BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Buszozás gyerekekkel, páratlan zoknik a köbön, itt a tavasz!

Nos, kávé előttem, és párosítatlan zoknik hegye. No, de ahogy már sokszor említettem, mindig! Mindig tégy úgy, mintha nehéz lenne, így aztán azokat a zoknikat akkor tessenek elkezdeni párosítani, amikor az Úr is jelen van. Lássa, hogy hááát, neked semmire nincs időd. No, de csendben be kell vallanom, hogy volt már rá példa, hogy inkább fogtam az összes páratlan zoknit és kukába dobtam, aztán vettem frissen párosított, még címkével rendelkező, össze tapasztott zoknikat és szépen fiókba helyeztem azokat. No, háááát, a zoknik várhatnak.

Szóval, kávé és nyugi zene. Két alvó gyerkőc, egy iskolában, a kutya is horkol valahol. Szóval, ne mááár, hogy eme csendes pillanatot a zoknikra fecséreljük!

Tavasz! Érzik a tavasz illatát? Tudják mit jelent ez? Hooogy szabadnapot kell tartani. Nincs meló, nincs ovi, nincs semmi, még zokni párosítás se! Irány a kirándulás. Neeeem autóval, nem motorral, nem nyuszis motorral, nem bobokárral! Simán a lábainkkal és busszal. Nincs is nagyobb élmény a buszozásnál, a cukrászdánál, a napsütésnél.

Hogy is néz ez ki? Hajmosással kezdünk, mert nem nézhetünk úgy ki, mint egy gyeses anyuka. Tessen, hajat mosni indulás előtt. Tudom, nekem ez a mániám, de higgyék el, a hosszú élet titka a fésült és frissen mosott haj. Persze ezt megtehetné nyugalomban, hajnalban, vagy este is, de annak semmi bája. Mind ez úgy izgalmas, hogy két gyerek közben beszél hozzád, amiből semmit nem hallasz, a kutya közben beszökik, mert beengedik, a szekrények kipakolódnak, az üdítő kiömlik. No, de a lényeg, hogy a hajadat megmostad! Ennyi!

Ha busz, hát fontos az időzítés. Naivan ...felöltözünk, reggelizünk, aztán mehetünk is. No, de azzal nem számolsz, hogy a kikészített ruha nem jó. Nem jó, mert ő nem erre gondolt. A reggeli sem jó, neki müzli kell, amit természetesen egyesével eszik. A kinézett busz elmegy. Ok, semmi stressz, van másik. No, de a kabát se jó, amiben indulnátok, mert szerinte abban nem csinos. Tavasz van, bakker, végre nem kell kabát, de ő akkor is a téli kabátban indul, mert abban csinos! Télen meg a bundás kabát nem kell neki, de tavasszal! Na, akkor csak az a jó. Rimánkodsz, könyörögsz ...no, de semmi. Téli kabátban indultok el. Hát, akkor téli kabátban.

A buszt úgy kell időzíteni, hogy legyen idő két katicára, egy virágra, három madárra és 4 traktorra is! A buszt elértük, a télikabát a fűtött buszon is marad a 4 éves gyerkőcön. Hát jól van...akkor marad. Áhítat, elégedettség és juhhhííííí végre buszon vagy!

20 km csend...vagy még se? Vagy még se! Okos hozzászólások, pisilni kell, éhes és szomjas vagyok...

No, mikor a városba értél, már úgy gondolod kikirándultad magad és hááát... kellett ez nekem? -kérdések a fejed felett kis buborékokban. No, de igen! Kellett! Meeerrrtttt szabadon ereszted a bandát, hagyod, had szedjék széjjel környezetüket. Széchenyi tér, ami erre pont tökéletes. Szaladok ide, oda...anyuka meg csak napsütésben, napszemcsiben trécsel a Mamával (akit én továbbra is csak Anyukának, Kedves Mamának hívok és természetesen magázok), aki meglógott a munkahelyéről egy szösszenetre.

Haza út? Természetesen az eredeti terv megint ugrik, és csak a második buszt érjük el. Nem is értem... A buszon két kópé azonnal elalszik, miközben azért könyörögnek, kiránduljunk még.

Nos, aki azt mondja, hogy nehéz, az képzelje magát a helyembe. 3 kópéval buszozok és még élvezem is! Haza térve, mindenki alszik, a zoknik megvárnak (vagy lecserélődnek), mi anyukák, meg nyugalommal ihatjuk a kávénkat.

PAAAAACSIIIIIIII....



Nagymama lét egy nagy családban! Miként kergetem őrületbe szüleimet az életemmel?

Mást se csinálok, csak magamról írok, így aztán most megemlíteném kedves édesanyám. Mikor azt mondom nehéz nekem, akkor el kellene gondolkodnom milyen, lehet neki? Nekem 3 gyermekem van, egy férjem és egy kutyám. Egy vacsora megér 4 misét egyszerre, mert rendszerint mindig akad, akinek ez nem tetszik ...vagy azzzz... nem jó ki hova ül, "hozzá ért a lábamhoz" -szövegek és kiborulás. A sok mosogatni való, a nagy kondér, amiben főzök stb...stb...

No, de lássuk a kedves Mamát, én csak úgy hívom: Anyuka. Magázom is olykor, a hatás kedvéért. Úgy gondolom, hogy illemmel vitatkozni és felháborodni csak is kizárólag magázódva lehet, így aztán:

- Anyuka, kérem .....

- Apuka.... mondom szigorral olykor.

