BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Testvért, napsütést és "diófát"! Kedves anyukák, kik nem láttok a fáradtságtól és a sok drágán megvásárolt felesleges baba kütyüktől...

95. bejegyzés, több ezer olvasóval a hátunk mögött! Ej, ej... ez már felelős érzéseket kelt bennem. Amikor még szabadon írtam, a levegőbe, "vagy olvassák, vagy nem alapon", szabadon, találomra, dorbézoltam a sorok között. Bele láttok a lelkembe, olykor az életembe is. Most egy gyenge, olyan semmilyen témával készültem nektek. A lelkem, 3 gyermekes lelkem szólal meg.

Lassan látva az alagút végét, mikor már nyugalommal tudok kávézni, tenni-venni kicsit elmélázva nézegetem életünk pillanatait és fel vagyok dobódva. Sokan mondogatjátok egy gyermek mellett, hogy "nehéz", fárasztó", "egy testvér már sok lenne". Én ezt mosolyogva hallgatom, olykor csendben, olykor hangod adva vicces gondolataimnak. 3 gyerkőccel a hátam mögött kijelenthetem, hogy a fáradság minden egyes bugyrába betekintést nyertem, de bizton állítom MEGÉRTE!

Egy kívül álló anyuka lettem (mert gyermekeim már nem velem játszanak), gyermekeim össze nőttek, én ellazulva várom a nyarat. Igen, egy újabb nyarat, amikor mind három a nyakamba szakadva, idegeimet próbára téve itt bolondítnak (boldogítanak), tömény alkoholként viselkedve szervezetemre! No, de, kedveseim, ki még csak gondolkodik, vagy nem is gondolkodik a tesó dolgon...és aki, még fáradtnak érzi magát, aki még negatív és cinikus, érezzék most egy pillanatra az életem és annak lelki bugyrát.

Végy 3 csodálatosan aktív gyerkőcöt, akiket az élettől nem kell félteni. Igen, nem féltem őket az élettől, mert azok az igazi tenyeres talpas kis falusi kópék, akik simán felmásznak a fa tetejére, akiknek mozgás készségük kifejezetten fejlett -ezt egymásnak köszönhetik, hogy szemüket kinyitva reggel már aktívan játszanak, persze szabadon. Lásd őket, ahogyan szerepjátékot játszanak. Van gonosz, van angyal és persze van a megmentő. A szereposztás minden alkalommal másként alakul. A kicsi másfél évesen kenterbe vág egy 3 évest olykor, ezt köszönheti a nagy tesók edzésének. A nagy tesó hatalmas türelemmel bír, a középső meg tipikus középső - amolyan mindent kivívó gyerkőc.

Az élet nagy dolgaiban ajándék tud lenni a testvéri viszony (ami nem feltétlenül iszony), mert van egy támpont, egy szövetséges, egy biztos pont. Nem, ezt a szülő nem tudja helyettesíteni, ehhez testvérnek kell lenni. Testvér, aki kihúz a bajból, aki cinkos, aki támasz. Mind ez a diófán kezdődik pár évesen, mikor a kalózokat akarjátok közösen legyőzni. A kalózokból lesznek később a problémás emberek, a diófából meg a hadbíróság 30 év múlva.

Szóval, kedves anyukák, kik nem láttok a fáradtságtól és a sok drágán megvásárolt felesleges baba kütyüktől, hallgassatok a jó öreg, flúgos anyukára, rám. Nincs szükség semmire, csupán egy diófára, testvérekre, ép észre, hangos zenére, sok kávéra, esténként egy testes pince hideg, száraz vörös borra és persze testvérekre.

Üdvözölve légy kedves napsütés, simogató élet és sok, sok bosszantó anya perc, ami csodálatosan simogatja lelked, mikor van időd és energiád ezen szépséges pillanaton elmélázni.

Rossz anyák vagyunk! Csatlakozz! :-D

Üldögélünk és üldögélünk. Azt hiszitek, csak unottan nézünk ki a fejünkből, míg gyermekeink nélkülünk játszadoznak. Noooo... nemmm.... halk francia sanzonokat dúdolgatunk, kávét iszunk és lélekben jókat derülünk -kivéve mikor kiabálunk, mert fejest próbálnak ugrani a diófáról! Tehát, isszuk a kávét és dúdolgatunk.

Mit csinál a 3 gyerkőc?

Játszik, vitatkozik, játszik, táncol és vitatkozik! Mi hallgatózunk!

- Nem játszok veled!

- Jó én meg nem leszek a barátod!

- Jó, én meg nem leszek a testvéred!

...

Csend és verekedés. Kiabálsz, majd újra rend. Táncolnak, homokoznak, csúszdáznak. Újra csak dúdolgatsz és kávézol.

- Meglökött!

- Véletlen volt!

- Nem, direkt volt! Én tudom!

- Tudod mit? .... -itt bosszú és megtorlás következik! Már látom, előre. No, de üljünk csat tovább, figyeljünk.

Mire feleszmélek, már lepisilte a másik kosárlabdáját! Indok: nem játszhat! Pfff... erre bőg, egy gyerkőc, majd még egy gyerkőc. A harmadik? Ő csak szépen jön és megy.

Ok, túl a konfliktuson, már újra játszanak. Újra ülsz és kávézol tovább. Zenét dúdolod tovább, szemed is lehunyod egy percre. Csak élvezed a pillanatot és a friss levegőt. No, újra egy kiabálás!

