BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Kellő szigorral? Dehogy! Sok, sok poénnal és derűvel neveljünk :-)!

Tehát, légy Te az Őrmester, a sok jó madár meg legyenek az altisztek. Igen, mindenki sorban áll, kurjantunk egy nagyot, és elkezdünk magázódni.

- Figyelem! Hölgyeim és Uraim! Tessenek, azonnali hatállyal elkészülni és indulásra, készen állni!

No, derült égből villámcsapás, midőn csoda, senki nem hallgat ránk. Nevetés, és derült hangulat.

Egy esküvőn járunk. Gyermekek csoportja kezdenek kellően betyár módjára viselkedni. Tűsarkú rajtad, estélyi, talán már kissé derültebb állapotban állsz és nézed őket. Huhhh...   NEEEM A TIEID! Nyugtázod. No, de látod, az anyuka nem bír velük, az apuka már csak a fejét fogja.

- Kell erősítés? - kérdem....szakmai ártalom, vagy mi...hogy még itt se tudok kikapcsolni? No, de mi szülők tartsunk már össze, nem de?

Gyerekek az esőben szaladgálva, csúszkálva, székeket tologatva, atomháborús állapot! No, kell az az erősítés!

Tűsarkú, bordó ruha...minden adott, hogy maga legyek a rémálmuk!

- Azonnali hatállyal sorakozó előttem! - kiálltam középre és elkurjantottam magam! Senki nem figyel. Hát jó, akkor újból.

- Azonnali hatállyal, sorakozó előttem! Most! Mindenki!

Egyszer csak megjelennek előttem, és röhögnek.

- Nem röhög, hanem vigyázva áll! Ön is, ott! Mindenki! Torna sorban, vigyázva! Önök az altisztek, én meg az Őrmester! Kik maguk? Had halljam!

- Aaaaaaltiszteeeek.... - kiabálják, és mind vigyázban állnak előttem. Hmmm magam is meglepődve, ki is húztam magam és újra kurjantok egy nagyot.

- Altisztek maguk! Azt csinálják, amit az Őrmester mond. Mint mond az Őrmester? Hogy azt csinálják, amit mondok! Ki az őrmester?

- Te! Te vagy az őrmester. - mondogatják.

- Akkor az altisztek azonnali hatállyal berekesztik a szaladgálást, ugrálást és rendet raknak! Székeket a helyére. Mit csinálnak most maguk?

- Neeeem ugrálunk....

- éééés rendet rakunk....

- és nem ugrálunk?

- Iiiigen! Akarnak egyszer önök is Őrmesterek, lenni? Akarnak?

- Igen!

- Akkor engedelmeskedni kell. Háromig számolok, majd elkezdenek rendet rakni. Ha végeztek, újra sorakozó! Stim?

- Stim!

- 1....2.....3....!

Nem hittem a szememnek. Minden gyerkőc pakolni kezdett és engedelmeskedni. Eeezt hogy? Megfordultam és az apuka azonnal meglepett arccal dicsérni kezdett. Tapsvihar fogadott és hatalmas felnőtti nevetés.

A gyerekek sorakozva várnak, miután rend kerekedett. No, mit csináltam? Tűsarkúban, idegenként, nagy szájjal és magabiztosan kiálltam a felnőtt létért. Magázódva, magabiztos tekintettel fegyver van a kezünkben. Mi ez a fegyver? Magam sem tudom, de ha nagyszüleinknek bevált, ha a régi idők emberének bevált, nekünk miért ne sikerülhetne? Ne féljünk a gyermektől, ne engedjük, hogy nyerjen és semmi képen ne lehessen a szerepeket felcserélni. Ők altisztek még és ahhoz, hogy egyszer a fejünkre nőhessenek, nekünk meg kell öregednünk, el kell gyengülnünk... nekik viszont még sok, sok bizonyítani valójuk van az életben.

No, de mindenki nyugtázza, hogy az én gyerekem, a te gyereked nem különb. Senki se jobb a másiknál és ne… kérlek… csak azt ne mondogassuk, hogy „az én gyerekem így, az enyém úgy…”. Miért? Mert mikor nem látjuk, mikor elfordulunk ugyan olyan kis kópé az összes. Nincs jó szülő, nincs tökéletes szülő, mind hibázunk, és mind jót akarunk. És tudjátok mit? Ne szidalmazzuk szülői generációnk, hisz szüleink is vétettek ugyan ennyi hibát, mint mi most….

 


Ma rossz leszek, mint egy gyermek! Egész nap ágyban, hisztizve! :-)

Mackónadrágot öltöttem, hajam kócos, copfos. Csak semmi smink, férfi zokni lábamon, 3 kávé a lelkemben és takaró alól hallgatom a francia sanzont.