Szóval, kedves Apuka teljes lelki feszültséggel tud az asztalnál ülni mikor mi mind ott vagyunk. Nem, nem csak az én családom, hanem a teljes család. Meeert, hát van egy Öcsém, akinek szint úgy van két gyermeke, egy felesége. Itt spanyol vér csörgedezik ám lelkünkben, így aztán a csend teljességgel kizárt. Mi, tesómmal ilyenkor gyerekek vagyunk, nem...nem felnőttek, hanem gyerekek! Férjem is kellően illetlen, és na...hangos! Képzeljenek el egy hosszú asztalt, ahol "Apuka", a kedves Papa az asztalfőnél, Anyuka, a kedves mama szép ruhában, kötényben csak tüsténkedik.

Unokák száma: 5

Menyek és vők száma: 2

Gyerekek száma: 2

Férj: 1

Kutyák: 2

Unokák elégedetlenek, mert az egyik nem ül ide...meg ide... és oda se! A másik nem eszi a virslit, de van amelyik csak a virslit eszi. Két féle ketchup, három féle mustár, 4 féle kenyér, sok féle szörp és persze nem mindegy az evőeszköz sem. Az 5 unoka képes mindenen kiborulni, mindent kiborítani és persze mindent megenni....vagy nem megenni. A gyerekek, vagyis a szülők csak csacsognak, csacsognak. Én például semmi pénzért nem néznék fel, mert ott, abban a helyzetben én minden vagyok, csak szülő nem! Aaaaapuka... mondom, tessen szigorúnak lenni és neveljen a kedves Papa, mert én eszek és dumálok -persze keresztbe dumálok, az asztal túlsó végébe. Férjem közben neki áll politizálni, amiből hangosan sikeredett politizálás lesz. "Családom a férjem ellen" c. rovat ez, mert az Uram másról sem híres, csak szegény szüleim bosszantásáról.

Tesóm is kérdez...nincs ez...vagy az...? Hmmmm...pedig ettem volna. Erre rákontráz egy vő, egy leánygyermek és még 2 unoka biztosan. Apuka, a kedves Papa is kitalál ilyenkor valamit, persze teljes ártatlansággal.

Az egész vége egy jókora, hangos vacsora, ahol csendes lény nincs, csak szegény piciny leányom, aki mást sem csinál, csak csendben szörpöt iszik. Mindenki más vitatkozik, hergel, mulat, nevet, eszik, ..... ... stb...stb.. stb...

Szóval, ilyenkor át kell, gondoljam magam kis sajnálkozását. Hol vagyok én a kedves Anyukámhoz képest!!??? Majd! Majd 30 év múlva, majd mikor mind ezt vissza kapom a gyermekeimtől és az unokáimtól, na, majd akkor lesz aztán izgalmas a blogom!!!!

 


Fejlődési szakaszok nem pszichodoki tollából! Kávé szünet!

Harmadszorra se unom! No, de harmadszorra eljutottam addig, hogy nem olvasok pszichológiai tanulmányokat, mert rá kellett jönnöm, hogy mind idáig más nyelven íródtak! Gyermeknyelvre fordítva, a legfőbb fejlődési szakaszok:

No, három kis kópét nevelek, több, de inkább kevesebb sikerrel. Ne haragudjatok, be kell, lássam, mi szülők nagyon nem értünk ehhez a mesterséghez. Gyermekeink szemében mi, tetszik, nem tetszik felnőttek vagyunk, akik mást se csinálnak, csak ontjuk magunkból a szabályokat. Első gyermekem születésénél tele voltam elvekkel, hévvel. Másodiknál még több tanulmányt olvastam, mi alapján kell második gyermeket nevelni. Tanulmányaimra próbáltam alapozni, mikor észre kellett vennem, hogy nem... nem csináljuk jól. Mert, hát a gyerekek kis személyiségek, más és más igényekkel, ahogyan mi is. Nincsenek sémák, nincsenek szabályok, miként is kell őket felnevelni. Egy törvény van: azt azért ne hagyjuk, hogy a fejünkre nőjenek. Tanuljanak tiszteletet, kapjanak erkölcsös nevelést és hatalmas szeretetet.

Harmadjára érzem azt, hogy megértem az anyaságra, eddig csak szárnypróbálkozásaim voltak. Mostanra elengedtem a sémákat, az előírásokat. Nem kívánok megfelelni, még magamnak sem. Egyszerűen, csak lehajolok hozzájuk és piszkosul örülök egy katicabogárnak velük!

Örökké koszosak vagyunk! A kabátom már nem tiszta, van játszós nadrágom és játszós cipőm, ami eddig nem volt. Nem csak a gyereknek van szüksége ezekre, hanem nekünk is. Az autónk már nem fénylik, mert megtanultunk élni vele.

Szóval, jön a tavasz, és boldogok vagyunk, sárosak, kissé egyszerűek. No, de hogyan is lehet ezt másként csinálni? Jön egy giliszta, akinek nincs anyukája...mondja Ketteske, és mi szülők szeressük a gyermekkel azt a gilisztát.

Soha nem feledem, ahogyan Nagymamám sikítozott, mikor bogárral, gilisztával üldöztem... hiányzik a fehér ruhás asszony, aki tele volt küllemmel és hölgyet nevelt belőlem. No, de a gyermeket nem lehetett kinevelni egy pici lányból. A giliszta az giliszta kérem, tisztelettel.

Szóval, lássuk azokat a fejlődési szakaszokat!

1. Örül egy újságpapírnak és pet palacknak. Még csak hason fekszik és fogja a tárgyakat. Zörög velük és anyuka végre tud inni egy kávét!

2. Mászik! Az asztal alól felszippantja a morzsát, megtalálja a szemetest, és a legapróbb szöszt is a földön -amit persze azonnal magába töm!

3. Megtanul felállni és azonnal lekapja a terítőt az asztalról. Így éri el azt is, hogy a távirányító, telefonon azonnali megszerzésével az evolúció tett róla, hogy azonnal tudja mire való! Pacsi! Anyuka igyon egy kávét!