- Elkaplak!!!! Vissza adom!!! -fogalmad sincs, hogy mit, de tudod, bármi legyen is az, de vissza fogja adni.

Szaladnak..szaladnak... Én mit látok? Kiabál, majd szalad elől Egyeske, utána Ketteske, Hármaska jól lemaradva, de szalad ő is. Mikor Egyeske és Ketteske már megkerülték a házat, Hármaska még csak akkor kanyarodik ki az első sarokról. Kutya? Kutya persze szalad utánuk piciny kis 30 kilójával. Csak úgy suhannak, és mint egy óvoda, akkora zajjal haladnak el melletted. Igazából én ezt csak nézem, mert kíváncsi vagyok, miként végződik. No, meg na...tegyük szívünkre a kezünk! Mi bajuk eshet?

Szerintem elfelejtették miért is kezdtek szaladni, mert pár perccel később újból a csúszdán látom mind három gyerkőcöt. Kutya is csak fekszik a napon, mintha mi sem történt volna. Szóval, kávézol tovább.

Hajjjjjj.... no, de kb. két perccel később megnyitják a kerti csapot. Vizes a kutya, a gyerek és a gyerek és a gyerek. Nyomás be és öltözés. Újra kint. Szomjasak. Persze, mondhatnám, hogy ott a kerti csap, de jobbnak látom, ha beszaladok és hozok ki vizet. No, a víz nem jó! Rendben, akkor vissza minden. Ez idő alatt a kutya fellöki a kávém...ennyit a kávéról!!!!!

No, mindegy. Kávé nélkül, de újra vissza ülsz. Szem becsuk, halk francia sanzon újból. Mondom halk!!!! Nem, itt már jól felhangosítom, hogy csak azt, csak azt a dallamot halljam. Kétszer persze!

Rossz anya lennék? Igen! Mert van humorérzékem, mert tudok derülni magamon, a gyermekeken, az anyaságon, a szituációkon és mindenen. Tudjátok mit? Még élvezem is! Gilisztázni, vakondokot menteni, verebet kiszedni a kutya szájából, büdös bencét tartani és hangosan énekelni tánc közben! Szóval, rossz anya vagyok! Csatlakozz te is! Nem bánod meg! Jaaa és mire van időm? Hát, persze, hogy mindenre!!! Sokszor mondtam már, tanítani kellene ezt a bohózatot!

 

ui.: egyre többen olvastok! Köszönet érte :-)!


Szabálysértő Anyuka!

A nagypapám és Apuka belém nevelte a következőt: „Kislányom, a szabály az szabály!” –mondák, kissé szigorú hangon. Persze voltak évek, míg a szabályok értelmét keresgéltem, míg megértettem: nincs értelme, egyszerűen be kell tartani! No, életem így is élem. „Kislányom, a szabály az szabály!”

Míg egyik reggel nyugalomban iszogatom, a kávém várom a Kukásautót. Nálunk ez program, mert reggeli közben a gyerekek áhítattal nézik, ahogyan elhalad a házunk előtt. Én most kissé kedvtelenül néztem, mert húsvét után annyi szemét gyűlt össze, hogy még nem sikerült mindtől megszabadulni. Persze, meg vannak a szabályai, miként is lehet ezt törvényesen kezelni. No, én csak nézem, ahogyan elviszik az egy szem kukám, holott még vagy 4 fuvarnyi lenne… Amikor bevillan!!!!

-          Gyerekek! Felkelni, reggelit félbe hagyni! Dolgunk van! - Pettyes ruhám és tűsarkúm azonnal húzom, kávém leteszem és szaladok! Gyermekeim csak értetlenül néznek!

-          Cipőt húzni! Kabátot húzni! Indulás a kukásautó után! –ezt hallva rohannak! Rohannak és öltöznek, aztaaaaa! Legközelebb is így indítok!

-          Annnyaaaaaaa megyünk a kukásautóval?

-          Nem fiam! Kijátsszuk őket!

-          Mit csinálunk?

-          Anya most jól megvicceli a kukásautót! –erre egy hatalmas ujjongás, és már kint is van minden gyerkőc és persze a kutya is.

Mi a konkrét terv? Sarokház vagyunk. Első körben elhalad az egyik oldalon, majd 10 perc múlva ér a másik oldalra. Integetés, mosolygás, majd mikor eltűnnek, azonnal kirohanni, kukát behúzni. Behúzni, mert a cselekményt nem láthatják meg a szomszédok, még a végén bolondnak néznek (még a végén…..). Bújva, rejtve, az üres kukát újból tele tesszük a gyerekekkel, de mind ezt úgy, hogy egy gyereknek rá kell állnia, hogy jól bele passzírozzuk az őszeset. Mindent bele! Mindent –amit csak szabad. Juhhhhííí! Mind benne van! Most körül nézünk, majd kihúzzuk, újra, de most a ház másik oldalán tesszük ki, egy másik utca az már, szóval, na… ez így jó is lesz. Senki nem lát semmit.