A minap férjem megfogott és kihúzott az ágyból. Olyan igazi erőszakkal, hiába kapaszkodtam, hiába nyavalyogtam, ő csak fogott és húzott. Hátán vitt le az emeletről és parancsolt rám, hogy fésülködés, cipő húzás és indulás a nagyvilágba. No, ma megkapaszkodtam, mackónadrágból nem engedek és egész napom ágyban, francia sanzonnal képzelem el. Hajam szénakazal marad és igen is tartom magam az őszi napsugárhoz! Mai nap az a nap, amikor nem vagyok hajlandó megmozdulni.

Gyermekeim, szám szerint 3 ma szabadon azt tehetnek, amit csak akarnak. Takaró alól úgy se látom, nem de?

Igaz Nagymamám azt mondta, az asszony dolgozzon, mikor az úr látja, mert ha nem látja senki a munkát felesleges az egész. No, ebben nagy az igazság, mert az Urak hajlamosak azt hinni, hogy a tiszta ruha magától termelődik, az ebéd szint úgy. Így aztán, nagymamám megmondta: "Kislányom, mindig akkor végezd a házimunkát, mikor férjed is látja!". No, de arra is esküdött, hogy kellenek pizsamás napok! Igen, amikor az ember pizsamában van egész álló nap. Így aztán, én most az utóbbi tanácsra hallgatok!

Miért ne? Miért ne lehetne ez a nap, az a nap, amikor pizsamában, takar alól, francia sanzont hallgatsz, és forró csokoládét kortyolgatsz; olykor hisztizel, mint egy gyermek és nem! Nem vagy hajlandó kimozdulni.

Majd holnap...majd holnap eltünteted a táskákat a szem alól, majd hooolnap...majd hooolnap teszel, s veszel..ma csak fekszel és fekszel.

Kérem tisztelettel, mai nap senki ne lepjen meg. Mai nap senki ne akarjon jönni és mai nap senki, de senki ne álljon meg a kapum előtt, mert úgy fogok csinálni, mint aki nincsen itthon. Takaró alatt leszek, és rossz gyermek módjára nem mászok ki! Ki se lehet ma húzni! Kikötöztem magam! Ma biztosra mentem! Nem ráncigálnak ki és nem kapnak a hátukra, hogy egy emelettel lejjebb hozzanak cipőt húzni! Kitartok! Kapaszkodok!

Morgó apuka, gyeses anyuka... Férfi és Női lét család mellett. Szedjük össze magunkat :-)...

Nagyszüleim 50 éve, férjem nagyszülei 60-on túl, szüleim 35 évet tudhatnak maguk mögött. Van e titok, szoktam kérdezgetni, de azt kell, lássam, nincs. A titok nyitja nem más, mint az egymás iránti kölcsönös tisztelet és szeretet. Olyan szeretet, ami nem önmagunkról szól, ami mindünkről szól. Szerepek betartása, kiosztása, közös jövőkép, szeretet.

Soha ne feledjük miért is választottuk a másikat, mert választottuk. Igaz, a sors adta mellénk, a sors kis játéka, hogy őt választhattuk, de a mi döntésünk volt. Döntés. Döntés, hogy közösen gondolkodunk, a döntés, hogy átvészelünk, döntés, hogy nem dobjuk el.

Lüktessen.... láttatok már olyan párt, akik nem veszekednek? Láttatok már ideális kapcsolatot? Nincs olyan. A lüktetés szólhat játékról, szócsatákról, vonzalomról... spk olyan dologról, ami nem tökéletes.

Kedves anyukák, kik most otthon ültök és gyereket neveltek... kedves apukák, akik dolgoztok, miért választottátok a párotokat? Haza mentek és az asszony pöröl, haza tér az úr és azonnal pöröl. De tudjátok mit? Kapcsoljatok inkább be valami zenét, jó hangosan. Anyukák, öltözzetek fel. Póló helyett blúz, mackónadrág helyett egy szép farmer, amiben domboríthattok. Apukák? Illatozzatok ti is... hangos zene és kezdjetek el táncolni. 3 gyermek csillogó szempárral néz majd benneteket és csatlakoznak majd hozzátok. A családi élet erről szól. Egyszer fent, s egyszer lent. No, de nézz a szemébe és lásd a férfit...

Milyen egy igaz lelkű férfi? Mikor táncoltok, vezet. Biztos kézzel tart és vezeti a tested. A nő csak úszik az árral. Ha a férfi, férfi és biztos kézzel tart, a nő...a lerúgott kis házinyulad is nővé cseperedik és csodálattal követi lépteid. Túl erősek vagyunk mink hölgyek, olykor olykor valóban nehéz velünk...no, de kedves urak, az önök jelleme sem éppen szelíd rókáé. Táncoljanak. Az élet is erről szól. Tangó, ahol a férfi elkiáltja magát, olyan igazi férfias hangon és te nő követed. Követed a közös álmok irányába.

