy a strand elején megáll, a papucsot leteszi, betakarja és a forró betonon szalad be a vízbe. Gyermekemet mintha kicserélték volna! Engedelmes lett!

Találkozok ám furcsa pillanatokkal. Öreg néni szól a kalauznak, hogy ő most leszáll, de figyeljen az asszonykára, mert egyedül van a gyerekekkel. Ezt nem nagyon értettem, mert háááá… törékeny egy jellemnek tűnök, de hajajjjjj…. no, itt derültem kicsit magamban, de megpróbáltam bodorított pilláimmal szépen nézni a kalauz bácsira, hogy „igen, tessen, vigyázni rám, míg leszállok”. Ennek eredménye, hogy valóban, segített leszállni –egy gyerek, két gyerek, három gyerek, egy bicikli és az anyuka lent is vagyon a járműről!

Ami még mosolyogtató, hogy meglátnak, és azonnal mindenkinek megesik a szíve rajtatok. Játszótér egy főtéren, tőle messze egy kávézó. Nem is értem! Ahol anyuka van, ott kávézni vágyó anyuka van. Szóval, oda battyogtunk, 3 jól nevelt, de kissé koszoska gyerkőcök, szépen fésült jómagam. Előadtam, hogy én nem vagyok az a szökős típus, meg minden. A gyerekek játszanának, én meg kávéznék, össze kellene hozni a dolgot! No, az ötletem nem állt távol tőlük! Válasz annyi volt, menjen csak, majd átvisszük a kávét magácskának. Jaaaajjjj…itt nagyon szépen pislogtam ám a pöndörített pilláimmal! A gyerkőcök homokoztak, én meg melange-ot kortyoltam a fűben ülve.

Jaaaaj és meg kell írnom még a reggeleket! Próbálok valamiféle eligazítást tartani, de nem jön össze. Össze terelem őket, pizsamában próbálom őket sorba ültetni, hogy a napirendet meg tudjuk beszélni. Én állok, ők ülnek! Pálca a kezemben (na, jó…kávé a kezemben), ők meg szépen hallgatnak –ez lenne a terv. Igazából Egyeske ül és ontja az ötleteket mihez is kezdjünk magunkkal, Hármaska hangyákat birizgál, Ketteske meg nyavalyog. Nem akar ez össze jönni. Két napból nullaszor hallgattak végig! Na, majd holnap! Azt találtam ki, hogy holnap popcorn-t szórok a lépcsőre, ahova ültetem őket és úgy … talán… egy helyen maradva meghallgatnak. Na, ez a holnap próbája lesz!

Szó…szó… jól meg vagyunk, el vagyunk, most pl vízibomba háborúra készülünk….no, de mindentől függetlenül ez az egész úgy az igazi, mikor mindenki itt van! Apuka, anyuka, gyerkőcök és persze a család kutyusa (Kuskutsus)…

 

I. Vakáció a Balcsin, apuka nélkül 3 gyerkőccel! Első 24 óra: "Hol van a papucsom! De hoool van???"

Tehát, ahogyan megígértem, élő egyenes közvetítés! Férjem otthon, mert..háááát…valakinek dolgozni is kell, ugye bár…a család további emberi szereplői Balatonon. 3 gyermek és jómagam. Azt is írtam már, még az is lehet, hogy megbánom ezt és alig elmegy az autó, már szaladok is utána, bömbőlve, hisztizve, hogy „Ne hagyj itt, ne hagyj itt….gyere vissza!”. No, ki kell ábrándítsak mindenkit, az első 24 óra zökkenőmentes. Na, jó, legyünk őszinték is végre, azéééé naaa…nem könnyű –tudom, ezt akarjátok hallani, olvasni.

Tehát, az autó kiáll, elhajt és én hitelkártya és autó nélkül maradok egymagamban és a 3 kisördög fiókával. Mit teszek? Én azonnal bontok egy Mojitót, a gyerek jobb kezébe csokoládé, bal kezébe fagylalt! A gyerekek kellően maszatosan jönnek és mennek, míg én a hintaágyban gondolom át az előttem álló napok teendőit. És ez így is volt!

Szóval, mi is a célom? Szigor, jó gyerekek, vagy nyaralás? Hajjjjj…a hétvégén meg is kaptam, hogy Ketteske nem viszi semmire az életben a jelleme miatt, így anyai mivoltom is át kellene gondolnom. Sajnos eme indokolatlan mondat csak ellenreakciót váltott ki belőlem, hisz na….4 és fél éves gyerkőc jelleme olyan, amilyennek lennie kell. Van hiszti, akarat, de tegyük szívünkre kezünk: mely gyereknél nincs? Egy aranyos, vörös, szeplős kis duckó kezű gyerkőcről beszélünk ám, akiből még nagy ember lehet! Sőt lesz is! Így aztán, fagyit és csokit neki, meg persze szabad kis gyermekkort. Szóval, a célom, lazaság, semmi aggodalom, „dont wörri” gondolkodás és egy kiválóan agyon henyélt hét! Persze, férjemnek teljes mellszélességgel állítom majd: agyon dolgoztam magam, és jahhhjjjj de nehéz volt. Aki látja, sajnáljon is látványosan, kérek mindenkit, blogom olvasása alatt férjemnek tessenek azt mondani: Szegény asszony...mit meg nem tesz a családért....

