BazinagykisCsalád

Egy nagy család 'vidám" életképei. Két fiú gyermek, egy lány, egy férj és egy olykor fáradt anyuka történései. Férfi ember miért, mond miért kergeted szegény nejed őrületbe? Édes, drága gyermekeim, mi az oka, hogy szegény édes anyátok sűrűn kíván Világgá szaladni? No, de figyelem, figyelem! Ki jókat derülne ügyes-bajos dolgokon, ki gyereket nevel és azt érzi élete nehéz és sok, hát! Nos! E blog nektek íródik!Kedves anyukák! Kitartás, hisz az Élet nehéz és kiszámíthatatlan! Hát még ennyi gyerekkel és eszetlen férjjel! Szmájli minden kedves anyuka társamnak!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
III. Vakáció a Balcsin, apuka nélkül 3 gyerkőccel! Első 24 óra: "Hol van a papucsom! De hoool van???

Kávé lefőzve, Mojító kikészítve! Mind ezt gyorsan, mert érkezik az Úr! Mai napon zárul magányos, egyszülős nyaralásunk, így aztán el kell valahogy tűntetnem a csatateret. A „ház van értem, vagy én vagyok a házért” alapon megy a mi kis házasságunk vita tárgya, legfőképpen a nyaralóban. Bódogságos gyermekkort csak is kizárólag egy rumli közepén lehet megélni! Ezt bizton állítom, PUNK TUM!

Szóval, a csata hevében barikádokat kellett állítanunk, így aztán a székek, az asztal a fejük tetején. A lövedékek maradványai a fűben, félig megrágott alma előttem, vödrök szanaszét –amik „vizezésre” szolgáltak, vasút hálózat a teraszon…. stb…stb… stb…

No, de térjünk csak vissza a Papucs kérdés körére. Volt egy jelzés, hogy valahol Tihany felé láttak egy narancsszínű papucsot a parton, de sajnos nem a mienk volt. Ahányszor fürdeni mentünk, a Papucsunkat jó messzire kellett letennünk a parttól, sőt még be is takartatta velünk törölközővel biztos, ami biztos alapon.

Mik az előnyei a 3 gyermekes létnek? Jönnek-mennek az eszmecserék, hogy ki mit, és hogy csinál. Látom is, hogy túl nagy gondot csinálunk egy strandolásból. Mi nem, mert nincs rá lehetőség. Szóval, egy szál törölközővel mégy a partra és egy úszógumival. Nem kell több. Csak semmi cicó! A kis törpe lyány úgy úszkál egyedül az úszógumival, mint egy kis béka királynő! Jön, megy a fiúk után, így aztán, nekünk szülőknek csupán felügyelnünk kell. Találjuk fel magunkat, nézzünk be a nádasba, örüljünk a kacsáknak, hattyúknak, játszunk az iszappal és persze vidáman, stressz nélkül, NE SIESSÜNK SEHOVA.

Pénztárcám végül megadta magát, mert a végére elfogyott a türelem. No, de kérem….jajjjj….kedves szülő lehetett volna fegyelmezettebb is! Pixum! Mit vásárolnak a gyerekek? Kavicsokat jó pénzért és csupa értelmetlen ki tudja mit…Ők csak így mondják: PIXUMOK! Pixum a kavics és a kavics is Pixum –mondják. No, de mikor én szedek fel a földről egy ártatlan kavicsot és rácsodálkozva mondom, hogy „Pixum” jól leszólnak, hogy nem értek hozzá, mert az csak egy sima kavics „Hát nem látod?” –kérdik. Ehhez a Pixum dologhoz még fel kell nőnöm úgy, látszik.

Fotók? No, az nincs, vagyis egy-kettő akad, de elenyésző. Próbáljanak meg három gyermekkel fotózkodni? Tutti történik valami az idő alatt, így aztán emlékezetes fotók nincsenek. No, de erre van a blogom! 20-30-40 év múlva, majd mikor keresik a fotókat, előrukkolok az írásaimmal és majd foghatják a fejüket! „Aaanyuuus…. miket hordtál össze rólunk?” –de tudjátok mit, nagy kincs lesz ez 100 év múlva, amikor már csak valami féle messzi vérrokon leszek, amolyan emlék a családból dolog!

No, de az Úr érkezik! Főznöm kell, takarítanom és még a szemöldököm is ki kell szedjem! Hajajjjj… szépnek kell lennem és persze egy ideális családanya képét kell fessem pár óra múlva! Mindent el kell, dugjak, rejtsek…mi nem voltunk se rosszak, se kupisak. Végig itt ültünk, és persze nyugalomban malmoztunk. Jut eszembe, malom! Fiam nem tudta rólam fene nagy egy Malmos voltam lyány koromban! Szegénykémet úgy, de úgy megedzettem a délutáni szieszták alatt, hogy már nem kéri, malmozzak vele…. na, jóóó… majd otthon kiképzem és olykor…olykor…majd hagyom is magam.

Ezennel zárom soraim…101. bejegyzésem olvashatták! Köszönet minden kíváncsi olvasónak, hogy megnyitják soraim és isszák írásaim. Szép napot mindenkinek és persze kellemes nyarat!

 

II. Vakáció a Balcsin, apuka nélkül 3 gyerkőccel! Első 24 óra: "Hol van a papucsom! De hoool van???"

Az első 24 óra után, azt gondolnád, fogy az energiád és a türelmed. No, de nem! Mindenkit ki kell ábrándítsak, hogy energia és türelem szintem még kb 90%-on van. Ha nem így lenne, nem tudnék most egy jó melange-al írni nektek.