No, de csak akkor képes követni egy nő, egy férfit, ha van tisztelet, ha van szeretet.  Nem egyikünk van a másikért, nem szolgálod a társad, nem egy szolgáló és mindent eltűrő társ vagy, hanem...TÁRS. A "kötődöm" kevés. Ide szerelem kell, láz kell, szenvedély, ami kölcsönös. Éljetek. Gyermekek mellett is lehettek olyanok, mint lyány korotokban, csak egy döntés az egész, mint minden. Érezd a nőiességed, érezd a dallamot és érezd jó nőnek magad! Ha folyton leépítenek, ha folyton lekicsinylően bánnak veled, ha folyton kevésnek érzed magad, akkor nem a megfelelő ember kezét fogod. No, de ha társak vagytok, egy csapat vagytok, akkor igen is fogd meg a kezét és vezesd a tánctérre... mert a tánctér az, ahol mind ketten férfi és nő lehettek, amit csillogó szemekkel néznek gyermekeitek.

Szeretni és szeretve lenni...tisztelni és tisztelve lenni...

Mai reggel káosz a köbön! Világgá mehetek? Világgá mentem!

8 óra 33 perc és én már a teraszon állok, harmadik kávéval a kézben és arra gondolok, bemegyek a garázsba és berántom férjem Stihl fűrészét és kivágom a legkedvencebb barackfáját, amin évek óta folyik a vita. Vissza tekintve az elmúlt pár órára rá kell, döbbenjek, az Élet nevű valami azt gondolja, hogy azért vagyok, hogy szórakozzon rajtam! Rajtam! No, de miért pont rajtam?????

A felhők között van egy Élet nevű fazon, szakállas, füves cigit szív és minden reggel az én életem veszi elő, hogy szórakozzon! Hihetetlen! Az egyik gyerekem halottat játszik és nem hajlandó öltözni, így aztán földön fekve öltöztetem. A kapun úgy vonszolom ki, mert az olyan jó buli, miközben a kutyám kislisszan és megszökik!!!! Erre kiborul a 2-es számú gyermekem és azon aggódik a Kususuuuasaaaa... Hiszti nevű kutyánk elszökik és soha nem fog hazatalálni. Közben én bejövök pórázt keresni, ami persze sehol! Szolidan felhívom az Uram, akivel igen kedvesen, köszönés nélkül közlöm: hideg van!!! Állat hideg és nem találom a pórázt, amit persze ő sem tud, merre van! Természetesen, nőies mozdulattal a telefont lecsapom és mindenért ...mindenért őt hibáztatom! Ki mást????

Kusus, a habtestű fóka kutya, a hosszú füleivel természetesen mindenkire hallgat a szabadlevegőn, csak reám nem. Ha mész felé az a baj, ha nem mész felé elvész... légy okos, kedves anyuka! Közben a gyerekek szurkolnak, sírnak, aggódnak, fáznak. Tudtátok, hogy a basset Hound tud futni? Tud! A fülei csak úgy kócolódnak a szélben. Simán körbe kell nyírni a fűnyíróval, nem hajlandó odébb menni, de mikor futni van kedve, olyankor bezzeg tud mozogni. Csalogathatod, ha ő valamit nem akar, akkor azt nem akarja. Makacs egy eb mit ne mondjak! Természetesen nem marad más lehetősége az embernek, megvárja, hogy haza méltóztassék jönni hab testével. Közben, persze lehet káromkodni!

8 óra!!!! 8 óra és én már ötször leizzadtam a 3 fokban! Nem mindegy milyen sál, nem mindegy milyen sapka, nem mindegy melyik kabát, nem mindegy melyik nadrág (nadrááág?...szoknyán kívül nem hajlandó mást húzni!). Az autóm szervizben, hol lenne....? Jézusom!!!! Te ott fent, aki füvet szívva szórakozol, mi lenne, ha holnap reggel más házba csengetnél be??? Plíííízzzzz.....

Szóval, míg más ébredezik én már kiborulva és szívem szerint takarót húzva a fejemre lennék egész álló nap! No, de azt hiszem, össze szedem magam. Berántom férjem Stihl fűrészét, ki vágom a fáját, majd elkötöm faterom autóját a garázsból! Tervem is van, hogy mászok be a házba, kikutatom a kulcsokat, észrevétlen kigurulok az udvarról és minden mai problémám megoldódna! Minden!

Jézus, Atya, Úr, Isten! 2018. 09. 26.! 8 óra 34 perc! pffffffffffffffffff


Munkaerőpiacon a NŐ 3 gyermekkel a háta mögött

Lássuk be, nem vagyunk főnyeremény egy munkáltató szemében. Oka nem más és ne titkoljuk: 3 gyerkőc és a családi élet. No, de azt is lássuk be, hogy aki 3 gyereket nevel, és tisztes posztot foglal el a család életében az csak is főnyeremény lehet!

Egy reggelünk alapból feszült és komikus. Gondoljunk csak bele, 5 óra 37 perckor csörren a vekker minden reggel. Kávé, kis nyugodt ébredés, mielőtt megindul a banda. Az már alapból fél siker, hogy mindenkinek van mit felvennie (vasalt és tiszta ruhák tömkelege). Azt alapból felejtsük el, hogy további perceink nyugalommal telnek.