4. Egyedül eszik! Vagyis, az asztal, a terítő (normális ember ebben a szakaszban nem alkalmazza a terítőt!!!!, harmadszorra is bele estem ebbe a hibába!), szóval a terítő spenótos, paradicsomos... a föld morzsás, a ruha kimoshatatlan, az idegek szét csúsztak. Itt kevesebb kávéra jut idő! Hajajjj a Nagymamám, a fehér ruhás hölgy… belém nevelte, a terítő fehér, a kanapé fehér, a szőnyeg fehér. No, de kedves Mama, ha most látná azt a fehér terítőt csak sikoltana, velem együtt!!!!

5. Megy! Azonnal megtalálj a lépcsőt, a kocsi kulcsot, a telefont, esik és kel! Itt már azt hiszed minden könnyebb lesz és több időd lesz kávézni. Tévedtél!!!! Egy percre sem maradhat egyedül!

6. Megtalálja a büdösbogarat, a gilisztát, a morzsát a földön, kutya táljából eszik, kutyául iszik. No, itt aztán dupla, tripla pacsi! Sok idő van kávézni. Mi okból? Mert simán hagyod, hogy örüljön egy büdösbogárnak, mert hááát...mi baja lenne tőle? Semmi. Kávézzon, kedves anyuka!

7. Mosógép cserére szorul, levelei nem férnek a postaládába, csengője elromlik. Mi az oka? Az a sok kavics! Kavics a zsebekben, a  táskákban. A kavicsokat ide-oda kell pakolgatni. A postaládát tele kell tenni kaviccsal, a csengőt állandóan meg kell nyomni, sőt, minden gombot mindig meg kell nyomni!

8. Botok! Botok és kavicsok. Minden bot kard és minden kard bot! Ez törvény! Soha, de soha ne dobj ki botokat, mert nem tudhatod az éppen milyen kincs! A botoknak legyen egy külön gyűjtő hely!

9. -es pont a legveszélyesebb! Megpróbál kimászni a kerítésen!

10. Míg iszod a kávéd, ő kimászott a kerítésen!

Szóval, kedves anyukák, ne olvassanak pszichodoki tanulmányokat! Játszanak, gilisztázzanak és kávézzanak...

 


Gyeses évek legfőbb törvénye, Egérrel a házban!

No, mivel újból csak egymás között vagyunk, férjem blogom továbbra sem olvassa, így aztán azt írok, amit csak jónak látok. Blogom arról híres, hogy senki nem olvassa, de mindenki tudja miről is írtam két írással ezelőtt. Senki nem követi, de mégis mindenki tudja milyen színű is a kedvenc cipellőm. Szóval, ha tényleg csak így egymás között vagyunk, akkor hát "had szóljon"!

Gyeses évek legfőbb törvénye:

- Mindig, minden körülmények között tessenek azt állítani, hogy nehéz!!! Nagyon nehéz!

- Vegye körül magát hasonló temperamentumú anyukákkal, akik szint úgy, önnel egyhangúan állítják, hogy NEHÉZ! Tessenek egyszerre bólogatni és így hatást érhetnek el, csoportosan persze férjeikkel szemben.

- Soha, de soha ne vasaljanak!!! Azzal azt bizonyítják csak, hogy van idejük! Kedves Sógornőm, ha ezt most olvassa, kérem, azonnali hatállyal tegye le a vasalóját és kezdje el mondogatni: nincs rá időm!

- Vasalás helyett kávézzanak, blogoljanak, olvassanak (autodidakta módon sajátítsák el a Ptk. bizonyos pontjait, mert nem tudhatja mikor lesz rá szüksége).

- Telefonálgassanak, írjanak SMS-eket férjeiknek, hogy éppen milyen cuki is a közös gyermek. Vaaagy telefonáljanak dühösen, kiabálva férjeiknek, hogy hááát nem működik ez...meg ez...meg az... és amaz... -ezt szeretik, kimondottan akkor, mikor egy zárt irodában ül egy megbeszélésen. Mai sms-em témája pl, hogy egér garázdálkodik a spájzban és kéretik azonnali hatállyal kiüldözni! Nem tudom eldönteni, hogy Bírtok védelemért folyamodjak, vagy csak úgy simán füstöljem ki őket! Azonnal jöjjön haza és segítsen. Természetesen mind ez költői, hisz hááát…nem jön haza egy egér miatt. Vagy mégis…neeeem… egy cincogó egér miatt bizton nem rohan haza, ha még patkány lenne, de nem csak egy szőrös kis egér, akit innen kezdve, hívjunk csak Ispánnak.

- Miközben kávézik és messziről nézi a vasalatlant, ne tegyen semmit. Semmit. Tanuljon meg csak úgy messziről bájologni a vasalatlannal, mint akit nem zavar. Tudják, csak úgy, mintha valaki bírtok háborítást követne el az otthonában és ön mégis csak mosolyog és autodidakta módon egy hadsereg ügyvédet küld rájuk, a kisegérre persze. Szóval, a vasalatlant is simán el tudja nézni a fotelben. Meeert háááát, a vasalás nem más, mint egy felesleges fázisa az életnek.

- Tehát, elengedte a vasalatlan gondolatát, autodidakta módon be...se...gg..elte a ptk azon részét, megitta a káváját, amit természetesen csakis kizárólag mézzel iszik, fésülködjön meg és kapcsoljon be valami dallamos zenét. Persze csak is olyan zenét, amire a gyermek alszik tovább. Higgye el egy idő után vagy megtanul a gyermek Quimby-re aludni, vagy ön megtanul Paff a bűvös sárkányra kikapcsolódni.