Mi ártatlanul állunk és csak dúdolgatunk, mikor befordul, újra. Gyerekek viháncolnak, de rájuk szólok, ez nem vicces! Tessék véresen komolyan venni! Tehát állunk és figyelünk, észrevétlenül. Kukásautó lelassít, én izgulok, hogy háááá bízom benne nem tűnik fel, hogy egy utca vagyunk a ház túlsó felével. Ugyan azokkal a gyerekekkel, ugyan azzal a kukával, és még a kutya is ugyan úgy fülét lógatva áll, csak éppen egy másik oldalon.  Jajajajjajjjjjj…..ha nagypapám ezt látná! Szabályt szegek, szabálysértést követek el! Te jó ég!!!! No, de elviszik, elviszik!!! Elvitték!!!!! Nyeertünk!!! Okosan, elégedetten, integetünk, újból.

Mikor elmentek, gyermekeim szana széjjel futnak, kutyám szájában egy veréb. 8 15 és hol van még a nap vége? Ennyi izgalmat egy napra?!

(természetesen mind ez a képzelet szüleménye :-) -asszem...)

Úgy jó, ha Zajlik az élet! Húsvét hangosan, női szemmel....

No, a nagycsalád, az nagycsalád! Nagycsalád hétfőn, kedden...szombaton...karácsonykor és háááát húsvétkor is!

A hangos család az hangos hétfőn, kedden...szombaton... karácsonykor és hááát húsvétkor is! Rég írtam már, de bízom, benne mindenki megérti. Egyszerűen nem értem rá, annyi dolgom volt, hogy ihaj!

Tehát, Húsvét! Jómagam, ahogy azt már írtam is, spanyol mentalitással születtem. Drága, jó nagymamám spanyol génjeivel. Férjem a higgadt sváb, akit senki e földön nem tud kihozni a sodrából, csak jó magam! No, de én ezt művészien űzöm! Spanyol feleségnek spanyol családja, sváb férjnek sváb családja. Ilyenkor ugye bár nem csupán a két naiv fiatal házasodik, hanem a két naiv fiatal családja is. No, igen. Ereszd össze őket és szervez nagycsaládi húsvétot! Ott alvás, meg minden, ami kell.

Szóval, végy egy feleséget, aki kellően precíz, szabály követő, hangos. Végy egy férjet, aki magasról tesz mindenre és persze minden úgy jó, ahogyan az van (kivéve, ha az asszony másként kívánja). Végy egy sógort, aki sváb nyugalmával, baromira el van férjem jellemével, végy egy sógornőt, aki bele csöppent ebbe a közegbe, végy egy anyóst, aki csak fejét fogva, kissé megszeppenve kapkodja a fejét az események irányába. Jaaaa és van még 3 jó madár gyerkőc, egy unokatesó gyerkőc, egy saját kutya és az anyósunk kutyája. Már is tele a ház és káosz a köbön!

Mivel nem a te családod, nem te szervezel. Te csak nézed és kellően kiborulva, feszülten mutogatsz, dumálsz, míg férjed telefonálgat és próbál szervezni.... sóhajtasz ...hajajjj hagyná rám...de nem, nem őőőőőőőőő...

A konyhám. Kedves olvasóim ugye meg tudtok érteni? Egy asszony konyhája a lelke és, ha oda valaki betéved....no, hát az ép ész mehet kárba. No, és betévedni szándékozott!!! Sógorom, aki híres a nem mosogatásról, a kupi gyártásról! Halászlevet kívánt főzni az én konyhámban, az én passzírozómmal, az énnn....az énnn rendemmel!!! Ez elegendő arra, hogy hááát kissé felhevült állapodba légy, nem igaz? No, meg nekem rendszerem van, rendszerem, kérem tisztelettel. Mit mikor és hogyan. Ha nem csinál semmit az illető, csak mellém áll, hogy sót kérjen, már bűnt követett el, ha én éppen lelkileg a rendezett konyhámban teszek és veszek. Nem, ne kérjen sót, amikor én nem számítok rá.

Hajajjjj.... az Uram? Nem tesz mást, csak bosszant. Bosszant, egy olyan helyzetben, mikor igenis komoly dolgokról van szó! Heccel és csodálkozik én már üvöltök, már már Világgá készülök menni. Éééés, töredelmesen be is kell valljam, hogy Világgá is futottam. Büszke is vagyok rá!!!!

Szóval, nem elég, hogy férjem nem pontosít, nem beszél meg, nem üzen...még napokon keresztül nyugtat is, hogy hááá... "Igazad van...Igazad van....", persze, "Igazam van.", no, de akkor??? Akkor, az a férfi ember mi okból nem telefonál és szervez? Igazam van, vagy igazam van?

Maaajd este, mert nekem már este. Nem mindegy, hogy azt mondod, 17 óra 15 perc, vagy negyed 6! Negyed 6, kérem tisztelettel, ha a negyed 6 kifejezést használjuk színpadiasabb leszel és a vita hevében tudod mondani, hogy a negyed 6 már közelebb van az estéhez, mint a délutánhoz. Igazam van? Szóval, férjem megígéri 19 órára készen lesz az a halászlé, senki nem izeg, nem mozog, senki nem bánt és nem heccel. Ehhez képest negyed 6 kor, nem 17 óra 15kor, hanem negyed hatkor még csak téblábolás van.

Mit tesz egy jó asszony ilyenkor? Kiabál! Nagyot! Erre meggyanúsítanak, hogy csúnyán beszélek. Nem beszéltem csúnyán, ezt ki is kérem magamnak! Én csak meggyőzően beszéltem. Azt mondták majd miattam fog unokaöcsém csúnyán beszélni. Ezt is kikérem magamnak, hisz én csak meggyőzően beszéltem és nem csúnyán.