Miközben sminkelsz, 2 gyermek kiveri a kezedből a festéket, 3 gyermek kér valamit, 1 gyermek biztosan beszél… amibe simán közbe vág egy másik. Gyerekfogkrémmel mosol fogat, mert elfelejtettél fogkrémet venni (kb 4 napja), a hajsütő vasad hideg, mert valaki közben kihúzta. No, de 7 óra és te toppon vagy, felöltözve, sminkben és illatozva (kivéve, ha a parfümöd is elfogyott kb 4 napja)! Ki látja, hogy az elmúlt egy órád idegőrlő volt? Senkiiiiiiii…. Szóval, PAAAAAACSIIIII…

Mindenki felöltözve? DEHOGY! Vitázol, ki milyen színű bugyit, kinek hol a tornazsákja, kinek mit kell beírni a tájékoztatójába, ki hova és hányra megy. Szóval, itt a kávéba csempésznél egy kis rumot is, hogy ép ésszel átvészelj mindent, de ugye…. 1 még reggel van, 2 a családsegítősök azonnal kiszagolják, 3 még vezetned kell, 4 nem illő…. pfffff felmerül a kérdés, hogy ha rumot nem tehetsz a kávédba, akkor a cigarettát kellene megtölteni kis marihuánával….de…. 1 még reggel van, 2 a családsegítősök kiszagolják, 3 még vezetned kell, 4 nem illő, 5 a törvény tiltja pfffffff…. Tehát, a napunkat józanul, emelt fővel, illatozva és megfésülködve indítjuk! Paaacssssiiiii…..

No, de akkor mire 8 órát írunk, és a munkahelyünkön ülünk, munkára készen, mi már egy életet leéltünk. Megmentettünk egy elefántot, kihalásztunk egy apró botocskát a bokorból, kutya nyálba fürödtünk, kétszer kiborítottunk valamit és bizton megettünk ebédre két gyermeket, minimum.

No, de lássuk a további buktatókat! Influenza szezon, himlő, hányás és hasmenés. Azt ne is említsük, hogy mi is betegek lehetünk! Beszéljünk csak arról, hogy 3 gyermek megbetegszik a szezon kellős közepén és persze nem egyszerre. Igen…igen… a táppénz egy létező dolog, de senki nem szereti. Lássuk a nem várt helyzeteket: elesik a gyermek, történik valami és a munkaidő kellős közepén mehetnékünk támad. Beszéljünk arról is, hogy ilyen szünet, olyan szünet, ilyen ünnep és olyan ünnep. Igazából, fél emberek vagyunk ott, ahol egész sőt, másfél embert várnak tőlünk.

Tele vagyunk negatív tulajdonsággal. Viszont! Lássuk az előnyöket: ha szájkaratében leverünk egy óvodást, szerintem, mi mindenre képesek vagyunk! Sőt! Ha egyszerre tudunk főzni, felügyelni, szájkaratézni és vasalni miért ne lehetnénk bármire képesek? Ha tökéletesen menedzseljük családunk, miért ne tudnánk a munkánkat 100%-al vinni? Azt kell, mondjam, mi talán még maximalistábbak vagyunk, mint bárki, mert a bizonyításvágy ott van, hogy megmutatjuk, és igen, képesek vagyunk rá. Tudjátok mit? Képesek is vagyunk rá! Azt gondolom, amit mi egy nap leteszünk az asztalra az nem kis dolog, nem elenyésző. Mindenki húzza ki magát, fésülködjön meg, legyen nő, legyen szuper Girl és  Szotokán szájkaratéban legyen bajnok! Váltsuk meg hát a Világot!

Anyaság bája... Menj te a gyermekeid agyára és ne ők a tiedre :-D

Lányod fejére húzza a takarót és csak valami nyögdécselő hangot ad ki alóla. Fiad egyszerűen fetreng a kanapén és nem hajlandó mozdulni. Nagyobbik? A kamasz? Bemész a szobába, redőny fel - olyan kis kedvesen, majd magázódva rázendítesz:

- Az asztala! Édes Fiam, 3 napja dolgozik az asztala tisztaságán és nem akaródzik össze jönni. Utolsó határidő: ma este!

- Aaaaaanyaaaaaaa - nyávogós hangon.... Aaaanyaaaa reggel van....

- Fiam! Ez nem kérés volt, egyszerű és egyértelmű parancs!

Leányod szobájába visszatérve látod, a lány már az ágy alól kukucskál.

- Beeeteg vagyok... Anyaa beteg vagyok... itthon maradok. Beeeteg vagyoook...

- Anyaaaa ééén is - hallod a szomszédos szobából.

No, itt hangfal bekapcsol, zene bekapcsol. Neeem, nem olyan kis szolidan, olyan igazi hangerővel. Nem ám valami kis édesded zenét, hanem valami igazi spanolósat. Kávé a kézben, kortyolgatod és hallgatod a zenét. Egy óvatlan pillanatban elkezdesz ugrálni az ágyon, és kirángatod őket a reggeli depresszióból. Sikerül? Nem! No, de a lényeg, hogy te jól érzed magad.