Szóval, taktikám van! Fárasztok! Óriási fárasztós programokkal bombázom a gyermekeimet, így aztán nincs energia hisztire, vitára. Pénztárca kérdés is egy mondattal le van tudva: Apa elvitte anya költőpénzét. Hely! Tudják milyen jó érzés mindent másra fogni? Nem követelnek, nem akarnak minden pénzt elverni. Nincs…”Apa elvitte” mondattal mindent letudtunk. Próbálják csak ki, higgyék el be fog válni! Ennek egy hátránya van! Tegnap láttam egy igazán rám illő holmit! Nem engedték megvenni a fiam!!!!!! „Nincs!” –mondták!

Az elveszített papucson máig nem tettük túl magunkat. Már, már elkezdtem magam okolni, hogy miért nem ugrottam azonnal a hullámok közé és mentettem meg azt a papucsot! Nem törődve semmivel és senkivel, csak ugrani, úszni és papucsot menteni. Sok szomorú perctől mentettem volna meg a nyaralás pillanatait. No, de elkezdtem látni a pozitív oldalát is a történteknek! A papucsra vigyázni kell!

Szóval, mikor felszállunk a vonatra (jut eszembe! Ma 120 ft-ot költöttem útiköltségre, a 3 gyerkőcre, nagycsaládos kedvezménnyel. Nem akarok én reklámot sem a mostani politikának, sem a MÁVnak, de ami igaz, az igaz! Tiszta haszon ez a nagycsaládos dolog és a vonat valóban olcsó és megéri használni!). No, felszállunk a vonatra és szempont a Papucs, nehogy a sínek alá essen (mindenhova papucsba megy azóta), nem megy a part szélére, nehogy a Balaton újra megegyen egy papucsot! Még strandolni is úgy megy, hogy a strand elején megáll, a papucsot leteszi, betakarja és a forró betonon szalad be a vízbe. Gyermekemet mintha kicserélték volna! Engedelmes lett!

Találkozok ám furcsa pillanatokkal. Öreg néni szól a kalauznak, hogy ő most leszáll, de figyeljen az asszonykára, mert egyedül van a gyerekekkel. Ezt nem nagyon értettem, mert háááá… törékeny egy jellemnek tűnök, de hajajjjjj…. no, itt derültem kicsit magamban, de megpróbáltam bodorított pilláimmal szépen nézni a kalauz bácsira, hogy „igen, tessen, vigyázni rám, míg leszállok”. Ennek eredménye, hogy valóban, segített leszállni –egy gyerek, két gyerek, három gyerek, egy bicikli és az anyuka lent is vagyon a járműről!

Ami még mosolyogtató, hogy meglátnak, és azonnal mindenkinek megesik a szíve rajtatok. Játszótér egy főtéren, tőle messze egy kávézó. Nem is értem! Ahol anyuka van, ott kávézni vágyó anyuka van. Szóval, oda battyogtunk, 3 jól nevelt, de kissé koszoska gyerkőcök, szépen fésült jómagam. Előadtam, hogy én nem vagyok az a szökős típus, meg minden. A gyerekek játszanának, én meg kávéznék, össze kellene hozni a dolgot! No, az ötletem nem állt távol tőlük! Válasz annyi volt, menjen csak, majd átvisszük a kávét magácskának. Jaaaajjjj…itt nagyon szépen pislogtam ám a pöndörített pilláimmal! A gyerkőcök homokoztak, én meg melange-ot kortyoltam a fűben ülve.

Jaaaaj és meg kell írnom még a reggeleket! Próbálok valamiféle eligazítást tartani, de nem jön össze. Össze terelem őket, pizsamában próbálom őket sorba ültetni, hogy a napirendet meg tudjuk beszélni. Én állok, ők ülnek! Pálca a kezemben (na, jó…kávé a kezemben), ők meg szépen hallgatnak –ez lenne a terv. Igazából Egyeske ül és ontja az ötleteket mihez is kezdjünk magunkkal, Hármaska hangyákat birizgál, Ketteske meg nyavalyog. Nem akar ez össze jönni. Két napból nullaszor hallgattak végig! Na, majd holnap! Azt találtam ki, hogy holnap popcorn-t szórok a lépcsőre, ahova ültetem őket és úgy … talán… egy helyen maradva meghallgatnak. Na, ez a holnap próbája lesz!

Szó…szó… jól meg vagyunk, el vagyunk, most pl vízibomba háborúra készülünk….no, de mindentől függetlenül ez az egész úgy az igazi, mikor mindenki itt van! Apuka, anyuka, gyerkőcök és persze a család kutyusa (Kuskutsus)…

 

I. Vakáció a Balcsin, apuka nélkül 3 gyerkőccel! Első 24 óra: "Hol van a papucsom! De hoool van???"

Tehát, ahogyan megígértem, élő egyenes közvetítés! Férjem otthon, mert..háááát…valakinek dolgozni is kell, ugye bár…a család további emberi szereplői Balatonon. 3 gyermek és jómagam. Azt is írtam már, még az is lehet, hogy megbánom ezt és alig elmegy az autó, már szaladok is utána, bömbőlve, hisztizve, hogy „Ne hagyj itt, ne hagyj itt….gyere vissza!”. No, ki kell ábrándítsak mindenkit, az első 24 óra zökkenőmentes. Na, jó, legyünk őszinték is végre, azéééé naaa…nem könnyű –tudom, ezt akarjátok hallani, olvasni.