Világgá is megyek! Hova? Hát persze, hogy a vita tárgyához. Anyukámhoz. Mert ilyenkor az "Én családom és Te családod" vita megy, és hát küld is igen erő szeretettel kedves Édesanyámhoz férjem. Én meg büszkén megyek is és aki meg szokott érteni és nagyban bólogat. Sajnálni is szokott!!!!

No, de mit vársz ilyenkor? Mit? Hát hogy utánad jön a kedves férjed. Utánad jön? Áááááh dehogy! Sógor elvtársat, Zsozso Zsét küldi utánam, aki be se mer jönni a kutyáktól. Mert szüleim kutyái is ilyen helyzetben mellettem állnak! Zsozso Zsét simán megették volna vacsorára, halászléjükkel együtt.

No, haza csalnak, ott persze kötelező folytatni a történetet. Tessenek továbbra is meggyőzően beszélni, nem csúnyán, csupán meggyőzen. Anyósunk, csak ül és a menetrendet böngészi, de sajnos az összes busz elment már, így bánatosan sóhajtozik. Ugye milyen szép az élet a családdal ünnepek alatt? J

Persze 22 15 perckor készen van a halászlé, passzírozóm elmosva, épségben. Konyhám épségben. Lelki állapotom még hevült, de a vörös bor kissé hűtött rajta. Éjjel kettőkor azért, biztos, a biztos alapon felkeltem férjem, hogy elmeséljem neki, hogy háááát tiszta ideg vagyok. Utána jót alszom. Megnyugodva...elaludva... elalszom, de ezt is fogjuk férjünk családjára. Meeert miattuk nem tudtam aludni, ugye? Szóval, Mörfi törvénye, hogy reggel Zsozso Zsé, Sógor elvtárs ébreszt elégedetten, hogy elaludni tetszik. Tetszik, nem tetszik, mi nők nem vagyunk hibásak! Tessenek ezt jól megtanulni.

Ui.: férjem családi nyaralást szervez! Ha ez össze jön, élőben közvetítek :-)

Azok a híres családi fotók! Sírás, könyörgés, BÓÓÓDOGSÁG!

Nagymamám egyszerűen Világgá tudott kergetni mikor beállított bennünket egy-egy fotóra Az egyik mama csak jött és jött és fotózott, a másik fotózni nem tudott, csak fotóztatott folyton, de azt művészien. Napsütés -ami olykor teljesen elvakított bennünket, kedvtelenség ...nem számított semmi. Mindenki ül, mindenki boldog és CSÍÍÍÍÍZZZZ... Mennyi, de mennyi ilyen emlékem van. No, de most alig pár évvel később, kijelenthetem: IGAZUK VAN/VOLT a nagyiknak! A fotó az kell.

Tehát, a mesterkélt fotókhoz végy pár gyermeket, egy gépet, rosszkedvet, sírást és egy rakás ígéretet. No, ennyi kell nem is több, és máris kész a családi fotó! Az élet így szép! Férjem rendszerint pöröl velem, és mondja a magáét - amolyan hangulat gyilkos a szentem. Fiaim ki nem állhatják, mikor beállítom őket, leányom? No, leányom is éppen akkor sír. Mentsük a pillanatot, így aztán egy gyors veszekedés az Úrral, fiúknak csokit, cukrot biciklizést ígérsz és ők már ülnek is. Leányod? Kivárod! Mindenki vár. Könyörgünk, kattintgatunk, és persze...BOLDOGOK VAGYUNK!

Az a legjobb, mikor szana széjjel reppennek egy pillanat alatt. Éppen kattintanál, mikor a kutya oda szalad, vagy elszalad, kiborul egy gyerek, megszökik kettő. Vissza minden persze, mert nem adjuk fel. A fotónak el kell készülnie.

A kamasz grimaszol, a kicsi sír, a középső unatkozik....a kutya ..na a kutya...

Tehát szigor, fegyver a kézben és KATT!

Hajjjj aztán olvadozva nézegeted a képeket. Olyan kis büszke vagy utána rájuk, magadra és a helyzetre. No, meg látom magam előtt, ahogyan karácsonykor, 25 év múlva rajtam derülnek és a közös kis csoportos fotózkodásokat pisztergálják. No, hát, ha így lesz, már csak ezért is megérte, mert 25 év múlva lesz miről regélni.... Háááá „Mi lenne velük nélkülem?”

 

UI.: MIND E KÖZBEN, A KUTYA A HÁTTÉRBEN, ÉSZRE VÉTLENÜL LEESZI AZ ASZTALRÓL A TORTÁT!!!!!

 

Buszozás gyerekekkel, páratlan zoknik a köbön, itt a tavasz!

Nos, kávé előttem, és párosítatlan zoknik hegye. No, de ahogy már sokszor említettem, mindig! Mindig tégy úgy, mintha nehéz lenne, így aztán azokat a zoknikat akkor tessenek elkezdeni párosítani, amikor az Úr is jelen van. Lássa, hogy hááát, neked semmire nincs időd. No, de csendben be kell vallanom, hogy volt már rá példa, hogy inkább fogtam az összes páratlan zoknit és kukába dobtam, aztán vettem frissen párosított, még címkével rendelkező, össze tapasztott zoknikat és szépen fiókba helyeztem azokat. No, háááát, a zoknik várhatnak.