Szóval, az a híres 24 óra! A Balaton nem kimondottan csendes, hatalmas hullámzás, talán még kalózok is lovagolnak a hullámok hátán. Mi történik? Ezt nevezik úgy, hogy pech! Jön az a malőr, amire senki nem számít! Ketteskének, akinek jelleme egy édesded, halk gyermeké, hááát…a hullámok nem ellopják a kedvenc narancssárga papucsát? Csak vitte a hullám! Azonnali ordítás, na, jó…hatalmas ordítás és kétségbeesés. Én fogok közben egy gyermeket, két gyermeket a stégen, és persze a lábánál fogom a harmadikat, aki a papucs után ugrana.

- A papucsom…a papucsom… -emlékeznek az Indul a bakterház Lókupec jelenetére, ahol szegény Sanyi, a ló megadja magát? „Saaanyiiiiii…..Sanyikám……..a bicskám lenne nálam, Sanyiiiii…..” és orbitális kétségbeesés. Na, ez a jelenet pontosan ugyan olyan volt!

Papucsunk elvesztése hatalmas veszteség volt számunkra. Míg Hármaska kapott az alkalmon és azonnal meglógott, utána eredt Egyeske –aki büszkén viseli a felelősségteljes első szülött szerepet, addig Ketteske az ölembe sír és gyászol. 20 perc, kérem tisztelettel, 20 perc szólt arról, hogy végig néztem a két testvér kergetőtézését a strandon, és viseltem a gyászoló gyermek baját. Biciklin, mögöttem ül Hármaska, előttem halad Egyeske, utánam teker (sírva persze) Ketteske. Haza érve, még egy órán keresztül sírtunk és sírtunk… „Sanyiiiii..Sanyiiiikááám…..”…

- A papucsom, a papucsom…. a kedvenc papucsom….

No, Egy órával később már csak kis szipogás hallatszik, mindenki megértő vele. A legkisebb is simogatja, a legnagyobb is simogatja. Mindenki simogatja és vigasztalja. Megígértük, hogy másnap bele vetjük magunkat a hullámokba és megkeressük azt a papucsot!

Másnap, azt hiszed, hogy túl vagyunk a gyászon és jöhet az öröm! Nem! Így aztán vonatra a társulattal és keressünk egy butikot, olyan igazit, ahol árulnak olyan…olyan papucsot! Tudták, hogy három gyerekre nagycsaládos kedvezmény jár a vonaton? 60 ft-ot fizettem! No, ezt tudva és ismerve…ezentúl vonatozom! -férjemnek persze ezt sem szabad elárulni! Rettenetesen drága ez a vasút! Hoppácska egy kis fekete pénz  a konyhára :-)!  Vissza a témához. A vonaton találtunk egy térképet. Itt újra sírvafakadás van.

-          Tudja, valaki hol lehet a papucsom? Most hol úszhat vajon?

Mi megkerestük neki, kb merre is vihette az ár és mind sóhajtoztunk vele, problémáját megértve.

-          Hiányzik a papucsom….. nagyon hiányzik.

Szerencsések voltunk, mert találtunk boltot, találtunk papucsot is. No, de mindenki vegye tudomásul, hogy az nem ugyan az! Szép, szép, meg minden, de nem ugyan az! Így aztán nem marad más, mint tényleg úszunk és úszunk….

Aki látna egy szép narancsszínű műanyag klumpát úszni a Balaton partjain, kérem, jelezze!!!! Postázza!

„Sanyiiiiii….Sanyiiikám….”

 

Ui.: aki meghatódna a fotó láttán...annak fülébe súgom! A fotó elkészülte után 5 perccel mind a három gyerkőc sarokban végezte. Oka csupán annyi, hogy a lyukak ásása azt a célt szolgálta, hogy bele pisiljanak!

 

Hurrá! Nyaralunk! - Pacsi az elmúlt év minden percéért! Túl egy újabb éven, jöhet a nyári szünet!

 

Hurrá! Nyaralunk! - Pacsi az elmúlt év minden percéért! Túl egy újabb éven, jöhet a nyári szünet!

Fel kell készülni minden váratlan és várt pillanatra. Szóval! Minden anyuka vásároljon be rendesen vízi bombából, virsliből, kávéból és kávéból, meg legyen otthon sok "B" terv és persze "C" terv is!

Kedves Anyukák, ki kell jelentenem, a Moza Napló (online napló) idén se volt a barátom, sok mulasztott dolgom volt idén is és idén is feledékeny, rossz anyuka voltam. No, de idén már nem is rágódtam ezen! Pacsi!!! Jön a nyári szünet. Csütörtöki gyümölcsnapok idén sem volt az erősségem, mondjuk úgy, hogy minden 4. alkalommal eszembe jutott (utólag persze). Spongyát rá! Kellenek az ilyen anyukák is, mert ha nem így lenne, akkor egy ideális világban kellene élnünk, pontosabban Eldorádóban, ahonnan még Candide is távozott az unalom és tökéletesség miatt.