Tehát, az autó kiáll, elhajt és én hitelkártya és autó nélkül maradok egymagamban és a 3 kisördög fiókával. Mit teszek? Én azonnal bontok egy Mojitót, a gyerek jobb kezébe csokoládé, bal kezébe fagylalt! A gyerekek kellően maszatosan jönnek és mennek, míg én a hintaágyban gondolom át az előttem álló napok teendőit. És ez így is volt!

Szóval, mi is a célom? Szigor, jó gyerekek, vagy nyaralás? Hajjjjj…a hétvégén meg is kaptam, hogy Ketteske nem viszi semmire az életben a jelleme miatt, így anyai mivoltom is át kellene gondolnom. Sajnos eme indokolatlan mondat csak ellenreakciót váltott ki belőlem, hisz na….4 és fél éves gyerkőc jelleme olyan, amilyennek lennie kell. Van hiszti, akarat, de tegyük szívünkre kezünk: mely gyereknél nincs? Egy aranyos, vörös, szeplős kis duckó kezű gyerkőcről beszélünk ám, akiből még nagy ember lehet! Sőt lesz is! Így aztán, fagyit és csokit neki, meg persze szabad kis gyermekkort. Szóval, a célom, lazaság, semmi aggodalom, „dont wörri” gondolkodás és egy kiválóan agyon henyélt hét! Persze, férjemnek teljes mellszélességgel állítom majd: agyon dolgoztam magam, és jahhhjjjj de nehéz volt. Aki látja, sajnáljon is látványosan, kérek mindenkit, blogom olvasása alatt férjemnek tessenek azt mondani: Szegény asszony...mit meg nem tesz a családért....

Szóval, az a híres 24 óra! A Balaton nem kimondottan csendes, hatalmas hullámzás, talán még kalózok is lovagolnak a hullámok hátán. Mi történik? Ezt nevezik úgy, hogy pech! Jön az a malőr, amire senki nem számít! Ketteskének, akinek jelleme egy édesded, halk gyermeké, hááát…a hullámok nem ellopják a kedvenc narancssárga papucsát? Csak vitte a hullám! Azonnali ordítás, na, jó…hatalmas ordítás és kétségbeesés. Én fogok közben egy gyermeket, két gyermeket a stégen, és persze a lábánál fogom a harmadikat, aki a papucs után ugrana.

- A papucsom…a papucsom… -emlékeznek az Indul a bakterház Lókupec jelenetére, ahol szegény Sanyi, a ló megadja magát? „Saaanyiiiiii…..Sanyikám……..a bicskám lenne nálam, Sanyiiiii…..” és orbitális kétségbeesés. Na, ez a jelenet pontosan ugyan olyan volt!

Papucsunk elvesztése hatalmas veszteség volt számunkra. Míg Hármaska kapott az alkalmon és azonnal meglógott, utána eredt Egyeske –aki büszkén viseli a felelősségteljes első szülött szerepet, addig Ketteske az ölembe sír és gyászol. 20 perc, kérem tisztelettel, 20 perc szólt arról, hogy végig néztem a két testvér kergetőtézését a strandon, és viseltem a gyászoló gyermek baját. Biciklin, mögöttem ül Hármaska, előttem halad Egyeske, utánam teker (sírva persze) Ketteske. Haza érve, még egy órán keresztül sírtunk és sírtunk… „Sanyiiiii..Sanyiiiikááám…..”…

- A papucsom, a papucsom…. a kedvenc papucsom….

No, Egy órával később már csak kis szipogás hallatszik, mindenki megértő vele. A legkisebb is simogatja, a legnagyobb is simogatja. Mindenki simogatja és vigasztalja. Megígértük, hogy másnap bele vetjük magunkat a hullámokba és megkeressük azt a papucsot!

Másnap, azt hiszed, hogy túl vagyunk a gyászon és jöhet az öröm! Nem! Így aztán vonatra a társulattal és keressünk egy butikot, olyan igazit, ahol árulnak olyan…olyan papucsot! Tudták, hogy három gyerekre nagycsaládos kedvezmény jár a vonaton? 60 ft-ot fizettem! No, ezt tudva és ismerve…ezentúl vonatozom! -férjemnek persze ezt sem szabad elárulni! Rettenetesen drága ez a vasút! Hoppácska egy kis fekete pénz  a konyhára :-)!  Vissza a témához. A vonaton találtunk egy térképet. Itt újra sírvafakadás van.

-          Tudja, valaki hol lehet a papucsom? Most hol úszhat vajon?

Mi megkerestük neki, kb merre is vihette az ár és mind sóhajtoztunk vele, problémáját megértve.

-          Hiányzik a papucsom….. nagyon hiányzik.

Szerencsések voltunk, mert találtunk boltot, találtunk papucsot is. No, de mindenki vegye tudomásul, hogy az nem ugyan az! Szép, szép, meg minden, de nem ugyan az! Így aztán nem marad más, mint tényleg úszunk és úszunk….

Aki látna egy szép narancsszínű műanyag klumpát úszni a Balaton partjain, kérem, jelezze!!!! Postázza!

„Sanyiiiiii….Sanyiiikám….”

 

Ui.: aki meghatódna a fotó láttán...annak fülébe súgom! A fotó elkészülte után 5 perccel mind a három gyerkőc sarokban végezte. Oka csupán annyi, hogy a lyukak ásása azt a célt szolgálta, hogy bele pisiljanak!

 

Hurrá! Nyaralunk! - Pacsi az elmúlt év minden percéért! Túl egy újabb éven, jöhet a nyári szünet!

 

Hurrá! Nyaralunk! - Pacsi az elmúlt év minden percéért! Túl egy újabb éven, jöhet a nyári szünet!