Szóval, kávé és nyugi zene. Két alvó gyerkőc, egy iskolában, a kutya is horkol valahol. Szóval, ne mááár, hogy eme csendes pillanatot a zoknikra fecséreljük!

Tavasz! Érzik a tavasz illatát? Tudják mit jelent ez? Hooogy szabadnapot kell tartani. Nincs meló, nincs ovi, nincs semmi, még zokni párosítás se! Irány a kirándulás. Neeeem autóval, nem motorral, nem nyuszis motorral, nem bobokárral! Simán a lábainkkal és busszal. Nincs is nagyobb élmény a buszozásnál, a cukrászdánál, a napsütésnél.

Hogy is néz ez ki? Hajmosással kezdünk, mert nem nézhetünk úgy ki, mint egy gyeses anyuka. Tessen, hajat mosni indulás előtt. Tudom, nekem ez a mániám, de higgyék el, a hosszú élet titka a fésült és frissen mosott haj. Persze ezt megtehetné nyugalomban, hajnalban, vagy este is, de annak semmi bája. Mind ez úgy izgalmas, hogy két gyerek közben beszél hozzád, amiből semmit nem hallasz, a kutya közben beszökik, mert beengedik, a szekrények kipakolódnak, az üdítő kiömlik. No, de a lényeg, hogy a hajadat megmostad! Ennyi!

Ha busz, hát fontos az időzítés. Naivan ...felöltözünk, reggelizünk, aztán mehetünk is. No, de azzal nem számolsz, hogy a kikészített ruha nem jó. Nem jó, mert ő nem erre gondolt. A reggeli sem jó, neki müzli kell, amit természetesen egyesével eszik. A kinézett busz elmegy. Ok, semmi stressz, van másik. No, de a kabát se jó, amiben indulnátok, mert szerinte abban nem csinos. Tavasz van, bakker, végre nem kell kabát, de ő akkor is a téli kabátban indul, mert abban csinos! Télen meg a bundás kabát nem kell neki, de tavasszal! Na, akkor csak az a jó. Rimánkodsz, könyörögsz ...no, de semmi. Téli kabátban indultok el. Hát, akkor téli kabátban.

A buszt úgy kell időzíteni, hogy legyen idő két katicára, egy virágra, három madárra és 4 traktorra is! A buszt elértük, a télikabát a fűtött buszon is marad a 4 éves gyerkőcön. Hát jól van...akkor marad. Áhítat, elégedettség és juhhhííííí végre buszon vagy!

20 km csend...vagy még se? Vagy még se! Okos hozzászólások, pisilni kell, éhes és szomjas vagyok...

No, mikor a városba értél, már úgy gondolod kikirándultad magad és hááát... kellett ez nekem? -kérdések a fejed felett kis buborékokban. No, de igen! Kellett! Meeerrrtttt szabadon ereszted a bandát, hagyod, had szedjék széjjel környezetüket. Széchenyi tér, ami erre pont tökéletes. Szaladok ide, oda...anyuka meg csak napsütésben, napszemcsiben trécsel a Mamával (akit én továbbra is csak Anyukának, Kedves Mamának hívok és természetesen magázok), aki meglógott a munkahelyéről egy szösszenetre.

Haza út? Természetesen az eredeti terv megint ugrik, és csak a második buszt érjük el. Nem is értem... A buszon két kópé azonnal elalszik, miközben azért könyörögnek, kiránduljunk még.

Nos, aki azt mondja, hogy nehéz, az képzelje magát a helyembe. 3 kópéval buszozok és még élvezem is! Haza térve, mindenki alszik, a zoknik megvárnak (vagy lecserélődnek), mi anyukák, meg nyugalommal ihatjuk a kávénkat.

PAAAAACSIIIIIIII....



Nagymama lét egy nagy családban! Miként kergetem őrületbe szüleimet az életemmel?

Mást se csinálok, csak magamról írok, így aztán most megemlíteném kedves édesanyám. Mikor azt mondom nehéz nekem, akkor el kellene gondolkodnom milyen, lehet neki? Nekem 3 gyermekem van, egy férjem és egy kutyám. Egy vacsora megér 4 misét egyszerre, mert rendszerint mindig akad, akinek ez nem tetszik ...vagy azzzz... nem jó ki hova ül, "hozzá ért a lábamhoz" -szövegek és kiborulás. A sok mosogatni való, a nagy kondér, amiben főzök stb...stb...

No, de lássuk a kedves Mamát, én csak úgy hívom: Anyuka. Magázom is olykor, a hatás kedvéért. Úgy gondolom, hogy illemmel vitatkozni és felháborodni csak is kizárólag magázódva lehet, így aztán:

- Anyuka, kérem .....

- Apuka.... mondom szigorral olykor.

Szóval, kedves Apuka teljes lelki feszültséggel tud az asztalnál ülni mikor mi mind ott vagyunk. Nem, nem csak az én családom, hanem a teljes család. Meeert, hát van egy Öcsém, akinek szint úgy van két gyermeke, egy felesége. Itt spanyol vér csörgedezik ám lelkünkben, így aztán a csend teljességgel kizárt. Mi, tesómmal ilyenkor gyerekek vagyunk, nem...nem felnőttek, hanem gyerekek! Férjem is kellően illetlen, és na...hangos! Képzeljenek el egy hosszú asztalt, ahol "Apuka", a kedves Papa az asztalfőnél, Anyuka, a kedves mama szép ruhában, kötényben csak tüsténkedik.