Kedves gyeses anyukák, engedjék el magukat... lépjenek ki a facebook pletyka világából, olvassanak, hallgassanak zenét, kapcsolódjanak ki... aztán mikor férjük haza téved, játsszák csak el a hattyúk halálát teljes nyugalommal, mind ez köztünk marad...


Lőttek a nyugodt, koktélozós nyári napoknak! Pffff

Jaaaj, azok a gyerekek! Gyerekek? Idősödő gyermekek, kik a FÉRJ elnevezésre hallgatnak. Először úgy kezdődik, hogy "Csak ezt...csak ezt vegyük meg, tudod, hisz nagy szükség van rá." -mondja teljes beleéléssel és persze hozzá teszi: "tudod, nem nekem kell, a gyerekeknek, a gyerekeknek kell. Nem nekem lesz." Gondol itt új tévére, autóra, egyéb szuper felesleges férfi kütyüre.

Ugye bár bennünket, nőket örökké, de örökké megszólnak, holott az az új cipő nem felesleges, hanem életmentő csecsebecse! De tényleg! Ha nekünk jó a kedvük, bizton állítom, maguknak, férfiaknak is az lesz. Szóval, a mi esetünk teljesen más! Nekünk érthető érveink vannak.

No, de most a drón harc megy éppen, de azt hiszem, még erősen tudom tartani azt a falat, ami vissza tartja a drón beáramlását a házunkba. Nem, nincs rá szükség. Bááár...az Uram erősen állítja, hogy nem neki lesz, a gyereknek. Persze! A gyereknek. Igazából, mondja már el nekem valaki, hogy mire való, miért kell, mi a haszna? Ha én kérném a munkámhoz, hogy iszonyúan jó kisfilmeket gyártsak, persze akkor haszontalan volna, mert hát...én kértem és nekem lenne hasznom belőle, mert a bevételt tudnám cipőkre költeni. No, de mivel neki kell, kitalálta, hogy mire is azt még máig nem értem, az érv még nem volt elég meggyőző, számára mégis elengedhetetlen kelléke a háztartásnak.

Drón ide, vagy oda. Nálunk nem divat az engedély kérés. Legalábbis férjem így gondolja, én már kevésbé, szóval, mikor megbeszélés nélkül vásárol rendszerint fasírt a vége -és egy új cipő!

Tehát, úgy esett, hogy megesett, bizton véletlenül, csupán hozzá dobták haza fele jövet. Így volt, bizton így volt. Mivel minden férj meg van győződve arról a tényről, hogy feleségük nem tesz semmit egész nap, így aztán fogta és kamera rendszert telepített. Azt mondta, olyan csodásak a gyermekei és a neje, hogy egész nap bennünket bámulna, így aztán bámul is. Jelentem, az udvar bekamerázva és kész valóságshow-ként működünk a munkahelyén! Azt persze nem látja, mikor éppen felsöpröm az udvart, de azt igen, ahogy állok kint és éppen semmit nem csinálok.

No, de mivel blogom nem olvassa, szólhatok, csak úgy... és megoszthatom aggodalmam. Valóban, egész álló nap nem csinálok semmit. 3 gyermek mellett mit is csinálnék, csak is a semmit, nem de? Mi lesz most így velem és a hintaágyammal, meg a nyári terveimmel. Hogyan alszom így délután a verandán, hogy iszom a koktélom délután négykor és hogyan, hogyan barátnőzök és pletykálok majd kint? Hogyan? Mi lesz velem és az életemmel így? Egész nap tevékenynek kell majd lennem. Gazolnom kell majd. Nem mondhatom férjemnek, hogy virágoskertem azért gazos, mert nem volt rá időm, ráadásul az gazosan szép! Hogyan fogom megúszni a veranda söprést, a kint felejtett játékokat?

Még azt is látni fogja, ahogy a gyerekek egész nap szépen játszanak és nem is rosszak. Látni fogja, hogy nincs rájuk gondom, hogy kész angyali kópé mind három. Tudjátok mit fog még látni? Mindent! Bakker! Mindent!

No, de állítja ez nem az ő játéka, ezt sem ő kapta, hanem a család, mert szerinte így minden nap fogok tudni takarítani, míg a gyerekek kint vannak, mert a telefonomról tudom figyelni, ahogyan kint játszanak. Most így hogy mondom majd, hogy áhhhh nem volt időm semmire, mert egész nap lekötöttek a gyerekek. Most dolgoznom kell majd kint is és még bent is.

Banyek! Most aztán fel adta a leckét!!!! Lehet, néha ki kell húznom a wifit, hogy nyugalomban tudjak olvasgatni, koktélozgatni és persze aludni a hintaágyban :-).

 


Gergely szerint a Világ -tág pupilla és a mai "fiatalság"...öregszem!

Figyelhívom, kedves olvasóim figyelmét, a nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek!

Előre is elnézést mindent Gergelytől, de történetemnek hűnek kell lennie az igazsághoz, különben elveszítem Hitelem.

Úgy volt, hogy is volt? Üresen áll a Jakuzzi. Vagyis, nem nem üres, mert Gergely ott ül középen. Férjemmel egymásra nézünk....se baj, ha már itt vagyunk, beülünk. Fiatalemberünk már messziről kinézett bennünket és elkezd beszélni. Természetesen az a pupilla kissé...mintha kissé furcsa lenne, de nem állítom, csak felteszem. Természetesen blogom minden szava csupa, csupa feltevés.

Kövezzetek meg, kérlek, mindenki kövezzen meg, ha a 23 éves fiam magammal viszem wellnesselni. Miért? Meeert Gergely egyedül ült a Jakuzziban, kissé merev pupillákkal! Nem, szóval, nem! Van az a pont, ahol Gergelyt otthon kell hagyni a pupilláival együtt. Nem, igaz?