Fel kell készülni minden váratlan és várt pillanatra. Szóval! Minden anyuka vásároljon be rendesen vízi bombából, virsliből, kávéból és kávéból, meg legyen otthon sok "B" terv és persze "C" terv is!

Kedves Anyukák, ki kell jelentenem, a Moza Napló (online napló) idén se volt a barátom, sok mulasztott dolgom volt idén is és idén is feledékeny, rossz anyuka voltam. No, de idén már nem is rágódtam ezen! Pacsi!!! Jön a nyári szünet. Csütörtöki gyümölcsnapok idén sem volt az erősségem, mondjuk úgy, hogy minden 4. alkalommal eszembe jutott (utólag persze). Spongyát rá! Kellenek az ilyen anyukák is, mert ha nem így lenne, akkor egy ideális világban kellene élnünk, pontosabban Eldorádóban, ahonnan még Candide is távozott az unalom és tökéletesség miatt.

No, de tudjátok mit? Ma reggel fiam ezzel kezdte a napot:

- Anya nagyon csinos vagy. – mondja. Kiegészíti.

- Anya, mindig csinos vagy, akkor is, amikor nem mondom. -hááát, ez melegítette lelkem, mert most magamra nézve...hááát... nincs Pacsi! Mi a lényeg? A sok szét szórtság, a sok feledékenység, olykor türelmetlen szülőségem ellenére, a fiam tökéletesnek lát/gondol. Ez melengeti lelkem.

VAKÁCIÓ! Ó-I-C-Á-K-A-V! Teljes lelkemben, valómban várom a nyarat, ami persze meg is érkezett! Sok-sok tervem van. Például vízi bomba a göbön, egyszerű virslik ebédre, háborúk a locsoló csővel, homokozás báli ruhában, sok kiabálás, idegeskedés és fáradtság! Ezt mind beterveztem! Ja és beiktatok egy 4 személyes nyaralást is, csak én és a gyerkőcök. Uram itthon hagyjuk, mert hááát...nekünk nyári szünet van, miért is ne henyélhetnénk a gyerekekkel a Balcsin? Miért is nem??? -na, ezt tutti megbánom még és élőben kell majd közvetítenem, de most így előre jó mókának tűnik! Szóval, üdvözölve légy nyár és viszont látásra kötelezettségek! Iskolatáskát a sarokba, ovis zsákot a szekrénybe! Nincs más dolgunk, mint hancúrozni, rosszalkodni és jó sokszor össze veszni!

 

ui: Kedves Mamák, azért néha nézzenek majd felém, mert soha nem lehet tudni.... ha háborút veszítek, a gyerekek és a kutyák ellen, lehet magamra zárom a gardróbot és kelleni fog az erősítés!


Tesó lét a köbön! Féltés, túlféltés....hajajjjj esélyed sincs!

Szóval, van az a nagy tesós dolog, amit úgy hívnak, hogy "a harmadik gyerkőc már csak nevelődik"! Ezzel azért kellene picit vitatkoznom, mert a harmadik gyermek is egy imádni való kis kópé és ugyan úgy részesül mindenben (majdnem mindenben...). No, de ami a legnagyobb élmény a harmad szülöttnek, hogy vannak nagy testvérek, akik bohókásak, szabadak és persze nem féltenek.

Míg anyuka mereven figyel és túl félt, addig a testvérek mit sem foglalkozva az anyai gyengeséggel, mélyvízbe dobják a kicsiket. Szó szerint! Nincs félelem, nincs szabad, vagy nem szabad! Mindent szabad! Ugrálnak le és fel, szaladnak, fejest ugranak! Gurulnak ott is, ahol nem kéne, bunyóznak, vitáznak, ÉLNEK. Míg anyuka szépen és szolidan játszik, addig a testvérek "kincses szigetet" képzelve, kalóz kapitányként, vígan játszanak és lekardozzák a mászó babát is. A kistesó a „szörny”, a „jeti”, a „bűnöző”, ez mindig így van. Őt lehet börtönbe zárni, kizárni, kiközösíteni. Mi okból? Meeert a kicsinek mindegy hogyan és mit, csak játszanak vele. Neki kitüntetés, ha a nagyok beveszik a csapatba.

Pont emiatt, a tapasztalat miatt és a sok edződés miatt nézem nehezen a túlféltést. Emiatt ne haragudjanak ránk, nem tehetünk róla. Ez a nagy családos lazaság, én ezt így hívom. Eszünk fagyit 8 hónaposan, mert a tesó megkínálja, megkóstoljuk a csokoládét idő előtt, mert a tesó megeteti, felmászunk a magasba, mert a tesó is ott van, nagy kádba fürdünk pár hetesen, mert tesók is ott buliznak. Buliznak, igen, az ő világuk nem más, mint csuda egy nagy buli.

Ennek köszönhető és a biológia be is bizonyítja, hogy mind ez így van jól és rendjén. Kicsi leányunk, Hármaska fejlődik a leggyorsabban. Mozgáskészsége hihetetlenül fejlett, még engem is meglep sokszor. Mikor a szélütés kerülget, mert ez a tesó lét edzi éppen a mozgáskoordinációt, titkon mondogatom magamnak: "ez így van jól, ez így van rendjén. Biztonságban vannak, hisz együtt vannak, vigyáznak egymásra." Vigyáznak…. pfff itt azért fel kell derülnöm egy picit, mert a „vigyáznak egymásra”….hááát naív egy kifejezés volt, elnézést miatta. Szokott lenni baleset is, mindig van, hazudnék, ha nem lenne. No, de ez is bebizonyosodik, hogy nincs tragédia. Egy-egy bibi, egy-egy esés, egy-egy pityergés még nem a világ vége. No és különben is! Most akkor ki a hibás, az oszlop, vagy a száguldó gyerkőc? Hát persze, hogy az oszlop, mondják.