Unokák száma: 5

Menyek és vők száma: 2

Gyerekek száma: 2

Férj: 1

Kutyák: 2

Unokák elégedetlenek, mert az egyik nem ül ide...meg ide... és oda se! A másik nem eszi a virslit, de van amelyik csak a virslit eszi. Két féle ketchup, három féle mustár, 4 féle kenyér, sok féle szörp és persze nem mindegy az evőeszköz sem. Az 5 unoka képes mindenen kiborulni, mindent kiborítani és persze mindent megenni....vagy nem megenni. A gyerekek, vagyis a szülők csak csacsognak, csacsognak. Én például semmi pénzért nem néznék fel, mert ott, abban a helyzetben én minden vagyok, csak szülő nem! Aaaaapuka... mondom, tessen szigorúnak lenni és neveljen a kedves Papa, mert én eszek és dumálok -persze keresztbe dumálok, az asztal túlsó végébe. Férjem közben neki áll politizálni, amiből hangosan sikeredett politizálás lesz. "Családom a férjem ellen" c. rovat ez, mert az Uram másról sem híres, csak szegény szüleim bosszantásáról.

Tesóm is kérdez...nincs ez...vagy az...? Hmmmm...pedig ettem volna. Erre rákontráz egy vő, egy leánygyermek és még 2 unoka biztosan. Apuka, a kedves Papa is kitalál ilyenkor valamit, persze teljes ártatlansággal.

Az egész vége egy jókora, hangos vacsora, ahol csendes lény nincs, csak szegény piciny leányom, aki mást sem csinál, csak csendben szörpöt iszik. Mindenki más vitatkozik, hergel, mulat, nevet, eszik, ..... ... stb...stb.. stb...

Szóval, ilyenkor át kell, gondoljam magam kis sajnálkozását. Hol vagyok én a kedves Anyukámhoz képest!!??? Majd! Majd 30 év múlva, majd mikor mind ezt vissza kapom a gyermekeimtől és az unokáimtól, na, majd akkor lesz aztán izgalmas a blogom!!!!

 


Fejlődési szakaszok nem pszichodoki tollából! Kávé szünet!

Harmadszorra se unom! No, de harmadszorra eljutottam addig, hogy nem olvasok pszichológiai tanulmányokat, mert rá kellett jönnöm, hogy mind idáig más nyelven íródtak! Gyermeknyelvre fordítva, a legfőbb fejlődési szakaszok:

No, három kis kópét nevelek, több, de inkább kevesebb sikerrel. Ne haragudjatok, be kell, lássam, mi szülők nagyon nem értünk ehhez a mesterséghez. Gyermekeink szemében mi, tetszik, nem tetszik felnőttek vagyunk, akik mást se csinálnak, csak ontjuk magunkból a szabályokat. Első gyermekem születésénél tele voltam elvekkel, hévvel. Másodiknál még több tanulmányt olvastam, mi alapján kell második gyermeket nevelni. Tanulmányaimra próbáltam alapozni, mikor észre kellett vennem, hogy nem... nem csináljuk jól. Mert, hát a gyerekek kis személyiségek, más és más igényekkel, ahogyan mi is. Nincsenek sémák, nincsenek szabályok, miként is kell őket felnevelni. Egy törvény van: azt azért ne hagyjuk, hogy a fejünkre nőjenek. Tanuljanak tiszteletet, kapjanak erkölcsös nevelést és hatalmas szeretetet.

Harmadjára érzem azt, hogy megértem az anyaságra, eddig csak szárnypróbálkozásaim voltak. Mostanra elengedtem a sémákat, az előírásokat. Nem kívánok megfelelni, még magamnak sem. Egyszerűen, csak lehajolok hozzájuk és piszkosul örülök egy katicabogárnak velük!

Örökké koszosak vagyunk! A kabátom már nem tiszta, van játszós nadrágom és játszós cipőm, ami eddig nem volt. Nem csak a gyereknek van szüksége ezekre, hanem nekünk is. Az autónk már nem fénylik, mert megtanultunk élni vele.

Szóval, jön a tavasz, és boldogok vagyunk, sárosak, kissé egyszerűek. No, de hogyan is lehet ezt másként csinálni? Jön egy giliszta, akinek nincs anyukája...mondja Ketteske, és mi szülők szeressük a gyermekkel azt a gilisztát.

Soha nem feledem, ahogyan Nagymamám sikítozott, mikor bogárral, gilisztával üldöztem... hiányzik a fehér ruhás asszony, aki tele volt küllemmel és hölgyet nevelt belőlem. No, de a gyermeket nem lehetett kinevelni egy pici lányból. A giliszta az giliszta kérem, tisztelettel.

Szóval, lássuk azokat a fejlődési szakaszokat!

1. Örül egy újságpapírnak és pet palacknak. Még csak hason fekszik és fogja a tárgyakat. Zörög velük és anyuka végre tud inni egy kávét!