Kint egy szocialista, 70 kg-os és egy ártatlan Colombo kutya vár, akik természettel felborítanak, a slusszkulcsod a kutya szájában, a ruhád nyálas, az arcod nyálas ....közben 3 gyermek néz reád unott tekintettel...

No! Soha nem mondtam, hogy könnyű. Nekem se ígért senki ilyet. A lényege, hogy kellően magabiztosan, szétszórtan és lelki békével indulj utadra. No, a lelki béke akkor száll el, amikor dugóban találod magad, ott, ahol az nem egy szokványos helyzet. Pécsváradon! Dugóóóóóóó..... ez olyan, mintha azt mondanám, hogy egy lakatlan szigeten nem jutok szóhoz. Imádom Budapest báját, a zajos és nyüzsgő mindenét és egyszer csak a piciny városom is egy dugóra épül. Imádat! Nincs parkoló, így hát tilosban állsz meg (ezt bízom, benne senki nem olvassa...mert hát én lennék az első ember itt, akit bilinccsel vezetnek el a helytelen parkolása miatt). No, de még mindig azt kell mondjam, hogy karikatúrával, hangos zenével minden...minden mosolygósan túlélhető.

Azt mondom, kedves Anyuka társak: VEGYÉK MEG AZT A PÁR CIPŐT, vegyék meg álmaik cipőjét, piros talppal, 10 cm-es magas sarokkal, majd dugják el egy sarokba, mint ha használt lenne, mint ha már 10 éve ott porosodna. Mutassanak jó példát gyermekeiknek, szóval kergessék álmaikat és igen is legyenek önálló személyiségek. Ne függjenek semmi földi jótól, csak is maguktól. Igyák meg azt a kávét, egyék meg azt a csokoládét és induljon a nap kellemes bájjal.

Megbotlanak az utcán? Elvesztik a táskájukat? Otthon hagyják a dossziét, amire szüksége lenne a munkában? Sebaj! Ezek vagyunk mi: lerúgott házi nyulak, lerúgott és nyolcas kerekű Csepel bringák.... és tudják mit? Imádnak bennünket!

Az óvoda szép, az óvoda jó, az óvoda móka és kacagás! OviZOO meséje... bájjal teli reggel

Reggel egy kis hancúr az ágyban, egy kis "nem akarok felkelni", "ez a ruha nem lesz jó", "ez a cipő szorít", "különben is nem akarok oviba menni...", "különben is, fáradt vagyok". Toporzékolás és bájjal teli reggelek.... Itt a szoba közepére álltam és elkiabáltam magam. Mind három gyermekem csillogó szemekkel figyelt és hangosan kacagott...

"Egyszer volt, hol nem volt, tán az Óperenciás tengeren is túl…de az is lehet, annak a közepén egy óriás jéghegy tetején és Komló szépséges vidékein lészen egy ékszerdoboz. Eme ékszerdoboz piciny kis világában éltek hőseink, kiket egyszerűen csak úgy hívunk: Mini ZOO. Egy állatkert, hol nem mindennapi történetek keringenek, hol az élet csupa kacagás és móka.

Odin, a kicsi ormányos fiú, Szonja a kicsi róka leány, és Pippó a kis őzike; kik reggel ugyan úgy, mint ti csipás szemekkel ébrednek. Gazdájuk is kissé álmosan áll előttük és mondja:

- Vár az óvoda, a OviZOO csak reátok vár!

Pippó itt elpityeredik kicsit és szelíd hangon:

- De én nem akarok oviba menni, én nem....

Szonja a kis cserfes róka leány szintén:

- de az oviban nincsenek barátaim, nincsenek ott a játékaim.

Odin, a kis ormányos medvénk? Ugrabugrál örömében, a szeme is csillog, és alig várja, hogy elindulhassanak.

Hőseink libasorban, kicsit szomorkásan, de megérkeznek a híres OviZOO-ba, ahol sok, sok pajtás, sok, sok állatka várta őket. Óvó néni szelíden és szeretett teljesen várta őket, míg dadus nénink már terít is és készül a reggeli. Ormányosunknak finom gyümölcsökkel készültek, rókaleánynak mazsolával teli tállal, míg őzikénket egy teli tál zab várta.

Az óvoda telis tele játékkal, csodákkal teli világgal, pajtásokkal. Hőseink szép lassan el is feledik az otthont, a gazdájukat. Egyszer csak, úgy esett, hogy a mi kis ZOO lakóink cserfes kis jószágként kezdtek viselkedni.

Egy ormányos medve, Odin az asztal tetején és kurjantva:

- "Most nagyobb vagyok, mint Te! -s az asztal tetejére állt."

- Most jól megcsikállak! -mondta a kis Szonjánk és az asztal alól kukucskált kinek a kis patáit lehet megcsikálni, kinek a cipőfűzőjét lehet összekötni és kinek a nadrágszárát lehet meghúzni.