"Nem leszek a tesód!" -mondja. Tesó viták szülői szemmel, kávéval a kézben :-)

A minap veszekedés volt... na jó, be kell valljam, minden napunk veszekedés. No, de ez számomra már életforma. Aki 3, vagy több gyermeket nevel, az tudja, hogy a gyerekek kellően imádják egymást, de annál is jobban szeretik a másikat "bemondani", "kimondani" és persze "megmondani".

Vannak jól bevált praktikáim, pl nem teszek igazságot - vagyis próbálok. Mivel a csínytevésnél nem mindig vagyok jelen, nem is tudnék igazságot tenni, ezért ahogyan a jó öreg Apukámtól tanultam, kollektív nevelés folyik nálunk. Sarokba mind két, mind három fél. Még a kutya is megy a sarokba! Vannak különböző sarokpontjaink, amiből választhatnak. Ja és persze a vita tárgyát mindig, minden körülmények között elkobozom!

- Csitt! -mondom mindig!

- Ide azt a botot! Nincs duma, nincs magyarázat, irány a sarok.

Saroknak tekintjük a tuját, a fát, a diófát, a bokrot....mindent. És tudjátok mit? El se tudjátok képzelni mekkora csend van olyankor. Még a madarak apró, cseprő, csiripelő vitája is hallatszik olyankor. Imádom... jaaaaj, de be kell vallanom, hogy volt már, hogy elfeledtem hol vannak és ott felejtettem őket a fák alatt. Meeert mint kiderült, ők szeretnek ott lenni.

- Nincs játék, nincs duma! Bünti van - mondom mindig. No, de ki gondolná, hogy ezek a gyerekek szeretnek büntetésben lenni? A fán mindig mászik egy hangya, katica, a földből kiszökik egy giliszta, ha szerencséjük van vakondokra lelnek. Partner a kutya is a víg büntetésben, mert hol az egyiknél hűsöl, hol a másiknál. Kettőt nézek, és már vigyorgás van, bújócska és lőttek a büntetésnek! Élvezik!

Tehát, én vagyok az anyuka, aki megállás nélkül hajtogatja, hogy kellően nehéz, fárasztó, túl sok a páratlan zokni és az ép eszed megy kárba olykor. No, de én vagyok az anyuka, aki megállás nélkül hajtogatja, hogy a tesó dolog az kell! Kell, mert kivel veszekednének különben? Ha ekkora buli a büntetés, akkor gondoljunk csak bele, hogy a büntetésbe való kerülésnek is előfeltétele a tesó dolog. Amin a legtöbbet szoktam derülni, mikor így veszekednek:

- Nem leszek a testvéred!

- Ez nem választás kérdése, a testvéred maradok! - védekezik a másik.

- Na, de én most komolyan nem leszek a tesód többé!

- DE ÉRTSD MEG? HOGY A TESÓD MARADOK!

Vagy mikor, a veszekedés tárgya:

- Öleljük meg egymást. Megölelsz?

- NEM! NEM ÖLELKEZÜNK! -majd oda megy Ketteske Egyeskéhez és megöleli, erre felbuzdul Hármaska és ő is megy a csoportos ölelkezésbe. No, de Egyeske erre sírva fakad, hogy nem akar ölelkezni, erre Ketteske is sír, hogy nem öleli meg Egyeske, majd Hármaska is sír, mert őt meg aztán senki nem ölelte vissza.

Én nem teszek mást, csak kávéval a kezemben mozizok. Ja, meg kávéval a kezemben kiabálok....

ui.: a térfigyelő kamerának tudjátok mik az előnyei? Vissza tudod végül nézni, ki is volt a ludas!!!!! „Én mindent látok, mindenhol van szemem” –szoktam nekik mondani. Ilyenkor azonnal dalolnak a madárkák!


Testvért, napsütést és "diófát"! Kedves anyukák, kik nem láttok a fáradtságtól és a sok drágán megvásárolt felesleges baba kütyüktől...

95. bejegyzés, több ezer olvasóval a hátunk mögött! Ej, ej... ez már felelős érzéseket kelt bennem. Amikor még szabadon írtam, a levegőbe, "vagy olvassák, vagy nem alapon", szabadon, találomra, dorbézoltam a sorok között. Bele láttok a lelkembe, olykor az életembe is. Most egy gyenge, olyan semmilyen témával készültem nektek. A lelkem, 3 gyermekes lelkem szólal meg.

Lassan látva az alagút végét, mikor már nyugalommal tudok kávézni, tenni-venni kicsit elmélázva nézegetem életünk pillanatait és fel vagyok dobódva. Sokan mondogatjátok egy gyermek mellett, hogy "nehéz", fárasztó", "egy testvér már sok lenne". Én ezt mosolyogva hallgatom, olykor csendben, olykor hangod adva vicces gondolataimnak. 3 gyerkőccel a hátam mögött kijelenthetem, hogy a fáradság minden egyes bugyrába betekintést nyertem, de bizton állítom MEGÉRTE!