2. Mászik! Az asztal alól felszippantja a morzsát, megtalálja a szemetest, és a legapróbb szöszt is a földön -amit persze azonnal magába töm!

3. Megtanul felállni és azonnal lekapja a terítőt az asztalról. Így éri el azt is, hogy a távirányító, telefonon azonnali megszerzésével az evolúció tett róla, hogy azonnal tudja mire való! Pacsi! Anyuka igyon egy kávét!

4. Egyedül eszik! Vagyis, az asztal, a terítő (normális ember ebben a szakaszban nem alkalmazza a terítőt!!!!, harmadszorra is bele estem ebbe a hibába!), szóval a terítő spenótos, paradicsomos... a föld morzsás, a ruha kimoshatatlan, az idegek szét csúsztak. Itt kevesebb kávéra jut idő! Hajajjj a Nagymamám, a fehér ruhás hölgy… belém nevelte, a terítő fehér, a kanapé fehér, a szőnyeg fehér. No, de kedves Mama, ha most látná azt a fehér terítőt csak sikoltana, velem együtt!!!!

5. Megy! Azonnal megtalálj a lépcsőt, a kocsi kulcsot, a telefont, esik és kel! Itt már azt hiszed minden könnyebb lesz és több időd lesz kávézni. Tévedtél!!!! Egy percre sem maradhat egyedül!

6. Megtalálja a büdösbogarat, a gilisztát, a morzsát a földön, kutya táljából eszik, kutyául iszik. No, itt aztán dupla, tripla pacsi! Sok idő van kávézni. Mi okból? Mert simán hagyod, hogy örüljön egy büdösbogárnak, mert hááát...mi baja lenne tőle? Semmi. Kávézzon, kedves anyuka!

7. Mosógép cserére szorul, levelei nem férnek a postaládába, csengője elromlik. Mi az oka? Az a sok kavics! Kavics a zsebekben, a  táskákban. A kavicsokat ide-oda kell pakolgatni. A postaládát tele kell tenni kaviccsal, a csengőt állandóan meg kell nyomni, sőt, minden gombot mindig meg kell nyomni!

8. Botok! Botok és kavicsok. Minden bot kard és minden kard bot! Ez törvény! Soha, de soha ne dobj ki botokat, mert nem tudhatod az éppen milyen kincs! A botoknak legyen egy külön gyűjtő hely!

9. -es pont a legveszélyesebb! Megpróbál kimászni a kerítésen!

10. Míg iszod a kávéd, ő kimászott a kerítésen!

Szóval, kedves anyukák, ne olvassanak pszichodoki tanulmányokat! Játszanak, gilisztázzanak és kávézzanak...

 


Gyeses évek legfőbb törvénye, Egérrel a házban!

No, mivel újból csak egymás között vagyunk, férjem blogom továbbra sem olvassa, így aztán azt írok, amit csak jónak látok. Blogom arról híres, hogy senki nem olvassa, de mindenki tudja miről is írtam két írással ezelőtt. Senki nem követi, de mégis mindenki tudja milyen színű is a kedvenc cipellőm. Szóval, ha tényleg csak így egymás között vagyunk, akkor hát "had szóljon"!

Gyeses évek legfőbb törvénye:

- Mindig, minden körülmények között tessenek azt állítani, hogy nehéz!!! Nagyon nehéz!

- Vegye körül magát hasonló temperamentumú anyukákkal, akik szint úgy, önnel egyhangúan állítják, hogy NEHÉZ! Tessenek egyszerre bólogatni és így hatást érhetnek el, csoportosan persze férjeikkel szemben.

- Soha, de soha ne vasaljanak!!! Azzal azt bizonyítják csak, hogy van idejük! Kedves Sógornőm, ha ezt most olvassa, kérem, azonnali hatállyal tegye le a vasalóját és kezdje el mondogatni: nincs rá időm!

- Vasalás helyett kávézzanak, blogoljanak, olvassanak (autodidakta módon sajátítsák el a Ptk. bizonyos pontjait, mert nem tudhatja mikor lesz rá szüksége).

- Telefonálgassanak, írjanak SMS-eket férjeiknek, hogy éppen milyen cuki is a közös gyermek. Vaaagy telefonáljanak dühösen, kiabálva férjeiknek, hogy hááát nem működik ez...meg ez...meg az... és amaz... -ezt szeretik, kimondottan akkor, mikor egy zárt irodában ül egy megbeszélésen. Mai sms-em témája pl, hogy egér garázdálkodik a spájzban és kéretik azonnali hatállyal kiüldözni! Nem tudom eldönteni, hogy Bírtok védelemért folyamodjak, vagy csak úgy simán füstöljem ki őket! Azonnal jöjjön haza és segítsen. Természetesen mind ez költői, hisz hááát…nem jön haza egy egér miatt. Vagy mégis…neeeem… egy cincogó egér miatt bizton nem rohan haza, ha még patkány lenne, de nem csak egy szőrös kis egér, akit innen kezdve, hívjunk csak Ispánnak.

- Miközben kávézik és messziről nézi a vasalatlant, ne tegyen semmit. Semmit. Tanuljon meg csak úgy messziről bájologni a vasalatlannal, mint akit nem zavar. Tudják, csak úgy, mintha valaki bírtok háborítást követne el az otthonában és ön mégis csak mosolyog és autodidakta módon egy hadsereg ügyvédet küld rájuk, a kisegérre persze. Szóval, a vasalatlant is simán el tudja nézni a fotelben. Meeert háááát, a vasalás nem más, mint egy felesleges fázisa az életnek.