- Gyorsabb vagyok, mint te! - mondta a kis Pippó és fogócskázni kezdett ott, ahol azt nem lehet.

Szonja az asztal alatt, Odin az asztalon, míg Pippó az asztal körül szaladgál. Hajajjjjj... fogta az óvó néni a fejét, mikor ezt látta. Pippó is, a kis róka leány is és Odin is egyszer csak a bünti székben találták magukat. Ki-ki a saját kis bünti székében ülve azon gondolkodik, hogy mi mindent lehet itt még csinálni. Észre veszik, hogy van itt játszó szőnyeg, autópálya, sok baba, sok....sok... nagyon sok csoda! A csodák világára ébrednek egyszer csak.

- Óvónéni.... ígérem, jó leszek. Jó leszek... csak mehetek játszani?

- Óvónéni.... ígérem, nem mászok az asztalra többet... mehetek játszani?

- Óvónéni.... nem fogok másokat piszkálni..... ígérem ...mehetek játszani?

Bűnbánó kis tekintettel néznek felfele, mikor az óvó néni megsimogatja a kis fejüket és elengedi a kis rosszcsontokat.

Úgy elfáradnak ebédre a sok játékban, a pihenő időben alszanak, mint a bunda. Csodaszép kis pizsamában, csodaszép kis ágyacskában. Álmukban is csak játszanak ... játszanak ... Délutánra mindenkinek barátja is lett, akikkel szelíden játszanak. Pippó egy őzike leánnyal sétálgat az udvaron; Odin mászóka tetején terveket sző egy kis ormányos fiúcskával; Szonja egy róka leánnyal köt nagy barátságot, akivel egész nap csak babáznak és babáznak.

Mikor megérkezik, értük a gazdi ők már haza se akarnak menni.... szépen, élményekkel a hátuk mögött bandukolnak haza fele és sóhajtoznak:

- Holnap is lehet óvodába menni? Az óvoda holnap is nyitva van? - kérdi a róka leány.

- Holnap is lehet majd játszani? Holnap is eljössz majd értünk, mikor elfáradtunk? - kérdi a kis ormányos medvénk.

- Holnap is lehet majd bújócskázni? Holnap is lehet szökdécselni az udvaron? Az óvó néni holnap is az ölébe enged majd?

.... Igen, az óvoda csak reád vár holnap...

Valóság nincs ...az élet csak álom, s ne ébredj fel.... Pirkad az ég, légy, aki vagy…

Merj élni anyaként is, LERÚGOTT HÁZINYULAKON A VILÁG SZEME!

Miért ne táncolhatnánk ott is, ahol nagyanyáink otthonkában tengtek és lengtek? Miért ne főzhetnénk a vasárnapi ebédet táncolva, hangos zenére? Miért ne lehetne mind ezt akár tűsarkúban tenni, vagy stoplis melegítőben.... ami, jól esik a lelkednek. Miért ne lehetne elszökni pillanatokra és venni egy mélylevegőt, hangos zenét hallgatni, inni egy (kettő...három....) kávét, megenni egy egész zacskó gumicukrot? Miért ne lehetnél anyaként is, lerúgott Csepel bringaként is jókedvű, derűs és élettel teli? Miért ne lehetnél lerúgott házinyúlként is gyermek, aki magára önti a kávéját az ágyban, aki kiborul, mert nem túrógombóc a vacsora?

Kedves asszonyi lét, lassan vége a nyárnak és el kell, mondjam, hogy ÉLTEM, ÉLTÜNK! Három gyermekkel, óriási háztartással, minden földi jóval, kijelenthetem, hogy ép elmével, bááár....báááár.... kicsit ziláltan ugyan, de a nyári szünet hősének tekintem magam. Jövő héttől újra munkába állok, amit már nagyon, de nagyon várok...férjem, már nem annyira, de hááát ez van, ha az ember fia elvéti a választást... Gyermekeimmel későig, szinte ebédig ágyban voltunk. Autóba ülve jártuk a Világot és azon szépséges rejtett bugyrait, veszekedtünk, hisztiztünk (olykor én is...na, jó, nem csak olykor), táncoltunk, ágyon ugráltunk és idomultunk.

Idomultunk? Igen! Nagyon fontosnak tartottam az intimszféra megtartását, vagyis, mindenünket gyermekünkért, de kell határt szabni és szabályokat felállítani. Vagyis...Miért ne menekülhetnénk ki egy kicsit? Aki kávézik, az kávézni, aki cigarettázik, az dohányozni, aki teázik, az teázni. Álljunk ki a ház elé, menjünk ki a teraszra, a liftbe menjünk egy kört, bárhova, de egyedül legyünk. Kell a bambulós, csak levős csend, az én idő, "COFFEE TIME". Kell, hogy a gondolataink halljuk, hogy tudjunk tervezni, hogy érezhessük a saját illatunkat, hogy a szél a hajunkba kapjon, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat. Nagyon fontos! Tanuljuk meg szeretni önmagunkat.