Egy kívül álló anyuka lettem (mert gyermekeim már nem velem játszanak), gyermekeim össze nőttek, én ellazulva várom a nyarat. Igen, egy újabb nyarat, amikor mind három a nyakamba szakadva, idegeimet próbára téve itt bolondítnak (boldogítanak), tömény alkoholként viselkedve szervezetemre! No, de, kedveseim, ki még csak gondolkodik, vagy nem is gondolkodik a tesó dolgon...és aki, még fáradtnak érzi magát, aki még negatív és cinikus, érezzék most egy pillanatra az életem és annak lelki bugyrát.

Végy 3 csodálatosan aktív gyerkőcöt, akiket az élettől nem kell félteni. Igen, nem féltem őket az élettől, mert azok az igazi tenyeres talpas kis falusi kópék, akik simán felmásznak a fa tetejére, akiknek mozgás készségük kifejezetten fejlett -ezt egymásnak köszönhetik, hogy szemüket kinyitva reggel már aktívan játszanak, persze szabadon. Lásd őket, ahogyan szerepjátékot játszanak. Van gonosz, van angyal és persze van a megmentő. A szereposztás minden alkalommal másként alakul. A kicsi másfél évesen kenterbe vág egy 3 évest olykor, ezt köszönheti a nagy tesók edzésének. A nagy tesó hatalmas türelemmel bír, a középső meg tipikus középső - amolyan mindent kivívó gyerkőc.

Az élet nagy dolgaiban ajándék tud lenni a testvéri viszony (ami nem feltétlenül iszony), mert van egy támpont, egy szövetséges, egy biztos pont. Nem, ezt a szülő nem tudja helyettesíteni, ehhez testvérnek kell lenni. Testvér, aki kihúz a bajból, aki cinkos, aki támasz. Mind ez a diófán kezdődik pár évesen, mikor a kalózokat akarjátok közösen legyőzni. A kalózokból lesznek később a problémás emberek, a diófából meg a hadbíróság 30 év múlva.

Szóval, kedves anyukák, kik nem láttok a fáradtságtól és a sok drágán megvásárolt felesleges baba kütyüktől, hallgassatok a jó öreg, flúgos anyukára, rám. Nincs szükség semmire, csupán egy diófára, testvérekre, ép észre, hangos zenére, sok kávéra, esténként egy testes pince hideg, száraz vörös borra és persze testvérekre.

Üdvözölve légy kedves napsütés, simogató élet és sok, sok bosszantó anya perc, ami csodálatosan simogatja lelked, mikor van időd és energiád ezen szépséges pillanaton elmélázni.

Rossz anyák vagyunk! Csatlakozz! :-D

Üldögélünk és üldögélünk. Azt hiszitek, csak unottan nézünk ki a fejünkből, míg gyermekeink nélkülünk játszadoznak. Noooo... nemmm.... halk francia sanzonokat dúdolgatunk, kávét iszunk és lélekben jókat derülünk -kivéve mikor kiabálunk, mert fejest próbálnak ugrani a diófáról! Tehát, isszuk a kávét és dúdolgatunk.

Mit csinál a 3 gyerkőc?

Játszik, vitatkozik, játszik, táncol és vitatkozik! Mi hallgatózunk!

- Nem játszok veled!

- Jó én meg nem leszek a barátod!

- Jó, én meg nem leszek a testvéred!

...

Csend és verekedés. Kiabálsz, majd újra rend. Táncolnak, homokoznak, csúszdáznak. Újra csak dúdolgatsz és kávézol.

- Meglökött!

- Véletlen volt!

- Nem, direkt volt! Én tudom!

- Tudod mit? .... -itt bosszú és megtorlás következik! Már látom, előre. No, de üljünk csat tovább, figyeljünk.

Mire feleszmélek, már lepisilte a másik kosárlabdáját! Indok: nem játszhat! Pfff... erre bőg, egy gyerkőc, majd még egy gyerkőc. A harmadik? Ő csak szépen jön és megy.

Ok, túl a konfliktuson, már újra játszanak. Újra ülsz és kávézol tovább. Zenét dúdolod tovább, szemed is lehunyod egy percre. Csak élvezed a pillanatot és a friss levegőt. No, újra egy kiabálás!

- Elkaplak!!!! Vissza adom!!! -fogalmad sincs, hogy mit, de tudod, bármi legyen is az, de vissza fogja adni.

Szaladnak..szaladnak... Én mit látok? Kiabál, majd szalad elől Egyeske, utána Ketteske, Hármaska jól lemaradva, de szalad ő is. Mikor Egyeske és Ketteske már megkerülték a házat, Hármaska még csak akkor kanyarodik ki az első sarokról. Kutya? Kutya persze szalad utánuk piciny kis 30 kilójával. Csak úgy suhannak, és mint egy óvoda, akkora zajjal haladnak el melletted. Igazából én ezt csak nézem, mert kíváncsi vagyok, miként végződik. No, meg na...tegyük szívünkre a kezünk! Mi bajuk eshet?

Szerintem elfelejtették miért is kezdtek szaladni, mert pár perccel később újból a csúszdán látom mind három gyerkőcöt. Kutya is csak fekszik a napon, mintha mi sem történt volna. Szóval, kávézol tovább.

Hajjjjjj.... no, de kb. két perccel később megnyitják a kerti csapot. Vizes a kutya, a gyerek és a gyerek és a gyerek. Nyomás be és öltözés. Újra kint. Szomjasak. Persze, mondhatnám, hogy ott a kerti csap, de jobbnak látom, ha beszaladok és hozok ki vizet. No, a víz nem jó! Rendben, akkor vissza minden. Ez idő alatt a kutya fellöki a kávém...ennyit a kávéról!!!!!