Szóval, Gergely szerint a világ. 23 éves, szép száll legény, úriember. Őt még Úriemberségre nevelték - mondja. Úgy beszélt, mintha kérdeztük volna. Mi csak meglepve hallgattuk.

- Soha, de soha nem nősülj! - mondja... hatás szünet, majd folytatja.

- Ha mégis, csak is olyat tessék elvenni, aki arra érdemes... ohhh...pffff, de ezek a mai lányok? Semmire nem jók. -szépen lassan kifejti. Közben persze el-el kalandozik, és néhol kitér ránk is.

- Ezek a mai lányok, csak a "lé"-re mennek. Nyomtattam egy köteg húsz ezrest, kivágtam, majd lóbáltam előtte. Erre úgy beindult, mindent...szó szerint...mindent megtehettem. -ezt a részt inkább nem részletezném, de ha Gergelyt látjátok, feltétlen kérdezzétek meg ezt a részt tőle, mert kellően szaftos történet volt! Mit kell csinálni egy 5 Ft-os érmével és egy lánnyal? –kérdést kell neki feltenni!

- Nem tudnak főzni! Hallottatok már ilyet! Azt se tudják mi az a rántott hús! 14 évesen már a diszkóban illegetik magukat. Cigarettáznak és isznak. Hogyan jutnak hozzá? Simán kiszolgálják őket.  Kérdezni? Dehogy kérdeznek! Szépen fel van öltözve, virítja a lét és már adják is neki a piát! Kilóg mindenük, és ezt élvezik. Persze mi is…

Itt krákog egyet és rólunk kérdez. Elégedetten néz ránk... Túl sokat mi nem jutunk szóhoz, mert folytatja.

- Az Ősök! Tudjátok, mennyire elegem van az Ősökből? Csak azok a szabályok….azok a szabályok…  -itt azért szavába vágva, anyai énem szólalt meg:

- Gergely, miért nem dolgozol? Költözz el otthonról. ..Hány éves is vagy?

- 23! - mondja büszkén...

- pffffff...Fiam! Ennyi idősen mi már az életünket építettük, füves múltunk ekkorra már csupán emlék volt....

- Dolgozok én! De kell egy feleség! Ne nősülj meg soha! Csak is kizárólag, aki arra érdemes, csak azt lehet elvenni! De ezek a mai lányok.... Most képzeljétek el! Még a haverok is! Mondom, főzzünk paprikás krumplit a pizza rendelés helyett. Képzelj el egy bulit! Tudjátok..olyan fiatalosat -és itt mereven néz ránk...olyan fiatalosat, csak ez maradt meg bennem.... Főzzünk, és mennyi piát vehetünk a pizza árán, bakker! Neeeem, ezek burzsuj banda! Asszonygyák, hogy drága! Főzni költséges dolog! Nem marad pénz sörre. El tudjátok képzelni, ennyi gyík körülöttem. Azt se tudják, hogy kell krumplit pucolni, csak a pizza rendeléshez értenek. Most innen házasodjak? Engem még tisztességre neveltek -ül egyedül egy jakuzziban, kissé tág pupillával, szülők pénzéből :-D -no, de engem még tisztes férfinak neveltek. Férjnek készülök én kérem, tisztelettel.

- No, de Gergely, rossz helyen keresel. Vagy nem?

- Neeem! Volt nekem nőm! Nem vagyok én szűz legény! No, de ott meg a család nem komált engem. Igaz, az én anyám se komálta a csajt. No, az egy kedves kis teremtés volt. No de rántott húst az se tudott sütni!

- Na, jóóó..hát azért biztosan vannak még szép kis teremtések, akik neked teremtődtek, kedves Gergely.

- Hehhhh... tudjátok is ti mi az az élet. Mi az a buli... mi az a fű... -mondja nekünk, "öregeknek".

- Gergely, mi abból a korszakból jöttünk, ahol még szálra vettük a cigarettát az iskola mellől, ahol még heringek voltunk a város legnagyobb szórakozó helyein... nekünk sokkal, de sokkal többet engedtek meg (a szabályokra gondolok itt), mégis jobban vigyáztunk magunkra, Fiam, mi hidd el, kiéltük magunkat 23 éves korunkra. Gyereket szültem 24 évesen.

- Gyerek? pffff... persze szeretnék családot, de azt úgy képzelem, hogy buli a világ! A gyerek az anyjáé, vagy jön ő is buliba -itt röhög. Ez volt az a pont, ahol mélyen magamba néztem és elgondolkodtam. Egy generációval alattam van. Mit rontottunk el, mit rontott el a társadalom?

Elszomorodtam. Gergely csak beszél és beszél.. Hallani már nem hallom. Persze vicces volt és feldobta az esténk, de attól még szomorú.

23 éves férfi, a szüleivel jön "pihenni", 23éves férfi, aki nősülne és szabadulna a szülőktől csak elvár, de tenni nem tesz. Van igazság, abban, amit mond: a lányok furák...de a fiúk is. Vagy csak én vagyok "öreg", nem tudom.. 23 éves és még mindig csak a fű, a pia, a cigi, a buli, a pihenés a legfőbb gondolata. Családkép? Tudjon az asszony rántott húst sütni, ennyi.

Kedves Gergely, élvezettel hallgattalak és bizton vidám egy beszélgetés volt, de... szomorú is.

No, de tartalmas! Az egyszer biztos :-).

 

(rajz:  Pawel Kuczynski)

"Karantén Buli" Influenza, születésnap, torta...mindenre képes vagy kedves Anyuka :)!

Miután a család minden tagja influenzával küzd, fiam, Ketteske születésnapját el kellett napolnunk. Karantén... Mivel a család női tagja is beteg, ami rendszerint, senkit nem szokott érdekelni, mondhatjuk, hogy a család megbénult. Vagy még se?