Este egy pohár bor, pince hideg, száraz vörös nedű; napközben kávé és jeges limonádé. Kutyanyál a teraszon, fetrengő nagyfülü eb és egy óriás sáros oroszlán. Tisztán nem úszol meg egy kisétálást se....no, de egy a lényeg: SZERESD AZ ÉLETED! A gyerekeid felnőnek, nehogy lemaradj róla. Gyerekeid egyszer kirepülnek, ne hagy pillanatokat elveszni. Egyszer élsz te is, szóval, MERJ ÉLNI! Főzd le azt a kávét és menekülj 10 percre a magányodba…hidd el 10 perc alatt csak a ház áll feje tetejére, de semmi kár nem keletkezhet :-D.

Egy átlagos topa nő napja: EZ AZ ÉN NAPOM! Eltévedek, megbotlok és öltözködési tervvel rendelkezem!

No, rólam tudni lehet, hogy megkérded "Hogy vagyok, vagy milyen volt a napom" én elmesélem. Mikor elkezdem mesélni, széjjel esik mindenki a meséléstől és persze, élvezettel hallgatják a kálváriát. Tegnap este kaptam egy felkérést, hogy "nem lehetne betekintést nyerni egy napomba?". Egy olyan igazi átlagos napot szeretnénk? No, tessék....

Azt a tulajdonságom szeretem a legjobban, hogy "ízig vérig nő vagyok", amihez mindig, minden körülmények között ragaszkodom! Szóval, egy nő nem ért az autókhoz -csak úgy csinál; egy nő nem ért a JPS-hez -csak úgy csinál; egy nő mindig, minden körülmények között gyenge, topa és persze értetlen. Ettől vagyunk mi különbek a férfi nemtől.

Szóval, reggeli órákban autóba ülve elindulsz egy számodra ismeretlen helyre, mert találkozód van. JP, magabiztosság, tűsarok! Fél úton rá kell, döbbenj, hogy valami nem stimmel, mert hát keringesz és keringesz csak, mint Micimackó a Százholdas Pagonyban. A JP megállít egy virágárus előtt, holott, te....te... nem éppen ezt kerested! Állítja, hogy jó helyen vagy és nézzél csak balra, mert a cél ott van. hmmm....természetesen utána érdeklődöm a sztorinak, ahol vissza küldenek 10 km-re.... mész...mész... Edém, az autóm persze elvisz mindenhova és csak úgy suhanunk az úton. 10 km-re arrébb a semmi közepén találod magad! Szó szerint a semmi közepén! Szóóó szerint! Megkérded Rézi nénit az út szélén, hogy "Mondja már meg nékem, messze vagyunk még? Ott vagyunk már?". Természetesen vissza küld a virágoshoz, aki váltig állítja, hogy nem ő az én végcélom. Hmmmm, rendben, vissza patak mentén -mert a néni asszonta, hogy a patak mentén, át a hídon és a vasutat látva jó helyen járok. Ebből csak a patakot nem leltem, de sebaj!!! Az almafánál balra fordulva, újra a semmi közepén.... Itt újra ártatlan emberek leszólítása, JPS ellenőrzés, kétségbe esés a köbön és düh! Mikor a hídon áthaladva és a a vasutat megpillantva is érzed, hogy rossz helyen vagy, már nem bízol semmit a véletlenre! Keresel egy embert, aki ráér, és persze tudja, merre kellene menned és szépen...olyan nőies bájjal megkéred, hogy kísérjen már oda, ha lehet, mert barangolsz itt már minden fele és azt érzed, már mindenkit ismersz, és minden pletykát átlátsz, de a célod soha nem leled segítő lábak nélkül. No, a hősöm megérkezik, egy szép száll legény személyében és hussssssss minden kétségbeesés a múlté, mert megleled a patakot is a célodat is!

No, reggel 9 órát írunk csak és már egy egész mesém van estére.... Ugorjunk egy óriásit! A köztes rész is izgalmas, de az a szokásos báj csak. Vita a hátsó ülésen, kutya nyál és gyermeki aranyköpések. No, mi most másra fókuszálunk!

Férjemmel öltözködési tervünk van. Én ülök a gardróbban, és gondolkodom, míg feszeng, mert nem mostam ki a kedvenc nadrágját. Se kivasalva, se kimosva; mert a legfőbb gondom az én öltözködési tervem. Színházba készülünk. Míg én ülök és szelíden bámulom a felhozatalt, ő csak mondja...mondja... a magáét. Telefon a fülemen, csacsogok; mind e közben agyalok és férjem baját is megértően hallgatom. Univerzális lennék? Iiiigeeeeen... No, de azért mondjuk ki!!!! Míg nekem öltözködési tervem volt; férjemnek meg semmi, miért kellett volna tudnom, hogy mit is szeretett volna felhúzni? Honnnnnaaaaan kellett volna tudnom, hogy pont azt, pont azon az estén? Vitttaaaaa... veszekedés kerekedik, amit én a gardróbból, ő a szennyes kosár társaságánál ejt. Mikor én már tudom, kiválasztottam ...szelíden kilibbenek és a "csak rád kell várni?" kérdő szösszenettel újra egymásnak ugrunk. Az idő ketyeg, de újból átöltözöm, míg férjem még mindig a szennyes kosár bűvöletében keresi az öltözködési tervét.