No, mindegy. Kávé nélkül, de újra vissza ülsz. Szem becsuk, halk francia sanzon újból. Mondom halk!!!! Nem, itt már jól felhangosítom, hogy csak azt, csak azt a dallamot halljam. Kétszer persze!

Rossz anya lennék? Igen! Mert van humorérzékem, mert tudok derülni magamon, a gyermekeken, az anyaságon, a szituációkon és mindenen. Tudjátok mit? Még élvezem is! Gilisztázni, vakondokot menteni, verebet kiszedni a kutya szájából, büdös bencét tartani és hangosan énekelni tánc közben! Szóval, rossz anya vagyok! Csatlakozz te is! Nem bánod meg! Jaaa és mire van időm? Hát, persze, hogy mindenre!!! Sokszor mondtam már, tanítani kellene ezt a bohózatot!

 

ui.: egyre többen olvastok! Köszönet érte :-)!


Szabálysértő Anyuka!

A nagypapám és Apuka belém nevelte a következőt: „Kislányom, a szabály az szabály!” –mondák, kissé szigorú hangon. Persze voltak évek, míg a szabályok értelmét keresgéltem, míg megértettem: nincs értelme, egyszerűen be kell tartani! No, életem így is élem. „Kislányom, a szabály az szabály!”

Míg egyik reggel nyugalomban iszogatom, a kávém várom a Kukásautót. Nálunk ez program, mert reggeli közben a gyerekek áhítattal nézik, ahogyan elhalad a házunk előtt. Én most kissé kedvtelenül néztem, mert húsvét után annyi szemét gyűlt össze, hogy még nem sikerült mindtől megszabadulni. Persze, meg vannak a szabályai, miként is lehet ezt törvényesen kezelni. No, én csak nézem, ahogyan elviszik az egy szem kukám, holott még vagy 4 fuvarnyi lenne… Amikor bevillan!!!!

-          Gyerekek! Felkelni, reggelit félbe hagyni! Dolgunk van! - Pettyes ruhám és tűsarkúm azonnal húzom, kávém leteszem és szaladok! Gyermekeim csak értetlenül néznek!

-          Cipőt húzni! Kabátot húzni! Indulás a kukásautó után! –ezt hallva rohannak! Rohannak és öltöznek, aztaaaaa! Legközelebb is így indítok!

-          Annnyaaaaaaa megyünk a kukásautóval?

-          Nem fiam! Kijátsszuk őket!

-          Mit csinálunk?

-          Anya most jól megvicceli a kukásautót! –erre egy hatalmas ujjongás, és már kint is van minden gyerkőc és persze a kutya is.

Mi a konkrét terv? Sarokház vagyunk. Első körben elhalad az egyik oldalon, majd 10 perc múlva ér a másik oldalra. Integetés, mosolygás, majd mikor eltűnnek, azonnal kirohanni, kukát behúzni. Behúzni, mert a cselekményt nem láthatják meg a szomszédok, még a végén bolondnak néznek (még a végén…..). Bújva, rejtve, az üres kukát újból tele tesszük a gyerekekkel, de mind ezt úgy, hogy egy gyereknek rá kell állnia, hogy jól bele passzírozzuk az őszeset. Mindent bele! Mindent –amit csak szabad. Juhhhhííí! Mind benne van! Most körül nézünk, majd kihúzzuk, újra, de most a ház másik oldalán tesszük ki, egy másik utca az már, szóval, na… ez így jó is lesz. Senki nem lát semmit.

Mi ártatlanul állunk és csak dúdolgatunk, mikor befordul, újra. Gyerekek viháncolnak, de rájuk szólok, ez nem vicces! Tessék véresen komolyan venni! Tehát állunk és figyelünk, észrevétlenül. Kukásautó lelassít, én izgulok, hogy háááá bízom benne nem tűnik fel, hogy egy utca vagyunk a ház túlsó felével. Ugyan azokkal a gyerekekkel, ugyan azzal a kukával, és még a kutya is ugyan úgy fülét lógatva áll, csak éppen egy másik oldalon.  Jajajajjajjjjjj…..ha nagypapám ezt látná! Szabályt szegek, szabálysértést követek el! Te jó ég!!!! No, de elviszik, elviszik!!! Elvitték!!!!! Nyeertünk!!! Okosan, elégedetten, integetünk, újból.

Mikor elmentek, gyermekeim szana széjjel futnak, kutyám szájában egy veréb. 8 15 és hol van még a nap vége? Ennyi izgalmat egy napra?!

(természetesen mind ez a képzelet szüleménye :-) -asszem...)

Úgy jó, ha Zajlik az élet! Húsvét hangosan, női szemmel....

No, a nagycsalád, az nagycsalád! Nagycsalád hétfőn, kedden...szombaton...karácsonykor és háááát húsvétkor is!

A hangos család az hangos hétfőn, kedden...szombaton... karácsonykor és hááát húsvétkor is! Rég írtam már, de bízom, benne mindenki megérti. Egyszerűen nem értem rá, annyi dolgom volt, hogy ihaj!

Tehát, Húsvét! Jómagam, ahogy azt már írtam is, spanyol mentalitással születtem. Drága, jó nagymamám spanyol génjeivel. Férjem a higgadt sváb, akit senki e földön nem tud kihozni a sodrából, csak jó magam! No, de én ezt művészien űzöm! Spanyol feleségnek spanyol családja, sváb férjnek sváb családja. Ilyenkor ugye bár nem csupán a két naiv fiatal házasodik, hanem a két naiv fiatal családja is. No, igen. Ereszd össze őket és szervez nagycsaládi húsvétot! Ott alvás, meg minden, ami kell.