Végy 3 gyermeket, végy két szülőt, végy 1 kutyát...és véééégy túrót, tojást, Mirindát, dínós gumicukrot és varázsolj csodát! Olyan már pedig nincs, hogy nincs buli!!!!

Miért fantasztikus, hogy 3 csíntalan gyerkőc fárasztja napjainkat? Nem kellenek vendégek, barátok...senki. Így is vagyunk elegen, ha szükséges. Gondoljatok csak bele, míg mások két tányért mosogatnak, én minden nap 5 db tányért teszek el vacsora után. 5 levesest, 5 lapost, 5 desszert tányért...közben 8 poharat -mert mindig elfelejtik melyik kié, 10 villát, mert leesik... zsíros lesz...nem azt kértem stb...stb...stb... Szóval, nálunk minden nap egy vendégseregnyi mosatlan jön össze!  Már megfordult a fejemben a papírtányér, de valahogy még nem vitt rá a lélek. Mosogatógépem, Rozália kedvenc családtagom, ezt nem tagadom! No, de sajnálkozást félre téve! Élvezem!!!!

A buli, itt tartottunk! A Világ legegyszerűbb tortáját összedobni, reggel időben felkelni. Megteríteni, titokban, ajándékokat kikészíteni, dísz szalvétát elő, gyertyákat elő! A megfelelő dalt kikeresni!!!!! Természetesen: Halász Judit! Kedves Anyukák, bíztatok mindenkit a következőre, hogy van időtök mindenre és képesek vagytok rá, még lázasan is. Miért? Meeert egyszer gyerek a gyerek.

Szóval, kikecmeredik az ágyból, kócos és rosszkedvű. Tisztára, mint jó magam. Nehezen kelünk, de ezt fogjuk a génekre. Nem tehetünk róla. Tehát, kócos, nyafka és persze beteg... a nagy tesónak már leadtuk a drótot, hogy egy szinttel lejjebb meglepetés buli vár ránk, szóval azonnal öltözni! Nagy tesó felöltözve, kis tesó felöltözve, anya és apa is kész. Ketteske? Hiába könyörgünk neki. "Nem!" Válasza mindenre. Nyolcat mutat az óra, de ő maga még mindig kócosan, lógó pizsamával csak teng és leng a felső szinten. Én már a gyufaszállal a kezemben várom, a lépcsőnél könyörgök, de sehol... egyszer csak megjelenik. Hohóóóó..itt van... Csak néz lefelé...mi lesz belőle 30 év múlva? Itt látom magam előtt 4 éves fiam, ahogy ugyan így, kócosan, lógó pizsamában kissé másnaposan tévelyeg le a lépcsőn 20-30 év múlva és csak néz le ránk (vagy a családjára)...a kérdés a fejében: mit akarnak ezek tőlem reggel? Lassan...nagyon lassan jön lefele, tényleg, mint egy lassított felvétel, úgy mászik, kúszik lefele.

Hohooooo lent van! Győzelem! Itt a kistesó már sikonyál, nagy tesó csak a fejét fogja, apuka és anyuka...mi meg már a jövőt látjuk a szemeiben. Itt van!!! Gyertya meggyújt, dal bekapcsol! Indulhat a buli!

A kis pofi, a kis kócos pofi egyszer csak mosolyra derül és megszólal:

- Egész életemben erre vártam, hogy szülinapom legyen!!!!

Huhhh...sikerült, a morcos, kócos medvéből, egy pihe, puha bocs lett. Imádat...

A konyha megtelik élettel, velünk. Az asztal körül gyerekek, boldog gyerekek, torta, zene a háttérben... egy igazi buli, "karantén buli". Torta reggelire, gumicukor és Fanta a reggelihez. Tánc, ének. Szóval, ezért...nem másért ezért érte meg és éri meg. Ő értük. A bohózat, a napi életképek és az emlékek.

Aki még gondolkodik, ne tegye. Nem gondolkodni kell, hanem családot alapítani. Mikor? Most, mert a "most" hamar elillan.

2017. 01. 28.

Szalagos fánk recept gyerek mellé!

 

Végy, egy izgő-mozgó kislányt, egy Horváth Ilona szakácskönyvet, nagy tálat és két keverő eszközt.

Sokan panaszkodtok, hogy hááát gyerek mellett nem megy és, hogy hááát...nem megyek semmire mellette. No, de mire is szeretnénk menni egy gyerkőc mellett? Világot szeretnénk megváltani, vagy csak egy ártatlan kis szösszenetet szeretnénk nap végére? Na, ugye...ugye...elég a kis szösszenet is.

Régi vágyam, hogy egy kislánnyal süssek és főzzek, hogy az életemnek legyen egy kis értelme. Nem azt mondom, hogy nem szeretek fiús anyuka lenni, aki csak kiabál és kiabál és szalad utánuk, mérgelődik és látom magam előtt sorsom, hogy főzhetek én bármennyit soha nem lesz elég. No, de lányos anyának lenni egészen más. Mikor egy törpe csaj ül a konyha pulton és keveri...keveri és keveri....

No, de lássuk azt a híres receptet! Jó asszony hírében állok (na, jó...férjem biztosan tudna ehhez hozzáfűzni, hogy van még mit tanulnom....), szóval, JÓ ASSZONY HÍRÉBEN ÁLLOK! Fánkomnak nincsen párja e vidéken, ahogyan lángosomnak sem! Tehát, farsang! Mivel a telet nem szívleljük, így aztán nagy farsangolási lendülettel próbálom a telet távolabb tudni.