Mikor én már az ajtóban, útra készen férjem végre talál magának egy tiszta és kellemes öltözetet, de a zakóóóó...hajajjjj... tudták, hogy a zakó se mindegy? Tudták???? Áll és a zakóit próbálgatja, hogy melyik megy jobban a precízen kiválasztott zoknihoz! Pfffff.... igen, rá kell várni, neeeem rám... Szócsatáink lényege abban rejlik, hogy míg én szépen és szelíden mondom a magam igazságát, ő már nem éppen olyan szelíden mondogatja a maga kis igazságát.

Végszóra legyen csak annyi, ha lett volna öltözködési terve, nem lenne feszült! No, de h nekem lett volna utitervem....talán én se feszengtem volna annyira?

Rendes Ház, Tiszta Udvar? Gyerekek és kutyák mellett? Iiiiiigeeeeen.... :-) Lehetséges...ööö...vagy lehetetlen?

Akár egy teljes könyvet írhatnék otthonom rendetlenségéről és annak megtartásáról. No, de a napokban úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam! Nem! Kérem, tisztelettel, nem engedek abból, amiben élni szeretnék, az pedig a REND és a TISZTA OTTHON. Ha már amúgy is azt mondják, hogy rettenetes természetem van, illetve úgy festek, mint egy lerúgott Csepel bringa miért ne lehetnék még elviselhetetlenebb? Tudják, mint kedves Hetti néni, aki igazán szeretni való, bájosan mogorva teremtés. Tehát, egyik reggel felébredtem, és azt mondtam:

- Ennek vége! Végérvényesen vége!

Bementem leányom szobájába, ahova belépni nem lehetett, mert olyan szinten szerte voltak a játékok. Itt egy póni, ott egy ruhadarab, amott egy pucér baba. Kurjantok egy nagyot, mind 3 gyermekem sorba állítom és, mint a hadseregnél ki adom az ukázt!

- A mai napon rend lesz! Kérem tisztelettel, a mai napon enni kívánok mindenki padlójáról!

Természetesen mind csak nézett rám és egyszer csak indul a vita és az ilyenkor jellemző "nem én csináltam" mondatok.

- Neeem én csináltam???? Akkor ki? Talán én? Talán a szomszéd kutyája? Talán a verebek a bokorból? Na peeeeerszeee...

Hadrendbe állítva pakolásra ítéltetett mindenki! Még férjem is megkapta az ukázt! Minden, ami nem a laktérbe való (kalapács, reszelő, mittuoménminekafeje...., mittudoménminekaszerelője..) ment egy szatyorba és a garázsba! Innen kezdve minden kitilttatik a házból, ami nem bele való. Nincs homokozó készlet homokosan, nincs fúró szabadon, nincs oda nem illő zokni a földre.

Szóval, senki ne legyen irigy, mert egy gyermekem se pakolt. Mind hárman csak jöttek...s mentek a kupi forgatagában és gyászolták gyermeki bájukat. Amit én helyére tettem, azt ők nagy örömmel meglelték és azonnal játszani kezdtek volna a régen elveszett játékdarabbal. Amit kidobtam, azt ők azonnal mentették ki a zsákból, amit felporszívóztam, azt azonnal hangos nyavalygás kíséretében gyászolni kezdték.

No, de a végére, a végére! Sikerrel jártam! Lakásom, végre, végre valahára úgy néz ki, ahogyan azt én akarom!!!! Neeem...nem trappolunk végig a cipővel a fehér szőnyegen (igen, felvállalom, fehér bútorom és fehér szőnyegem, és még fehér abroszom is van!....bolond vagyok? IIIGEEEN!); nem eszünk a  fehér abroszon, nem hagyunk a nappaliban játékot, az ajtót nem hagyjuk nyitva, a szennyes a szennyes kosárba való, a törölköző a szárítóra! Jaaa és niiincs szana széjjel hagyott pohár és egyéb mindenség. A jellemem nem éppen megfelelő? Hmmm ....jajjjjj...de igen, szeretni való egy hölgyemény vagyok én. A házam immár rendes, kedves és tiszta.... viszont!!! Viszont!!! A szekrényt senki ne akarja kinyitni nálam, mert minden...minden borul! A spájzban szerintem még kisegér is lakik és a táskám tele van múlt évi csontvázakkal. Tehát, rend van ugyan, de nyugalom, ez csupán a látszat! A hűtőmben akad 3 éve lejárt befőtt is, amit minden évben tervezek, hogy kidobok, de olyan szép az üvege....