- Tehát, elengedte a vasalatlan gondolatát, autodidakta módon be...se...gg..elte a ptk azon részét, megitta a káváját, amit természetesen csakis kizárólag mézzel iszik, fésülködjön meg és kapcsoljon be valami dallamos zenét. Persze csak is olyan zenét, amire a gyermek alszik tovább. Higgye el egy idő után vagy megtanul a gyermek Quimby-re aludni, vagy ön megtanul Paff a bűvös sárkányra kikapcsolódni.

Kedves gyeses anyukák, engedjék el magukat... lépjenek ki a facebook pletyka világából, olvassanak, hallgassanak zenét, kapcsolódjanak ki... aztán mikor férjük haza téved, játsszák csak el a hattyúk halálát teljes nyugalommal, mind ez köztünk marad...


Lőttek a nyugodt, koktélozós nyári napoknak! Pffff

Jaaaj, azok a gyerekek! Gyerekek? Idősödő gyermekek, kik a FÉRJ elnevezésre hallgatnak. Először úgy kezdődik, hogy "Csak ezt...csak ezt vegyük meg, tudod, hisz nagy szükség van rá." -mondja teljes beleéléssel és persze hozzá teszi: "tudod, nem nekem kell, a gyerekeknek, a gyerekeknek kell. Nem nekem lesz." Gondol itt új tévére, autóra, egyéb szuper felesleges férfi kütyüre.

Ugye bár bennünket, nőket örökké, de örökké megszólnak, holott az az új cipő nem felesleges, hanem életmentő csecsebecse! De tényleg! Ha nekünk jó a kedvük, bizton állítom, maguknak, férfiaknak is az lesz. Szóval, a mi esetünk teljesen más! Nekünk érthető érveink vannak.

No, de most a drón harc megy éppen, de azt hiszem, még erősen tudom tartani azt a falat, ami vissza tartja a drón beáramlását a házunkba. Nem, nincs rá szükség. Bááár...az Uram erősen állítja, hogy nem neki lesz, a gyereknek. Persze! A gyereknek. Igazából, mondja már el nekem valaki, hogy mire való, miért kell, mi a haszna? Ha én kérném a munkámhoz, hogy iszonyúan jó kisfilmeket gyártsak, persze akkor haszontalan volna, mert hát...én kértem és nekem lenne hasznom belőle, mert a bevételt tudnám cipőkre költeni. No, de mivel neki kell, kitalálta, hogy mire is azt még máig nem értem, az érv még nem volt elég meggyőző, számára mégis elengedhetetlen kelléke a háztartásnak.

Drón ide, vagy oda. Nálunk nem divat az engedély kérés. Legalábbis férjem így gondolja, én már kevésbé, szóval, mikor megbeszélés nélkül vásárol rendszerint fasírt a vége -és egy új cipő!

Tehát, úgy esett, hogy megesett, bizton véletlenül, csupán hozzá dobták haza fele jövet. Így volt, bizton így volt. Mivel minden férj meg van győződve arról a tényről, hogy feleségük nem tesz semmit egész nap, így aztán fogta és kamera rendszert telepített. Azt mondta, olyan csodásak a gyermekei és a neje, hogy egész nap bennünket bámulna, így aztán bámul is. Jelentem, az udvar bekamerázva és kész valóságshow-ként működünk a munkahelyén! Azt persze nem látja, mikor éppen felsöpröm az udvart, de azt igen, ahogy állok kint és éppen semmit nem csinálok.

No, de mivel blogom nem olvassa, szólhatok, csak úgy... és megoszthatom aggodalmam. Valóban, egész álló nap nem csinálok semmit. 3 gyermek mellett mit is csinálnék, csak is a semmit, nem de? Mi lesz most így velem és a hintaágyammal, meg a nyári terveimmel. Hogyan alszom így délután a verandán, hogy iszom a koktélom délután négykor és hogyan, hogyan barátnőzök és pletykálok majd kint? Hogyan? Mi lesz velem és az életemmel így? Egész nap tevékenynek kell majd lennem. Gazolnom kell majd. Nem mondhatom férjemnek, hogy virágoskertem azért gazos, mert nem volt rá időm, ráadásul az gazosan szép! Hogyan fogom megúszni a veranda söprést, a kint felejtett játékokat?

Még azt is látni fogja, ahogy a gyerekek egész nap szépen játszanak és nem is rosszak. Látni fogja, hogy nincs rájuk gondom, hogy kész angyali kópé mind három. Tudjátok mit fog még látni? Mindent! Bakker! Mindent!

No, de állítja ez nem az ő játéka, ezt sem ő kapta, hanem a család, mert szerinte így minden nap fogok tudni takarítani, míg a gyerekek kint vannak, mert a telefonomról tudom figyelni, ahogyan kint játszanak. Most így hogy mondom majd, hogy áhhhh nem volt időm semmire, mert egész nap lekötöttek a gyerekek. Most dolgoznom kell majd kint is és még bent is.

Banyek! Most aztán fel adta a leckét!!!! Lehet, néha ki kell húznom a wifit, hogy nyugalomban tudjak olvasgatni, koktélozgatni és persze aludni a hintaágyban :-).