Mivel van két fiam, egy kislányom, nem egyszerű a történet, de igen, meg lehet oldani! Sógorom, ki nagy rajongója blogomnak (vallja, csak be kérem, hogy rajongóm és csak úgy issza szavaim!) mindig megdicséri pettyes- cipőm és kötényem. Imádja, mikor a napomról írok, mert szent meggyőződése, hogy a napom kávézásból és blog írásból áll! Csak is kizárólag sógorom kedvéért el mesélem, hogy igen! Forró tea mellettem, pettyes takarómmal betakarózva írok most nektek, hatalmas nyugalommal, miután fánkom is kisütöttem.

Mi a titkom? A rutin és az évek, ja és persze a gének! Elő azt a kislányt, az eszközöket, a hozzávalókat! Ne sajnáld se a konyhát, se magad, se a végeredményt. A pici leány lisztes lesz, a padló lisztes lesz, de mit foglalkozunk mi ezzel? Felültetjük a pultra a picúrt, nemmm...nem fog leesni. Megkóstolja a tésztát? Nem lesz baja! Nyugalom! Ketten szépen bedagasztjátok. A neccesebb pillanatoknál kekszet adsz neki egy műanyagpohárban, ha van kéznél Bogyó és Babócát is kapcsolhatsz be. A gyerkőc boldog lesz, mert veled van és a család is, mert fánk készül!

Míg fő az ebéd, te addig dagasztod a tésztát. Míg kel a tészta, ebédelteted a gyerkőcöket. Míg az ebédet leöblíti, kis Pufival kiszaggatod a fánkod. Majd elviszed aludni...mert, hát, ha rendszerben éltek kiszámítható minden körülötted. Míg alszik a család piciny része, kisütheted a fánkod a forró olajban.

Titok? Nincs itt titok. Mit kell nagyon komolyan venni a fánk készítésénél? Soha, de soha ne facebookkoz közben, mert a tészta megég, túl sütheted! Tapasztalatból mondom. Nincs chat, nincs telefon, semmi! A háttérben mehet a Sex és New York, hogy jól felspanold magad és a nőiességed! Nem facebook, hanem Sex és New York!

Miután kész a fánkod tégy mellé igazi házi levendula lekvárt (receptem erről nyáron olvashatjátok)! Mikor ez is meg van, kávé, tea, pettyes pléddel takaróz be, aludj egy nagyot! Mire felébred az apró nép, te is fitt vagy. Férjed haza tér? Hmmmm... khhhhmmm neki azt kell mondani, egész nap talpon voltál és semmire, semmire nem volt időd aznap! Nézze meg, még fánkot is sütöttél! Így aztán kapsz, egy sajnállak tekintetet és bátran mehetsz wellnesselni a fürdőbe... :-) ...

 

Recept:

- 500 gramm liszt

- 3 dkg élesztő

- 5 dkg porcukor

- 5 dkg vaj

- 2 tojássárga

- 1 pohárka rum

- aprócska só

- kb fél liter tej

- olaj a kisütéshez

Az Uram állandóan derül rajtam, Kertvárosi kis leányon. No, Ő "Mecseki gyerek" mondja folyton. Míg mi egy buckán szánkóztunk, addig ő a Mecsek szépséges dombjairól száguldozott lefelé. Jó apám szint úgy "Mecseki legénységére" büszke, aki szánkóval nem buckáról, nem dombról száguldozott lefele, hanem a Mecsek csodálatos hegyvonulatait tette magáévá.

No, kedves férjem, gyermekeink nem Kertvárosi legények, nem ám!!!! Ők a Zengő gyermekei. pfff még se onnan szánkóztak lefelé. Csúnya, csúnya, rossz és lusta szülők! Míg mindenki posztol és fotó versenyt tartva, hogy hááát ki honnan és ki mekkorát havazott a hétvégén, mink...kérem, tisztelettel mink... ki "Mecsek legénye" és "Kertváros leánya", kik gyermekkorunkban hatalams szánkó bajnokok voltunk, szóval, mink nem posztoltunk. Mink nem. Mert nincs mit! Pfff ok, csupán ennyi. Ez a család egy irtó fázós család! Gyermekkorom innen a távolból szépnek és hősiesnek bizonyul. Férjemé szint úgy.

Gyermekkorom tessenek úgy elképzelnek, hogy nincs rólam egy darab fotó sem szánkón száguldozva, húzva, overállba beöltözve. Uramról van ugyan, de őszintén szólva nem nézek ki belőle többet, mint egy gyors pózolást, aztán irány a meleg otthon. Szóval! Csak dicsekszünk a "mi időnkben" sztorikról, meg hogy hát mennyi hó is volt annak idején, meg hogyan hagytuk el csizmánk szánkózás közben; de szívemre teszem kezem és őszinte leszek:

Mindig is utáltam a hideget!!! A tél nem az én évszakom. Szívem szerint ilyenkor begubóznék, mint egy medve és csak rumos teát innék egy kandalló előtt, betakarózva kedvenc piros pettyes plédemmel. Olyan kis meghitten. No, mi ilyen kis meghittek vagyunk. Elkényeztetett, meghitt család!

Óriási szerencsém van, mert Uram szint úgy gyűlöl fázni. Meggyőződése, hogy egyszerre kell mennie a hősugárzónak, ami előtt ülni kell, forró kávéval a kézben, de a kazán közben szénnel dübörög és biztos, ami biztos a gáz is megy, nehogy megfagyjunk. Nana kutyánk, Hystéria szint úgy a mi kutyánk! Nem szeret fázni, így aztán nem hógolyózik velünk, nem épít hóembert, nem mozdul, nem szalad, nem...nem... ő is fázik.

Szóval, be kell, hogy valljam mindenkinek, hogy gyermekeim is fázósak. Mind fázósak vagyunk. Lőttünk pár fotót azért, hogy emlékek legyenek - mert, ha nincs fotó, akkor nem is havaztunk, nem igaz? Szóval lőttünk párat, a hóban, hogy legyen bizonyíték! Bizonyíték, hogy volt hó, volt hideg és hááát havaztunk egy picurit!