Szóval, végy egy feleséget, aki kellően precíz, szabály követő, hangos. Végy egy férjet, aki magasról tesz mindenre és persze minden úgy jó, ahogyan az van (kivéve, ha az asszony másként kívánja). Végy egy sógort, aki sváb nyugalmával, baromira el van férjem jellemével, végy egy sógornőt, aki bele csöppent ebbe a közegbe, végy egy anyóst, aki csak fejét fogva, kissé megszeppenve kapkodja a fejét az események irányába. Jaaaa és van még 3 jó madár gyerkőc, egy unokatesó gyerkőc, egy saját kutya és az anyósunk kutyája. Már is tele a ház és káosz a köbön!

Mivel nem a te családod, nem te szervezel. Te csak nézed és kellően kiborulva, feszülten mutogatsz, dumálsz, míg férjed telefonálgat és próbál szervezni.... sóhajtasz ...hajajjj hagyná rám...de nem, nem őőőőőőőőő...

A konyhám. Kedves olvasóim ugye meg tudtok érteni? Egy asszony konyhája a lelke és, ha oda valaki betéved....no, hát az ép ész mehet kárba. No, és betévedni szándékozott!!! Sógorom, aki híres a nem mosogatásról, a kupi gyártásról! Halászlevet kívánt főzni az én konyhámban, az én passzírozómmal, az énnn....az énnn rendemmel!!! Ez elegendő arra, hogy hááát kissé felhevült állapodba légy, nem igaz? No, meg nekem rendszerem van, rendszerem, kérem tisztelettel. Mit mikor és hogyan. Ha nem csinál semmit az illető, csak mellém áll, hogy sót kérjen, már bűnt követett el, ha én éppen lelkileg a rendezett konyhámban teszek és veszek. Nem, ne kérjen sót, amikor én nem számítok rá.

Hajajjjj.... az Uram? Nem tesz mást, csak bosszant. Bosszant, egy olyan helyzetben, mikor igenis komoly dolgokról van szó! Heccel és csodálkozik én már üvöltök, már már Világgá készülök menni. Éééés, töredelmesen be is kell valljam, hogy Világgá is futottam. Büszke is vagyok rá!!!!

Szóval, nem elég, hogy férjem nem pontosít, nem beszél meg, nem üzen...még napokon keresztül nyugtat is, hogy hááá... "Igazad van...Igazad van....", persze, "Igazam van.", no, de akkor??? Akkor, az a férfi ember mi okból nem telefonál és szervez? Igazam van, vagy igazam van?

Maaajd este, mert nekem már este. Nem mindegy, hogy azt mondod, 17 óra 15 perc, vagy negyed 6! Negyed 6, kérem tisztelettel, ha a negyed 6 kifejezést használjuk színpadiasabb leszel és a vita hevében tudod mondani, hogy a negyed 6 már közelebb van az estéhez, mint a délutánhoz. Igazam van? Szóval, férjem megígéri 19 órára készen lesz az a halászlé, senki nem izeg, nem mozog, senki nem bánt és nem heccel. Ehhez képest negyed 6 kor, nem 17 óra 15kor, hanem negyed hatkor még csak téblábolás van.

Mit tesz egy jó asszony ilyenkor? Kiabál! Nagyot! Erre meggyanúsítanak, hogy csúnyán beszélek. Nem beszéltem csúnyán, ezt ki is kérem magamnak! Én csak meggyőzően beszéltem. Azt mondták majd miattam fog unokaöcsém csúnyán beszélni. Ezt is kikérem magamnak, hisz én csak meggyőzően beszéltem és nem csúnyán.

Világgá is megyek! Hova? Hát persze, hogy a vita tárgyához. Anyukámhoz. Mert ilyenkor az "Én családom és Te családod" vita megy, és hát küld is igen erő szeretettel kedves Édesanyámhoz férjem. Én meg büszkén megyek is és aki meg szokott érteni és nagyban bólogat. Sajnálni is szokott!!!!

No, de mit vársz ilyenkor? Mit? Hát hogy utánad jön a kedves férjed. Utánad jön? Áááááh dehogy! Sógor elvtársat, Zsozso Zsét küldi utánam, aki be se mer jönni a kutyáktól. Mert szüleim kutyái is ilyen helyzetben mellettem állnak! Zsozso Zsét simán megették volna vacsorára, halászléjükkel együtt.

No, haza csalnak, ott persze kötelező folytatni a történetet. Tessenek továbbra is meggyőzően beszélni, nem csúnyán, csupán meggyőzen. Anyósunk, csak ül és a menetrendet böngészi, de sajnos az összes busz elment már, így bánatosan sóhajtozik. Ugye milyen szép az élet a családdal ünnepek alatt? J

Persze 22 15 perckor készen van a halászlé, passzírozóm elmosva, épségben. Konyhám épségben. Lelki állapotom még hevült, de a vörös bor kissé hűtött rajta. Éjjel kettőkor azért, biztos, a biztos alapon felkeltem férjem, hogy elmeséljem neki, hogy háááát tiszta ideg vagyok. Utána jót alszom. Megnyugodva...elaludva... elalszom, de ezt is fogjuk férjünk családjára. Meeert miattuk nem tudtam aludni, ugye? Szóval, Mörfi törvénye, hogy reggel Zsozso Zsé, Sógor elvtárs ébreszt elégedetten, hogy elaludni tetszik. Tetszik, nem tetszik, mi nők nem vagyunk hibásak! Tessenek ezt jól megtanulni.

Ui.: férjem családi nyaralást szervez! Ha ez össze jön, élőben közvetítek :-)