No, de tudjátok mit? Ma reggel fiam ezzel kezdte a napot:

- Anya nagyon csinos vagy. – mondja. Kiegészíti.

- Anya, mindig csinos vagy, akkor is, amikor nem mondom. -hááát, ez melegítette lelkem, mert most magamra nézve...hááát... nincs Pacsi! Mi a lényeg? A sok szét szórtság, a sok feledékenység, olykor türelmetlen szülőségem ellenére, a fiam tökéletesnek lát/gondol. Ez melengeti lelkem.

VAKÁCIÓ! Ó-I-C-Á-K-A-V! Teljes lelkemben, valómban várom a nyarat, ami persze meg is érkezett! Sok-sok tervem van. Például vízi bomba a göbön, egyszerű virslik ebédre, háborúk a locsoló csővel, homokozás báli ruhában, sok kiabálás, idegeskedés és fáradtság! Ezt mind beterveztem! Ja és beiktatok egy 4 személyes nyaralást is, csak én és a gyerkőcök. Uram itthon hagyjuk, mert hááát...nekünk nyári szünet van, miért is ne henyélhetnénk a gyerekekkel a Balcsin? Miért is nem??? -na, ezt tutti megbánom még és élőben kell majd közvetítenem, de most így előre jó mókának tűnik! Szóval, üdvözölve légy nyár és viszont látásra kötelezettségek! Iskolatáskát a sarokba, ovis zsákot a szekrénybe! Nincs más dolgunk, mint hancúrozni, rosszalkodni és jó sokszor össze veszni!

 

ui: Kedves Mamák, azért néha nézzenek majd felém, mert soha nem lehet tudni.... ha háborút veszítek, a gyerekek és a kutyák ellen, lehet magamra zárom a gardróbot és kelleni fog az erősítés!


Tesó lét a köbön! Féltés, túlféltés....hajajjjj esélyed sincs!

Szóval, van az a nagy tesós dolog, amit úgy hívnak, hogy "a harmadik gyerkőc már csak nevelődik"! Ezzel azért kellene picit vitatkoznom, mert a harmadik gyermek is egy imádni való kis kópé és ugyan úgy részesül mindenben (majdnem mindenben...). No, de ami a legnagyobb élmény a harmad szülöttnek, hogy vannak nagy testvérek, akik bohókásak, szabadak és persze nem féltenek.

Míg anyuka mereven figyel és túl félt, addig a testvérek mit sem foglalkozva az anyai gyengeséggel, mélyvízbe dobják a kicsiket. Szó szerint! Nincs félelem, nincs szabad, vagy nem szabad! Mindent szabad! Ugrálnak le és fel, szaladnak, fejest ugranak! Gurulnak ott is, ahol nem kéne, bunyóznak, vitáznak, ÉLNEK. Míg anyuka szépen és szolidan játszik, addig a testvérek "kincses szigetet" képzelve, kalóz kapitányként, vígan játszanak és lekardozzák a mászó babát is. A kistesó a „szörny”, a „jeti”, a „bűnöző”, ez mindig így van. Őt lehet börtönbe zárni, kizárni, kiközösíteni. Mi okból? Meeert a kicsinek mindegy hogyan és mit, csak játszanak vele. Neki kitüntetés, ha a nagyok beveszik a csapatba.

Pont emiatt, a tapasztalat miatt és a sok edződés miatt nézem nehezen a túlféltést. Emiatt ne haragudjanak ránk, nem tehetünk róla. Ez a nagy családos lazaság, én ezt így hívom. Eszünk fagyit 8 hónaposan, mert a tesó megkínálja, megkóstoljuk a csokoládét idő előtt, mert a tesó megeteti, felmászunk a magasba, mert a tesó is ott van, nagy kádba fürdünk pár hetesen, mert tesók is ott buliznak. Buliznak, igen, az ő világuk nem más, mint csuda egy nagy buli.

Ennek köszönhető és a biológia be is bizonyítja, hogy mind ez így van jól és rendjén. Kicsi leányunk, Hármaska fejlődik a leggyorsabban. Mozgáskészsége hihetetlenül fejlett, még engem is meglep sokszor. Mikor a szélütés kerülget, mert ez a tesó lét edzi éppen a mozgáskoordinációt, titkon mondogatom magamnak: "ez így van jól, ez így van rendjén. Biztonságban vannak, hisz együtt vannak, vigyáznak egymásra." Vigyáznak…. pfff itt azért fel kell derülnöm egy picit, mert a „vigyáznak egymásra”….hááát naív egy kifejezés volt, elnézést miatta. Szokott lenni baleset is, mindig van, hazudnék, ha nem lenne. No, de ez is bebizonyosodik, hogy nincs tragédia. Egy-egy bibi, egy-egy esés, egy-egy pityergés még nem a világ vége. No és különben is! Most akkor ki a hibás, az oszlop, vagy a száguldó gyerkőc? Hát persze, hogy az oszlop, mondják.