Tavasz!!!! HOOOL vagy??? Hiányzol!!!!

De tudjátok mit? Hétvégén pizsama hétvégét tartunk! Ez arról szól, hogy azt játszunk, nem kell menni sehova. Sok, sok film egymás után a Mozi szobában, meleg pettyes takaró, köntös, meleg tea egész nap, rendelt pizza! Ezek leszünk minik hétvégén! Jöhet, hó, fagy, ónos eső, bármi! Pizsama hétvégénk lesz! Hátha...hátha...így a tavasz hamarabb eljön :-)!

 

Olyan igazi...igazi házasság! Ízig vérig házasság! Spanyol és Sváb méreg....öööö...akarom mondani szerelem :-)!

Olyan rég írtam már férjemről ...még a végén megsértődik rám. Igaz nem olvassa az írásaim, hisz ez az én kis intimszférám, amire ő nem kíváncsi, így hát bátran írhatok bármit. Asszem a melóhelyén olvasnak, így aztán fülébe jut a hír, ha netán...netán.... hanyagolom őt a bejegyzéseimben.

Gondoltam, hogy ne legyen unalmas történetünk, megírom miként is járunk mi bevásárolni. Nem, nem...nem a gyerekekkel, azt már megírtam! 3 gyermekkel vásárolni egy kész katasztrófa, káosz és anyagi csőd! No, de férjemmel kettesben vásárolni viszont veszélyes, hangos, Istenes!

Jesszus, sokszor mikor belegondolok, hogy összeházasodott egy spanyol vér és egy sváb nyugalom, háááá....t....ilyenkor elgondolkodom, hogy ha ezt valaki kívülről nézi azt gondolhatja boldogtalanok vagyunk! No, nem! Így aztán megírom!

Férjem egy végtelen türelem, egy igazi jó ember. Felbosszantani egyedül én tudom. Olyan igazi felidegesítés, olyan igazi piros arc, kiabálós felidegesítés. Na, erre csak is kizárólag én vagyok képes! No, de nézzünk engem. Személyem meg csak férjem tud lenyugtatni. Olyan igazi, lenyugvás, olyan oroszlán szelídítősen. Szóval, a sváb és a spanyol. Ezek lennénk mi.

Vannak szerencsés percek, mikor csupán ketten megyünk vásárolni. Igen, olyan kis romantikusan, szelíden. Mi a legfontosabb ilyenkor? Mindig, minden körülmények között legyen feltöltve a telefonod!!!!! Mindig, minden körülmények között legyen nálad pénz buszra!!!!!! Ez a legfőbb törvény, ha férjeddel kettesben mész valahova. Ugyanis.

Mi van, ha netán simán ott hagy egy mélygarázs közepén? Ááááhhh...ilyet nem csinál egy férj. Nem???? Még, hogy nem???

Lássuk csak, hol is kezdődött, mind ez? Tesco közepe, milyen kenyeret vegyél? Fehéret, vagy barnát? Érvek, ellen érvek. Aztán felszeleteld az ottani szeletelővel? MÉG JÓÓÓÓÓHOGY!!! Mert, így otthon nem morzsázol, csak a zacsiból kiveszed. Itt férjed lelustáz téged, hogy háááát...majd otthon felszeleteled, miért pont itt? Itt az első szópárbaj. Olyan igazi, olyan extra tutti, hogy a kenyér szeletelve kerüljön haza, vagy ne. Óriási...nem de?

Következő! Zsírpapír. Lehet kapni előre, tepsi méretre szabottakat és lehet kapni méterre. 100 ft a különbség. 100 ft. No, férjed itt is kioktat, hogy háááát...miért vennék előre szeleteltet, ennyire már ne legyek lusta. Szópárbaj itt is. Természetesen, egy nő, mindig minden körülmények között nő!!!! Nem hagyja magát és emlékszik a 2 és fél évvel ezelőtti elszólásodra és ott, akkor helyszínen frankón hozzád is vágja, mert a megfelelő pillanat most van! Igen, most!

Szóval, már régen máshol jártok...már régen másról vitáztok, mikor azt veszed észre, hogy beszól:

- Szállj ki az autóból.

- Ki is szállok!

Kiszállok. Éééés bakker elindul!!! Jól van, gondoltam magamban, biztos tesz egy kört és vissza jön. Állok és várok. Hát jó...biztosan két kört tesz. Mikor rádöbbenek, hogy itt hagyott, azonnal nyúlok a telefonhoz. Lemerült. Bakker. Itt nyúlok a tárcámhoz, egy buszjegyre való még akad. Szaladok, szaladok a buszhoz, hidegbe, bakker hidegbe!!!!! Buszon szépen elképzelem, hogy miként folytatom a mondókám, amit elkezdtem, csak hát kiszálltam az autóból. Megérkezem, otthon vagyok! Erre nem zárva az az átkozott ajtó? Ő meg fent, látom, hogy ott van, látom, hogy ég a villany. Kizárt, bakker!!! Kizárt!!!!

No, körbe nézek. Van szomszéd, nincs szomszéd. No, hát mintha érdekelne. Aztán rázendítek! Dörömbölök! Lejön, kinyit és néz ártatlanul. Ő már rég azt sem tudja mi történt, mert nyugalomban tévézett. Még örült is, hogy egyedül van. Egyszerűen megkérdezi:

- Haza értél? Hol voltál? ...

...Helles...

Azééé....hááát...jól választottam, asszem...de csak asszem..megtartom magamnak...úgy nem sokáig, csak örökre :-)...

 

https://www.youtube.com/watch?v=iBhNVIRnZ7s